Tolnai Népújság, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-08 / 32. szám

4 «ÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1994. február 8., kedd Templom állt, most... Tamásiban sincs jól dolgozó közalkalmazott Objektív feltételek, vagy járdaméterek Tamásiban is megszületett a képviselőtestületi döntés a közal­kalmazotti törvény végrehajtásá­ról, az eredmény - mint megyénk településeinek túlnyomó többsé­gében - a legmagasabb fizetési osztály, az F-kategória „kisöp­rése’' lett. Eredetileg a közalkal­mazottak több, mint egyharma- dát sorolták a jó munka alapján F-kategóriába, a törvény decem­ber 13-án megjelent végrehajtási rendelete nyomán azonban csak a két diplomások és az intézmény- vezetők maradtak e kategóriába besorolva. A tamási pedagógusok feb­ruár 3-án - a be- illetve a visz- szasorolásnak megfelelően - már a törvényben előírt illet­ményt kapták kézhez, az egészségügyi dolgozók azon­ban legfeljebb márciusban, vagy áprilisban számíthatnak - igaz visszamenőleg - a tör­vény előírta bérükre. A szak- szervezeteket tömörítő helyi érdekegyeztető tanács állás­pontja az volt, hogy az intéz­mények létszámának legalább húsz százalékát a jól végzett munka alapján besorolhassák az F-kategóriába, ezt azonban a testület nem fogadta el, a kompromisszum pusztán ab­ban állt, hogy az intézmény- vezetők kivétel nélkül ezen az alapon kerülhettek a legma­gasabb kategóriába.- Ezek szerint nincs jól dol­gozó pedagógus a városban - kommentálta Szép Ferencné, a Pedagógus Szakszervezet képviselője a döntést -, és ebbe nem tudunk belenyu­godni. Csupán ígéretet kap­tunk arra, hogy augusztusban felülvizsgálják a mostani visz- szasorolást. Ebben a helyzetben dr. Deák Gábor polgármestert sokan a közalkalmazott-elle- nesség vádjával illették. A polgármester szerint pozitív hozzáállását a többi közt az is bizonyítja, hogy tavaly a ti­zenharmadik havi bért de­cember 10-én megelőlegezték a pedagógusoknak. ( A rende­lőintézet és kórház viszont hat millió forintos hitelt volt kény­telen e célra felvenni az Or­szágos Egészségügyi Pénztár­tól, rövid, öt hónapos lefutási idővel.) Dr. Deák Gábor el­mondta, hogy a város költ­ségvetése csak az „objektív feltételek", azaz a diplomák száma alapján F-kategóriába soroltak béremelésének fede­zetét tudja állni, amely össze­sen harmincöt millió forintot jelent, s ebből tíz millió forint terheli a várost. A további F-kategóriába soroltak illet­ménynövekedése a polgár- mester szerint huszonnyolc millió forint lenne, ennek már nincs meg a fedezete.- A testület ma is járdamé­terekben és útkilóméterekben gondolkozik, mint az elmúlt rendszerben, és megpróbálják szembeállítani a közalkalma­zottakat más rétegekkel, ha ró­luk van szó, ugyanúgy a ma­radékelv érvényesül - véli Molnár Zoltán, a Pedagógu­sok Demokratikus Szakszer­vezetének képviselője, aki szerint a a tavaly áprilisban elkészített besorolásoknak megfelelő bérek kerültek volna huszonnyolc millió fo­rintba, az érdekegyeztető ta­nács javasolta besorolások va­lós költsége nyolc millió fo­rint. Ebben a már említett va­riációban, amely az intézmé­nyi létszám húsz százaléká­ban maximálta volna a „jól dolgozókat", csupán a húsz-huszonöt éve a pályán lévő közalkalmazottak lehet­tek volna az F-kategóriában. Molnár Zoltán azt is el­mondta, hogy a költségvetés bevételi oldala megítélése sze­rint rendkívül alultervezett, amint a tavalyi is az volt: 1993-ban nyolcvan millió fo­rinttal volt a tervezettnél több bevétele a városnak. Iregszemcsén a református egyházközség egyetlen ingat­lant igényelt és kapott vissza 1993-ban a magyar államtól: a volt református iskola épüle­tét. Az átadás körül nem volt vita, nem csaptak össze indu­latok, aki látta már a jelenlegi református templom és a pap­iak takarásában lévő romos épületet, az megértheti, hiszen jobbára már csak a legalább kétszáz éves falak állnak masszívan. Ez az iskola is benne van abban a két százalékban, ame­lyet az egyházak volt ingatlan­jaik közül visszaigényeltek, vagy épp ezzel lépték túl a két százalékos küszöböt. Az álla­mosítás előtt egy három tan­termes iskolának adott ott­hont az épület, - és a tanító­nak is, akitől rövid úton meg­szabadultak az új rendszer­ben. Az épületnek falutörténeti szerepe is van: ez volt az iregi egyházközség második temp­loma az 1700-as évek közepé­től, 1863-ig, amikor megépült a jelenlegi templom. 