Tolnai Népújság, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-15 / 12. szám
4 »ÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1994. január 15., szombat Tolna-Mözsből nem lesz Dabas-Sári Nehéz helyzetben vagyok. Bocsánatot kéne kérnem, de nem mondhatom meg, miért. Levél érkezett a szerkesztőségbe. Két tolnai rk. egyházközségi képviselő írta alá. Arra szólítanak fel, hogy „nyilvánosan megjelentetett elnézést kérjek" a sértésért. De ahhoz nem járulnak hozzá, hogy másfél oldalas levelük lejöjjön a lapban. Ezért vagyok nehéz helyzetben. Az adott problémára kétféle megoldás kínálkozik. 1. verzió Elnézést kérek. (Akit az is érdekel, hogy miért, az kérdezze meg az egyházközség tisztségviselőit - hisz indokaik nem publikusak.) 2. kissé bővebb változat Mivel az újság az olvasónak készül, nem árt, ha közöljük vele, mi is eme üzenetváltás lényege. (Persze a „levéltitok" megsértése nélkül.) A város leendő katolikus iskolájáról van szó. Erről született egy cikk a közelmúltban, melynek hangvételét én inkább csipkelő- dőnek nevezném, mintsem sértőnek és otrombának. Jó, jó nem volt éppen hízelgő minden sora, de a válaszról sem mondható el, hogy sugárzik belőle a felebaráti szeretet. Inkább úgy tűnik, hogy a szúnyogcsípésre lórúgás volt a felelet. A felelet, melynek az a veleje, hogy irgum-burgum nem kellett volna megírnom azt a bizonyos beszámolót. Várnom kellett volna, mert az illetékesek elzárkóztak a nyilatkozattételtől. Majd egyszer, később, valamikor, talán ... Szerencsére honi törvényeink - egyelőre - nem tiltják, hogy az újságírónak véleménye legyen. Szerencsére nemcsak akkor foghat tollat, ha kegyeskednek neki interjút adni bizonyos személyek, hanem akkor is, ha úgy véli, hogy az adott esetben „valakinek" meg kell szólalnia. S ha a párbeszéd monológgá degradálódik, legföljebb szomorkásán megállapítja, hogy az elsődleges hírforrás „bedugult". Én is Tolnán élek. S bármennyire is hihetetlen, a kritizált kritizáló írás jobbító szándékkal született. Nem azért, hogy felkavarja az állóvizet, hanem azért, hogy megmozgassa azt. Mert ez bizony közügy. Nagyot téved, aki azt hiszi, hogy egy kisvárosi templomban, 200 ember füle hallatára tett kijelentések magánügyként, belső ügyként kezelhetők. Az egyházi iskolák az ország némely pontján, nem valami simán indultak. Nálunk elhelyezési gondok vélhetően nem lesznek, mert az épületet átadja az ön- kormányzat, s aztán az egyház nekigyűrkőzhet. Épp erre figyelmeztetett a „ferdített" cikk is, hogy kérem tisztelettel itten majd melózni kell: tantervet szerkeszteni, fűteni, áfás számlákkal bíbelődni, kémiaszertárt berendezni, stb. Lesz-e rá energia, ha a papság kevés számú, túlterhelt, elöregedett? Nem akarunk Dabas-Sári ügyet! - hangoztatják a kö- zölhetetlen levél írói. Hát hogy én sem, az tuti. Wessely Gábor A tolnai önkéntes tűzoltók sikeres túlélése Hűen a Már a múlt századi írásos feljegyzések sem feledkeztek meg a Tolnai Önkéntes Tűzoltó Egyesületről, miért tennék meg ezt a mai krónikások, különösen akkor, ha a 109 évvel ezelőtt alakult egyesület mai tagjai méltóak a szép hagyományok örökösi szerepére. Önmagában az a tény, hogy sikerült túlélniük a hetvenes évek államának tudatos „sorvasztó manővereit", már komoly fegyverténynek