Tolnai Népújság, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-13 / 10. szám

1994. január 13., csütörtök HÁZUNK TÁJA »ÚJSÁG 5 Termesztett növényeink fontosabb károsítói A házikerti nyesedékek hasznáról Kórokozó: Podosphaera leucotricha gomba. Tünetei: a fertőzött rügyekből fakadó hajtások rövid ízközűek, kes­keny, merev levelűek, a nagy gombatömegtől fehérednek. A beteg virágok deformálód­nak, terméketlenek. A később megtámadott levelek hullá­mosak, lilás színezetűek, gyakran idő előtt lehullanak. A fertőzött termések héja pókhálószerűen parásodik. A kórokozó a jellegzetes fehér, selymes, ledörzsölhető, dohos szagú penészbevonatról könnyen felismerhető. Életmódja: a fertőzött rü­gyekben áttelelt gombaszöve­dék azonnal ráhúzódik a fa­kadó hajtásokra (elsődleges fertőzés), ahol bőséges spóra­tömeg képződik, terjesztve az addig egészséges részeken is a betegséget (másodlagos fertő­zések). A gomba külső élős­ködő, testének nagy hányada a növény felületén található, néhány gombafonal süllyed csak a bőrszövetbe táplálko­zási célból. Környezeti feltételek: a hi­deg telek (tartósan - 20 Cel­sius körüli hőmérséklet), a rü­gyek alatt meghúzódó gom­baszövedéket megtizedelik, tavasszal a kórfolyamat gyen­gébben indul. A betegség csa­padékszegény, párás, meleg időben terjed legerősebben. A növény lombosodáskor (a te- nyészidőszak első felében) legfogékonyabb a betegségre. A fajták közül a jonatán vál­tozatai (jonatán, csány-1, na- ményi, M-41 stb.) és hibridjei (pl. idared) rendkívül liszt- harmat-érzékenyek, a starking és golden fajtakor tagjai vi­szont meglehetősen ellenál- lóak. Az utóbbi száraz években a lisztharmatjárvány egyre erő­södött. Gazdasági jelentősége: a közvetlen termésveszteség (apró, párás gyümölcsök, ko­rai gyümölcshullás) mellett a betegség közvetett kártétele (a fa leromlik, hajtásai könnyeb­ben elfagynak, élettartama csökken) sem elhanyago­landó. Védekezés: a hajtásvégek lemetszésével az áttelelt fertő­zőanyag gyéríthető. 9. Almalisztharmat Almafalisztharmat elsődleges fertőzésének tünete jonatánfa hajtásán Érzékeny fajtájú ültetvé­nyekben a kémiai védelem el­engedhetetlen, különösen az árpilisi, májusi permetezések döntő jelentőségűek. Az el­sődleges fertőzések blokkolá­sát szolgáló, korai (rügyfaka- dástól-zöldbimbós állapotig folytatott) Karathane-os keze­lések (1-3) nélkülözhetetlenek, ha előzőleg járványos év volt és a kórokozó gyökeret vert az ültetvényben. Virágzás előtt (pirosbimbós állapottól) már a másodlagos fertőzések meg­előzése a cél, ilyenkor vessük be a felszívódó, belülről védő szereket (Topas, Systhane, Anvil, Bayleton, Sumi-8, Trifmine, Sápról, Rubigan, Dorado, Punch, Score, Rondo), melyek egyben a va- rasodás ellen is eredménye­sek. 6-10 naponként, évente legfeljebb 4-5 alkalommal használjuk őket, hogy haté­konyságukat a továbbiakban is megőrizzék. Fertőzött ültet­vényekben kontakt szerek (kén vagy Karathane) kombi­nálása ajánlatos. Június közepétől a járvány­veszély alábbhagy, így a te- nyészidő második felében elegendő 1-2 kénes (Kumulus, Mocrothiol, Thiovit, Kénkol, Szulfur, Szera, Nike kén stb.) vagy Karathane-os záróper­metezés. A lisztharmattól ve­szélyeztetett almásokban egy jól felépített program évi 7-10 védekezéssel számol, melyek zöme a tenyészidőszak első felére (április elejétől június elejéig) irányul. Fűzi István Tolna Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás A lisztharmat károsítása következtében a lombfelülete csökken aktív Bár még reggelente nyirkos, zúzmarás ködök lepik