Tolnai Népújság, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-14 / 37. szám
4 KÉPÚJSÁG SZEKSZÁRD ÉS KÖRNYÉKE 1994. február 14., hétfő Tanuljunk meg beszélgetni! Akár lapunkban, akár más sajtóorgánumban gyakoriak a társkeresést célzó hirdetések. A „nem jó egyedül" jelige, amely oly gyakran előfordul, hűen fejezi ki a társravárók érzéseit. Vajon elég-e egy ilyen hirdetés, megoldható-e ilyenformán a magányos ember gondja? A kérdést Dér Miklósnénak, a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Ház munkatársának tettük fel. — Szerintem ez csak az egyik (sokadik és szükség) megoldás. A társtalanok körében egy bizonyos időszak után, küátástalannak, tehetetlennek tűnő helyzetekben kap jelentőséget, amikor a magány hatása különösen érzékelhetővé válik. Ekkor próbálnak meg tenni valamit a magány ellen. A dolog sokszor már az elején el is akad, mert a találkozást nem mindenki tudja vállalni. Például a lapban megjelent „Társaság '93" jeligére érkezett levelek írói közül csak néhányan vették a bátorságot és a fáradságot ahhoz, hogy az első közös találkozásra eljöjjenek. Aztán, ha a keresés során létrejön az első találkozás, gyakran akkor derül ki, hogy milyen sok nehézségbe ütközik már a kapcsolatfelvétel, a kölcsönös kommunikáció. A hirdetésekben, levelekben is feltűnik a visszatérő motívum - ami a társtalanság egyik oka is lehet — „otthon ülő típus vagyok... nem vagyok a szavak embere ... nehezen teremtek kapcsolatot.. . nem szeretek kezdeményezni (vagy nem tudok!)", stb. Kiderül ebből, hogy szeretnének ugyan kapcsolatot teremteni, de az első lépést a másiktól várják. És ha mindegyik fél a másikra vár? — Miért választják mégis oly sokan ezt a levelezős formát? — Talán azért „is", mert sikertelenek voltak a személyes próbálkozások. Nehezen szánják rá magukat a társaságba járásra és ismerkedésre, mert rossz tapasztalataik vannak, mert magukban hordozzák egy valamikori kudarc élményét, és félnek az újabb közvetlen csalódás lehetőségétől. Ez persze benne van a pakliban, ám legalább ennyire benne van az esély is. Ehhez azonban az a bátorság kell, hogy az esély és a tévedés jogát egyaránt meg merjük engedni magunknak. Aztán az önmagában sem jó ajánlólevél, hogy „azt szeretném, ha a másik boldoggá tenne" (ez is gyakori motívum), ahelyett, hogy boldoggá tennénk egymást. Sok kapcsolatnak vége az első találkozás, amely az első benyomás, azonnali ítélet, előítélet következménye. így nem kerülhet sor a másik megismerésére sem, pedig - esetenként - meg tudná változtatni az azonnali előítéletet. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mennyire fontos a külső megjelenés, az a viselkedés, hogy vonzzuk (és ne taszítsuk) a másikat. Nehezen találják meg azt a témát, amely a másikat is érdekli. Miután nincs közös múlt, közös élmény, ez valóban nehéz. De hiszem, hogy ez nemcsak a társkeresőkre jellemző. Hiányzik kultúránkból egy sor kommunikációs, viselkedési „éca", mint például a bátor és tudatos szemkontaktus, a mosoly, az érintés, a másikra való őszinte odafigyelés, nyitottság, befogadási szándék, amelynek meg kellene jelennie már a nyitott testtartásban és gesztusrendszerben, a nyitott és beszélgetésre inspiráló kérdésekben, az aktív hallgatásban, a hiteles és őszinte feltárásban. Minden sikeres kapcsolatfelvételben (és megtartásban) meghatározó a kettős perspektíva alkalmazni tudása. Ez annyit jelent, hogy a csak magamra és mondanivalómra koncentráló figyelem mellett a másik helyzetébe, gondolataiba, érzéseibe is bele próbálom magam helyezni, azaz alkalmazom a sokat emlegetett empátiát. És akkor még nem is szóltunk olyan fontos viselkedési buktatókról, amelyek benne rejlenek már a köszönésben, üdvözlésben, kézfogásban, megszólításban, stb. — Hogyan lehet mindezt kiküszöbölni, hogyan lehet megtanulni eredményesebben, hatékonyabban kommunikálni? — Ez a tudás megszerezhető. Kitűnő könyvek íródtak ebben a témában, sőt a megfelelő készségfejlesztő tréning is rendelkezésre áll. Aki e téren szeretné magát fejleszteni, annak a Babits Mihály Művelődési Házban kommunikációs tréninget szervezünk. Akit ez érdekel, érdeklődhet, illetve jelentkezhet a Babits Mihály művelődési házban. vem A Gyermekek Háza programjából A vetélkedőt a gyakorlósok nyerték A Gyermekek Háza Távol-Kelet országai címmel előadássorozatot indított el, mely keretén belül Japánnal ismerkedhettek meg a 7-8. osztályos gyerekek. Japán földrajza és történelme, Japán építészete, festészete, művészete szerepelt a diavetítéssel, filmvetítéssel összekapcsolt előadásokon. Az előadásokat Aradi Gábor tartotta. A program a vetélkedővel zárult, melynek eredményei a következők: I. Gyakorló Általános Iskola. Felkészítő nevelő: Kovács Gyöngyi. Cserháti András, Winkler András, Anyikonyai Artúr. II. Gyakorló Általános Iskola. End- rődi Fanni, Mihályka Beatrix, Kiss Katalin. III. Gyakorló Általános Iskola. Gaál Szonja, Kovács Judit, Bognár Péter, IV. Őcsényi Általános Iskola. Vass Erika, Gmehling Tamás, Szloboda István. A színes és nagy érdeklődéssel kísért programok között a ház a hét közepén a „Sokoldalú reneszánsz" címmel vetélkedőt szervezett általános iskolás diákok részére. A több fordulóban lebonyolított vetélkedőnek csütörtökön tartották a döntőjét. Ezen az irodalom, a zene, a képzőművészet, a természettudomány terén bizonyíthatták jártasságukat a gyerekek. Áz első három helyet a szekszárdi gyakorló iskola csapatai szerezték meg. E szerint: 1. Tóth Zsuzsanna, Béres Csaba, Bodor Adrienn, 2. Hauszknecht Éva, Farkas Katalin, Adorjáni Bálint, míg 3. a Tóth Eszter, Andriska Eszter, Katona Krisztina összeállítású csapat lett. A Gyermekek Háza ezen a héten is sok érdekes programmal várja a gyerekeket. Ma, február 14-én délután fél 2-től alkotónapot tartanak, gyöngyfűzésre, szövés-fonásra várják a diákokat. Február 16-án 14,30-kor a Hunyadiak kora előadás- sorozat következő programjára kerül sor. Ezen a héten is lesz vetélkedő, mégpedig 19-én. A Gyermekek Házában zajló egészségvédő nap keretében a CSA- LÁD-FA-MÍLIA vetélkedő elődöntőjére kerül sor. Másnap, 20-án, délután 3-tól a társastánc tanfolyam következő foglalkozását tartják meg. A szekszárdi rendőrkapitányság körzetében az elmúlt héten sem szaporodott a bűn- cselekmények száma. Ha ösz- szevetjük a tavalyi év első másfél hónapját az ideivel, jól látszik, hogy tavaly február közepéig 300 esetben, míg az idén 230 esetben kezdtek nyomozást a szekszárdi rendőrök. A számadatok is jelzik a csökkenést, de az elmúlt hét krónikájából álljon itt egy érdekes eset: Fegyvert lopott - föladta magát A hét végén Tengelicen az egyik családi háznál baráti összejövetelt tartottak. Ahogy ilyenkor lenni szokott, a nóta, tánc mellett persze előkerült az ital is. Amikor már mindenkiben magasra szökött a jókedv, előkerült egy fegyver is, amivel a házigazda dicsekedett el az egyik vendégének. De a vendég nemcsak a puskát mustrálta meg, hanem azt is kifigyelte, hogy a lemez- szekrény - később ebbe zárták el a fegyvert - kulcsát a házigazda föltette a szekrény tetejére. A buli végeztével, amikor a házigazda elaludt, a „kedves" vendég ellopta a fegyvert. Aztán amikor kis idő elteltével a vendég józanodni kezdett, ráébredt arra, hogy mit is tett, s maga ment a rendőrségre, hogy beismerje bűnét. Ahol életet ment a ködösítés Hajdan 225 éve, 1769. február 18-án Pécsett Szluha György későbbi apátot és szekszárdi plébánost diakónussá avatják. 145 éve, 1849. február 17-én Szekszárd polgárai a császári kormánybiztos „ösztönzésére" meghódolásra szólítják fel a még mindig ellenálló paksiakat, mert ha nem, „bizonyosak lehetnek abban, hogy általa legyőzettetni, városuk porrá égettetni, számos családaik törzsökéi pedig áldozatul esni fognak". 140 éve, 1854. február 19-én született a megyeszékhelyen Szilvek Lajos hittudományi író, tanár, pécsi nagyprépost, a Szent István Akadémia tagja. 120 éve, 1874. február 17-én a Szegzárdi Dalárda nagy sikerű hangversenyt adott. Másnap a Tolnamegyei Közlönyben megjelent dr. Novák Sándor paksi orvos felhívása, amelyben a megyei monográfia megírásához kér segítséget. 110 éve, 1884. február 17-én Ditróiné Eibenschütz Mari szekszárdi származású színésznő Nagy mesterünknek Jókainé Laborfaly Rózának címmel verset közöl a helyi lapban. 100 éve, 1894. február 13-án a kereskedelemügyi miniszter engedélyezte a Bátaszék-Baja közti vasút megépítését. Február 18-án adja hírül a Tolnavármegye, hogy a Kisfaludy-Társaság elhatározta, megfesteti Garay János arcképét; Szekszárdon Simon Pál agyonlőtt csendőr síremlékére kezdtek gyűjtést. 90 éve, 1904 február 14-én a Tolna vármegye Az Antal-féle sikkasztási ügy befejezése címmel közölt cikket: Antal Ferenc, a megye volt főpénz- tárnoka, 65 ezer koronát sikkasztott, majd agyonlőtte magát, most jogerősen egy-két- ezer korona bírságot szabtak ki az ellenőrzést elmulasztó hivatalnokokra. 80 éve, 1914. február 16-23-a között Kovách Aladár Béri Balogh Ádám származása és családja, valamint birtokviszonyai címmel közöl tanulmányt a Tolnavármegye és a Közérdekben. A lap 19-én a megyénkben is tapasztalható nagynémet agi- tációról ír. Krónikás Szűkös esztendő Beszélgetés Velencei Istvánnal, Szekszárd tűzoltóparancsnokával várható Sárpilisen Bár még csak a keretszámok vannak meg, az már biztosnak látszik, hogy Sárpilisnek igencsak szűkös lesz az idei költségvetése: mintegy 16-17 millió forintból gazdálkodhat az önkormányzat. Többek között ez derült ki a szerdai közmeghallgatáson, melyen Erlich János polgármester adott számot az elvégzett munkáról, illetve kérte a lakosságot az észrevételek megtételére. Annak ellenére, hogy a falu életében nagy változások történtek, megelégedettségről nem beszélhetünk, legalábbis az - elég szűk körből - elhangzott véleményekből erre lehetett következtetni. Elsősorban az iskolaépítés és a gázbevezetés körüli fejleményeket hányták a hivatal szemére. (Bizonyos mértékben érthetőek az indulatok egy olyan településen, ahol a 656 lakosú községben összesen 163-an rendelkeznek állandó munkával.) Természetesen a hivatal elhárította ezeket a támadásokat, mondván, lehetőségeikhez képest igyekeztek a maximumot teljesíteni. A polgármester szerint, inkább összefogásra lenne szükség, mint acsarkodásra, illetve a kritikák mellé megfelelő alternatívákra. Végleges költségvetés március hónapban várható. Több mint negyedszázada, 1968. július 1-jén öltötte magára a tűzoltó uniformist Velencei István, aki 1978 óta városi parancsnok, Szekszárdon. Beszélgetésünk elején az 1993-as esztendőt értékelte. Elmondta, hogy 323 esethez riasztották a szekszárdi parancsnokságot, így a tavalyi év sikeresnek mondható. (Összehasonlításul: 1984-ben több mint hatszázszor vonultak.) Egységeik napközben egy, éjszaka másfél perc alatt riadóztathatók; ennyi idő alatt képesek elhagyni a laktanyát. Az esetek változékonyak. Legsúlyosabb a pörbölyi