Tolnai Népújság, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)
1993-12-09 / 288. szám
4 »ÚJSÁG PAKS ÉS KÖRNYÉKE 1993. december 9., csütörtök „Város-képek" Pakson A Mérnöki Kamara új tagozata Hideg napon egy forró lángos Féléves szervezőmunka eredeményeként az elmúlt hónapban alakult meg Budapesten a Mérnöki Kamara informatikai, távközlési és rendszerszervezési tagozata. Sipos László, a Paksi Atomerőmű Rt. vezető mérnöke a tagozat egyik alapítója, demokratikus szavazást követően a tagozat ügyvivő testületé távközlési csoportjának tagja lett. A tagozat alakuló ülésén megállapodtak a szervezet jellegében, mely a nevében szereplő szakterületeken dolgozó, illetve ezzel kapcsolatban álló mérnökök által létrehozott önigazgatással rendelkező szervezeti egység. Főbb tevékenysége a szakterületét érintő tanácsadási, oktatási, szervezési, kivitelezési és véleményezési, emellett döntéselőkészítési és koordinálási feladatok ellátása. A Magyarországon 1923-ban megalakult Mérnöki Kamara tevékenységének 1944-ig komoly eredményei voltak, a jelenlegi tagság nem a múltat akarja azonban visszarendezni, hanem a jelenben keresi a legjobb megoldást a szakmai önmegvalósítás érdekében. Korrekt és jó kapcsolatok kialakítására törekszik a tudományos egyesületekkel és az államigazgatással. Sajátos mérnöki tevékenységükből adódik etikai kódexük, melyet minden belépő írásban fogad el, s kártérítési kötelezettséget vállal a munkája után. Tárgyalásokat folytatnak biztosító társaságokkal is a kamarai tagok terveinek biztosítása érdekében. Mint Sipos Lászlótól megtudtuk, az alakuló taggyűlésen felvetett gondolatok, viták lehetővé tették, hogy tisztázódjon: a Mérnöki Kamara a felsőfokú intézmények által kiadott diplomák, oklevelek és egyéb okmányok kiadásában nem kompetens, így azok érvényességét nem kérdőjelezi meg. Azonban a műszaki fejlődést minden mérnöknek tudomásul kell vennie, és a társadalom jogos elvárásai alapján a mérnöki minősítésre közösen kell eszközöket kidolgozni. Ebbe a munkába az államigazgatás be fogja vonni a tudományos egyesületeket, a mérnöki- és építész kamarákat és a felsőfokú intézményeket is, az alakuló ülésen megjelenő vitapartnerek ebben a tárgyban kompromisz- szumkészségükről tettek tanúbizonyságot. vem Hírek innen-onnan Testületi ülés A paksi képviselőtestület soron következő ülését december 14-én tartja. Az ülés első napirendi pontja Sólyom Károly nyugdíjas evangélikus lelkész „Pro Űrbe" kitüntetésének megszavazása lesz. ‘ Ezt követően egy közterület nevének megváltoztatását tárgyalja a testület, ugyanis az önkormányzat támogatásával felújították a Béke téri Szentháromság-szobrot, s a környéken lakók ezt az alkalmat felhasználva azzal a kéréssel fordultak a testület felé, hogy a tér neve változzon vissza a régire, vagyis legyen újra Szentháromság tér. A továbbiakban intézményvezetői pályázat elbírálására kerül sor, mivel dr. Vörös Endre sebész-főorvos a közelmúltban lemondott a városi rendelőintézet igazgató-főorvosi tisztségéről. Utódjáról, valamint az ön- kormányzat által alapított helytörténeti múzeum vezetői állásáról születik majd döntés a pályázatok alapján. Bővül a stáb Nem panaszkodhatnak a paksiak, mondhatni kényeztetik őket a médiák, hisz ott a városi televízió, a helyi folyóirat. A helyzet úgy szólván „fokozódik", hiszen az elmúlt testületi ülésen a képviselők a városi televízió létszámfejlesztésére vonatkozó előterjesztést elfogadták, így 3 fővel bővül majd a technikai személyzet. A Paksi Hírnök pedig a jövő évtől - a tervek szerint - hetilapként szolgáltatja majd az információkat a helybélieknek. Osztrák módi A közelmúltban vehették birtokukba