1948 után több, mint húsz évig maradt meg az állami iskola, de szűk­nek is bizonyult, meg aztán az sem volt kimondott előny, hogy a templom közelében volt, a hetvenes évek elejétől Az épületet száz forintért felkínálták a lelkésznek Lemondott a polgármesternő Nagy létszámban jelentek meg érdeklődők Diósberényben a múlt hét péntekjén megrendezett közmeghallgatáson. Bár de­cemberben már volt egy falufórum, az nem volt elfogadható hi­vatalos közmeghallgatásnak, így újra sor került a fórumra, amely, ellentétben a csendesen lezajlott két hónappal ezelőtti­vel, meglehetősen viharosra sikerült. Főképp a szociális ellátás­sal voltak elégedetlenek a jelenlévők. A polgármesterasszony, Lerch Henrikné, a kialakult helyzet­ben úgy döntött: nem vállalja tovább a megbízatást, s benyúj­totta lemondását a képviselőtestületnek. Kinek üzlet a tej? Tizenhét forinttól negyvenkettőig A tehéntej olcsó, szeretik a sertések Januártól emelte kistermelői tej felvásárlási árát a Dámtej néven nemrég kft-vé alakult tamási tejüzem: a fizikai tisz­taság alapján vizsgált elsőosz­tályúnak minősített tej literje 16 forint 20 fillérről 18,50-re, a másodosztályú pedig 13,70-ről 15,60-ra változott. A kistermelőknek azonban úgy tűnik, így sem éri meg, Iregszemcsén legalábbis csu­pán negyedrészét adják le a le­fejt tejmennyiségnek, miköz­ben a tejüzemben kevés a tej. A tejcsarnokban napi száz-száz- húsz liter tejet adnak le, egyes becslések szerint legalább ennyit etetnek fel a disznók­kal. Inkább megéri tápszer he­lyett tehéntejet adni a serté­seknek. Eke Dezső iregszemcsei kistermelő háza körülbelül negyven méterre fekszik csar­noktól, ő mégsem viszi el, mondván, legalább huszonöt forintot kellene kapnia egy li­ter tejért, hogy neki megérje, a 13 forinttal szemben (ez a 13 most 17). Erre is lenne lehető­ség, az extra minőségű tejnek pontosan ennyi a felvásárlási ára, a tapasztalatok azonban azt mutatták, hogy a kisterme­lői tej legtöbb esetben nem fe­lelt meg a magasabb követel­ményeknek: a szekszárdi nyerstejvizsgáló laboratóri­umban kiderül, hogy a szö­vetkezetek termelte tejjel szemben például bakteroló- giai szempontból erőteljesen kifogásolható a kistermelői tej minősége. Az általában osztá­lyon aluli minősítés pedig azt jelenti: egy liter tej 10 forintot ér. Akadnak szép számmal olyanok is, akik a szomszéd faluban, Nagyszokolyon ad­ják le a tejet, két, vagy négy keréken viszik át reggelente. Ezt a kívülállónak teljesen ab­szurd megoldást sokan azért részesítik előnyben, mert a szomszéd faluban kevesebbet kér a begyűjtő. Iregszemcsén a kistermelők egy azelőtt a helyi téesz tulajdonában lévő, mára magánkézbe került csarnokba vihetik a tejet, ahol a 18,50-ből 1 forint 50 fillért számol le lite­renként a csarnokos. Bár a Dámtej kifejezetten azért, hogy ne szűnjön meg a be­gyűjtés Iregszemcsén, január­tól egy forint 25 fillér támoga­tást fizet a begyűjtő állomás­nak a tej literje után, a csarno­kos, Kövesdi Jánosné állítja, hogy ő ezen nem keres, a tej begyűjtése nem üzlet. Persze akadnak apróbb problémák is, van, aki azt mondja, hogy öt perccel zárás után már nem veszik át a tejet, Kövesdiné ezzel szemben azt hozza fel, hogy a tehenesgazdának nem nyolckor kell kelnie . . . Egy önkormányzat által fenntar­tott tejcsarnokra lenne szük­ség, ahová minden iregszem­csei tejtermelő szívesen vinné a tejet, erre viszont - uszkve háromszázezer forintos ráfor­dítással lehetne kialakítani egyet -, nem sok kilátás van. Ez ugyan enyhítené az ireg- szemcseiek gondjait, de a tej­üzemből nem ez a napi né­hány száz liter tej hiányzik, hiszen az Egyetértés Szövet­kezettől ezerötszáz litert vásá­rolnak naponta. Ozorán és Fürgédén emelkedett a tej­termelés, két Somogy megyei szövetkezet felszámolta a te­henészetet. A Dámtej napi harminc-, akár negyvenezer li­tert tudna feldolgozni, ezzel szemben az átlagos „felhoza­tal" 22 ezer liter. Tejjel foglalkozni nem éri meg tehát a termelőnek, a be­gyűjtőnek, és - Csima Vince ügyvezető igazgató szerint - a Dámtejnek sem nagy üzlet: a kiskereskedelemnek 32 forin­tért adják a 2,8 százalékos zsír- tartalmú tejet, s ezen mind­össze öt százalék a kft. haszna - külön kategória persze a ke­fir és a sajt, itt már nagyobb a haszonkulcs. A Dámtej, bár Siófoktól Simontornyáig ter­jed a piaca, nincs monopol­helyzetben, hiszen a vásárló dönthet: vagy megveszi az üz­letben a tejet negyvenkettőért, vagy háztól - huszonötért. tf Röviden Kilépett az iregszem­csei önkormányzat 1993. december 31-vel a Ta­mási Építési Igazgatási Társaságból, gazdasá­gossági okokból. Azokat a feladatokat - építési, használatbavételi enge­délyek kiadása, járda­tervek készítése -, ame­lyet a társaság látott el Iregszemcsén, most az önkormányzat saját al­kalmazottja végzi. $ Buszváró épül az iregszemcsei speciális általános iskolával szemben, amelynek megépítését az ireg­szemcsei önkormányzat mellett támogat a ta­mási, valamint a Tolna megyei önkormányzat is. A főként az iskola ta­nulóinak részére szük­séges buszváró tavasz- szal készül el. * Február 11-én, pénte­ken este nyolc órától rendezi meg a tamási Gőgös Ignác Művelő­dési Ház a városban immár hagyományos­nak számító zenészbált. A bálban, melynek be­vételét a Tamási Fúvós- zenekarnak ajánlják fel, több amatőr együt­tes lép fel: a Sprint, az Endre és Társai, és az Omnia zenekar. 1980-ig az iskola konyhája, ebédlője volt, azóta viszont nem használja senki. Készült ugyan egy terv, amely a torna­teremmé való átalakítását cé­lozta, de kiderült, hogy élet- veszélyes. Attól fogva csak azt nem vitték el belőle, amit nem lehetett megmozdítani, pél­dául a nyolcvan centiméter széles falakat, de a vízvezeté­kek már eltűntek, és a kapu fele is az egyik iregszemcsei ház részévé lett. Ebben az állapotban a volt tanácselnök - talán tréfából, talán komolyan - száz forin­tért felajánlotta az épületet az egyházközségnek, a lelkész azonban elutasította az ajánla­tot, mondván: miért fizdssen valaki azért, ami úgyis az övé? Nos, valóban kidobás lett volna a száz forint, az épület visszakerült jogos tulajdono­sához, attól eltekintve, hogy az állam nem ebben az álla­potban sajátította ki. A hasz­nosításra több lehetőség is kí­nálkozik, a felújításhoz szük­séges legalább húsz millió fo­rint viszont a 278 lelket szám­láló egyházközségnek - ért­hető módon - nem áll rendel­kezésére. A legtöbben öregek otthonát szeretnének. A gyü­lekezet lelkésze, Szalai Géza szerint több érv is szól az öregotthon ellen, és amellett, hogy egy református konferen­cia-központ legyen Iregszem- csén. A kis létszámú szociális in­tézmény Szalai Géza szerint olyan anyagi áldozatokat kí­ván, amelyet az egyházközség évi 380 ezer forintos költség- vetése nem tudna fedezni - többi mellett ez a legnyomó­sabb érv -, a gondozottaknak pedig nem lehet azt mondani a tél kellős közepén, hogy el­Ami mozdítható volt, azt elvitték fogyott a tüzelő. A városi gyü­lekezetek viszont gyakran ke­resnek olyan helyet, ahol akár országos rendezvényeket tarthatnának, nos, itt a szállás- lehetőség is adva lenne, és nem utolsósorban az ireg­szemcsei reformátusoknak is lenne egy gyülekezeti termük. Hogy nem csak a pénz előte­remtése nem könnyű, de neki­látni sem, az kiderül az e célra létrehozandó alapítvány elő­történetéből is. Az önkor­mányzat tavaly jelezte, hogy háromszázezer forinttal tá­mogatja az alapítványt - az összeg az idei költségvetésbe már nincsen beépítve -, de az egyházközségen belül nem si­került megegyezni a kurató­rium összetételében, az alapí­tóokiratot pedig formai hiba miatt a Tolna Megyei Bíróság nem fogadta el. Az alapítvány születőben, a falak még bírják, ami azonban ma 20 millió, az lehet, hogy jövőre, 25, azután pedig 30 ... tóth Az árverés elmaradt Kivizsgálást kémek Naguszokoli/oti _________________________________________________________‘__________ N em mindennapi, - ugyan­akkor nem is példa nélküli - módon zajlott, pontosabban nem zajlott le Nagyszokolyon a földárverés harmadik fordulója, amely nagy vihart kavart a községben. Január 28-án hat- vanan készültek arra, hogy minden izgalom nélkül, tehát a valódi licitálást mellőzve, előze­tes megegyezés alapján hozzá­jusson a kiszemelt birtokhoz. Az árverésen azonban a helybé­liek számára váratlanul megje­lent a Batthyány-család egy külföldön élő leszármazottjá­nak képviselője, és amikor az iregszemcsei szövetkezet földje­iből kijelölt nagyszokolyi terü­letekhez ért a licit, mintegy hat millió forint értékben tett le kárpótlási jegyet. Az árverezők között pánik tört ki, az árverés vezetője államigazgatási jogkö­rével élve, felfüggesztette a lici­tet. A faluban összesen nem volt annyi kárpótlási jegy, amennyivel a grófi család jogi képviselője érkezett, aki így licit nélkül az összes kárpótlásra ki­jelölt területet vissza (vagy oda, mert nem mindegy!) jut­tathatta volna a Batthyányak- nak. Az árverezők azonban megtehették volna azt is, hogy irreálisan magasra verik fel a föld árát, ez esetben pedig a meglepetést okozó „milliomos" csupán néhány hektár földhöz jutott volna, igaz, akkor ók sem kapták volna meg az áhított földdarabot. Érthető módon, nem ezt választották. A nagy- szokolyiak azonban nem pusz­tán felháborodásuknak adtak hangot, hanem megkérdőjelez­ték azt is, hogy a grófi család képviselője jogosan vett-e részt a liciten, annak ellenére, hogy érvényes, árverésre jogosító ha­tározattal jelent meg Nagyszo­kolyon. Ezt az okmányt hely­ben a licit vezetője sem bírál­hatja felül. A község földtulaj­donosai, vezetősége, és a föl­drendező bizottság megbízásá­ból Fejes Zoltán, aki egyébként budapesti lakos, levelet írt dr. Sepsey Tamásnak, az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hi­vatal elnökének, amelyben kije­lentik, hogy „ebben a faluban soha semmiféle gróf, sem báró talán még átutazóban sem járt, nemhogy birtoka lett volna.” Idézet a továbbiakból: „ .. .ho­gyan engedhetnénk meg azt, hogy a falu népét újra cseléd­sorba juttassa bárki is? Nagy- szokoly községben a földmun­kán kívül semmi munkalehető­ség nincs, még a környéken sem. Éppen ezért a parasztság vállalkozott, szükségünk van a megélhetésre. Tiltakozunk mindenféle fondorlat, és a tör­vény kijátszása, megkerülése el­len Nagyszokoly község lakos­sága és parasztsága nevében. Kérem a leírtak kivizsgálását, a szabálytalan licitáló engedélyt kiadó felelősségre vonását." A nép emlékezete szerint Batty- hány-birtok soha nem volt a falu határában, így a család nem is lehet jogosult ott földhöz jutni. A törvény azonban lehe­tővé teszi azt is, hogy ha bárki­nek egy egészen apró földje is volt azon a területen, amely most mint az iregszemcsei szö­vetkezet földjeiből van kijelölve kárpótlásra, akkor nemcsak ak­kora értékben licitálhat, hanem a tulajdonában lévő összes kár­pótlási jegyet felhasználhatja, így aztán könnyen előfordul­hat, hogy a népemlékezet csal. A nagyszokolyiak nemcsak a fent idézett levélre várják a vá­laszt, hanem arra is kíváncsiak, hogy a február 24-re kitűzött folytatásban ismét megjelenik-e a család képviselője. A község­ben egyébként - mint általában máshol is - kevés a kijelölt föld, az ismert igények 80 százalékát fedezné. ígéretet kaptak még 4500 aranykorona értékű föld kijelölésére, eddig azonban csupán 217 aranykoronát ka­pott a falu. tf

Next

/
Oldalképek
Tartalom