Tolnai Népújság, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)

1993-12-30 / 305. szám

6 KÉPÚJSÁG SPORT 1993. december 30., csütörtök Öt válogatott a Dankó Kupán ......... % " jjJj' ^ ■ .... V ert helyzetben a harciak kapusa a Dankó elleni mérkőzésen Románc a megmentővei? Mai sportműsor Erőemelés: Erőemelő és testépítő megyebajnokság 17 órakor a szekszárdi sportcsarnokban. Karate: Országos rang­sorverseny 9 órakor a szekszárdi sportcsarnok­ban. Labdarúgás: Bátaszéken a tornacsarnokban 13 órá­tól folytatódik a Fenyő Kupa teremtorna három­napos küzdelemsorozata. Kocsist leváltották 1994. január 1-jétől ismét Paulicska Béla az UTE-Ext- rade birkózóinak vezetőe­dzője. A korábbi szakvezetőt - 1989 óta dolgozott első em­berként a lila-fehéreknél Kocsis Ferencet Paulicska alá beosztott edzőként kívánja az új évben foglalkoztatni az UTE-vezetés. Paulicska Béla (50) majd egy évtizeddel ez­előtt már irányította a szakmai munkát Újpesten. — Minden okom adott erre - mondta el az MTI munkatár­sának Paulicska Béla. - A fel­nőtt és junior korú birkózó­gárda valamennyi tagja elé egyéni edzéstervet állítok, hi­tem szerint ettől az eredmé­nyek ugrásszerűen javulnak. Négy- olyan diákcsoportot ho­zok létre, amelyben csopor­tonként negyven ifjú „birkó­zópalánta" készül, edz. — A volt vezetőedző Kocsis Ferencnek milyen feladatot szán? — Egyeztettem elképzelé­seimet a klubvezetéssel. Ab­ban maradtunk, Kocsis a szakosztály két legismertebb egyéniségével, Farkas Péterrel és Kékes Györggyel készül majd együtt. Örülnék, ha vál­lalná ezt a feladatot, mert a múltban bőségesen bizonyí­tott sportemberekkel munkál­kodhatna a jövő újpesti sikere­iért. Az egykori vezetőedző, Ko­csis Ferenc nem érti a döntést és még gondolkodik, hogy el­fogadja-e az ajánlatot. Az őszi szekszárdi atlétikai versenyek egyikén, a dobópá­lyán egy rég nem hallott egészséges, élményszámba menő kurjantás ütötte meg fü­lemet. Egy pillanatig sem ké­telkedtem, hogy Tamás Ist­ván, az AC Szekszárd ifjúsági korú gerelyhajítója a hang bir­tokosa, s mivel a kidobás pil­lanatában hallatta ezt, még láthattam repülni a gerelyét is. A gerely csak szállt, szállt, majd bukott. „Érvényes kísér­let, 61,06 méter" - hangzott a versenybíró szájából. A jelen­lévők tapsoltak, gratuláltak. — Hogy jutottál 60 méter fölé? - kérdeztem. A lebilincselő előadói kész­séggel rendelkező fiúnak csak az indítókérdést kellett fel­tenni, aztán egy-egy közbeve­tés is elégnek mutatkozott. — Hát az úgy volt, hogy testnevelés-tagozatos osz­tályba jártam a szekszárdi 3. Számú Általános Iskolába. Sportágválasztáskor nem is gondoltam másra, csak az at­létikára, ezen belül a dobá­sokra. így kerültem Gaál László testnevelőtanár edző­höz, az AC Szekszárd egy szakosztályos egyesületében. Mint minden más 13-14 éves­nek, így nekem is, részt kellett vennem összetett versenye­ken. Az ötpróba dobó változa­tában próbálkoztam legtöbb­ször. Első aranyjelvényes mi­nősítésemet is itt szereztem. Edzéseim irányítását nyolca­dikos koromban egy szakági A hagyományokhoz híven (az év végi két ünnep között) idén is megrendezték Szek- szárdon a Dankó Kupa terem- labdarúgó tornát. Az évek so­rán megszokhattuk már, hogy a házigazda Dankó együttese mindig neves „vendégművé­szekkel" rukkol elő. A sztárok tegnap sem hiá­nyoztak, öt válogatott labda­rúgó játékát csodálhatta a na­gyérdemű. A Dankóban Bü- csön, Hídvégin, Kenesein kí­vül pályára lépett még az MTK-s Hámori Ferenc, és a tegnapi nap legnagyobb „iga­zolása", a Ferencváros jobb­hátvédje Simon Tibor. A töb­biek sem szerénykedtek, a Di- gitech csapatában a Franciaor­szágban profiskodó Márton Gábor és a Belgiumból nem­rég hazatért Mészáros Ferenc szerepelt, míg a D'amis gárdá­jában Kvanduk, Kasza, Máté és társaik kergették a labdát. A többi együttesben is jóné- hány (NB I-ből, NB II-ből) is­merős arcot fedeztünk fel. Igazán nem csalódtunk, Holnap: tájfutás Úgy tűnik, hogy a magunk részéről igencsak siettetni akartuk a hagyományos Szil­veszter Kupa tájfutó versenyt. Ezért aztán egy nappal ko­rábbra, mára „harangoztuk" be, holott stílszerűen csak holnap rendezik azt Pakson 9.30 órától az Ürgemezőn. dobóedző, Takács László vette át. 1989-ben a 14 évesek élvo­nalába küzdöttem magam. Az országos ranglistán súlylö­késben 16,46 méterrel első, diszkoszban 52,90 méterrel második, gerelyben pedig 59,70 méterrel harmadik he­lyen jegyeztek. Ez határtalan lelkesedéssel töltött el. Éj­jel-nappal edzésen szerettem volna lenni. Ezután 15 éves­ként súlylökésben második, gerelyben döntős helyen vé­geztem az OB-n. — A serdülő „A"-korosztá­lyosok, azaz a 16-17 évesek mezőnyében nehezen találtam magamra. Amikor láttam, mindvégig magas színvonalú mérkőzéseket láthattunk. A „D" betűs csoportból a D'ámis és a Dédász lépett to­vább az elődöntőbe, a jó erők­ből álló Digitech csak rosz- szabb gólkülönbsége miatt maradt ki a folytatásból. Szilveszter Helsinkiben A tavalyi nagy siker után, amikor a kecskeméti junior és kadett leány kosárlabda-vá­logatott veretlenül lett első a Helsinki MNKY egyesület utánpótlástornáján, az együt­tesek ismét meghívást kaptak a december 30-tól január 2-ig a finn fővárosban megrende­zésre kerülő tornára. hogy alkatilag nem felelek meg teljesen a súlylökésben versenyzők átlagadatainak, egyre többet kacsingattam a gerely felé - vesztemre! Edzé­seken egyre nagyobbakat akartam dobni, bizonyítandó a jövőbeni hovatartozásomat. Meg is fájdult a könyököm, de rendesen. Gyorsan visszaka­nyarodtam a súlylökéshez, ahol 16,75 méteres dobással ezüstérmes lettem a korosztá­lyos országos bajnokságon. Ézzel jogot szereztem a ser­dülő válogatottban való sze­replésre Nyitrán, a csehszlo­vák és görög csapat ellen. Örökre emlékezetes élményt A másik ágon meglepetésre a Go - nagyszerű mérkőzésen r Juhász Béla utolsó percben lőtt góljával legyőzte a Dan- kót. Igaz a házigazdák később javítottak, s így ők is bekerül­tek az elődöntőbe, ahol a D'amis-szal mérkőztek. Az elődöntő másik ágán a Dé- dász-Gó ütközetre került sor. (A két találkozó és a döntő lapzártánk után ért véget.) Eredmények, „A" csoport: D'amis-Dédász 1-0, Digitech- Baja 4-3, Dédász-Baja 9-1, Digitech-Dédász 3-3, D'amis- Baja 10-0, D'amis-Digitech 5- 1. „B" csoport: Pala SC-Harc KSC 7-1, Go-Dankó 4-3, Pala SC-Go 1-1, Dankó-Pala SC 3- 1, Go-Harc KSC 13-2, Dankó- Harc KSC 7-1. Az „A" csoport végered­ménye: 1. D'amis, 2. Dédász, 3. Digitech, 4. Baja. A „B" cso­port végeredménye: 1. Go, 2. Dankó, 3. Pala SC, 4. Harc KSC. -teszi­Mindössze 48 hajó maradt versenyben a 105-ből a 49. Sydney - Hobart vitorlás via­dalon a keddi és szerdai viha­rok után. Nagy meglepetésre a legnagyobb esélyesnek tar­tott ausztrál Brindabella, amely jó eséllyel pályázott arra, hogy megdöntse az ame­rikai Kialoa II. még 1975-ben felállított rekordját, is a kiesők között volt. Nem sokkal az­nyújtott az utazás három napja. Sérülésem makacsnak bizonyult, az érettségi ke­ménynek ígérkezett. Mint ge- relyes, kénytelen voltam ki­hagyni az 1992-es évet telje­sen, majd a '93-at júliusig. Időközben minden megoldó­dott. Szeptemberben éreztem magam újra makkegészséges­nek. — Hogyan tovább? - vág­tam közbe. — Eltelt egy év jelentősebb sikerélmény nélkül az ifjúsá­giak között. 