a paksi lakótelep polgárai egy nagy élelmiszerkereskedelmi cég diszkont-üzletét. A nyitásakor több változás is volt tapasztalható, amellett ugyanis hogy végre felújították a boltot - igencsak ráfért - újdonság az is, hogy a bevásárlókocsikat pénzzel lehet „kiváltani", no és kintről, az utcáról kell két ajtón keresztül az üzletbe taszigálni és visszavinni az ominózus „járművet". A nyitás napján lelkesen bizonygatták a fur- csálkodó vásárlóknak, hogy ez Ausztriában is így van. Ezt nem vitatjuk. Ám ott az autós-bevásárlás a jellemző, meg az, hogy egy egész hétre, sőt hónapra „rakodnak fel" a kuncsaftok. Nem valószínű, hogy a lakótelepen élők ily módon tudják csak elképzelni a bevásárlást... Egy orvos gondolatai Dr. Horváth István paksi orvos magánkiadásban jelentette meg „Tudásom oly kevés" címmel azt a kis kötetet, melyben gondolatait tárja az olvasók elé szerelemről, szerétéiről, vallásról, családról, érvényesülésről, életformáról, egyszóval az élet dolgairól a hétköznapitól a magasztosig. Érdekesek, frissek, olykor fanyarok, súlyosak, sőt, elma- rasztalóak ezek a hosz- szabb-rövidebb mini-esszék, fme néhány példa: „Ragaszkodás házhoi, autóhoz, ruhához, mindenhez, ami HALOTT ÁNYAG, mindenhez, ami megvásárolható, amivel dicsekedni lehet, amivel ki lehet vívni a többi maszk megbecsülését. Hová vezet ez az életforma?" „A Biblia rosszul értelmezése akkor a legvalószínűbb, ha valaki csak a Bibliát olvassa." „A sport a primitív személyiségekre hasonló hatást fejt ki, mint a kábítószer. Az en- dorphinok náluk idétlen fel- szabadultságot, üres megelégedettséget okoznak." „Bármiféle ízléstelenség oka a Szenttel való kapcsolat megszakadása." „A kereskedelmi tevékenységben van valami férfiatlan - kézbe venni egy tárgyat és nem alakítani rajta - a férfi nem vezetheti így le hatalmas energiáját." Dr. Horváth István, aki Petrarca versének egy sorát választotta kötete címéül, ezzel is jelezvén a reneszánsz költő művei iránti szeretetét, írását elsősorban figyelemfelkeltésre szánja, arra, hogy kiragadja az embereket a hétköznapok monotóniájából. Dr. Horváth István véleménye szerint ugyanis manapság nem divat a gondolkodás, pótolják ezt bevett, divatos szólamokkal. Tudatosan meghökkentő némelyik gondolata, mert ezzel is figyelmeztetni akar: ne sajnáljuk az időt, energiát arra, hogy eltöprengjünk a világ dolgain, hogy megkülönböztessük a jót a rossztól, az értékeset az értéktelentől, még akkor is érdemes így cselekednünk, ha nem tudjuk gondolatainkat olyan szinten papírra vetni, mint ő. Megállapításaival, melyek néhol a kinyilatkoztatás határát súrolják természetesen lehet vitatkozni - de dr. Horváth István célja bizonyára éppen ez, hiszen kétségtelen tény: a vita gondolkodásra serkent. venter Két kérdés a havas városról Az az igazság, hogy elszoktunk már az ideihez hasonló telektől. A legfiatalabbak csak a szülők, nagyszülők elbeszéléséből ismerték a térdig érő havat, most aztán „gyakorlatban" is megtapasztalhatták. Csakhogy egy városnak hó ide, hó oda, ugyanúgy kell működnie, mintha semmi sem történt volna. A paksi Duna- center Kft. főmérnökétől, Vajda Józseftől a városban történő hóeltakarítási munkálatok némi fennakadásának okát kérdeztük. — Úgy gondolom - mint sokunkat - minket is meglepett az ilyen, nem éppen szokványos időben érkezett korai hóesés, annak intenzitása és időtartama is. A hóeltakarítással kapcsolatos előkészületeket a polgármesteri hivatallal kötött szerződés alapján megkezdtük és tulajdonképpen a november 10-én megtartott műszaki szemlével be is fejeztük. A megkötött szerződés pontosan megszabja és meghatározza a technikai eszközök mennyiségét, típusát, a munkában résztvevő ügyeletesek létszámát, illetve minden olyan teendőt, amely ezen tevékenységgel összefügghet. Az azonban már most látszik, hogy - a szükségszerű költségkíméléssel is - a jelenlegi előirányzott anyagiak nem fogják fedezni a tevékenységgel összefüggő költségeinket. Abban azért biztos vagyok, hogy a téli időjárás indokolta körülmények esetén ez az összeg bővíthető. A november 13-án kezdődött és az egész hétvégén tartó havazás összességében súlyosabb fennakadást nem okozott városunk közlekedésében. A város hóeltakarítási és síkosságmentesítési feladatai három ütemre (területre ) vannak felosztva. Az első ütemnek megfelelően az ügyelettel azonnal megkezdtük az eltakarítást, ezeken a területeken mindvégig problémamentes volt a közlekedés. A hétvégén még technikai eszközökkel és létszámban is kibővített ügyelet, a nap 24 órájában dolgozva is a második ütemtervi területet 75 százalékosan, a harmadik ütemtervi területet 50 százalékosan tudta letakarítani. A hétvégén a gyalogos közlekedési utak eltakarításában volt nagyobb lemaradásunk, amely később a letaposott és feljegesedett formájában nehezítette a munkát. November 15-től, hétfőtől, átcsoportosítással a hóügyele- ten túl egyéb megerősítésekkel tisztítottuk a város közútjait, az útkereszteződéseket, a buszbeállásokat, a közterületi járdákat is. Fontos megemlíteni, hogy munkánkat nagyban akadályozták a város közútjain parkoló járművek. Volt olyan utca, amelyen ezen okok miatt nem tudtunk munkát végezni. — Második kérdésünk: volt-e fennakadás a városi hulladékszállítással, maradtak-e kiürítetlen edények a lakótelepen? — Jelentős fennakadásról nincs tudomásom. Ezzel kapcsolatos jelzés, vagy reklamáció a társaságunkhoz nem érkezett. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy november 15-től mind a 110 literes tárolóedényes, mind a lakótelepi konténeres szálh'tás a megszokott ütemezésnél lassabban haladt, de a hét végére pótoltuk a lemaradást. A két kérdéssel kapcsolatban el kell még mondani,hogy természetesen voltak gondok és nehézségek az eltakarítás körül. Ezúton szeretném megköszönni azoknak a megértését és türelmét, akikhez későbbi időpontban jutottunk el, és azoknak, akik észrevételeikkel segítették munkánkat. Feladatunk, hogy a hasznos kritikákból okuljunk, a minden önkritikát, toleranciát nélkülöző, mások munkáját nem becsülőket is elviseljük. Fő feladatunk azonban az, hogy a munkánkat meghatározó elvárásoknak, normáknak igyekezzünk lehetőségeinknek megfelelően, minél objektívebben megfelelni. vem T „A lapát elkopott, a karom még nem" — Még ma is biciklivel járok a Páskum-béli szőlőbe - kezdi a hetvenedik évében járó paksi Fritz Ádám. — Nem is hiszem el, hogy a minap már betöltőm azt a fránya hetvenet, úgy érzem, hogy én még hegyeket tudnék elmozdítani. Ádám bácsi, akinek ősei még Mária Terézia uralkodása idején érkeztek a megyébe, nem könnyű sorsot kapott az élettől. Szakmát nem tanulhatott, özvegyen maradt édesanyja négyőjüket nevelte egyedül, s a kis Ádám már 12 éves korában munkába állt, mint a legidősebb gyerek. A fiatalsága föld- és szőlőműveléssel telt, a munkanap hajnaltól késő estig tartott. Kovács Anna személyében a sváb fiú magyar lányt vett feleségül 1947-ben. Még néhány év, s az aranylakodalmukat üli majd Frízt Ádám és Kovács Anna. Hajnalban kezdődött a mai nap, a program: disznóvágás. Most nem Ádám bácsi volt a böllér, ezt a munkát már a fiatalokra hagyja. Készségesen elmeséli, miként zajlik náluk egy disznóvágás. A leölt állat fateknőben kerül forrázásra, majd a rénfára akasztják, gázzal pörkölik. Régen nem volt ilyen kényelem, jó volt a szalma is a pörzsölésre. Következik az állat felbontása, s már készül is a kenyérhez való: a hurka, kolbász no és a gömböc. Az udvaron álló füstölőben a kolbász, a szalámi több napon át füstölődik majd. Á serényen dolgozók módjával kóstolgatják az újbort, a Páskumban lévő négyszáz négyszögölön kékfrankos, oportó és zweigelt terem. A tavalyi bort mind eladták, idén 12 hektó termett. A fáradhatatlannak tűnő Ádám bácsi bevallása szerint orvoshoz nemigen jár, büszkén mutatja azt a lapátot, amivel még a gyerekei építkezésén dolgozott. Kopott szerszám, már csak a padláson lévő kukorica lapátolására jó, de mint Ádám bácsi mondja: a karja az még nem kopott el! eördögh Lapunk paksi terjesztése A Népújság Pakson és környékén való terjesztésével Hanoi József és csapata foglalkozik. A körzetbe, Tenge- liccel és Paks külterületeivel együtt 15 község tartozik. Lapunk terjesztését egy 22 fős csapat végzi, s ez bizony kemény munkát igényel, megmutatta ezt a múlt vasárnapi különszám olvasóinkhoz való eljuttatása is. A feladat több mint 4 ezer példány kézbesítése naponta, mint Hanoi József mondta, ez súlyra sem akármi, ezért aztán a családi Trabantot is nagyobb járműre kellett cserélni. A terjesztők lelkesek, 18-45 éves korig megtalálható minden korosztály. Van olyan, akinek a munkanélküliség nem éppen szívderítő helyzetéből jelent kilábalást ez a munka. Felhívjuk a Pakson és környékén lakó olvasóink figyelmét, hogy a Népújságra előfizetni a kézbesítőnél lehet, a január 1-től esedékes saját terjesztéssel kapcsolatban pedig Hanoi Józseftől kaphatnak információt a 75/313-981-es telefonon, lehetőleg 17 óra után. Hanoi József és csapata mindent megtesz azért, hogy a Tolnai Népújság minden családhoz eljusson januártól legkésőbb reggel 8 óráig. vem A korcsolyázó úriszabó A nemsokára 73. évét betöltő Horváth Béla úriszabó nagy élvezettel emlékszik vissza azokra az időkre, mikor a paksi vasútállomás melletti „telelő" vízimalmok mellett korcsolyázott a befagyott Dunán. No és a síelés a Csá- nyi-kertben, a Pálinkás-völgyben! Nagy víziember volt az ifjú Horváth Béla, jól emlékszik még a regattára, ami egy nyolc méter hosszú, két pár guruló üléses kielbo- oth volt, a paksi Zsíros Nándor készítette, de mindenki csak regattának nevezte akkoriban. Horváth Béla nyughatatlan ifjúként igencsak „ülő" foglalkozást választott, ugyanúgy mint két nagyapja s édesapja is: a szabóságot. Á szakmát az anyai nagyapától tanulta, három és fél évig volt inas. Mint mondja, a nagypapa még igazi „magyar" szabó volt, olyan csizmanadrágot készített, amin belül egy szál varrás sem volt. Tőle is rendeltek most egy lovaglónadrágot, s a kuncsaft kérdezte: meg tudja-e csinálni? Hogyne tudná! A szabónak minden alakú emberre tudnia kell viselhető, jól mutató ruhát készítenie. Az úriszabó műhelyében hatalmas, faragott keretű tükörben nézegetheti magát a kucsaft, ezt a tükröt még szintén a nagypapa vásárolta a század húszas éveiben, Budapesten. A zakó vállától a nadrág száráig minden látható benne. A szék sem sorolható a modern jószágok közé, szintén nagypapai örökség, a párnája lószőrrel van kitömve, mert mint Horváth bácsi mondja: kell a kényelem, egy szabó sokat koptatja az alsó felét. Mindig a saját ura volt, nem lépett be semmiféle szövetkezetbe, 36 évig dolgozott a Keskeny utca sarkán bérelt műhelyben, öregségére pedig megvásárolta ezt a helyiséget a lakótelepen. S hogy mi maradt meg a sok fiatalkori hobbiból? Szintén „ülő foglalkozás", Béla bácsi sporthorgász lett! Az ASE horgászegyesületének tagja 1979-től. Motorozni, autózni is szeretett mindig, az első saját autóját még 1960-ban vette, most egy 12 éves Wartburgon jár. eördögh .1 i t
