Tolnai Népújság, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-21 / 17. szám

4 »ÚJSÁG BONYHÁD ÉS KÖRNYÉKE 1994. január 21., péntek Színes évkönyv németajkúaknak A széparcú, vörösesszőke véméndi Dobos Petra piros vállkendőben, ünnepi főkötőben, gyöngysorral a nyakán oda­vonzza a tekintetet az 1994-es Német Ka­lendárium címlapjára. Jól esik kézbe­venni ezt a jó háromszáz oldalas köny­vecskét. Az alábbiakban a teljesség igé­nye nélkül, néhány kiragadott fejezetén, cikkén keresztül mutatjuk be. A naptár. A kötetben nem kevés érde­kességre bukkanunk. Igazi kalendárium ez. A bevezető naptári részben a hónapok neve nem csak a mai ember számára megszokott formában szerepel - pl. ja­nuár a jegek, június a széna, október pe­dig mint a bor hava. Emellett régi böl­csességeket, a hagyományos paraszti idő­járási megfigyelések reguláit, rövid me­teorológiai időjóslást, meg a Nap és Hold járását találjuk. Aktutalitások. Sok egyéb mellett an­nak a 34 000 márkának az elosztását is megismerhetjük, amelyet Baden-Wür- tenberg tartomány juttatott a Dunamenti Svábok Kulturális Alapítványának. Ol­vashatunk különféle partnerkapcsolatok­ról, testvérkórusok fellépéseiről, a Páneu- rópa Kultúrfesztiválról, melynek tanul­ságos jelszava másoknak is irányt mutat­hat: „Egymással, egymásért, soha -egy­más ellen!" Anyanyelv. Többek között olvasha­tunk a Magyarországon élő német ki­sebbségi iskolai oktatásának helyzetéről, a svábságot megillető támogatások rend­szeréről és lehetőségeiről. A sváb tájszó­lások, a népszokások továbbélése az anyanyelv megőrzésének egyik biztos módja. Kultúra. A hazánkban élő németek ha­gyományainak és kultúrájának ápolására ad mindennapi lehetőséget a Bonyhádon berendezett Magyarországi Németek Háza. Együtt él itt a múlt és a jelen. A lá­togató megismerheti a hagyományosan berendezett tisztaszobát, de betérhet a sörözőnek átalakított másik helyiségbe is. Lehet együtt ünnepelni, beszélgetni, akárcsak nagyapáink idejében. Köve­tendő példa. Irodalom. Magyarországon lakó németajkú költők, írók tollából szár­mazó versek, elbeszélések, visszaemléke­zések is helyet kaptak a kötetben. Német nemzetiségi könyvek jegyzékét találjuk a fejezet végén. Ma, tegnap, holnap. A magyarországi németség himnusza szöveggel és kottá­val ebben a részben szerepel. Különösen megkapóak a harmadik versszak sorai, talán az alábbi, hevenyészett fordítás is visszaad belőlük valamit: Nyelvedhez, szokásaidhoz, halottaidhoz hú maradj! Ne hagyjad el néped körét, bármit hozzon is a sors! Fenyegessen akár szükség, erőt adunk, hogy haladj. Ha kilépsz e szent gyúrúbd, dicstelenül elbotolsz. Archív fotók. A két 16 éves sváb me­nyecske, Marghareta Müller és Éva Auth 1943-as képe nyitja a régi képek sorát. Óbányai utcarészletet látunk 1926-ból. A bonyhádvarasdi Magdalena Lili kislá­nyát, Katharinát ringatja bölcsőjében a kor tipikus tisztaszobájában 1928-ból. Katharina, ha él, már maga is nagymama lehet. Az 1993. júliusi Etyekiek Világta­lálkozójára ismét összegyűltek a szétszó­ródott falubeliek, a képen az etyeki kórus énekel. Tarkabarka. Itt aztán mindent megtalá­lunk. A •tréfás anekdoták, a mályva- és hibiszkusztea főzés rejtelmei, a gyerek­száj történetek csokorba kötve sorakoz­nak. Kiemelünk egy talán nem is új, de minden nyelven találó és mulatságos kis történetet. Bekopognak a faluban egy házba: — Nincs véletlenül valami fölösleges, ha­szontalan dolog maguknál? — Várjon csak, mindjárt hívom a férje­met! Hasznos hirdetések. Német nyelvű to­vábbtanulási lehetőségek közép- és felső­fokon. Nemzetiségi kiadványok. Német vagy osztrák partneriskolát keresők cí­mei. A kalendárium melléklete. Minden kö­tetbe egy kis füzetet tett a kiadó: az 1993. évi LXXVII. törvény szövegét a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól. Kár, hogy csak magyar nyelven, talán szerencsé­sebb lett volna német fordítással együtt közreadni. A kalendárium a - korábban falvan- ként zárt közösségekben, egymástól elkü­lönülve élt, tájszólásában is többféle - ha­zai németséget egységbe kötő kapocs. A falvak ma többségükben vegyes lakossá- gúak már, sokan elkerültek otthonról, a világ hatalmasat változott. Ma is csodála­tos, ahogy a történelem, a politikai viha­rai ellenére ez a nép eddig többszáz év távlatában is meg tudta őrizni nagy kin­csét: nyelvét, hagyományait, élő népszo­kásait. Ha már eddig sikerült, most sem szabad a folyamatnak megszakadnia, még ha az idő múlásával egyre nehezebb is a gyökerekbe kapaszkodni. Vannak ennek az örökségnek olyan elemei, ami­ről már csak mesélni tudnak az időseb­bek, utolsó órában vagyunk, hogy meg­hallgassuk őket. A kötetet visszatérő, tenni akaró aggo­dalom kíséri végig a némettanítás szín­vonaláért. Azért a németért, amit nem idegen nyelvként kell elsajátítani, hanem anyanyelvi szinten! Ennek az előfeltételi az erőfeszítések ellenére sajnos ma sin­csenek meg mindenhol. Reméljük, hogy Dobos Petra teljes szívvel magáénak tekinti szép népvisele­tét, Petra Dobosnak is érzi magát. Bízunk benne, hogy talán most, 1994-ben már büszke is lehet származására. A kalendárium stílusában zárva az is­mertetést: kelt az 1994. esztendőben, je­gek havának 20-án, Fábián és Sebestyén napján, mikor az igazi tél elkezdődik. Cserhátiné Ács Adrienne (A kiadvány kapható Szekszárdon, a Bibliofil Kft. Babits Mihály könyvesboltjában a 160 lakásos épületben a Kölcsey Itp. 2 szám alatt). Székely bál Bonyhádon Istensegítsi emlékek Kazettán a székely kör dalai Bált rendezett január 15-én a Székely Kör hagyomány- őrző csoportja Bonyhádion a 3. sz. Általános Iskola Étter­mében. A bált megelőzően beszéltem özv. Magdali Já- nosnéval, aki Nagymányok- ról érkezett, s kértem, mondja el miként zajlott le egy-egy bál az ő fiatal korá­ban. — Istensegítsen születtem, s heten voltunk testvérek. Szü­lőhelyemen a bálakon Gáspár János főzenész és zenekara muzsikált. A vendégek ami­kor beléptek az ajtón a pó­dium felén helyet foglaló mu­zsikusok belekezdtek egy-egy indulóba, így tisztelvén meg az érkezőket. Ha úgy jött ki a lépés, akkor megszakították a számot, s kezdték az indulót. Egyébként mindig a legszebb magyar nótákat játszották. A táncmulatságok általában este 7-kor kezdődtek és reggel fe­jeződtek be. A végén a zene­kar minden párt külön-külön hazáig kísért. Mi feltett kézzel, nótázva, dalolva, tánclépé­sekkel meneteltünk, s az abla­kok végig kitárultak amerre mentünk. Senki sem szidott meg bennünket, amiért han­goskodtunk, sőt sokan az ab­lakból kihajolva szintén éne­kelni kezdtek. Akkoriban minden háznál tartottak lovat, tehenet, hisz gazdálkodtak. Szerencsére az átmulatott éjszakák után nem kellett foglalkoznunk a jószá­gokkal, mivel ellátták őket az idősebbek, vagy valamelyik kisebb testvér. A mulatságo­kon a hazulról vitt ételt és italt fogyasztottuk, azaz mi is „ba­tyuztunk". Leginkább kol­bászt és főtt sonkát vittünk, diós és mákos aprósüteményt és az elmaradhatatlan far­sangkor a fánkot. A legények, férfiak pálinkát és bort Nógat­tak. Magam is hordtam a csodá­latos székely népviseletet, de annak ellenére, hogy kettő rend akadt belőle csak misére és más ünnepi alkalmakkor viseltük. Saját kezűleg készí­tettük, kivéve a szoknyát, me­lyet a legdrágább szövetből varrtak. Rengeteget mondhatnánk, mesélhetnék akár napokon át, mivel nehéz, küzdelmes élet áll mögöttem. Szólhatnék a gyermekkoromról, aztán mi­ként kerültünk Bácskába és Csátaljára, vagy amikor az uramat behívták katonának s a 3 gyerekről nekem kell gon­doskodni. Persze azért akadt némi derű is, igaz sokkal ke­vesebb. Sajnos hét esztendeje meg­özvegyültem, s akkor költöz­tem ide, a lányomékhoz Nagymányokra. A mostani székely bál ele­jén a székely kör hagyományőrző csoportja mutatott be színvonalas mű­sort. Ezt követően Illés Anti és zenekara gondoskodott ar­ról, hogy a hangulat még to­vább fokozódjék. A befolyt összegből szeretnék a ha­gyományőrző csoport népdal anyagát kazettán kiadni. A kazetta várhatóan májusban jelenik meg. Hunyadi István Hamis az igazolvány Szurkálás és ravaszkodás A Many oki Gyerekekért A Mányoki Gyerekekért néven alapítványt hozott létre Szabó László, Kari Béla, az Aranyko­rona Kft, a Zománcipari Művek bonyhádi gyára és a nagymá- nyoki önkormányzat. A doku­mentumot az alapítók ma írják alá. Célja a II. Rákóczi Ferenc Általános és Zeneiskola tanu­lóinak és a község óvodásai lehetőségeinek bővítése, az oktatás, a művészeti nevelés és a sport területén. Mindhá­rom „kategóriában" támogatja az alapítvány a részvételt ver­senyeken, vetélkedőkön, s elő­irányozza az eredményesen szereplők jutalmazását. Köl­tenek az alapítvány pénzéből az e célok eléréséhez szüksé­ges eszközök beszerzésére is. Tervezik szemléltető eszkö­zök, sportszerek, hangszerek kották, játékok vásárlását. Eddig tisztázatlan körül­mények között késsel meg­szúrta kedden este Bony­hádon, a Rákóczi utca és a Gábor Áron utca sarkán B. Richárd bonyhádi lakos a szintén bonyhádi M. Mártont. A sértettet életveszélyes sérü­lésekkel szállították a bony­hádi kórházba, ahol megope­rálták. A férfi túl van az élet­veszélyen. B. Dénes bonyhádi fiatal­ember imádja az autókat, imád vezetni, a bökkenő csak az, hogy nincs jogosítványa. Tavaly augusztusban „vé­letlenül" egy ismerőse szemé­lyi igazolványával és jogosít­ványával igazolta magát, amikor a rendőr igazoltatta. Ráadásul a szonda is elszíne- ződött. Tulajdonképpen ez vezetett a „lebukáshoz". Vér­vétel következett ugyanis, a jegyzőkönyvön pedig az is­merős nevét írta alá ... Nem csoda, ha az ismerős megdöb­bent, amikor idézést kapott: jelenjen meg a rendőrségen, merthogy korábban ittasan vezetett. Végül szerológus állapította meg, kitől való a vér. A fiatal­ember ellen közokirat-hamisí­tás lesz a vád. Ugyancsak személyi iga­zolvánnyal manipulált egy fi­atalember, aki egy bonyhádi kölcsönzőből elvitt „egy napra" egy szőnyegtisztítót. Mint kiderült, egy - feltehe­tően lopásból származó - komlói fiatalember nevére ki­állított igazolványt használt fel. A rendőrség „forró nyo­mon" van.- háj ­Bonyhádon békésen indul a versengés Párbeszéd a jelöltek között (Folytatás az 1. oldalról.) Függetlenként indul az idei választásokon a körzet jelen­legi képviselője, Barcza Imre. A Vállalkozók Pártja jelöltje Popp Miklós, az Agrárszövet­ségé dr. Solymosi József, a Ma­gyarországi Szociáldemokrata Párté Martin János, a Magyar Demokrata Fórumé dr. Hege­dűs Éva. A MIÉP „jelölt-je­löltje" Tóth Endre, aki el­mondta, hogy azért fogalmaz ilyen óvatosan, mert jelölésé­ről még nem mondta ki a Ma­gyar Igazság és Élet Pártja az utolsó szót. Nem volt jelen - egyéb előre megszervezett program miatt - az SZDSZ, a FIDESZ, az MSZP és az Egyesült Kisgaz­dapárt jelöltje, de az ülésen be­jelentették: a Szabad Demok­raták Szövetsége színeiben Rudolf László, a FIDESZ-ében Puskás Imre, az MSZP-jében dr. Ábrahám János, az Égyesült Kisgazdapártéban pedig Ma- uthner Vince indul a választá­sokon. A bemutatkozás után „má­sodik körben" a jelenlévők ar­ról tárgyaltak, miféle etikai normákat illendő betartani a választások során. A KDNP je­löltje kiosztotta és felolvasta a Független Jogászfórum 1990-es etikai kódexét. Ennek szinte valamennyi pontjával egyetértettek az aspiránsok - voltak, akik néhány pontot vi­tattak, mint például azon kité­telt, miszerint a kampány so­rán nem illő az érvényben lévő választási törvényt bí­rálni - , ám ezúttal még nem határoztak semmiről. Dr. Maróti Géza átadta je­lölttársainak tanulmányo­zásra lapunk 1990-es etikai kódexét is, hozzátéve, hogy a Tolnai Népújság - a négy év­vel ezelőtti választásokhoz hasonlóan - ismét egyezteti a választásokon indulókkal a kampányban követendő etikai normákat. A Völgység Tv tervezetét is kiosztották a jelöltek között. Ezt és az SZDSZ által a helyi tv-vel kapcsolatban készített etikai kódex-tervezetet a jövő héten vitatják meg az érdekel­tek. Itt jegyezzük meg, hogy a la­punk által követendőnek tartott választási etikai normákat a Tol­nai Népújság 1993. október 22-i számában tettük közzé, a Függet­len jogászfórum 1994-re érvé­nyes Választási Etikai kódexe pe­dig 1993. december 16-án látott napvilágot. Hangyái A Völgység TV rejtvénye A múlt heti rejtvény megfejtése: 1. Roberto Baggio. 2. Albert Flórián. 3. Negyven tagú csapat, a pályán 11 játékos, a nemzeti futball liga 2 fő csoportra ősz­ük. Szerencsés megfejtő: Fetzer Ágnes, Bonyhád István u. 20. Kérdések: Melyik földrész, melyik or­szágának melyik városában található: 1. a Kapellbrücke 2. a La Sagrada Pamilia 3. a Lincoln emlékmű +1 a hat ismeretlen katona emlékműve? A Válaszokat január 28-ig kérik a VTV címére: Fáy ltp. 34. A jövő héttől a Gyár utcai rendszeren is látható lesz a Völgység TV magazinműsora. Nemzetiségi nívódíjasok A mérleg nyelve lehetünk A magyarországi kisebbségek érdekében kifejtett tevékenységé­ért nívódíjjal tüntette ki a Ma­gyarországi nemzeti és etnikai ki­sebbségekért alapítvány kurató­riuma Rittinger Antalt, a Ma­gyarországi Németek Szövetsége Tolna Megyei Képviseleti Testü­letének, egyben a bonyhádi egye­sületnek az elnökét, valamint Glöckner Jánost és Glöckner Já- nosnét. A gratuláció után egy interjút is kértünk interjút az elnök úról. (A mórágyi Glöckner házaspárral készült beszélgetésünket jövő hé­ten olvashatják). — Ön majd harminc éve tevé­kenykedik a német nemetiségért. Mikor volt könnyebb, a kezdetek­ben, vagy manapság. — Ma lényegesen köny- nyebb. Csak egy példát: ami­kor elkezdtük a németországi partnerkapcsolatot, akkor fi­gyelmeztettek, hogy csak „lassan", nem kell annyira igyekezni. Az más kérdés, hogy később a vezetőink arat­ták le a babérokat a már kiépí­tett kapcsolatokért. Egy picit így érzem a wernaui kapcsola­tot is, hiszen a németországi partnervárosból hozzám ér­kezett az első levél. A kapcso­latok koordinálására létrejött Wernau-bizottság szinte nem működik. Talán attól félnek a mindenkori vezetők, hogy a nemzetiségek előtérbe helye­zik magukat ebben a kapcso­latban. A német kórusunkkal csak egyszer voltunk kint, Rittinger Antal amikor a szerződést aláírták, mások már többször is voltak. — Volt-e maghatározó élmé­nye, ami a nemzetiségi mozga­lomhoz kötötte? — Küldöttként vettem részt a Magyarországi Néme­tek Kongresszusán 1965-ben. Németül folyt a tanácskozás, ezért aztán úgy éreztem ma­gam ott, mint Ófaluban a szü­lőfalumban, ahol mindenki németül beszélt. Ott éreztem meg az emelkedett hangulat­ból, hogy a nemzetiségemért tennem kell. — Ha visszatekint erre a majd harminc évre, mit könyvelhet el sikerként? — Az utolsó tíz tizenöt év­ben születtek meg a sikerek: megalakulhattak a kulturális egyesületek, csoportok, az ok­tatásban is forradalmi válto­zás történt, nemcsak a nemze­tiségi nyelvoktatás kapott he­lyet és gyökeresedett meg, hanem elkezdődhetett a két- tannyelvű oktatás is. — A napokban a köztársasági elnök úr végül aláírta a választó- jogi törvényt, miszerint a nemze­tiségek nem kerülhetnek be alanyi jogon a Parlamentbe. — Igen, én is megdöbbenve hallottam a hírt, persze, az ügyben még az Alkotmánybí­róságnak is lehet mondaniva­lója. Tisztában vagyunk azzal, hogy egy parlamenti képvi­selő nem sokat tehet a német­ségért, azonban azt is látni kell, hogy amennyiben mind a tizenhárom nemzetiség bejut­tat egy-egy képviselőt a par­lamentbe, akkor már ez a cso­port lehet akár a mérleg nyelve is. — A helyhatósági választáso­kon lehetőség lesz nemzetiségi önkormányzat létrehozására is. — Igen, Bonyhádon ehhez ötszáz támogató szavazatra lenne szükség. Ahhoz azon­ban, hogy ez meglegyen, úgy gondolom, egyrészt - ez egy technikai kérdés - a szavazás­kor egy külön sszavazólapon kell feltenni az állampolgá­roknak a kérdést, akarják-e a nemzetiségi önkormányzatot, másrészt a nekünk is vállal­nunk kell magunkat, nemzeti­ségi létünket. Fotó: Ótós Hangyái

Next

/
Oldalképek
Tartalom