el a tá­jat, de már óhatatlanul érez­hetjük a megváltó kikelet, a tavasz közeledtét, hiszen a nappalok napról-napra ha tyúklépéssel is, de hosszabbak lesznek. Ezek a tyúklépések újév napjától gyertyaszente­lőig pontosan 76 percet tesz­nek ki, majd a február újabb 86 percet told a világossághoz és ez a több mint két és fél óra plusz már tettre serkenti a ker­tészkedő embert. Legelőször a metszőolló, az ágvágó kisfűrész kerül a ma­gamfajta kertművelő ember kezébe és bár néha még kesz­tyűben, bundás sapkában, de megkezdődik a gyümölcsfák, sövények, majd a szőlő tava­szi tisztogatása, metszése. Sok szó esett már e rovat keretei között is kerti talajaink okszerű javításáról, tala­jerő-visszapótlásáról úgy álta­lánosságban, de éppen a most említett soron következő munkák kapcsán kívánom említeni a nyesedékek sorsá­nak az általánosnál - az elége­tésnél - sokkal előnyösebb hasznosítási formáját. Ahe­lyett, hogy minden tavasszal nagy-nagy tüzeket rakjunk és kesernyés füsttel árasszuk el az ibolyától illatozó lankákat, völgyeket, a kora tavasszal, de az egész éven át keletkező nyesedékeknek készítsünk a kert félreeső sarkában olyan gödröt, árkot, egyszóval komposztáló helyet, amelybe a mindig akadó szabadidőben a nyesedékeket beleaprítjuk, netán, ha van hozzá felszere­lésünk, beleszecskázzuk. A legkorábban keletkező fa- és szőlőnyesedék kemény anyagát az év során a kertben keletkező mindenféle hulla­dékkal, szárrészekkel, gyo­mokkal, friss fűkaszálékokkal gazdagíthatjuk, amelyekkel elősegíthetjük a nyesedékha- lom - minden komposztálás­hoz szükséges - bemelegedé- sét. Ezt hozzáadott néhány vödör szervestrágyával is elő­segíthetjük. Mindenféle oda­került gyommag a hő hatására elveszti csírázóképességét, majd a halom kihűlésével megkezdődik a földigiliszták odavándorlása és jótékony humusztképző tevékenysége, a kiváló, un. biotrágya össze- érése. Az így komposztált nyese- déket nemcsak tápanyag-visz- szapótló és talajszerkezet-ja- vító, hanem egyéb szempon­toknak is megfelelővé tehet­jük, ha különböző, a környe­zetben található vadnövények levél- és szárrészeinek nyese- dékét adagoljuk hozzá. Csu­pán néhány ilyen elérhető le­hetőséget említek, mint pl. bármely növekedési állapotá­ban a bodza, amely legbizton­ságosabban tartja távol a va­kondokokat és mezei pocko­kat. Vagy a közeli erdőszélek­ről hozott gilisztaölő varádics, a páfrányfélék, a cickafark­kóró, a zsurló, amelyek jelen­tős elemi káliumforrások, de egyértelmű talajlakó kártevő­űzők- és irtok. A kisgazdaságok térhódítá­sával a lótartás, vele párhu­zamosan a zabtermelés újbóli fellendülése is várható. A ker­tekben keletkező lazaszövetű, könnyen korhadó bab, borsó, csillagfürt szármaradványok mellett igen jótékony hatású lehet néhány köteg, szintén igen laza szerkezetű zab­szalma bedolgozása a sok fás­részt tartalmazó komposztha- lomba, amely azt könnyebbé, levegősebbé teszi. Az így, vagy megközelítő­leg így összeállított és érlelt nyesedékkomposzt összetéte­lénél fogva, a sok riasztó- és védőnövény hatására semmi­féle élő kártevőt nem fog tar­talmazni. Ha az anyagot nem beás­suk, hanem csak talajtakaró­ként szórjuk szét a következő évben, vagy második évben elérhetjük - saját tapasztala­tomból tudom -, hogy mel­lette a kultúrnövények egyen­letesen, egészségesen fejlőd­nek. Jobb lesz a talaj vízgaz­dálkodása is, tehát csatát nyerhetünk az utóbbi évek sajnálatos szárazságával szemben is. Szakái László A téli csapadék minden cseppje aranyat ér A mezőgazdasági munkák még decemberben is folytatódtak A csapadékos időjárás elle­nére az ország egész területén mindössze hatezer hektár szántót borít víz, s ebből csu­pán négyezer hektár a vetés - állapítható meg a Földműve­lésügyi Minisztérium legfris­sebb, a mezőgazdaság decem­beri helyzetét összegző jelen­téséből. A múlt hónapban az ország területének nagyobb részén a sokéves átlagnál több - negy­venöt milliméternyi - csapa­dék hullott. így a talaj felső, ötven centiméteres termőréte­gének nedvességtartalma a Baja-Abony- Heves-Ózd vo­naltól nyugatra elérte a 95-100 százalékot. E vonaltól keletre, tehát az Alföld nagy részén viszont még mindig csupán 70-90 százalék között mozog. Decemberben folytatódtak a megkésett mezőgazdasági munkák - a kukorica és a cu­korrépa betakarítása -, to­vábbá az őszi szántás, amely ebben az esetben természete­sen nyugodtan nevezhető téli szántásnak is. A szántóföldi munkáknak kedvezőtlen idő­járás - a nagymennyiségű hó és a kemény fagy - miatt azonban végül is a földben maradt mintegy kétezernégy­száz hektáron a cukorrépa, a kukoricát pedig negyvenezer hektárról nem sikerült betaka­rítani. A szántatlan terület az előző év hasonló időszakával megegyezően most, az elmúlt év decemberében is közel másfél millió hektár körül mozgott. Téli friss vitaminforrás: a savanyított káposzta Kertészkedők figyelmébe Január: vizsgaidőszak vetőmagvaknak Napraforgó előkészítése csíráztatásra Manapság egyre jobban vi­gyáznak az egészségünkre, már ami a médiákat illeti. Mind többször akad meg a szemünk országos és lokális lapokban a felhívásokon, hogy a téli veszélyeztetett idő­szakban együnk minél több nyers táplálékot, zöldségfélét, amelyek között sztárként sze­repel a savanyított káposzta. Aztán egyre többször akad „fel" a szemünk, amikor a pi­acon mintha az ajánlások ará­nyában szökne egyre feljebb az ára, ami elsősorban az egészségében már sérüléke­nyebb kispénzű nyugdíjasok körében teszi kétessé az aján­lások értékét. No, de nem lenne magyar a magyar, ha nem találná meg az egyre járhatatlanabb nagy­kapu mellett a kiskaput. Én megtaláltam! Novembertől egészen a tavaszi olcsóbb primőrökig hetente, kéthe­tente veszek egy-egy kemény fejeskáposztát. Azt félbe­vágva, káposztagyalu híján, vékonypengéjű éles késsel be­lemetélem egy sértetlen zo- máncú fazékba úgy, hogy a fazék legalább háromnegye­dig legyen. Öt centiméteres ré­tegenként sózom, babérlevél­lel és egész feketeborssal hin­tem meg, de a piros hüvelyes­vagy cseresznyepaprika sem válik kárára. Amikor végez­tem, a tetejére, a közepébe egy minél barnább kenyér végét (serclijét) süllyesztem bele. Tiszta, langyos vízzel úgy ön- töm fel, hogy a víz a tetején éppen megjelenjen, majd az egészet belül egy kisebb fedő­vel vagy fordított mélytányér­ral beborítom. A savanyító edényt a fedőjével takarom le és a radiátor mellé, vagy fölé, az ablakpárkányra helyezem legalább 20 fokos hőmérsékle­tet biztosítva. Már a második naptól, ami­kor megindul az erjedés, na­ponta többször a belső leszo­rító fedővel vagy tányérral megnyomom, hogy a most már sós káposztalé az átmene­tileg képződött és feltüremke- dett „kalapot" is átjárja. A ne­gyedik napon a kenyérvéget kiveszem és ekkor a savanyí­tott káposzta már fogyaszt­ható is, de a legjobb ebbéli mi­nőségét tapasztalatom szerint a 7-12. napos „korában" éri el. Az egésznek egyetlen hátu­lütője van: ha idegen jön a házhoz, különösen az első 3-4. napon, azonnal közölni kell vele, hogy káposztát savanyí­tunk! Nehogy valami mást, rosszat gondoljon felőlünk, mert bizony ez a művelet nem vethető össze