1994-ben az idő­sebb évjárathoz tartozom majd. Bizonyítani szeretnék több területen. Azzal is tisztá­ban vagyok, hogy ezért tenni kell. Vége a korábbi „bohém" életnek. Közel állok hozá, hogy kijelentsem: hangya- szorgalommal edzek. Ez a ki­fejezés kicsit közhely, de azt hiszem, ez a valóság. Jól ér­zem magam a csoportban, ahol idősebb is lévén, hallgat­nak rám. A Rohn Csilla, Rit­terwald Roland, Juhász Gábor válogatott kerettagok és a többiek rendkívül kellemes edzőpartnerek. Azt hiszem, Takács Laci bácsi szívesen fog­lalkozik velünk. Szeretnék az élvonalban maradni, újra vá­logatott lenni. Legközelebbi célom a Posta Bandi 62,40 mé­teres megyei csúcsának át­írása. — Aztán a még távolabbi célok? — Magánemberként? Csak tanulok, tanulok, tanulok! Testnevelő tanár szeretnék lenni, minden vágyam, hogy Pécsre kerüljek egy „szakos tesire." A hírügynökségek érdekes esetről, szerelmi románcról adnak hírt, de rögtön felteszik a kérdést: ez a love-story va­jon hírlapi kacsa, vagy van benne némi valóság. S hogy miért foglalkoznak a világ nagy hírügynökségei - AP, AFP, APA - két fiatal „kapcso­latával"? Mert az egyik fél nem más, mint a világhírű ju­goszláv teniszező, Szeles Mó­nika. A német Bild ugyanis ar­ról ad hírt, hogy Szeles Mó­nika (20) romantikus levele­ket, illetve faxokat vált a né­met Carlsten Malessával. A után, hogy a Brindabella fel­adni kényszerült a versenyt, hasonló sorsra jutott az addig második helyen vitorlázó, Yves Pa jót vezette francia Bobsled is. így jelenleg az esélytelennek tartott Ninety Seven halad az élen, 14 mér­földdel megelőzve a walesi Micropay Cucoo,s Nestet. Harmadik a francia Wild Thing. Egy sóhajtásnyi szünet után visszakérdez: rövid voltam? — Eléggé - válaszolom. Ez a jó felépítésű, magas fia­talember őszintén beszélt, mindent elmondott, amit fon­tosnak tartott jelen időben. Ki­lenc éve edz rendszeresen, minden lépését megtette a fel­nőtt atlétikáig vezető útnak. Szakosított tantervű osztály­ban sokféle mozgást megta­nult, elraktározott emlékeze­tében. Sok hibája volt ennek az egységes utánpótlásneve­lési rendszernek, de legalább volt. Több kiváló sportolót adott a városnak. Atléta úgy lett, hogy nem szeretett na­gyon focizni. A felmérési eredmények alapjáni extrapo­lációt, mint módszert nem al­kalmazták - igaz, ez ma sem jellemző. Amikor 14 éves lett, többen megesküdtek, hogy biológiai életkora ennél kettő évvel több. A gyakorlat nem igazolta az állítást. A sokol­dalú felkészítés hasznára vált, megkönnyítette a verseny- számválasztást. A siker min­dig feldobta, rendkívül komo­lyan, céltudatosan versenyzett kezdettől fogva. A teljesítményt tartja a leg­fontosabbnak. Édzések során többször futott be mérőszala­gért egy-egy dobás után. Aka­ratereje töretlen, mostoha edzéskörülmények ellenére határozott elképzelésekkel, cé­lokkal rendelkezik. Még sok ilyen atlétára lenne szükség. Bízunk benne, hogy néhány év múlva a felnőtt él­vonalban üdvözölhetjük Ta­más Pistát. Szabó Miklós karácsonyi ünnepek alkalmá­ból is köszöntötték egymást, sőt, a Bild tudomása szerint a 26 éves diák gyűrűt küldött ajándékba Mónikának. „Ez szerelem?" - kérdezi a lap. A kapcsolat érdekessége, hogy Malessa Mónika megmentő- jének nevezhető, ugyanis ő volt az, aki április 30-án, a te­niszezőnő ellen Hamburgban elkövetett merényletkor ráve­tette magát a támadóra. A Bild azt is megjegyzi, hogy kette­jük között nehezen képzelhető el kapcsolat, hiszen túl messze vannak egymástól. Milliomos futballisták Japánban A „játékosok piaca" jellemző a japán futballra, amely most zárta le a proß bajnokság első évét. Rö­vid idő alatt óriási népszerűségre tett szert a sportág és ennek kö­szönhetően a játékosok 25-30 százalékkal is növelhetik szerző­déseik megújításakor fizetéseiket. A csapatok szerepléséhez nyújtott hozzájárulás és a játékosok nép­szerűsége az a szempont, amelyet a klubok a milliós összegek kifize­tésekor szem előtt tartanak, amel­lett persze, hogy mérlegelik az egyesületek költségvetésének helyzetét. A japán profi liga irá­nyítói egyes cégek anyagi gondja­ira való tekintettel azt fontolgat­ják, a játékosok bérkeretét rögzí­tik, hogy az ne haladhassa meg a klubok összkiadásainak felét. Fennáll ugyanis a veszély, hogy a játékosok „bérharca" egyes klu­bokat veszteségessé tesz. Egyes csapatok máris a mintegy 15-25 millió dollárra rúgó éves költség- vetés 70 százalékát kénytelenek a játékosoknak kifizteni. Bár Japánban nem hozzák nyilvánosságra a külföldi labda­rúgókkal kötött szerződések rész­leteit, kiszivárgott, hogy Gary Lineker, a Nagojai Delfinek játé­kosa, aki az 1986. évi vb góllövő­listájának élén állt, 3 millió dollá­ros szerződést írt alá; a brazil Zico, valamint az argentin Ra­mon Diaz pedig 1-1 millió dollá­ros bérrel futballozik Japánban. Pechesnek mondhatja magát a gólgyártó és rendkívüli népsze­rűségnek örvendő brazil Alcindo Sartori, aki 200 ezer dollárral kénytelen beérni jövőre is, ugyanis két évre írt alá klubjánál, a Kasimai Szarvasoknál. Az egymillió dollárnál nagyobb ösz- szeget kialkudó játékosok száma - mint mondják - jövőre tíz fölött lesz a japán profi ligában. A hazai játékosok közül a mil­liomosok klubjának csak a brazil származású Ruy Ramoz, vala­mint a japánok kedvence, Kazu Miura volt a tagja a ligaküzdel­mek indulásakor. Újult erővel, egészségesen Tamás István Két védővel szemben már nem könnyű cselezni Tovább tombol a vihar Az indiai sport napos és árnyékos oldalai Az év végével együtt jár a különböző értékelések ké­szítése. így van ez a sport­ban is, megválasztják az év legjobbjait, s mérleget von­nak az esztendőről. Az ITAR-TASZSZ hírügynök­ség az indiai sport napos és árnyékos oldalait foglalta össze. Az összeállítás szerint a legtöbb örömet az ázsiai ország sportkedvelőinek egy sakkozó, nevezetesen Viswanathan Anand sze­rezte. A 24 éves nagymester olyannyira kitünően vezette a bábukat, hogy megerősí­tette második helyét a nem­zetközi szövetség, a FIDE ranglistáján. A sportág ilyen magaslatára még egyetlen indiai versenyző sem jutott el. Ugyancsak a sikerembe­rek közé tartoznak a gyep- labdázók is, a különböző tornákon elért előkelő he­lyezéseikkel. A teniszválo­gatott a Davis Kupa elődön­tőjébe jutott. A csúcsokat ostromolják a női súlyeme­lők, akik az Ázsia-bajnok- ságon hét ezüstéremmel gazdagították hazájuk hír­nevét. Az örömök mellett nem szabad megfeledkezni a hiányosságokról sem. Na­gyon sok sportágban igen alacsony a versenyzők fel­készítésének színvonala. A dél-ázsiai játékokon például egyetlen ázsiai rekordot sem tudtak megdönteni képvise­lőik. Sokak szerint tehetsé­gek vannak Indiában, csak azokkal nem gazdálkodnak jól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom