Tolnai Népújság, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-26 / 48. szám
12 «ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. február 26., szombat G Kis + eneráció ^ Ifjúsági oldal Törd a fejed! Két héttel ezelőtti rejtvényünk az ezerforintos bankjegyen lévő Bartók Béla portré részletét ábrázolta. A helyes megfejetést beküldők közül a szerencse Palkó Mária aparHírvilág Demitional Man a címe Sylvester Stallone legújabb filmjének. Egy másik akcióhős filmje pedig hamarosan a mozikban is látható lesz, elkészült ugyanis a Hegylakó harmadik része, főszerepben Christopher Lambert-tel. A New Kids On The Block új kislemezének címe Dirty Dang. Hamarosan itt az új nagylemez is! Enigma rajongók figyelem! Michael Creton csapata új Lp-vel jelentkezett, a produkció igen figyelemre méltó! A.Zs. Pilótám! Szeretnék tőled már méltóan elbúcsúzni. Egy vándor. Zs.! Te vagy a legszebb virág, mert nemcsak tavasszal és nyáron virulsz! A Te méhecskéd. Gabó! Ne haragudj a múltkoriért. Azóta rájöttem, hogy Te vagy nekem az igazi! D. hanti olvasónknak kedvezett. Nyereményét postán küldjük el. Aki kitalálja mit ábrázol fenti képünk, két hét múlva tudja meg, helyesen tippelt-e. Murphy megszólal Sose hozz olyan döntést, amelyet mással is meghozathatsz. Senki sem tartja számon, milyen döntést hozhattál volna, ha egyszer nem hoztad meg őket. Viszont mindenki nyilvántartja a rossz döntést. Az a jóembered, akit nagy költséggel megszereztél magadnak, elsőként fog repülni a cégtől, ,ha valamilyen átszervezésre kerül sor. Mi jut eszedbe egy piros robogóról és egy fekete dzsekis srácról? Ha magadra ismersz, pontosabban rám, akkor tudod már, hogy mit kell tenned! Nem hiába néztél annyiszor rám szombaton, szöszi! Esz- revettelek, és nekem is tetszel. Megint várlak a dizsiben. Bajusz. Nem volt nehéz a zsákmányt összeszedni, s szép rendben kiadogattam a cuccot az ablakon. A kasszát sajnos nem tudtam felfeszíteni, sőt, felemelni sem, úgyhogy ezt annyiban hagytam. Vigasztalásul egy kilónyi édességet szedtem össze, mert a nagy izgalomtól megjött rá az étvágyam. Pompásan sikerült volna minden, ha nem szorulok be az ablakba! Csakhogy beszorultam. A cuccot olyan bénán tömködtem az ingem alá, hogy sehogy sem tudtam kip- réselődni az ablakon. Társam után kajabáltam, de ez a rongy alak akkor már messze járt a resti italkészletének tetemes hányadával. Pillanatok alatt kiábrándultam a bűnözői létből a vécéablak keretein belül. Már láttam szörnyű sorsomat, a rendőrséget, a javítóintézetet és az egyéb szörnyűségeket. Egy szerencsém volt. A csoki olvadni kezdett, s nagy nehézségek és a kabátom árán valahogy csak kipréseltem magam. Ott álltam egy szál pulóverben, melyet olvadt csokoládé ékesített, kifosztva, kiHeti cáfolat Nem igaz, hogy Jancsi és Juliska APEH-eilenőrök voltak, akik azért látogattak el a vasorrú bábához, hogy ellenőrizzék a mézeskalács-számlákat. Odüsszeusz ült a rózsadombi villájában és az FTC- MTK rangadót nézte. Az ölében egy zacskó pattogatott kukorica, amit nagy élvezettel majszolt. — Asszony! Hozz már egy doboz sört! - kiáltott ki nejének, aki épp a vacsorát főzte. — Rögtön viszem, szívem! Odüsszeusz a jégbe hűtött sört élvezettel kortyolgatta. Hirtelen megszólalt a telefon. — Tessék! Kovács Odüsz- szeusz. Mit parancsol? — Jó estét! Szabópál Zeusz vagyok. Odüsszeusszal szeretnék. .. — Halló, én vagyok. — Figyelj! Vagy 500 éve nem találkoztunk. Lenne kedved eljönni hozzánk holnap? Ebédelnénk, megbeszélnénk a világ dolgait. Hozd az asz- szonyt is persze. — Rendben pajtás, ott leszünk! Odüsszeusz kiüvöltött a nejének: — Anyuci! Most telefonált a Zeusz. Zárd el a vizet! — Mit akart? — Meghívott bennünket holnap ebédre. Korán indulunk. — Miért? Hiszen itt laknak Bugyin! Szívküldi Önéletrajz 37. semmizve, cserbenhagyva. Közben szállingózni kezdtek az első utasok a hajnali munkás-járatokra, s első ijedtségemben bemenekültem a mosdóba. Egy enyhén spicces egyén jókat röhögött barnafoltos pulóveremen - pukkadjon meg - én pedig hatalmas bőgésbe kezdtem nagy árvaságomban és egyéb bajaim okán. Többek között éhes voltam, fáztam, nem volt pénzem, nem volt senkim, és valószínű, hogy hamarosan kinyit a resti, felfedezik a lopást, megtalálják a kabátomat, kihívják a rendőrséget, s aztán igen nehéz lesz megtalálni egy kölyköt, aki kabát nélkül lófrál a pályaudvaron. Abbahagytam a bőgést, mert itt gyorsan kellett cselekedni. Levettem a pulóveremet, és a vízcsap szélén álló szappan-maradványok segítségével kimostam belőle a csokifoltot. Rátettem a radiátorra, sőt még rá is ültem, hogy hamarabb száradjon. Szerencsére alaposan bedur- ranthattak a pályaudvari kazánban, mert alig 10 perc múltán megszáradt a pulcsim, vehettem is fel, éppen ideje is volt, mert már kezdtem cite- rázni egy szál ingben. Eddig hát megvolnánk, most kellene valahogy feltűnés nélkül lelé- celni innen. Igen ám, de hová? És februárban, kabát nélkül? Úgy döntöttem, elhagyom illemhelyi rejtekemet, s körülszimatolok a pályaudvaron. Oszloptól oszlopig ellopakodtam a resti környékére, semmi mozgást nem észleltem. Közelebb óvakodtam, egészen a hátsó ablakig, ahol hatalmas örömben volt részem. A kabátom nem esett vissza a vécébe, hanem fennakadt az ablakkereten, emlékeztem is valami kiálló szögre. Ha egy kis szerencsém van, visszaszerezhetem. Szerencsém volt. Állt ott néhány üres italos rekesz, egyre fölálltam, s kinyújtózva elértem a kabátomat. A kutya nem járt arra, ami óriási szerencse volt, úgyhogy a „zsákmányommal" együtt inamszakadtából rohantam vissza a mosdóbéli rejtekhelyre. A kabát bélése is csokis volt, gyorsan ezt is kimos- tam-szárítottam, már egészen kezdtem belejönni. Miután kellőképpen rendeztem a toalettemet, valamelyest nyugod- tabb lelkiállapotban hagytam el a mellékhelyiséget, s a friss reggelben azon töprenked- tem, hogyan is juthatnék visz- sza kedvenc falucskámba. Ahogy ott jövök megyek, látom ám, hogy közben felfedezték a betörést, s a rendőrök nagyban járnak-kelnek, kérdezgetik a népeket, tudnak-e valamit. Lelkemben szörnyű bosszút forraltam gálád ex-társam ellen. Letelepedtem a váróteremben egy alvó bácsi mellé, és amikor a rendőr arra jött, intettem neki. Halkan suttogva - azt mondtam, az alvó ember az édesapám, és egész éjszaka itt voltunk, mert lekés- tük az esti vonatot - elmeséltem neki, hogy láttam egy gyanús külsejű alakot a resti körül ólálkodni. Apróra leírtam neki cserbenhagyom külsejét, s a közeg szemmel látható örömmel iparkodott vissza társaihoz. Okoska (Folytatjuk.) Vicces! Német TOP 10 All For Love Is It Love It's Alright U Got 2 Let The Music Happy People The Sign Anything I'd Do Anything For Love Return To Innocence Unser Lied (La Le Lu) Odüsszeusz új élete 1. Adams-Stewart-Sting 2. Twenty 4 Seven 3. East 17 4. Cappella 5. Prince Joe-M. Mark 6. Ace Of Base 7. Culture Beat 8. Meat Loaf 9. Enigma 10. Cinematic A nagymama elviszi az unokáját az őslénytani múzeumba. Egy dinoszaurusz óriási csontváza előtt álldogálnak, mikor a kisfiú elfogódottan megszólal: — Képzelem nagyi, hogy félhettél ezektől a szörnyetegektől, mikor még gyerek voltál! Már nem. Elköltöztek Olim-pusztára. Az asszony leszaladt a csemegébe, és vett egy üveg Martinit megy egy Gorbacsov vodkát, a gyerekeknek pedig valami jó csokit. Majd az édes álom tajtékzó hullámain hányódva arról álmodtak, hogy nyitva hagyták a konyhában a vízcsapot és a gázt. Ahogy a rózsaujjú hajnal kiszállt az ölemből, a vöröslő nap fénye bevilágította a szobát. Odi kirohant a konyhába, összeütött egy rántottát magának, egyet az asszonynak, bevitte neki. Megcsinálta a kávét is, bekapcsolta a rádiót. Ahogy a reggelit magába szólította az isteni asszony, felöltöztek, beültek a Trabantba és elindultak Olim-puszta felé. Több mint egy órán át zötykölőd- tek, ugyanis egy benzinkútnál az a mocskos Hermész lelopta a kerekeket. így stoppal mentek tovább. Ez sem volt sokkal jobb. Kiderült, hogy a vezető sok soproni Ili-Ászok sört vedelt, s így felmászott egy IFA hátára. Innen már gyalog haladtak tovább. Végre megérkeztek. Szabópál Zeuszék háza kimagaslott a többi közül, könnyen megtalálták. A kerítést Héphaisztosz, a nagynevű sánta kovácsolta. Hatalmas tölgyfa ajtón keresztül lehetett bejutni a palotába. A két acélizomzatú férfi egymás karjába rogyott, paskol- ták egymást, csak úgy ropogott a gerincük. Szabópálék egy könyvet adtak a vendégeknek „Hogyan építsünk Szirén-át?", és egy képet a következő címmel: Kis Sándor éjszínű bort vegyített vízzel arany vegyítőben, és úgy berúgott, mint egy állat. Egy ideig különböző dolgokról csevegtek, arról például, hogyan tanul Telema- chosz, aki tavaly alakított egy alternatív együttest. Megnézték a házat, majd asztalhoz ültek. Közben érdekes téma került szóba. Amikor Odüsszeusz még hajózott és Hálózsák-válság volt Etiópiában, az amerikai állam segélyszállítmányt küldött a fogyatkozó etiópoknak: szívószálakat! A hajó a tajtékzó tengeren szelte a hullámokat, időviharba kerültek és a múltba kerültek, az ókori Görögországba. A legénység furcsa éneket hallott. Szerencsére tudták, hogy mi az, hiszen valamennyien olvasták az Odüsszeiát annak idején. Rögtön viaszt olvasztottak, betömködték egymás fülébe, hogy ne hallják az igéző dalt. Szegény Ódinak nem jutott viasz, mert már az összes gyertya elfogyott, pedig még a fedélközi takarítónak is jutott. Szerencsére neki nem is kellett, olyan zsíros volt a füle, hogy semmit sem értett. De azért odaköttette magát az árbochoz. Hatott rá az igéző nóta, szabadulni akart, de a többiek rátekertek még vagy 10 méter kötelet. Közben hallotta a szirének hangját: „Jer közénk, isteni férfi! Mi tudjuk a múltat, tudjuk a jövőt! Nem bánod meg!" Persze Odi nem volt olyan erős, hogy a kötelekkel megbirkózott volna, s közben a hajó tovasiklott. Visszakerültek az idő viharba, s hamarosan újra a huszadik században jártak. Szabópál Zeuszékkal hatalmasat mulattak a sztorin. De minden jónak vége szakad egyszer! BALAGE (A Csapó Híradó nyomán.) Válogatott versezetek