például a da- ránypusztai levendulaolaj le­párló üzemével. De megéri! Csak aztán nehogy úgy jár­junk, hogy ezt a kis háztartási praktikát olvasva az árusok másnap duplájára emeljék a viszonylag olcsóbb nyers fe­jeskáposzta árát! Sz. L. A kertbarátok számára a tél sem jelent holtidényt. Ezek­ben a hetekben például - a ta­vaszi vetések előkészítéseként - hasznos elfoglaltságot je­lenthet a próbacsíráztatás, azaz a vetőmagvak előzetes vizsgáztatása. Különösen nagyobb magté­telek esetében fontos a teszte­lés, amellyel hiteles képet kaphatunk a vetnivaló egész­ségi állapotáról és életképes­ségéről. A módszer viszony­lag egyszerű: egy lapos porce­lán vagy műanyagtányérkára terítsünk vékony vattaréteget, arra pedig itatóspapírt vagy fehér szalvétát, esetleg papír­zsebkendőt s az „altalajt" nedvesítsük át. Erre - csipesz segítségével - kis' térközök tartásával minimum 10, de in­kább 100 szemet rakjunk föl. A papír-alátétet újra és újra nedvesítsük, spricceljük be, hogy állandóan enyhén nyir­kos legyen. (Ha alufóliás taka­rást alkalmazunk, a száradás lelassul, ritkábban kell a vizet pótolni.) Az így vizsgára bocsájtott magvakat tegyük mérsékelten meleg helyre. A gyorsan és jól csírázó bab- és borsómagvak már 3-4 nap elteltével csírázni kezdenek; a paprika, a paradi­csom, a tojásgyümölcs - és számos virág - magjának csí­rázása pedig 5-6 nap múlva indul meg. Tíz-tizenkét nap után kell pontos számvetést készíteni arról, hogy milyen az erőtelje­sen fejlődő, ép, egészséges, il­letve a láthatóan gyöngén hajtó, beteg vagy egyáltalán nem csírázó mag aránya. En­nek ismeretében azután könnyen kiszámítható, hogy a tervezett számú növény kine­veléséhez megfelelő és ele­gendő-e a vetőmag. A tapasztalt kertbarátok tudják, hogy meglehetősen kockázatos a közepesen vagy annál gyöngébb eredménnyel vizsgázott vetőmag fölhaszná­lása. Egyebek közt azért, mert értékes idő megy veszendőbe, mire kiderül, hogy ismételni kell a vetést; a megkésett vetés pedig ritkán hoz bő és szép termést. Tudnivaló az is, hogy a korai, lassan fejlődő, hosszú tenyészidejű zöldségfajok és virágok esetében pótvizsgá­val, azaz pótlólagos vetéssel már egyáltalán nem érdemes kísérletezni. Meggondolandó a próba­csíráztatás során nem reme­kelt vetőmagvak fölhaszná­lása azért is, mert a belőlük kikelő növények egészséges társaiknál rendszerint jóval lassabban cseperednek és tel­jesen nem is szoktak kifej­lődni. Más szóval: közepes vagy gyönge minőségű vetőmagból a legjobb kertész sem tud gazdag, szép termést elővará­zsolni. Dr. Komiszár Lajos Ferenczy Europress Vásárnaptár Országos állat- és kirako­dóvásár: Január 14.: Sásd. Ja­nuár 15.: Mohács. Január 16., vasárnap: Szász­vár. Országos állatvásár: Január 16.: Pécs. Metszési bemutató Pécsett Árutermelő szőlészeknek, borászoknak, érdeklődőknek ebben az évben is megrende­zik Pécsett, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Dél­dunántúli Szőlészeti és Borá­szati Kutatóintézetében a met­szési bemutatót. A bemutató helyszíne: az intézet szentmiklósi telepe. A rendezvény január 18-án, kedden délelőtt fél tízkor kez­dődik az elmúlt évi kutatási eredmények ismertetésével, a a korszerű tőkeművelési és metszési módok bemutatásá­val. Az érdeklődők az ez évi prognózisról részletesen is hallhatnak. Az intézet pincéjében dél­előtt 11.30 órai kezdettel be­mutatják a kísérleti borokat is. A bemutatót a megyénkben is jól ismert kiváló tudós, dr. Di- ófási Lajos, a kutatóintézet igazgatója vezeti.-d-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom