Tolnai Népújság, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-22 / 18. szám
12 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. január 22., szombat Odeon:„Négy-ötszázas állományunk van ebben a pillanatban" Művészfilmek, videólejátszókon Winkler Erika a Budapest Filmnél - mely az Art-mozi hálózat „ellátója" is - a filmforgalmazási osztály helyettes vezetője volt, többek között a filmek kiválasztásával foglalkozott. Ezen kívül a művészfilmet kedvelők körében jó hírű Szinbád mozi programigazgatója - ma is. December 1-től új hajóba szállt, az akkor alakuló Video Odeon Kiadó és Kölcsönző Kft.-nek lett az ügyvezetője. Vele beszélgettünk. — Milyen előzményei vannak a cég létrejöttének? — Az egyik előzménye az Art-mozi hálózat létrejötte, amely körülbelül négy éve működik Budapesten, ki- lenc-tíz-tizenegy mozival. Az ugyanis változó, hogy melyik mozi használja ezt az arculatot. Ezt kifejezetten művészfilmet, igényes filmet kedvelő közönségnek hozta létre a Budapest Film. Azóta kialakult és meg is erősödött egy ezt a fajta filmet kedvelő réteg az Art-mozi hálózat körül. Ebből gondoltuk azt, hogy érdemes lenne a vidékieket, illetve a moziba már nem járó generációkat is egy hasonló színvonalú filmkínálattal kielégíteni, amennyiben ilyen filmeket keresnek. Az az első tapasztalatunk, hogy valóban van egy olyan réteg Magyarországon, amely rendelkezik videólejátszóval és kifejezetten igényes klasszikusokat, illetve új alkotásokat keres. — Van-e valamiféle meghatározása annak, hogy mi a művészfilm? — Azt gondolom, hogy ennek megválaszolására esztéták, filmtörténészek lennének hivatottak. Nagyon sok féle értelemben használjuk ma a művészfilmet. Mi megpróbáljuk ezt a fogalmi problémát kikerülni, mégpedig oly módon, hogy két fajta filmet fogunk megjelentetni, azaz az Odeon két típusú filmmel lesz azonosítható. Az egyik fajta, azok a klasszikus alkotások, illetve életművek, melyekre azt hiszem - nem kell már ezt a kérdést feltenni: például Fellini, Antonioni, Bergman. Mindenki magát a szerzőt be tudja azonosítani, és kíváncsi a gyengébb és az erőteljesebb alkotásaira is. A vásárlásaink másik iránya pedig, azok az Art-moziban sikert aratott filmek, amelyek kapcsán egy jelenlegi közönség igazolta vissza, hogy ezek valóban értékes, valóban fajsúlyos szerzői, vagy pedig a kommersz- nek egy legfelső sávját képező igényes filmek. — Milyenek az első hónap tapasztalatai? — Valójában december 1-én jelentünk meg az idei tizenhárom filmünkkel. Elsősorban könyvesboltokban, Art-mozikban, egyetemeken lehetett kapni, még mielőtt az Odeonnak az első bázisüze- lete megnyílt december 16-án. A várakozásainknál jóval többen választották vagy maguknak vagy pedig karácsonyi ajándéknak azokat a filmeket, melyekkel kijöttünk: Bunuelt, Antonionit, Bergmant, illetve a frissek közül a Prospero könyveit, az Orlandot, a Berlin fölött az éget vagy pedig a Brazilt. Akkor is mondom ezt, ha pontosan tudom, hogy minden videoforgalmazónak a karácsonyi eladásai messze meghaladják az eladási átlagot az év egyéb időszakaihoz képest. — A másik tapasztalatunk a december közepén nyitott üzeletünkkel kapcsolatos. Ez egy 180 négyzetméteres olyan üzlet, ami leginkább egy angol könyvtárhoz hasonlít. Ide ösz- szegyűjtöttük az összes Magyarországon forgalomban lévő igényes, illetve művészfilmeket, valamint a legjobb gyerekfilmeket. Körülbelül négy-ötszázas állományunk van ebben a pillanatban. Minden képzeletünket felülmúlja ennek az üzletnek a forgalma. Ebben a pillanatban itt köl- csönzünk is, és a saját magunk által kiadott filmeket el is adjuk. — Magyarországon van-e valamiféle versenyfutás, konkurenciaharc a múvészfilmek forgalmazásában? — Ebben a pillanatban a MOKÉP-nek, a Tele videónak és valamilyen mértékben az InterComnak vannak forgalomban olyan fümjei kazettán, amelyek valóban értékesnek minősíthetőek. De minden forgalmazó valami egészen speciális helyzetből adódóan forgalmaz igényes filmeket. A MOKEP volt Magyarországon az egyedüli filmforgalmazó. Az elmúlt harminc-negyven évből felhalmozódott nála egy nagyon-nagyon komoly filmállománnyal kapcsolatos jog, amelyben voltak videojogok is. Ezeket csak ő adhatja ki, körülbelül kétszáz-kétszázötven olyan film, amivel csak ő rendelkezik. A Televideo inkább ismeretterjesztő-, gyerekfilmekből áll jól, de nagyon pici sávban - Godard, Bunuel nevével fémjelezhetően - művészfilmekkel is rendelkezik. Elsősorban azoknak a filmeknek a videojogával, amelyeknek a tévéjogával is rendelkezik a televízió. Az InterComot mindenki a legnagyobb kommerszfilm forgalmazónak ismeri, viszont van egy saját partnere Amerikában, amelyik időnként megjelentet igazán igényes filmeket is: Holt költők' társaságá, Szellem a házban, Árnyékok és a köd. — Tehát néhányan jelen vagyunk a piacon, mindenki a saját lehetőségeiből adódóan hoz be igényes, művészfilmeket is. Ami az Odeon specialitása lehet, az az, hogy mi nem foglalkozunk mással reményeink szerint, csak ebben a profilban fogunk megmaradni, és a kiadói tevékenységünknek nem lesz olyan része, amely kommerszet tartalmazna. KRZ Rajz: Sziráki Zsolt Mozgóképek Milyenek a magyar klipek? így utólag átgondolva, azzal, hogy megcsináltuk ezt a körkér- dezősdit, nem biztos, hogy okosat tettünk, inkább felsorolhattuk volna azok nevét, akik a közelmúltban találtak egy-egy hazai klipet a Magyar Televízió műsorában. Az sem akármi. DÉRI MIKLÓS, a Magyar Narancs fotóriportere: — Ilyennel igazából még nem találkoztam. Csak amerikai, angol klipek másolatával, és mint köztudott, másolni ebben az esetben nehezebb. Nincsenek meg hozzá az anyagi, technikai, és kulturális feltételek Szerintem az is baj, hogy nem a videoművészek kapnak ilyen feladatokat, talán azért, mert nem bíznak meg bennük. Egy jó klipet láttam mostanára, a Csókolom együttes házi készítésű, amatőr anyagát- . RETHLY ÁKOS, a Helllo Magazin főszerkesztője: — Úgy vélem, semmi szégyell- nivalónk nincs a külföldi alkotásokkal szemben. Hogy mégis annyi színvonaltalan produkció látható a hazai tévéműsorokban, annak elsősorban az az oka, hogy míg külföldön hozzáértő szerkesztők döntik el, mi kerül adásba, addig itthon egyes egyedül a befizetett pénz számít. A magyar videoklipek jelentős része ma már igényes alkotás, gyakran sokkal jobbak, mint az a zene, aminek illusztrációi. Egyedül attól tartok, hogy a klipek egy idő után egysíkúvá válnak. Most éppen divatba jött egy-egy rendező vagy alkotóműhely és érthető okokból mindenki ezekkel szeretne dolgoztatni. Ezért van az, hogy a jó magyar klipek újabban annyira hasonlítanak egymásra. Hiányolom a fiatal tehetségek felkutatását, és a szakirányú képzést is. LOVASI ANDRÁS, a Kis- pál és a Borz zenésze: — Három dolog kell ahhoz, hogy egy klip jó legyen. Jó zene, jó rendező, pénz. Mindegy, hogy melyikből van a legtöbb, lényeg, hogy mindháromból elégséges mennyiség legyen. Ha csak az egyik is hiányzik - márpedig a magyar klipek döntő többségénél ez előfordul -, már nem érdemes megcsinálni. Hát, ennyi. HEGYI HILL ZOLTÁN, a Reform kultúra rovatának vezetője, a VOLT szerkesztője: - A magyar videoklip olyan, mint a magyar popzene, és ez természetes. Vannak tehetséges rendezők, miként van néhány hallgatható zenekar és előadó is. A mezőny legnagyobb része azonban változatlanul riasztó ostobaságokkal bombázza a fogyasztókat, akik ennek láthatóan örülnek. Hozzátenném, hogy a siralmas állapotért csak részben okolható a valóban szomorú financiális helyzet, sokkal súlyosabbnak tűnnek az ízlésbeli problémák. ízlésekkel viszont elég nehéz vitatkozni. Kérdés ugyanakkor, hogy amennyiben születik egy érdekes mű, müyen formában juthat el az érdeklődőkhöz. Én nem nagyon ismerek ilyeneket. Gyűjtés: KRZ ZUG-tárlat Gyarmathy János Egy öreg tűzoltó emlékműve. (Készült a szekszárdi Nemzetközi Művésztelepen.) Mit lehet egy ilyen nyilvánvaló, egyértelmű kisplasztikáról írni?, talán azt, hogy ez egy öreg tűzoltó emlékműve, kedves, humoros,...-BP.- Fotó:-ótósApróhírek Rám csaj még nem volt ilyen hatással! - valószínű ez lesz a címe, annak a filmnek, mely a játékfilmszemlén kerül bemutatásra, s amiben az 1 love you zenekar is komolyabb szerephez jut. Rendező: Reich Péter. / Január 28-án és 29-én az Európa Kiadó ad koncertet a Katona József Színházban. / Ma este az Onyx lesz a szekszárdi Graffiti Klub vendégé. Wave Különlegességnek számít a hazai palettán az a kazetta, amely ŐZ néven jelent meg az elmúlt év végén, Macskajáték címmel. Óz Zsolt nevét az Ugatha Christie és a Vidámpark zenekarokból ismerhettük meg. Mindkettő igen szellemes, színvonalas, irányzatoktól, skatulyáktól mentes zenét játszott, talán emiatt is van, hogy nem tudtak az alternatív vonalon sem igazán elismertté válni. Az „agyasoknak" túl pop, popnak pedig túl „agyas" - mondta egy ismerősöm, aki egyébként szereti ót hallgatni. Egy másik vélemény szerint túlságosan szövegcentrikus, mintha Pajor Tamás és Geszti Péter alternatívája lenne. Szerintem van tehetség ebben a srácban, és nagyon bíztató, ahogyan következetesen, konokul járja a maga útját, annak ellenére, hogy épp ennek a zenének nincs nálunk publikuma, a fellépések, koncertek szervezése - gondolom - rettentő nehéz lehet. Jó dolog, hogy vannak olyan kulturális egyesületek - mint például aZ' ŐZ kazetta kiadó, az EaSTRÁD -, amelyek hozzájárulnak ilyen nonprofit, kreatív jellegű vállalkozások kiadásához. ÓZ egyszer még befut. Meglátjátok. „pápai" Használati utasítás Egy évvel ezelőtt Tavaly ilyenkor még, finoman fogalmazva, kissé zse- nánt volt a helyzet Szekszárdon, ezért is jutott eszünkbe a minap: vajon hogyan bírtuk ki azokat az ínséges időket? Ahhoz képest ma szinte csodaszámba megy, hogy működik egy ZUG-klub (Béla tér 6.), illetve egy Graffiti, melynek története felér egy sikersztorival. Imponáló magabiztossággal alázta porig a vetélytársként fellépőket, vélhetően azért, mert van egy igazán szimpatikus tulajdonsága a helynek. Nem nézik baleknak a polgárt. Isten tartsa meg ezt a jó szokásukat. Ha már az egy évvel ezelőtti fesztiválra emlékezünk, talán nem árt megemlíteni az esemény akkori támogatóját, a boldogult emlékű Burger Ranch-ot. Minden szimpátiánk az övék, ezzel együtt, talán nem kellett volna elvárni a vendégektől, hogy csak azért egyenek drága, ellenben „kissé" spórolós hamburgert, hogy az üzlet fennmaradjon. A vendég sohasem hibás. Még akkor sem, ha az. A mai oldalon kicsit többet foglalkozunk a „mozgóképekkel", két hét múlva pedig, többek között, egy Sexe- pil-riporttal kergetünk az ájulás szélére benneteket. KRZ írott képek Attenborough világa David Attenborough neve nem ismeretlen a hazai közönség előtt: az olvasók és a tévénézők milliói kísérhették figye-, lemmel a természetet lenyűgöző képsorokban és elképesztő mivoltában is logikus magyarázatokkal bemutató alkotásait. Mostanában Az élet megpróbáltatásai elnevezésű sorozat tekinthető meg a televízióban, ez az alkotás egyébként korábban már könyv alakban is megjelent nálunk, Az élet erőpróbái címmel. Az - egyébként jótékony hatású - Attenborough-láz legújabb következménye alig valamivel karácsony előtt jutott el az olvasóhoz, s ezúttal csak azt sajnálhatjuk, hogy a filmváltozat szinte egészen biztosan nem kerül el hozzánk. Nem is kerülhet, hiszen a Titokzatos állatok nyomában címet viselő, a korábbiaknál jóval szerényebb képanyaggal ellátott kötet az 1950-es években tett expedíciók történéseit ösz- szegzi. Attenborough ugyanis számos utazást tett már ebben az időszakban is, azaz 1955-ben a dél-amerikai Guyanába, majd 1956-ban Indonéziába, 1958-ban pedig Paraguayba. Akit tehát érdekel a lamantin, a varánusz- gyík, avagy a tatu különös életmódja, az ezúttal film helyett kénytelen a könyvre hagyatkozni. Az élmény így sem lebecsülendő. Szeri Árpád Az új esztendő első szekszárdi rockzenei koncertjén a Ste- xas zenekart láthattuk, hallhattuk. Műsorukban a néhány éve elhunyt gitáros, Stevie Ray Vaughan nótáit és más tradicionális blues zenéket élvezhettünk. Aki ilyet szeret, az remekül szórakozhatott, bár inkább az idősebb, „blues-fülű" csókákénál talált ez a zene. Ők viszont már nem olyan ugráló- sak, így a táncparketten nem folyt öldöklő harc a pozíciókért.-pogácsa- Fotó: -ótósKlubtumé Tilos az Á Ki ide készül, ajánlatos iszonyúan alternatívnak és intellektuálisnak látszania. Javasolt felszerelési cikkek: bármiféle ruhanemű, ami nem szokványos, de igényes; szemüveg (rossz szeműeknek értelemszerű, élestlátóknak 0 di- optriás ablaküveg), verseskötet - kézben; sok-sok pénz tárcában vagy zsebben. Ki ide belép, az valószínűleg szimpatikus a rendezőknek, esetleg sikerült elvegyülnie, feloldódnia a tömegben és elkerülni eme „háromajtós szekrényeket". Ki ide bejut, arra fantasztikus csodák várnak: galéria, pince, fél szelet, fél centi vastag francia kenyér felvágottal - ötvenért; két bárpult; amerikai utcarészletet ábrázoló, színes, szélesvásznú festmény, sör, bor, tömény füst, két WC (egy női, egy férfi) és egy színpad (ezen állnak, ülnek a zenészek, amikor zenélnek). Az itt hallható zenék, zenekarok - stílusukat tekintve - igen széles skálán mozognak: hardcore, punk, rock, blues, jazz, alternatív zenék és színdarabok is otthonra lelnek e falak között. S ha valaki záróránál tovább kíván maradni, azt egy percig sem marasztalják, inkább biztatják: gyere holnap is! S aki holnap is erre jár, a „Tilos az Á" tábla alatt egy új, képzeletbeli feliratot lát: „Fővárosi Sznobberman Klub - szépeknek és okostojásoknak". -pogácsa-