Segítség, allergiás vagyok a szemüvegesekre! Hosszú évek alatt beletörődtem, hogy az orromat egy fémdarab köti össze a fülemmel és a számmal párhuzamosan két üvegdarab helyezkedik el. Matematikai levezetéssel és filozófiai bizonyítással is arra a következtetésre jutottam, hogy szem-üvegem van, és ez jóval kellemesebb, mintha üveg-szemem lenne. Én szeretek szemüveges lenni, mert fantasztikus kalandokban lehet részem, amiben soha nem részesülhet egy nem-szemüveges ember. Például a múltkor, mikor már-már derékig ért a hideg, a mínuszok elől menekülve tértem be az áruházba, s miután megküzdöttem a bejáraton kijáró télikabátokkal (melyek fázó embereket tartalmaztak) rájöttem, hogy semmit sem látok. Utolért a Szemüvegesek Táborának legnagyobb ellensége: Elmaradhatatlan Fejtartozékom bepárásodott. Ezután nem tudom mi történt, bár az idő gyorsan elszaladt, én pedig a mozgólépcsőre sodródtam a nem-szemüvegesek által, amely ugyan mozgott, csakhogy egyszerre nyolc irányban, így aztán nem tudom, miképp kerültem a játékosztályra, csak azt vettem észre, hogy a tirceratopsok világába csöppentem, ahol Donald kacsák mosolyognak a pultról, zenélő kiscsibék néznek a polcokról, valamint egész Disneyland a lábam alatt bippel, sípol és ugrál. Elég horrorisztikus ábráza- tom lehetett, mert egy szemüveges táborbéli társam csodálkozva méregetett és azt próbálta kitalálni, én vagyok-e az ügyeletes Télapó. Meg szerettem volna magyarázni, hogy nem tudok nélküle élni (a szemüvegre gondolok). Táborbéli társam csak ezt hajtogatta: itt bizony bűntény történt, mert ellőttek egy poént! Nem-szemüveges embertársaink ámuldozva néztek minket, miközben megfogalmaztuk a Szemüvegesek Pártjának két legfontosabb tanulságát: 1. A szemüvegek mindig a Nagy Pillanatban párásodnak be. 2. A szemüvegek kizárólag a kockásingesekben akadnak el, ebből következően jelmondatunk is egyértelmű: Segítség, allergiás vagyok a szemüvegesekre! Mácsik Henriett Érzéseim Szép hajnal hasad Szemem könnytől dagad, Kiáradt e kis patak, Szinte zúgó áradat. Megindult egy kicsi ér, Mely kiapadt, már nem él. Zúgó-morgó fergeteg, Képzelt álmot kergetek. Vad hurrikán söpörte el Vidám lelkem, S én egy kis szigetre leltem. Boldogság a szigetem, Amit oly régen kerestem. Ide bújok a hurrikántól, Elbújok a vad világtól! Mérei Bea A kihűlt gyertya Úgy éreztem, újra szeretlek sok hosszú hét után. Új reményt adott minden együtt töltött délután. Minden éjszakán az arcod rajzoltam fel az égre, És minden éjszaka egyre nagyobb lett a gyertya fénye. Pedig hamis volt az a tűz, rám várt a csalódás, Szomorú volt az ébredés és keserű a valóság. Talán csak álom volt az egész, hiszen nem izzik a láng, És most sem látok mást, csak a kihűlt gyertya viaszát. Hajdú Krisztina Téli éjszakán Tekints reám e Téli éjszakán. Nézd, hogy szenvedek, Tudd, nélküled nem élhetek. Hallgass meg e Téli éjszakán, Hisz már Nincs is hangom, Csak a tiédet hallom. Érints meg e Téli éjszakán, Simogass és ölelj! Számodra itt mindig van hely. Nézz reám e Téli éjszakán. Érezd, hogy örvendek. Tudd, mindent neked köszönhetek. Kiss Gedeon Téli családi kör Téli álmukat alusszák a falucskák, Lent messze délen, Kormos, havas háztetők látszanak Ilyenkor egész télen. Kemence körül pihen a ház apraja, nagyja, Nagyapó a tűz mellett mesél, A kicsiket álomba ringatja. Sütkei Gábor
