Tolnai Népújság, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-28 / 23. szám

4 KÉPÚJSÁG BONYHÁD ÉS KÖRNYÉKE 1994. január 28., péntek Fontos a megmérettetés Glöcknerék - Mórágyról Akik a hagyományokat őrzik Mint arról lapunkban már ír­tunk, nívódíjjal ismerte el a mó­rágyi Glöckner János és felesége munkásságát a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbsége­kért Alapítvány. Glöckner Jánosnét bizonyára sokan ismerik a megyében, hisz évtizedek óta nem volt olyan nemzetiségi rendezvény, ahol őt ne lehetett volna látni, mint a mórágyi együttes vezetőjét. Férje inkább a háttérben tevékenyke­dett, nevéhez kötődik a mórágyi helytörténeti gyűjtemény létre­hozása. — Mit jelentett az Ön szá­mára ez a munka? - kérdeztük Glöckner Jánost. — A háború előtt az apám társtulajdonosa volt a malom­nak. A Wiandtékkal közösen működtették. Jóval a kitelepí­tések után mertünk csak arra gondolni, hogy bármit is te­gyünk, ami nemzetiségi lé­tünket mutatja. Később sze­rencsére változott a helyzet, jöttek máshonnan is gyűjteni a németség hagyományait, tár­gyi emlékeit, akkor - a hetve­nes évek végén - mi is elkezd­tük. Én mindig szerettem a közösség érdekében tevé­kenykedni, különösen a sport területén mozogtam kezdet­ben otthénosan. Jól esett, hogy korábban is kitüntettek, ösz- szesen háromszor. — Ma is aktívan tevékenyke­dik? — Igen, képviselő vagyok az önkormányzatnál, gond­Glöckner János ... nők a múzeumban, egyébként pedig országos választmányi tag a német szövetségnél. Glöckner Jánosnét a mórágyi Általános Iskolában találtuk meg, a napköziben tanít. — Hogy kezdődött? — Kurt Petermann kelet­német tánckutató eljött hoz­zánk és gyűjtötte az itteni tán­cokat. - kezdte az emlékezést Glöcknerné. — Beöltöztünk a régi ruhákba. Aztán láttuk, hogy mások is elkezdték - például Páriban - a munkát, fellépnek, táncolnak, énekel­nek. így aztán, amikor meg­hirdették a Reicht brüderlich die Hand - szabad fordításban Nyújtsd testvéri jobbod - ta­lálkozót - úgy döntöttünk, hogy mi is benevezünk. Új ru­hákat varrtunk, énekeket ta­.. .és felesége nultunk, 22 énekessel indul­tunk. — Hogyan fogott a munká­hoz? — Mindig is érdekelt Mó­rágy története. Magnóra vet­tem a dalokat, tudtam hogy kihez kell fordulni. És ha már elénekelték nekem, én is meg­tanultam, s ha már ketten tud­tuk, meg tudtuk tanítani a többieknek is. Rövidesen elkezdtük a tán­cokat is. A tánc tanfolyamokra egy idő után már fiatalokat küldtem, hogy legyen, aki majd továbbviszi, amit el­kezdtük. — Mi változott a munkájuk­ban? — A rendszerváltozás előtti években sem gördített senki akadályokat a törekvé­seink elé. Korábban is sokan kiálltak mellettünk. Persze voltak, akik aggódtak, hogy a mozgalmunkkal feléled a Volksbund, de szerencsére ezek az aggályok elmúltak. — Ma milyen feltételek között tevékenykednek? — Nagyon örülünk neki, hogy a polgármester úr és az iskola igazgatónője maximáli­san támogat bennünket. Évek óta működik a nemzetiségi nyelvoktatás és órarendbe ik­tatták a német néptáncot, ami hatalmas eredmény. Jónak tartom a mostani pályázati rendszert, mert nem kell kun­csorogni a pénzért, támogatá­sért, hanem a profilunknak megfelelő programokban részt vehetünk. A kultúrház- ban szoktunk összejönni, ki­sebb rendezvényeinket a könyvtárban tartjuk. Nemrég az önkormányzat­tól megkaptuk a pinceklubot, ott akarjuk kiállítani a