autóbusz-tragédia volt, legkönnyebben pedig azt a feladatot oldották meg, amikor egy idős asszony hívta ki őket, hogy becsapódott mögötte az első emeleti lakásának ajtaja, s nem tud bemenni. Bemásztak a tűzoltók az erkélyen, és beengedték a nénit. Nemcsak tűzoltással, de vízszivattyúzással és járműroncsokból való mentéssel is foglalkoznak Velencei Istvá- nék. Becslése szerint Szekszárd forgalma az elmúlt 15 évben megötszöröződött. Kamionok, tartálykocsik, veszélyes anyagokat szállító teherautók mozognak a területen, s ha ezekkel történik baj, ahány, annyiféle beavatkozást igényel. Gyakorolni, érteni kell a szakmát, hogy embereket menthessenek. Tavaly 30-35 személy köszönhette életét a szekszárdi tűzoltók gyorsaságának. Ez egy szép szám, az meg egy csúnya, hogy az itt dolgozók havi 15 ezer forintot visznek haza. A készenléti létszám 65 fő; összesen 72-en vannak. Működési területük 59 településre terjed ki. Technikájukkal a parancsnok - hazai viszonylatban - elégedett. Most vásároltak egy Bronto 2000 típusú csodagépet, mely 16 milliós értéket képvisel. A húsz se- bességes jármű kétezer liter vizet visz, amit speciális sugárcsővel ellátott, 60 méteres tömlőjén át, 36 bár nyomáson porlaszt. Szinte „köddel" olt. Életet ment, és vízkárt sem okoz a lakásokban, irodákban, üzemekben. A megye tűzoltó-parancsnokaival diskurálva gyakran felmerül a paksi Horváth Béla nyugalmazott alezredes neve. Sokukkal ő szerettette meg ezt a hivatást. A hivatást, melyről Velencei István egészen egyszerűen azt mondja: „Ez az életem.". Wessely Sokszorosításra nem szánt rajzok A Decsi Faluházban pénteken nyitotta meg Baky Péter festőművész azt a tárlatot, melyen a Dunaföldváron élő és alkotó ifjabb Koffán Károly munkái láthatók. A kiállító művész elsősorban tűzzománcairól ismert, de Decsre grafikákat hozott. Pontosabban olyan egyedi rajzokat, melyeket nem szán sokszorosításra. Egyébként ifjabb Koffán Károlyt 1971 óta „jegyzik" a képzőművész-világban; azóta vannak kiállításai. Műveit láthatta már a publikum Magyarország több városában - Budapest, Miskolc, Szeged, Pécs, Kecskemét, Szekszárd, stb. -, de határainkon túl is bemutatkozott már: Moszkvában és Krakkóban. Fotó: Gottvald A kiállítás megnyitóján: ifj. Koffán Károly, Bognár Cecil, Baky Péter és Cziránsky Mária Pénteken ' Pénteken közmeghallgatás Bátaszéken Nincs meglepetés a költségvetés-tervezetben A múlt héten szerdán tartotta közmeghallgatás előtti utolsó ülését a báta- széki képviselő-testület. Ennek témája - mi más is lehetett volna - a költségvetés-tervezet megvitatása volt intézményenként, s azt követően összességében. A testület úgy határozott, hogy a tervezetet közmeghallgatásra alkalmasnak találja. Két függő tétel maradt csak: a kábeltelevíziós stúdió kialakítási költsége, valamint a Ciká- dor újság finanszírozása. Ebből az utóbbinak a működtetése mintegy 800 ezer forint éves szinten, míg az egyszerű - tehát, ami a kazettán lévő anyag lejátszására alkalmas - stúdiónak a kialakítása úgy 300 ezer forintra tehető. Ezekről majd a lakosság véleményének megismerése után dönt a testület. Különösebb meglepetés nincs a tervezetben, hiszen azt már mindenki tudta decemberben, hogy a közalkalmazotti bérek finanszírozási rendje változott. Ez Bátaszéken egy hatalmas tétel, közel 20 millió forint, amit a közalkalmazottaknál bérfejlesztésre kellett költeni. A testületi ülésen a képviselő-testület arról is határozott, hogy a polgármester alakítson egy ad hoc bizottságot, amely elkészíti a település várossá nyilvánításához szükséges pályázatot. Pénteken este a művelődési házban közmeghallgatás lesz.