számít, hiszen a '60-as évekhez viszonyítva a rendszerváltás időszakára mintegy tizedére csökkent az önkéntes tűzoltóegyesületek száma az országban. A tolnai egység azonban nem hogy elsorvadt, vagy a fejlesztés hiánya miatt technikailag nevetségessé vált volna, hanem a - helyi tanácsi-önkormányzati és gazdasági vezetők, valamint az állami tűzoltóság folyamatos erkölcsi-anyagi-szakmai támogatása következtében - meg is erősödött. A fejlődés másik alapja a nyolcvanas évek közepétől a nyugat-európai tűzoltóegyesületek felé történő „nyitás" volt. A kezdetet egy nemzetközi tűzoltóverseny jelentette, ettől kezdve folyamatossá és barátivá vált a tolnaiak „nyugati kapcsolata". A Tolna testvérvárosainak tűzoltóegyesületeivel történő kontaktusfelvétel pedig a hab volt a tortán. A nyugati segítség technikai felszerelések, szakmai ismeretek formájában érkezett, a jelenleg használt két gépjárműfecskendőjük a testvérvárosi „frigyből" származó ajándék, a holland Bodegravenből egy DAF, a német Stuttensee-ből egy Mercedes tűzoltóautó az értékes „hozomány". hagyományokhoz A stutensee-i autó „bevetesre készén" all a szertárban Lelkes csapat a tolnaiaké, tagjai munka mellett, lelkesedésből vállalják a folyamatos készültséget, a felelősségteljes mentő munkákat. Önkéntesek. Éjjel-nappali ügyeletet tartanak, korszerű rádiós riasztó- rendszerük van, amely igen gyors bevethetőséget biztosít. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy a 24 hadra fogható önkéntes tavaly több, mint 50 alkalommal vett részt katasztrófaelhárító akciókban Tolnán és környékén, gyakran megelőzve az állami tűzoltókat, ezáltal is csökkentve a károkat, elhárítva az életveszélyt. Ennek az egyesületnek a parancsnoka immár 18. éve Újvári József tűzoltó százados, aki tavaly, - mint arról lapunkban is beszámoltunk - megkapta a gróf Széchenyi Ödön emlékplakettet, amelyet eddig összesen nyolcán vehettek át Magyarországon. — 1948-ban, amikor a tűzoltóegyesületek a kisebb településeken egyfajta kultúrális központok is voltak, a színjátszóköri tagságom révén lettem tagja a harci önkéntes egyesületnek - kezdte a parancsnok tűzoltói életútja ismertetését. — Akkor egy életre elköteleztem magam a tűzoltói munka mellett, a bevetések során pedig sok olyan szívszorító esettel találkoztam, ami megerősítette a hitemet abban, hogy igenis részt kell venni benne, erősíteni kell ezt a mozgalmat. 1958-tól '76-ig Harcon voltam parancsnok, akkor Tolnára költöztem. A következő évben az akkori tolnai tűzoltóparancsnok és az akkori tanácselnök felkérésére - előzetes szándékaim ellenére - nem tudtam nemet mondani, és elvállaltam a tolnai egyesület vezetését. A szerencse mellém szegődött, mert szakmailag és emberileg is remek kollektívába kerültem. A magas kitüntetés, amiben részesültem, természetesen az ő elismerésük is. Egy dolgot nagyon hiányolok manapság - folytatta az ősz százados, - hogy az önA parancsnok: Újvári József kéntesek részére megszűntek a szakmai továbbképzések. Ha nem tartanánk fenn ilyen jó kapcsolatokat az állami tűzoltókkal, nagy gondban lennénk, hiszen a technikai fejlődés a tűzoltó szakmában is jelentős. Újvári József a „hogyan to- vább"-ot érintő kérdésre is bizakodóan válaszolt: — A Tolna megyei Tűzoltószövetség vezetőségében és az országos választmányban betöltött tisztem miatt van némi rálátásom a témára, így elmondhatom, hogy a kormány pozitív irányban kívánja befolyásolni az önkéntes tűzoltóegyesületek sorsát, idén 150 millió forintos támogatást különítettek el részükre. Úgy tűnik '94-ben az új tűzrendészeti törvény pedig a hozzá méltó „helyre teszi" az önkéntes tűzoltóságot. Potenciális ifjú tűzoltók nevelésével - az úttörő tűzoltók mozgalmának megszűnte után - jelenleg a mözsi általános iskola foglalkozik, tűzoltószakkör keretében, a mi felügyeletünkkel és irányításunkkal. Jelenleg nincs, - és az eddigi tapasztalatok birtokában valószínűnek látszik - a jövőben sem lesz gond az utánpótlással. sk Fotó: Gottvald Károly Ganczer néni háza életveszélyes Az előjelek már néhány nappal korábban érzékelhetők voltak, s ismerőse, egy idős építész javaslatára özv. Ganczer Józsefné áttette szálláshelyét á másik szobába. Jó, hogy hallgatott az intő szóra, mert pont annak a helyiségnek a fala indult meg, omlott be, amelyikben aludni szokott. Ezt hozta az új év Tolnán, a Damjanich utca 38. alatt. Mi volt a kiváltó ok, ki a hibás, és kit terhel a helyreállítás költsége? Gyakoriak-e az ilyen esetek a városban? A kérdésekre az önkormányzat műszaki osztályának vezetője, Háry János válaszolt: — Mi nem vagyunk hivatottak arra, hogy a hiba okát megállapítsuk. Azt majd a szakértő megteszi. Tartottunk egy helyszíni bejárást, melynek során jegyzőkönyvet vettünk fel, megállapítottuk, hogy az épület életveszélyes, köteleztük a tulajdonost a helyreállításra, a szomszédot pedig a csapadékvíz megfelelő elvezetésére. A Kommunális Kft-nél megrendeltük azt a munkát - kitámasztást, alá- dúcolást -, mely a ház további romlását megakadályozza. Tolnán egyébként ritkán fordul ilyesmi elő. Én '89 óta dolgozom a hivatalnál, s azóta talán három hasonló esetre emlékszem. Általában ahol idős, egyedülálló a tulajdonos - Ganczer néni is már 84 éves -, és nincs se erő se pénz a karbantartásra ott történhet meg a baj. - Wy Fotó: Gottvald K. A faddi Bartal-kupa Kevesen hallhattak még a faddi Bartal-kupáról, merthogy most kerül első ízben megrendezésre, február 5-én. A helyi „karatékások" szülei megbeszélést tartottak ezzel kapcsolatban. Szeretnék az ország legjobbjait vendégül látni a község új tornacsarnokában, évente e versenyen, melynek célja a vándorserleg elnyerése lesz. A gyermek és az ifjúsági korosztály nevezhet - 1977- 1984-es születésűek -, a küzdősport eme seregszemléjére. Várhatóan Fadd ap- raja-nagyja ott lesz az eseményen, nézőként vagy közreműködőként. (A fúvós gyermekzenekar és a néptáncosok is készülnek a megnyitóra.) S ha jól sikerül a rajt, jövőre kétnapos rendezvény lehet a Bartal-kupa, a helyi vendéglátók nem kis örömére. (r FELHÍVÁS! Keresünk németül jól beszélő művezetőket, csoportvezetőket, ácsokat, vasbetonszerelőket németországi munkavégzésre. A jelentkezéseket kizárólag levélben, fényképpel és szakmai önéletrajzzal kérjük benyújtani: S & F BAU KFT. 7621 Pécs, Rákóczi u. 13/a. .. («565) yj Padlások kincsei A fagereblye A fagereblye. Olyan medinai parasztgazda nem volt, ahol a fagereblye ne lett volt a mindennapos rendcsinálás eszköze. Társa volt a fa villa, amit a vásározó faművesektől lehetett beszerezni. De a gereblye egyszerűségénél fogva mindenki által elkészíthető- volt. A kb. 60 centis keményfa lécdarabba 10-12 centi hosszú akácfa fogakat ékeltek, majd egy nagy Y formájú 150-170 centis nyelet. A szalmakazlak környékét minden etetés után össze kellett húzni. A szénapadlásról ledobott széna apraját ugyancsak. A trágyadomb környékének rendbentartásához is a fegereblye tett jó szolgálatot. E szerszámnak volt egy megnövelt, nagyobb változata is. Szélessége néha a két métert is elérte. Ezt aratáskor, a tarlón elhullajtott gabonafejek, a kotorék, a kuszalék összegyűjtésére használták. K. L. Téli esték hasznos eltöltése N ö vény védelmi tanfolyam Kölesden A kölesdi művelődési ház vezetőjének szervezésében január 11-től „zöldkönyves" növényvédelmi tanfolyam indult, melyre 16 személy jelentkezett. A jelentkezők iskolai végzettsége a nyolcadik általános iskolától a főiskoláig terjed. A foglalkozásukat illetően pedig a mezőgazdasági vállalkozótól a méhészig, illetve a gépészig sokmindenki megtalálható a hallgatók között. A falusi ember számára a téli időszak az erőgyűjtésé, a tervezésé. A hallgatók zöme rendelkezik szőlőterülettel, a másik része pedig szántóterülettel. A probléma az volt, hogy a növényvédelmi munkáikhoz nem kaphattak „jogosítvány" híján számukra megfelelő növényvédő szereket. Most az engedély megszerzése a céljuk; téli estéiket ennek szentelik. Eredményes vizsga esetén a tanfolyamot elvégzők az I-es kategóriájú nagyüzemi szereken kívül, minden növényvédő szerhez hozzájuthatnak. A tanfolyam vezetője Si- migh János a helyi szövetkezet növénytermesztésének és növényvédelmének irányítója, akit arról kérdeztem, hogy mivel is foglalkoznak ezen az oktatáson. — Szívesen teszek eleget a tanfolyam vezetésének - válaszolta -, mert a hallgatók között számos munkatársam, barátom, kedves ismerősöm van. A tanfolyam elméleti és nagyon fontos gyakorlati ismeretek elsajátításából áll. Foglalkozunk röviden a növényvédelmi joggal és a környezetvédelmi ismeretekkel. Ismerni kell a szerek tárolásának, felhasználásának, valamint a keletkezett göngyölegek ártalmatlanításának szabályait. Meghatározzuk a növényvédelemmel kapcsolatos alapfogalmakat, például mi a gyom, mi az állati kártevő, mik a gombák stb. Megismerkedünk a növényvédelmi szerekkel. A részletes növényvédelmi ismeretek keretén belül pedig konkrétan, növényenként megvizsgáljuk a kártevőket, a kórokozókat és fogom ismertetni a védekezés lehetőségeit is. Bemutatom az egyes növényvédő gépeket és azok üzemeltetését. Nagyon fontos, hogy egy esetleges növényvédőszer mérgezés esetén a tanfolyamot végzettek gyorsan fel tudják ismerni a mérgezés tüneteit és a szükséges elsősegélynyújtást el tudják végezni. A nyolcvan órás tanfolyam zárásaként a hallgatóknak vizsgát kell tenniük a hallottakról. Eredményes vizsga esetén egy engedélyt kapnak, melynek segítségével azontúl hozzáférhetnek a korábban általuk megvásárolhatatlan szerekhez. Ifj. Görcs Jenő is hallgatója a tanfolyamnak. Érdeklődésemre elmondta, hogy azért jelentkezett, mert a szerek egyre drágábbak és nagy luxus „méretlenül szórni", pazarolni őket. Ugyanakkor szeretné megtudni, elsajátítani, hogy az adott beavatkozásnak mik a biológiai alapjai és milyen az optimális dózisú védekezés. Varga András