sok-sok emléktárgyat, melyeket a kü­lönféle szereplések során kap­tunk. — A próbákon beszélnek-e németül? — Igen, az idősebbek. A fi­atalok sajnos már nem. Talán ebből is adódik, hogy közülük kevesen akarnak énekelni, szívesebben táncol­nak inkább. — Önök többször szerepeltek különféle minősítő versenyeken, nemegyszer arany oklevelet is szereztek. Készülnek-e hasonló megmérettetésre? — Igen, fontosnak tartjuk, hogy a szakemberek véle­ményt mondjanak a mun­kánkról, ezért részt veszünk a legközelebbi szövetkezeti néptáncfesztiválon, Bony- hádon, ahol országos szak­zsűri értékeli a produkciókat. Hangyái Fotó: Ótós Dolgoznak a betörők Megvannak a „kölcsönkérők" Ezeken a hasábokon írtunk a titokzatos fiatalemberekről, akik hamis személyi igazol­vánnyal igazolták magukat, és egy bonyhádi kölcsönzőből „béreltek" egy szőnyegtisztító gépet. Nos, ők tartós használatra gondoltak. A videókészülék és a három kazetta esetében is, amelyet ellenben egy szek­szárdi videotékából vettek kölcsön. A 23 éves Cs. Cs és a 24 éves Cs. K. Dombóváron is megfordult, ahol szintén egy-egy szőnyegtisztítót vit­tek el két kölcsönzőből - ha­sonló módszerrel. A komlói fiatalembereket a bonyhádi rendőrség lefülelte, a városi bíróság pedig előzetes letartóztatásba helyezte. Az elmúlt napok baleseti krónikájából két betörés ér­demel még említést. Január 22-ére virradóra ismeretlen tettesek betörtek a Bara- bás-féle műszaki boltba. Az ablakot betörték, és nagyon rövid idő alatt kipakoltak né­hány műszaki cikket, a kár mintegy 130 ezer forint. Január 25-ére, keddre virra­dóra a Bonyhád-Börzsönyi bolt-presszóba törtek be, ahonnan a kasszában lévő mintegy 14 ezer forintot vitték el.-l -s A Vita Nova klub vendége: Mása Marija Ivanovna Gladszkaja (Mása) tart előadást február 3-án Gyó­gyító kezek címmel a Vita Nova klubban. Az előadás este hat óra­kor kezdődik a bonyhádi városi könyvtárban. Kéttannyelvű iskolák országos vetélkedője Diáksikerek Szép sikereket értek el a bonyhádi és a nagymányoki diákok a kéttannyelvű iskolák országos nemrégiben rende­zett versenyén Pécsett. A bonyhádi Deixler Miklós - a Vörösmarty Mihály Álta­lános Iskola tanulója - a hato­dikosok versenyében 4., Pap- lauer Nóra 5. lett. A 7-8. osztá­lyosok kategóriájában a har­madik helyet Mózes Katalin, a nyolcadikat Szabó Anett sze­rezte meg. A diákokat Rónai Józsefné és Kiszler Ferencné készítette fel. A nagymányoki tanulók közül Dubniczki Tímea az első helyet szerezte meg. Az országos versenyre bekerült még az ötödikes Studer Niké, valamint a hetedikes Szalai Anett és Lőrincz Anita. Az országos első helyezett: Dubniczki Tímea A nagymányoki gyerekek tanárai Baloghné Wusching Ágota és Krász Lőrincné. Célom a hü ábrázolás A Völgység Takarékszövet­kezetben Bonyhádon rendsze­resen rendeznek képzőművé­szeti kiállításokat. Jelenleg Et- tig Antalné Kiss Juhász Ilona műveiben gyönyörködhetnek a szövetkezet ügyfelei. A képek alkotója célját a hű ábrázolásban jelöli meg. Me­gyénkkel úgy került kapcso­latba, hogy a férje Szekszár- don született és a bonyhádi gimnáziumban érettségizett. Már mindketten nyugdíjasok, tagjai a Tolna megyéből el­származottak klubjának. Kiss Juhász Ilona Kiskunha­lason született, majd Kiskun­félegyházán érettségizett. Er­ről az időszakról így vall: Már kora ifjúságomban az Alföld - közelebbről a Kiskunság - meghatározó élmény-eredet volt kibontakozó autodidakta rajz és festmény kezdeteim­ben. Példának a nagybányai mestereket tekinti, tanult So­mogyi Jánostól, aki később a Képzőművészeti Főiskola rek­tora lett, majd példaképül és tanítómesterül a Munkácsy dí­jas festőművészt Dobroszláv Lajost választotta. A festéssel nem az öncélú nyilvánosság megragadása célja, írja önmagáról, hanem a közvetlen környezete és saját maga, lehetőleg mind művé­szibb szórakoztatása. Antalné Kiss Juhász Ilona alkotása Faluház - megerősítve Hírét vettük, hogy bajban a kakasdi faluház. Pontosabban „rogyóban". Illés Ferenc, a te­lepülés polgármestere nem szívesen beszél róla, hogy a nagy hó bizony megnyomta a ház tetejét. Az ágasfák nem bírták a terhelést. Makovecz Imre statikusai a helyszínre siettek és megálla­pították: a tél végéig meg kell erősíteni a szerkezetet. így is történt, s a tartógerendák márciusig mindenképpen a helyükön maradnak. Akkor ismét megvizsgálják az épüle­tet és eldöntik, mi a teendő. A ház tehát áll... A kakasdiak pedig nagyon szeretnék, ha mihamarabb el­készülne az impozáns épü­let. ór-háj A megerősített ágasfák Tárlat a Völgységi múzeumban Történelem a talpunk alatt Mint arról lapunkban már beszámoltunk, kiállítást nyi­tott meg Sümesi József törté­nész, a bátaszéki gimnázium igazgatója a bonyhádi Völgységi Múzeumban ja­nuár 25-én. Tolna és Baranya megyei római- és Árpád-kori, hódolt­ság korabeli templomainak, várainak alaprajzai láthatók, s térképek, melyek útbaigazí­tást adnak ezek elhelyezkedé­séről. A franciák büszkék Loire menti kastélyaikra, a németek a Rajna menti váraikra, mi pedig büszkék lehetünk rom­jainkra - mondta megnyitó beszédében Sümegi József. A napokban megnyitott kiállítás élő bizonyítéka annak, hogy történelmi emlékeink tárháza igen gazdag, hiszen egy kicsi­nek mondható körzetben számos vár és templom állott, s áll. Simontornya, Ozora, Szigetvár, Szászvár, s még so­rolhatnánk. A kiállítás érdekessége, hogy az alaparajzokon, fotó­kon kívül az épületek rekonst­ruált rajzai, néhány templom kartonból „felépített" mo­dellje is látható. Teljes egyszerűségében, pompájában áll a bazilika stí­lusú cikói Ótemplom, a szek­szárdi Apátság, a pécsi Plébá­niatemplom. Mindez - mondja Szőts Zol­tán, a múzeum igazgatója ­nak szánjuk. A Völgységi Mú­zeum munkatársai egy egész sorozat megszervezését vállal­ták fel, hogy megmutassák ve­lünk együtt élő múltunkat. Szó lesz még a dél-tolnai egyházszervezésről, a cikói Ótemplomról, s ebben a soro­zatban egy „várépítő" foglal­kozás vár a gyermekekre, va­lószínű, hogy a Műemléki Vi­lágnap alkalmával. A Várak - templomok című kiállítás júniusig várja az ér­deklődőket.- pál ­egy-két jó értelemben vett „megszállottnak" köszönhető, főként Szekér Józsefnek, aki­nek kezenyomán feléledtek a romok, ő vetette papírra a bemutatón a várak, templo­mok rajzait a szakirodalom­ban fellelhető dokumentumok alapján. Két csomag karton­papírt kapott, s ebből „emelte" makettjeit. Ezekhez társítottuk dr. Gaál Attila ku­tatásainak dokumentumait, valamint a Wosinsky Mór Megyei Múzeumtól kapott tárgyi emlékeket. Ä kiállítás megrendezésével az volt a szándékunk, hogy közvetlen környezetünk érté­keire felhívjuk a figyelmet. Megmutassuk, hogy a nagy történelem itt van a talpunk alatt. Nem tudományos, ha­nem ismeretterjesztő kiállítás-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom