Tolnai Népújság, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)
1993-12-06 / 285. szám (284. szám)
1993. december 6., hétfő SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE WÚJSÁG 5 A helyzet bonyolultabb, mint valaha Egy káefté különös története Maradjunk szigorúan a fényeknél, annál is inkább, mert a szekszárdi kábeltelevíziós rendszer ügyében az elmúlt közel két év alatt igencsak összecsaptak az indulatok. Az biztos, hogy a legutóbbi önkormányzati ülésen megszületett az önkormányzati tulajdonú káefté. Az első körben 14 egyetértő szavazattal hozták létre a gazdasági társaság alapító okiratát, ami rendben is volt, de egyszerre szavazták meg annak minden adatát, elfogadva az ügyvezető személyét és a bevitt vagyon nagyságát is. Ki mire emlékszik? Az szavazás utáni szünetben vita keletkezett a képviselők között arról, hogy törvényesen jártak-e el? Elég-e a 14 szavazat, ugyanis a káefté megalakítása vagyonmozgással jár, az ügyvezető kinevezése pedig egyértelműen kétharmados döntés: 15 szavazat kell hozzá. Az eltérő megközelítés azért lehetséges, mert ellentmondást lehet felfedezni, a Szervezeti és Működési Szabályzat, a vagyon kezeléséről, valamint a költségvetésről szóló rendelet, avagy ezek értelmezése között. Az önkormányzati tulajdonú, egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságba eredetüeg a vitathatatlanul városi tulajdonú kábelrészt akarták bevinni, de a módosító indítványok, illetve a számos szavazás során ez a tétel - a látszattal ellentétben - „kiszavazódott" az alapító okiratból - tudtuk meg a jegyzőtől utólag. Ezek után jogos a kérdés, hogy ki miként emlékszik a döntésre? Haász László, (MDF) alpolgármester, a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnöke úgy emlékszik - bár az írásos határozatot még nem látta -, hogy a nem vitatott 16 millió forint könyv szerinti értékű kábel- vágyon beviteléről szóló javaslatot a testület elfogadta, és ezen kívül ötmillió forint készpénz bevitelével alakult meg a káefté. Jobban Zoltán, (SZDSZ) a gazdasági bizottság vezetője szerint a kérdés megválaszolása nem emlékezet kérdése, hanem a tények összevetéséből adódik. Az érvényes SZMSZ szerint vagyoni kérdések eldöntéséhez kétharmados többség szükséges, a kábelvagyon bevitelére pedig csak 14-en szavaztak. Halmai István (KDNP) emlékezete szerint a második szavazás alkalmával a kábelvagyon ügyében valami nem volt egyértelmű, ezért csak készpénzzel alakult meg a káefté. Csáki Béla, (MSZP) szerint azt a 16 milliós kábelvagyont vitték be az önkormányzati káeftébe, amit a Héliosz, és attól az önkormányzat átvett, valamint ötmillió forint készpénzt. Dr. Ferenczi József (SZDSZ) határozottan úgy emlékszik, hogy a tulajdonjogilag tiszta kábelvagyonnal indul a január elsejével megalakuló önkormányzati káefté, sőt arra is, hogy ezt a döntést több mint 15 szavazattal hozta meg a testület. Braun Márton (Fidesz) azt mondja, maga is bizonytalan az ügyben, a jegyző a megmondhatója mi az igazság. Akkor úgy állt fel a második szavazás után, hogy nagy ostobaság volt olyan káeftét létrehozni, amelybe egy hiányzó szavazat miatt, nem került be az önkormányzati kábelvagyon. Frakcióvezetők akciója Az vitathatatlan, hogy akkor a káefté ügyvezetője lett és maradt Kovács István. Hogy ki ő, azt kinevezésekor a teremben úgyszólván senki nem tudta, csak az derült ki, hogy a Tarr káefté ügyvezető igazgatója. Valamint az, hogy neki sincsen közgazdasági egyetemi végzettsége, ami az eredménytelennek bizonyult pályázatban még előírás volt. A sebtében, ülés előtt két héttel meghirdetett pályázatra egy jelentkező akadt, de nem volt meg a közgazdasági egyetemi végzettsége. A pályázat kiírásának pikantériája, hogy nem előzte meg testületi döntés. Azt az akkor még nem is létező frakciók vezetőinek, és a bizottsági elnökök többségi jóváhagyásával tette közzé a hivatal. Ezzel a megoldással sikerült ismét feltalálniuk a régi szép végrehajtó bizottságot. Az egyetértő testületi szavazás utólagos volt. Ki az ügyvezető? Az ülést követő napon fordulat állt be az ügyben, ugyanis délelőtt Kovács István írásba adta, hogy nem vállalja az önkormányzati káefté ügyvezetését, vagyis marad a Tarr káefténél. Délután nyilatkozott lapunknak a miértről is, de ezt a hét végén visz- szavonta. Kár, mert tanulságos történetet mesélt arról, ami az ügy hátterében zajlik. Ezek után kérdeztük meg dr. Palkó László jegyzőt, hogy mi az önkormányzati káefté jogi helyzete. Elmondta, hogy mivel a lemondás miatt nincs ügyvezetője a káeftének, ami a gazdasági társaságok bejegyzésének kelléke, nem lehet beadni a Cégbíróságnak, mert visszaadják hiánypótlásra. A társaságot január elsejével alapította az önkormányzat, ezért január harmincadikáig lehet benyújtani az alapító okiratot, tehát addig kell ügyvezetőt találni. Ki mit kérdez? Az önkormányzati ülésen Jobban Zoltán, a gazdasági bizottság elnöke meg nem nevezett állampolgárok levelét olvasta fel, amelyben kérdéseket tettek fel a képviselőtestületnek. Hogy a kérdések érthetőek legyenek röviden az előzményekről. Az önkormányzat egy évre a Tarr káefté vei közös társaságot alapított a kábelrendszer üzemeltetésére, fele-fele tulajdoni hányaddal. A karbantartást a Tarr káefté végzi. A HBO beruházásra is fele-fele arányban ruháztak be. Ha ez év végén megszűnik az üzemeltető közös káefté, akkor el kell számolniuk egymással. Ezért kérdezik jól értesült állapolgárok, hogy mi van az önkormányzati 750 ezer forinttal, amit a HBO-ra adtak, s amit forgalmi értéken kell majd visszafizetni. Ha a Kábeltelevíziós káefté kötött az állampolgárokkal a HBO-ra szerződést, akkor miként lehet, hogy a szerződést a Kábelkom-mal, (a mozicsatorna forgalmazójával) a Tarr káefté kötötte meg? Akkor a Tarr káefté ingyen elvett egy csatornát a város többségétől? Miért fizetnek ugyanannyit azok is az alapszolgáltatásért, akik nem nézik a mozicsatornát? Kérdezik, hogy melyik az igaz, a jogszerű és törvényes: az érvényes testületi határozat, az érvényes lakossági szerződés, vagy a szerintük törvénytelen HBO-Tarr káefté szerződés. (Gyanítható, hogy a Kábelkom nem akart egy megszűnésre ítéltetett gazdasági szervezettel szerződni, ezért választott egy biztos partnert.) Az önkormányzat ellenjegyzése szerepel-e a Tarr káefté szerződésén? Kérdezik azt is, hova folyt be a HBO-ra befizetők sok milliója? Miért kell Szekszárdon más városokhoz képest ilyen sokat fizetni a házimoziért? Az állampolgárok tippeket adnak arra is, hogy ki mindenkivel kellene - köztársasági megbízotti hivatal, ügyészség - kivizsgáltatni a dolgokat. A kérdésre az ülésen nem volt válasz, de Kocsis Imre Antal polgármester bejelentette, hogy a Kábelkommal Budapesten tárgyalnak. Tény viszont, hogy a magyarországi ügyvezető Steve Smidt Szekszárdon volt az ülés ideje alatt, s információink szerint meg is akart szólalni, de erre nem kapott lehetőséget. Ihárosi Ibolya Hajdan Olvasóink figyelmébe! Várjuk további észrevételeiket, javaslataikat, információikat! A Szekszárd és környéke oldalakat szerkesztette: Hangyái János 145 éve, 1848. december 6-án született Éber Márton szekszárdi zenetanár, zeneszerző és polgári iskolai tanító. December 12-én Sztan- kovánszky Imre főispán felhívást intéz megyénk hölgyeihez: fehérneműt kér a honvédújoncok számára. 125 éve, 1868. december 9-én meghalt Balassa János, kórházunk névadója. 100 éve, 1893. december 6-án a szekszárdi kaszinó határozatban javasolta a megyeszékhelynek, hogy Garay szobrát ne a sétatérre, hanem mai helyére tegyék. Egy nap múlva Bodnár István és Diczenty Géza bejelentették, hogy Szilveszter címmel alkalmi tréfás lapot fognak szerkeszteni. December 9-én Szekszárd képviselő testületé elhatározta, hogy a T. Nyitray Lajos festette Augusz Imrét életnagyságban ábrázoló képet megvásárolja a művésztől és a városháza nagytermében helyezi el. 90 éve, 1903. december 7-én tartotta Wosinsky Mór akadémiai székfoglalóját Az őskor mészbetétes agyagműves- sége címmel. Két nap múlva a szekszárdi polgári iskolában egy 16 éves fiú forgópisztoly- lyal lett öngyilkos. 80 éve, 1913. december 11- én a Tolna vármegye és a Közérdek adta hírül, hogy megalakult a gimnázium ösz- szes tanulója részvételével a Sorompó Egyesület, amely elhatározta, hogy a hazai ipar támogatására ezentúl csak magyar rajz- és íróeszközt vesz. 75 éve, 1918. december 12- én dr. Zsigmond Ferenc vezetésével újjáalakult Szekszárdon a 48-as Függetlenségi Párt, jegyzője (a későbbi polgármester) Wendl István jogügyi tanácsnok lett. Krónikás Képemlékezés Hóeltakarítás régen és ma, avagy valamikor lehetett tudni, hogy ki a hóhányó és ki nem. Rovatunkkal ezúttal a Garay térre látogatunk. Bakó Jenő harminc év előtti felvétele mellett Ótós Réka mostani képe. Sajtó és sport Horváth Ferenc kérdése Kis Pál Istvánhoz a Városi Televízió vezetőjéhez: Mi a véleménye a sport és a sajtó kapcsolatáról? Gondolom Horváth Ferenc megtisztelő kérdése után nem azt várja tőlem, hogy valamiféle értékelést ádjak a sportújságírók és az egyesületek, azokon belül is a sportszakvezetők kapcsolatáról. Ez ugyanis meghaladja kompetenciámat minden létező szempontból. Az én értelmezésemben a kérdés a sportmenedzsertől a sajtómenedzserhez érkezett és ez már valóban új és ígéretes aspektus. Legutóbb éppen arról olvashattunk Horváth Ferenc jóvoltából, hogy milyen a kapcsolat a gazdaság és a sport között. Az általa követett logika mentén jogos a kérdés, szükség van-e a sajtó segítségére a sport és gazdaság kapcsolatának „normalizálásához" és hogyan tehető abban érdekeltté? Nézzük a dolgot először a gazdaság „pontosabban a vállalkozó" oldaláról. Számára a sport és a sajtó csak mint reklámeszköz bír használati értékkel. Ebben a minőségben pedig felfoghatjuk egymást szövetségesnek, de versenytársnak is. Ugyanez persze igaz sportágak és sajtóorgánumok közötti viszonyokra értelmezve is. Ebben az útvesztőben persze el is lehet tévedni. Mert hallottam én sportberkekben háborgó hangokat, mikor egy-egy szponzor milliókhoz juttatott kevésbé ismert vagy népszerű sportágakat és akadt hozzá sajtó is, mely „hangot" adott e háborgásnak. Könnyű belátni, hogy tévúton jár az a menedzser, aki enged a sárga irigység kihívásainak, mint ahogy haszonta- lanság egy újságíró részéről ezt az érzést szítani és a közvéleményre kivetíteni. Kétségtelen tény, hogy minden reklámhordozó és reklámközvetítő piaci értékét jórészt a minőségétől független objektivá- ciók határozzák meg. A legrosszabb focit is többen nézik, mint a vitorlázó, teke vagy sportlövő világbajnokot. A legjobb helyi lap sem versenghet a megyei vagy regionális reklámújságokkal. A nagyságrendek meghatározóak az elektronikus sajtóban is. Naivitás lenne azt gondolni, hogy a sajtóorgánumok, vagy a sportágak közötti versengés feloldható valamiféle szövetségesdivel a reklámpiacon. Az árkartellek is legfeljebb az azonos szinten köttetnek. Ám a sajtó és sport szövetkezésének lehetősége a mikrótól a makró szintig újragondolható. A szponzorok már igenis számon tartják egy-egy sportág sajtóját, egy-egy sport-menedzser sajtókapcsolatait. A sport és sajtómenedzselés szintjén is kialakulóban vannak a munkakapcsolatok, az interperszonalitásra épülő „kvázi-szövetségek", ám ezek egyre inkább kevésnek bizonyulnak a piaci hatékonysághoz. Konkrét üzleti megállapodásokra épülő napi szakmai együttműködésre lenne szükség. A sajtó lelkes kiszolgálása már édes kevés a valódi érdekviszony kiváltására. Egy sportág menedzselési tervéből ugyanúgy nem hiányozhat a reklámpropaganda költségtétel, mind bármely más üzleti tervből. De fokozatosan eltorzul és kiszorul a piacról az a sajtótermék is (legyen az elektronikus vagy nyomtatott), amelyik a reklámnak csak a közvetlen lehetőségeivel és formáival él. A finom eleganciával megkomponált közvetett, (tehát nem tolakodó) reklám egyrészt hatékonyabb, másrészt szinte kikerülhetetlenebb mint az oldalra, keretezésre, műsorpercre stb. elkülönített változatok bármelyike is. A sportesemények nézői számára pedig mindez megszervezhető programszínesítésként is. Szándékosan kerültem a külföldi példák felemlegetését, hiszen mindaz, amit leírtam, lehetőségként jelen van a jelenlegi sajtó és sportmenedzselési eszköztárban, csak ritkán és esetlegesen élünk vele. Jogászismerőseimtől tudom, hogy a házassági szerződés jogi intézménye igen nehezen terjed el újra Magyarországon, mivel hosszú évtizedek alatt leszoktunk annak elismeréséről, hogy a házasság érdekkapcsolatként is értelmezhető. A sportsajtó és a sportszakma szerelmi házasságának sem ártana egy házassági szerződés, főleg, ha menedzsereknek sikerül mögé valódi érdekeket is felsorakoztatnia. Talán kevesebb lenne a tányérdobálás. Ne csak a gazdaságtól várjunk egy nyugati munkájú önátszervezést, de tartsuk a lépést mi is - így, együtt - a vállalkozói közgondolkodás átalakulásával. Kis Pál István Kérdésem Farkas Béla plébánoshoz: Mi a véleménye a sajtó és az egyház viszonyáról? Szálkáim Két csikkel több Ami a képernyőn, mozivásznon és más hasonló nyü- vánosságot jelentő helyeken történik, minden követendő példa. Soroljam? Kalandfilmek, krimik brutalitással fűszerezett jelenetei, erőszakolt erotika ... Miért ezek jutottak éppen az eszembe? Talán mert a rossz sokkal ragadósabb, mint mondjuk a vallási szerkesztőség műsorainak egy-egy jelenete. Most itt van egy új tv-sorozat: Öregberény. Már a film elején az egyik szereplő - aki minden remény szerint főhőssé lép elő a hatodik részig -, áll az út mellett, szülőfaluja határában és a ragyogó tájképbe, az útközépre pöccinti az elszívott cigarettájának maradékát. A frászba is - gondoltam magamban - szemeteljen a saját portáján és birtokán, amit éppen kárpótlási jegyekkel igyekszik ösz- szegyűjteni az apja. Mit tesz Isten? A reggeü ébredés után az udvaron cigarettázva ott is eldobja a csikket! így már jobb, mormogtam. Mit várjunk az „iskolázatlanabb" járókelőktől? Zalai városunkat ellepte a szemét, meg a hó ...! Szóval van mit tenni, van takarítani való! Az élen járók és az oda igyekvők ígérik ugyan, hogy sem őszi, sem tavaszi „nagytakarításra" ne számítson most már a közvélemény, mert sokkal fontosabb dolgok is akadnak, szemlátomást! A sok szemét nem mind a múlt maradéka, napjainkban is képződik temérdek. Tudjuk mit jelent a szőnyeg alá csúsztatott piszok! Ebből nem kér senki, ez is vüágoso- dik! Erre is van példa! Az azért elgondolkodtató, hogy Párizs egy késő őszi napon miért mutatja éppen olyan szürke szemetes színét, mint Marosvásárhely? Aztán a kettő között Tirol, Svájc útjain miért valószínűtlenül színes a táj békéje? Talán tudnak valamit, amit mi csak sejtünk? Mondjuk azt, hogy a rendrakás azzal kezdődik, hogy a „csikket a hamutartóba" nyomom el, a képernyőn, a mozivásznon és a politikai fórumokon is! Decsi Kiss János
