Tolnai Népújság, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-24 / 19. szám

1994. január 24., hétfő GAZDASÁG »ÚJSÁG 5 Posta ügynökségek a kisebb falvakban Megkezdődött a posta privatizációja A Magyar Posta Vállalat a múlt év utolsó napján rész­vénytársasággá alakult, melyre az 1992. évi Lili. tör­vény előírásai alapján került sor. Az említett törvény ren­delkezik a tartósan állami tu­lajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és haszno­sításáról. Papp Jánossal, a me­gyei posta igazgatóságának a hivatalvezetőjével az átalaku­lás formáiról, a lehetőségek kihasználásáról beszélget­tünk. — Bár még nem sok idő telt el a részvénytársasággá alaku­lás óta, érezhető-e változás a posta tevékenységében? — A szabályzatból eredően a tulajdonos és a vagyont mű­ködtető menedzsment szerepe máris elkülönült, az alapító és a működtetők felelőssége ha­tározottan körvonalazódik. Az átalakulás nem csak jogi aktus volt, az elnevezés mö­gött elkerülhetetlen lépések sorozata húzódik meg. At kell alakítanunk a „piramis" szer­kezetét. — Ez a gyakorlatban mit je­lent? — A felüről lefelé haladó átalakítást. Ebben az évben várhatóan a posta vezérigaz­gatósága alakul majd át. Ez után kerülne sor a 6200 posta- hivatalra. Természetesen az átalakítások, a változások ha­tással vannak egymásra, tehát a „fent" hozott strukturális döntések „lefelé" is hatnak. Több elképzelés is van a pri­vatizáció kibontakoztatására, az egyik a nyereséges, tehát profitorientált területi meg­oszlásra vonatkozna, a másik szerint az üzletági tagozódás tűnik eredményes gazdálko­dásnak, például a csomag­szolgálat, a levélposta, a pénz- forgalom, mind-mind önál­lóan dolgoznának. Egy biztos, az rt. csak akkor működhet eredményesen, ha minden dolgozó érdekeltnek érzi ma­gát a feladatok maradéktalan teljesítésében. A már megala­kult hírlapkereskedelmi és szolgáltató rt-k, valamint a járműjavító kft-k már az új szervezeti forma részei. — Elképzelhető-e, hogy magánkézben lévő posták jönnek majd létre? — Már vannak ilyenek, Zala és Somogy megyében, ki­sebb településeken. Szigorúak a feltételek, de lehet vállal­kozni postai tevékenység ellá­tására, a hálózat miatt (posta­kocsis szállítás, nemzetközi előírások, tranzit szállítások, levéltitok stb.) azonban az ál­lami felügyelet fennmarad. Ezek az úgynevezett posta ügynökségek, eddig a 600 lé- lekszám alatti kisebb falvak­ban jöttek létre. Csak teljes postai tevékenységre lehet kérni engedélyt. A tapasztalat az, hogy főleg kiegészítő sze­repet játszik az eddigi vállal­kozók munkájában, például akár butikkal, vetőmagbolttal, papírbolttal összekötve. — Változtattak-e a dolgo­zók létszámán? — Leépíteni még nem kel­lett, a javítórészleg és a hírla­párusok leválása után inkább csak átcsoportosítások voltak eddig. A privatizációs folya­matban azonban a létszám változhat. — Mikorra várható, hogy a privatizáció a helyi postahiva­talokba is „leér"? — A jövő év végén vagy a rákövetkező év elején lesz érezhető a „végeken" is a vál­tozás. De óhatatlan, hogy a te­rületi igazgatóságok szerve­zeti helyzete is megmérettes­sék, és ahol szükséges, ott ész­szerű összevonás valósuljon meg. Mauthner Az agrártermékek piacvédelme Az agrárimport Magyarországon is szabályozott, és érvényesül a piacvédelem. Az importszabályozás fel eszköze az engedélyezési rend­szer, amit a nemzetközi gazdasági közfelfogás a legerőteljesebb direkt beavatkozási eszközként tart számon. Hazánkban az agrártermékek át­lagos védettsége 28-32 százalékos. Minderről Vajda László, a Föld­művelésügyi Minisztérium Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Fő­osztályának vezetője tájékoztatta az MTI-t. A zöldség és gyümölcs, továbbá a gabonafélék, az élőállat, a hús és borok importja engedélykö­teles. Más termékek, többségében a feldolgozott élelmiszerek az úgyne­vezett globálkvóta hatálya alá esnek, aminek nagyságát előre meghir­detik. Ilyen árucikkek egyebek mellett: a konzervfélék, a déligyümöl­csök, a margarin, valamint az édesipari termékek. Az importált agrár­terméket átlagosan terhelő vám megközelítőleg 21 százalék. A vámon kívüli illetékek nagysága 5-6 százalékos. Mivel a vámokkal és illetékkel növelt importár jelenti a hazai áfa alapját, így alakul ki az agrártermé­keknél a 28-32 százalékos védettség. A gabonaféléknél, élőállatokon, a húsoknál a vámtételek ugyan viszonylag alacsonyak - mintegy 20 százalékosak -, ám ezeket az engedélyezési rendszer védi. A globálk­vóta hatálya alá eső, illetve a liberalizált áruk körében viszont nem ritka az 50-60 százalékos, vagy ennél magasabb vám sem. Ez utóbbi csoportba többek között a csokoládé, a cukor, a szeszes italok, valamint a dohányáruk tartoznak, A tavalyi év végén, illetve az idei év elején számos új intézkedés történt. Valamennyi tejkészítmény behozatala ismét engedélykötelessé vált, ezen belül a fogyasztói csomagolásban piacra kerülő termékek a globálkvóta hatálya alá kerültek. Az idei év elejétől ismét az engedélyköteles áruk körébe kerültek egyes tésztafélék, a cukorgyártáshoz szükséges sűrűié, valamint más cukoripi termékek. A friss zöldségre és gyümölcsre szezonális importengedélyezés érvé­nyes, ez azt jelenti, hogy a hazai áruk érésének idején a vámok jelentő­sen megemelkednek. Ugyancsak emelték a vámokat a baromfiipari termékeknél is. Sikeres sajtakció Szakcson a tej felvásárlá­sát az önkormányzat bonyo­lítja le, saját vállalkozásá­ban. E merész lépést a gaz­dák érdekeinek figyelembe vételével meg kellett tennie. A napi - reggel és este - 600 liter tejet a gazdáktól a tejcsarnok - ezt is az önkor­mányzat működteti - veszi át 18,50-ért. Innét a tejet a tamási tejüzembe szállítja el. Hogy veszteséges-e, vagy sem e vállalkozás? Ebből az önkormányzat minden bi­zonnyal nem fog meggaz­dagodni, mert a pénzt, ami a vállalkozáson marad, azt a tejcsarnok korszerűsítésére kell hogy fordítsák. A tamási tejüzemmel kia­lakult kapcsolat során sajt- és tejtermék akciót is szer­veztek a községben, amit előtte kihirdettek a lakos­ságnak. Sajtból előzetesen kb. 20 kilogrammra számí­tottak a szervezők, ám a je­lentkezések kellemes csaló­dást okoztak, mert 200 kiló sajtot és 15 küó vajat vásá­roltak meg az emberek a termelői áron kínált termé­kekből. Az önkormányzat úgy tervezi, hogy a húsvéti ünnepek előtt ismét szervez egy ilyen, vagy ehhez ha­sonló akciót, de ha a lakos­ságnak előbb lenne igénye a termékekre, akkor ezt is megszervezik. Ám jó volna, ha a falubeliek jeleznék, hogy mire lenne szükségük, mert ezek alapján könnyebb a rendelés. Pusztai A Transelektro Német­országban A Transelektro vállalatcso­port céget vásárolt Németor­szágban, tízre bővítve ezzel kölföldön létrehozott vállala­tainak számát - tájékoztatta az MTI-t Kozma Miklós elnök. A két millió márkás üzlet kere­tében a magyar export-import cég a német vagyonügynök­ségtől, a Treuhandanstalttól megvette a felszámolás alatt lévő Hatec nagykereskedő vállalatot, bekapcsolódva a kelet-német tartományokban zajló privatizációba. A német cég korábban villamos háztar­tási készülékek, fűtéstechnika és szaniteráru nagykereske­delmével foglalkozott. Jó értelemben gyámkodnak Dr. Németh Józsefné a szek­szárdi önkormányzat szociális és egészségügyi gondnoksá­gán dolgozik főelőadóként. A gyámhatósági munka azon feladatairól beszélgetünk, me­lyek kevéssé, vagy egyáltalán nem ismertek az érintettek előtt. — Úgy vélem, általánosság­ban a gyámhatósági feladatokat leszűkítik a kiskorúakról való ál­lami gondoskodásra, az elvált szülők láthatási és egyéb problé­máival, valamint a segélyezéssel összefüggő tevékenységre. Ke­véssé közismert, hogy a kiskorúak vagyonával kapcsolatban is van­nak feladataik. — Valóban kevesen tudják, hogy ha a kiskorú gyermek vagyon szerez, tehát biztosí­tási összeghez, vagy egyéb nevére szóló pénzhez, ingat­lanhoz jut, ez ismertté válik a gyámhatóság előtt is. Ezzel a vagyonnal a gyermek szülei, gondviselői nem bánhatnak szabadon. Általános szabály, hogy a gyermek nevére szóló gyámhatósági fenntartásos takarékbetétet kell létesíteni, s az összeghez a kiskorú csak 18. életéve betöltésekor jut. — Mi történik, ha mondjuk a család hirtelen nehéz anyagi helyzetbe kerül, vagy mi történik mondjuk az ingatlanokkal? — Természetesen ha a csa­lád megélhetése veszélybe ke­rül, hozzá lehet nyúlni a pénzhez, ám ilyenkor szám­lákkal kell elszámolni arról, hogy mire fordították. — Gondolom, nem túl nép­szerűek ezek az intézkedések. — Valóban nem. Sok szülő sérelmesnek tartja, hogy gyermeke anyagi ügyeit nem intézheti saját belátása szerint, vagy azt, hogy el kell számol­nia a pénzzel. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy a gyám­hatóság a szülők ésszerű va­gyonkezelését, vagyoni jo­gügyleteit akadályozza. Ne­héz dolog ez, de a törvény mindenek előtt a kiskorú gyermek érdekeit nézi, s en­nek helyessége nem vitatható. Természetesen a szülők döntő többsége a gyermek érdekeit tartja szem előtt, s inkább gya­rapítani igyekszik a már meg­lévő vagyont. Sajnos azonban arra is van példa, hogy a szü­lők a gyerek vagyonát nem megfelelőien kezelik. Egyébként hasonlóan kell intézni a gondnokság alatt álló korlátozottan cselekvő- képes vagy cselekvőképtelen felnőtt anyagi ügyeit is. Volt olyan eset, hogy a szociális otthonban lévő idős asszony nyugdíját hosszabb időn ke­resztül felvette a lánya, s csa­ládja eltartására fordította. A helyzetet meg lehet érteni, há­rom gyerekről volt szó, ám ezt a törvény szerint nem lehet megtenni. Az ingatlanra térve, szintén a kiskorú érdekei az elsődle­gesek, de a jogszabályok nem alkalmazkodtak a mai meg­változott viszonyokhoz. Eb­ben „felsőbb" állásfoglalás is későn született, s elég homá­lyosan is fogalmaznak. A gaz­dasági helyzet következtében ugyanis nem egyszer engedé­lyeznünk kell, hogy a kiskorú ingatlanát jelzáloggal terhel­jék, hiszen mondjuk ettől függ a család megélhetését bizto­sító vállalkozás. — Kicsit más téma. Ha mond­juk egy háztartásban él a nagy­szülő és egyik unokája, rendel­kezhet-e úgy a nagyszülő, hogy tartás fejében a vele élő unokára hagyja a tulajdonrészét, anélkül, hogy erről a tartásról a többi unokájával is beszélne? — Joga van hozzá, a tulaj­donával mindenki azt csinál, amit akar. Tehát nem kell megkérdeznie a többi örököst, hogy kíván-e segíteni az ő tar­tásában, ha neki csak egy unokában van bizalma, joga van így cselekedni. Ehhez ha­sonló eset, mikor például az elvált feleség kéri, hogy aka­dályozzuk meg elvált férjét lakásának, házának eladásá­ban, mondván, hogy így gye­rekeik öröksége kerül ve­szélybe. Erre nincs jogunk, a volt férj a tulajdonos, ő ren­delkezik az ingatlan felett. Csak akkor lehetne ebben megakadályozni, ha az ingat­lan a gyerekek nevén lenne. Abba a gyámhatóság nem szólhat bele , hogy vigyáz-e valaki a tulajdonára, vagy nem. — Mi a helyzet az értékpapí­rokkal? — Hasonló, mint a kész­pénzzel. Ha kiskorú értékpa­pírt, vagyonjegyet, kárpótlási jegyet örököl, ennek pénzzé tételét is csak úgy engedé­lyezhetjük, ha a tranzakció nem okoz hátrányt a gyerek­nek. Sajnos ezen a területen is hiányoznak a korszerű, mai viszonyokhoz igazodó jog­szabályok. Venter Marianna Fotó: Degré Gábor Vissza nem térítendő támogatást kínálnak a gazdáknak Ezentúl akár félmillió forint vissza nem térítendő támoga­tást is igényelhetnek a mező- gazdasági termelők, ha fej­leszteni kívánják gazdaságu­kat. A támogatás feltételeiről Dr. Kocsondi Csabát, a Földművelésügyi Miniszté­rium közgazdasági osztályá­nak osztályvezető-helyettesét kérdeztük. — Az újtípusú támogatásra január 24-től pályázhatnak kistermelők, magángazdálko­dók, gazdasági társaságok, jogi személyiségű vagy jogi személyiséggel nem rendel­kező társaságok. A támogatás összege a beruházás bekerü­lési költségének maximum 30 százaléka, de legfeljebb 500 ezer forint lehet. — Hogyan kell ezt értel­mezni? — Például, ha valaki egy­millió forintos beruházásba fog, 300 ezer forint vissza nem térítendő támogatást kaphat a Mezőgazdasági Fejlesztési Alapból. De ha a gazdálkodó ötmillió forintos beruházásba vág, akkor már nem a teljes költségvetés 30 százalékát kérheti az államtól, hanem ki­adásainak „csupán" 10 száza­lékára, azaz 500 ezer forintnyi támogatásra adhat be pályá­zatot. A Mezőgazdasági Fejlesz­tési Alapból - az elmúlt évhez hasonlóan - az idén is igé­nyelhető kamatmentes, visz- szatérítendő támogatás a me­zőgazdasági tevékenységhez szükséges bármilyen beruhá­záshoz, a működéshez szük­séges infrastruktúra kialakítá­sához. Erőgépek, munkagé­pek, állattartó létesítmények vásárlásához, építéséhez, be­kötőutak, szennyvíztisztítók kialakításához vagy közmű­vesítéshez lehet igénybe venni ezt a hitelforrást. A termelést szolgáló beru­házásokhoz igényelhető ka­matmentes támogatás mér­téke legfeljebb a beruházás tel­jes költségvetésének 50 száza­léka lehet. A kölcsönt a beru­házás befejezését követően, négy év alatt kell visszafizetni. Amennyiben a gazdálkodók­nak az induláshoz szükséges költségek fele sem áll rendel­kezésükre és a beruházás megkezdéséhez banki hitelt kell felvenniük, kérhetik az Alaptól, hogy a hitel kamat­terhének 50 százalékát vállalja magára. Az infrastrukturális beru­házásokhoz is hajlandó vissza nem térítendő támogatást nyújtani az Alap, a beruházás összköltségének legfeljebb 40 százalékáig. Mit jelent ez a gyakorlatban? Ha például egy gazdálkodó az állattartó tele­péhez utat kíván építeni, ak­kor kérheti, hogy a beruházási költség 40 százalékát vállalja magára az állam. A Mezőgazdasági Fejlesz­tési Alapból igényelhető ka­matmentes és vissza nem térí­tendő támogatáshoz minden esetben pályázat útján lehet hozzájutni. A kérelmeket a megyei földművelésügyi hi­vatalokhoz kell benyújtani. (újvári) Ferenczy Europress Múltbéli tapasztalatok Közös géphasználat: konfliktusforrás? Tény, hogy a termelő típusú mezőgazdasági szövetkezetek (TSZ-ek) az átalakulás meg­próbáltatásainak ellenére a mai magyar mezőgazdaság igen jelentős tényezői. Fontos, hogy az agrárszféra aktuális témáiról a szövetkezetekben dolgozó szakemberek véle­ménye is nyilvánosságot kapjon. Ezúttal Szentes Nándort, a mözsi szövetkezet elnökét kértük arra, hogy korábbi tapasztalatai alapján a közös géphasználatról fejt­se ki álláspontját lapunk­nak. — Felemás helyzetben van ma a magyar mezőgazdaság - kezdte az Új Elet Mezőgazda- sági Szövetkezet elnöke. — Az egész ország keresi a meg­oldást, hogyan lehetne a me­zőgazdaságot jobbá tenni, ugyanakkor elfelejtjük azt, hogy a magyar agrárágazat korábban rendkívül jól pros­perált. A szövetkezetekben például számos olyan megol­dás született, ami költségtakarékosabbá pró­bálta tenni a termelést, koope­ráció, közös géphasználat formájában. Ma is keresni kell hasonló megoldásokat, de én úgy gondolom, nem elsősor­ban külföldön. Érdemes volna felhasználni az eddig felhal­mozott tapasztalokat, ezek fi­gyelembevételével alakítani a jövőt. — Említene konkrétumokat? — 1977-ben 9 környékbeli szövetkezet létrehozott egy egyszerű gazdasági együtt­működést, melynek lényege a közös géphasználat volt, bi­zonyos speciális munkák el­végzésére. Ezek között volt fó­lia alatti termesztés, tápkoc- kagyártás, a későbbiekben szántóföldi zöldségtermesz­tés. Ennek az együttműkö­désnek 7 évig voltam a veze­tője. Ez a konstrukció azt je­lentette, hogy egy szövetkezet megvásárolta a gépet, és az az együttműködő gazdaságok között „körbejárt". Minden munkának megvan az optimális ideje, különösen fontos ez a vetésnél és a beta­karításnál. Mivel azonban csak egy gép állt rendelkezé­sére sok gazdaságnak, tör­vényszerű volt, hogy nem mindenkinél sikerült optimá­lis időben vetni, vagy éppen betakarítani. Ebből aztán nyilvánvalóan konfliktusok származtak. A végső megol­dás pedig az lett, hogy aki komolyan akart foglalkozni ezekkel a kultúrákkal, az megvette magának a gépet, és mindenki a saját problémáját oldotta meg. Ugyanezek a jelenségek ta­pasztalhatók más ágazatok­ban is. Ha abból indulok ki, hogy a búza aratásának opti­mális időtartama 10-12 nap, akkor az az igazi megoldás, hogy mindenki a maga mun­katerületének megfelelően vá­sárolja meg, illetve biztosítja a betakarító gépeket. De visszatérve az alapvető gondra. Alakulnak a magán- gazdaságok, egyre nagyobb számban. Amelyik gazda csak néhány hektáron gazdálko­dik, képtelen megvásárolni többmillió forint értékű gépe­ket. Ennek ellenére átmeneti­leg lehet csak megoldás az, hogy az egyik gazda a másik kombájnjára számítson, mert félő, hogy az előbb említett okok miatt megint konfliktu­sok alakulnak ki. Szerintem csak a szegény ember gondol­kozhat ezen a verzión. Az igazi megoldás az, hogy olyan nagyságrendű üzemek, far­mok alakuljanak ki, amelyek képesek a saját munkáikat a saját gépeikkel elvégezni. Nem tudom, végig kell-e jár­nunk mégegyszer azt az utat, amit a szakemberek egyszer már megtettek? A múltból fa­kadó pozitív vagy negatív ta­pasztalokat meggyőződésem szerint érdemes lenne össze­gyűjteni és hasznosítani, az ország mezőgazdaságának épülése érdekében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom