Tolnai Népújság, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)
1993-12-28 / 303. szám
1993. december 28., kedd TÁJOLÓ WÚJSÁG 5 A komisz Dennis (az elsőfilmes Mason Gamble) és örökös áldozata, Mr.Wilson (Walter Matthau) Beszélgetőpartnerünk: az ifjú nagymama, Drahota Andrea A régi Tháliáról, a bekötött lábú Gertrúdról, a csend varázsáról, az unokákról December 30-tól a Panorámában Dennis, a komisz Talán a tornádó? Megvadult állatcsorda? Valami egyéb természeti csapás? Földrengés? Szökőár? Özönvíz? Világvége? Ugyan... Ez csak Dennis ... Mr. Willson (Walter Matthau) már ismeri a dörgést, de még mindig nem tud uralkodni magán. Abban a pillanatban, amikor a szomszéd házban felbukkan a szőke szöszfej, vér önti el az agyát, pokoli grimaszba rándul az arca, artikulátlan hörgések törnek fel mellkasából, habozni kezd a szája ... És miközben viharos gyorsasággal sündisznóállásba vonul, meghallhatjuk a jellegzetes kifa- kadást is: - Gyűlölöm ezt a kölyköt! Vajon miért? A gyűlölet tárgya - és a valószínűt- lenül szőke kobak tulajdonosa - egy mindössze hatéves, angyalarcú csöppség, aki mindig jót akar ... Legfőképp Mr. Wilsonnak. Arról pedig már nem tehet, hogy néha (mindig) a legjobb szándék is visz- szafelé sül el... A kellemes szórakozásnak ígérkező filmet december 30 és január 6 között nézhetik meg a szekszárdi Panoráma mozi nagytermében. A Várszínházban próba előtt találkoztunk. Sima haj, smink nélküli arc, farmernadrág. Drahota Andrea külső megjelenésében semmi „színésznős" nincsen, kérdésekre adott válaszai egyszerűek, a szikár mondatok csak a tényeket rögzítik. — Két évadot színház nélkül töltött el, előtte a Kazimir Károly vezette Tháliában férjével, Kozák Andrással több mint két évtizedig sztárok voltak. Hogy viselte el a két év színháznélküliséget? — Nekem a Thália olyan volt, mint egy meleg fészek. Valóban ideális helyzetben voltam, bár irtózatosan sokat dolgoztam. Azután - Kazimir távozásával - egy pár hónapig nem volt igazgatónk, illetve mindenki igazgató volt. A kollégák megmutatták igazi arcukat, és én ettől rosszul éreztem magam. Rádöbbentem, hogy ezt abba kell hagyni. A két év társulatnélküliség végül is jó volt, pótoltam az olvasási restanciámat, és együtt lehettem a családommal. — Nemzeti Színház-beli tagsága a gyulai nyári Hamlet előadással kezdődött... — Szerencsétlenül indult az egész, mert július 2-án achillesín-szakadást kaptam, járógipszben játszottam Gert- rúd, Hamlet anyjának szerepét. Egyetlen gondom az volt, hogy a végszavakra odaérek-e a színpadon, ahova kell. — Általában érdekli az előadások visszhangja? — Kritikát soha nem olvasok, egyszerűen nem érdekel. Egész pályám során egyetlen elvet tartottam szem előtt: tudok-e csöndet teremteni a nézőtéren? Ha ez sikerült, akkor elégedett voltam. — Van még valamilyen szerepálma? — Soha nem volt. Egészen fiatalon eljátszottam Júliát, olyan rossz voltam benne, hogy az elképesztő. A színész nem tudhatja igazán, mi való neki. Egy biztos: amit nem játszik el, abban nem bukhat meg. — Mire készül most? — Törőcsik Mari szerepét veszem át a Chaillot bolondjában. Csak videón láttam vele, és bár kevés próbát kaptam, már tudom, hogy sok örömöm lesz a szerepben. — A színházon kívül mi foglalkoztatja? — Tornázom, úszom, reform-konyhát vezetek, sokat és szívesen dolgozom a kertünkben. És mindenekelőtt imádom az unokáimat. Andrea 9, András 6 éves. Különben várom a szilvesztert. Enyém a háziasszonyi főszerep a családban! László Zsuzsa Ferenczy Europress A Gyula Talán ma már az idősebb generációnak sem kell bemutatni Vi- kidál Gyulát, a mély, rekedt hangú rockénekest, semmi kétség: az István, a király lázadó Koppá- nya, s most a kétségektől hajtott európai-nomád vezér, Atilla szerepének alakítója napjainkra igazi sztár lett. Ószintén szólva, amikor a legendás P. Mobil énekeseként törte a színpadon a mikrofonállványt, szórta a közönség közé a bélásokat a Kétforintos dal közben, nem számítottam erre, de hát mit is sejthetett a jövőből 1978-ban a magyar polgár? Aztán ott hagyta a P. Mobilt, és a Dinamit együtteshez állt, amely- lyel az Igazságról énekelt, meg arról, hogy dinamit a vérem. Erről a zenekarról egyébként az a pletyka járta, hogy a lemezkiadó fizetett csapata - szemben a nem- kívánatos Mobillal, akik destruál- ták az ifjúságot -, és Erdős Péter, az egykori mindenható igazgató így alkalmazta a lazítás politikáját. Ezen vádak természetesen mindkét oldalról cáfolásra kerültek. A dinamitember feltűnt még az Operettszínház színpadán is - 83-ban, vagy 84-ben? -, dögös rockerszerelésben, háttérben a Stúdió 11 játszott alá, Dobsa Sándor vezetésével..., az igaz profiljához közel álló lehetőségeket azonban csak Szörényi Levente, nemzeti hőseink nagy rehabilitálója kínálta fel neki. Bár nála rendíthetetlenebbül állni, és elszántabban a történelmi távlatokba tekinteni egyetlen rockénekes sem tud a színpadon, nem csak ez predesztinálta ót e szerepekre, keresztneve, a Gyula - Bí- borbanszületett Konstantin szerint -, nagyvezírt jelent. Aki még a kündükön is uralkodott. ren Fővárosi színházi bemutatók Az 1993-as esztendő utolsó hetében két színházi bemutatót tartanak Budapesten. Armányos puncs-pancs címmel zenés varázsjátékot láthatnak a Budapest Bábszínház csütörtöki világpremierjén. Az izgalmas történet szereplői: dr. Lidérczy Belzebub labormágus, Átkos Ákos, pokoli végrehajtó, Tyranja Vámpiri pénzboszorka, Mau- rizio di Mauro kandúr, Krakél Karesz varjú, Szent Szilveszter, valamint a természet erői, segítő és ártó szellemek. Michael Ende művét Lázár Magda fordította magyarra, Petrovics Emil komponált zenét a meséhez. Bállá Margit festőművész tervezte a színpadi látványt és a bábokat. A varázsjátékot Horváth Zoltán állította színpadra. Bemard Slade - Stan Daniels : Jövőre veled újra című zenés komédiáját - a szerzők jelenlétében - mutatja be a Madách Színház Szilveszter napján. Az ősbemutató főszereplői: Udvaros Dorottya és Hirtling István. Az előadás rendezője: Szirtes Tamás. Tv-napló Méltó a munkás ... A munkanélkülit az ág is húzza. Ha nincs munka, az a baj, ha kínálnak valamit, mérlegelnie kell, hogy megéri-e, mert esetleg ugyanannyit keres, s ráadásul dolgozhat is. Azt se tudni, hogy mennyien vannak így. Hivatalosan 660.000 a számuk, de ezek között nincsenek azok, akik már nem kapnak járadékot, mert őket nem tartja számon senki. A Korkép című műsor firtatta a kérdést, Sátoraljaújhelyről véve példát, ahol varrónőket tudnak foglalkoztatni, de nem derült ki, hogy a munkaadón kívül kinek jó az olcsó munkaerő. A Pécs melletti Nagyárpádon más gond foglalkoztatja az embereket. Pécs már a falu határáig terjeszkedett, így más besorolás érvényes a falura, ami immár nem is falu, hanem Pécs elővárosa. Itt a baj az, hogy az emberek dolgoznának, de nem hagyják őket. Állattartásra rendezkedtek be, sok milliót beruháztak, minden háznál ott a tehén, a bikaborjú, s ott a rendelet is, amely megtiltja az állattartást. Nyilatkozott egy hivatalos férfiú is, maga sem tudva, hogy a város helyesen döntött-e, mert érv szól minden mellett és minden ellen. Aki Pécs határába költözött, s minden pénzét befektette, hogy tehenészetet tartson, joggal gondol arra, hogy rútul rászedték, ám aki a tehénistállók szomszédságában lakik, saját kényelmét félti. Amiből az a tanulság, hogy minden szabályozásnak vannak kárvallottjai, s a jó politikának a helyes középutat kellene megtalálnia, hogy túl nagy sérelem senkit ne érjen. De az is kellene, hogy ez a mozgékony, szándékában kitűnő sorozat határozottabb körvonalat kapjon, ne érje be tények rögzítésével. Kritika A Stúdió vendége volt két ifjú színész, akik színpadra vitték Weöres Sándor zseniális könyvét, a Psychét. Nem ők voltak az elsők, ez a sugárzóan szellemes könyv, amely egyszerre stílusbravúr és mulatságos verses regény, készen kínálja egy film vagy színmű lehetőségét, bizton számítva a sikerre. A két fiatal, rokonszenves színész vállalkozását nem láttam, de biztos, hogy Psyché-ügyben lesz még másnak is szava. Ezúttal egy keserű mondatra figyeltünk fel. Szóba került a színházi élet, úgy, ahogyan két fiatal művész látja, s természetesen a Nemzeti Színház is, mert először úgy tervezték, hogy ott mutatják be az új, kétszemélyes Psychét. Nem lett belőle semmi, amit nem is bánnak, mert a színházi életben sok a piszkálódás, az értetlenség, a színészek szívesen mondanak egymásról rosszat. Pedig épp az ellenkezőjére lenne szükség, mondta a két ifjú művész. Már pedig a kölcsönös dicséret nem tesz jót senkinek. Ha intrikára gondoltak, pontatlanul fejezték ki magukat, de miért épp a színésztársadalom lenne ment ettől a rossz tulajdonságtól? A kritika, akkor is, ha szigorú, nagyon fontos minden művészeti ágban. A fiatal Kazinczy tiltakozott ilyen hevesen, mondván, csak semmi kritika, ne riasszuk el irodalmunk egyetlen munkását sem. De ettől már messze vagyunk. Szét kell választani az értékest a talmitól, a mestert a kontártól. Azzal nem megyünk semmire, ha még több vers, festmény, színdarab lesz, mert csak a minőség viszi előre a művészetet. Ha pedig valaki azzal indul a pályának, hogy róla csak kedvest, s szépet szabad mondani, aligha jut az út végére. Évforduló Ceausescu, mint volt osztálytársai elmondták, buta és lusta gyerek volt, arra is alkalmatlan, hogy a susztermesterséget kitanulja. S ő lett a Kárpátok géniusza, akit szégyenszemre a Nyugat is ünnepelt, mert azt hitték, hogy szembe mert szállni Moszkva akaratával, s nem vett részt Csehszlovákia lerohanásában. De azért ne gondoljuk, hogy a rút kiskacsából tündökletes hattyú lett, mint Andersen meséjében, mindvégig megmaradt a félművelt zsarnoknak, aki Élená- val, feleségével Románia teljhatalmú ura volt. Mi volt a titka? - Edward Behr, az egykori romániai tudósító, miután a népharag elsöpörte, s egy hirtelen összetákolt perben elítélték és gyorsan kivégezték? A zsarnokoknak az a titka, hogy nincs titka: a király meztelen. Megfélemlítéssel sok mindent el lehet érni, azt is, hogy Elenából, akit ki kellett venni az iskolából, mert mindenből megbukott, nagy tudós legyen, az akadémia elnöke, zseniális kémikus, pedig a víz összetevőit sem tudta. S azt is, hogy a Kárpátok géniuszának higgyék az alkalmi szélhámost, akit Tamási Áron színjátékában Tündöklő Jeromosként zavarnak ki falujukból a székely atyafiak. Edward Behr dokumentumfilmje végigmegy a zsarnok életútján, a szülőfalutól kivégzése színhelyéig, mi pedig megrendülve gondolunk arra, hogy miként tudta annyi időn át félrevezetni a világot ez a Tündöklő Jeromos, akit románul Nicolae Ceausescunak hívtak. Csányi László Pályázati figyelő 1. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium és a TIT Stúdió „Csak egy földünk van" címmel országos vetélkedőt hirdet középiskolák tanulói részére. A vetélkedőre iskolánként 3 fős csapatok nevezhetnek. A csapatoknak „A biológiai sokféleség Rió tükrében" témakörből dolgozatot kell készíteni. Az iskola vezetőségének a legjobb három dolgozatot kell továbbítania 1994. január 20-ig. 2. Az energia --elsődlegesen a villamos energia - a művészetek tükrében pályázat. A Magyar Villamos Művek Rt. pályázata az általános iskolák felső tagozatosai, valamint középiskolások számára. Beküldési határidő: 1994. április 15. 3. Irodalmi pályázat Krúdy Gyula születésének évfordulója alkalmából a középfokú intézmények tanulói számára. Választható pályatételek a tanulmány, illetve esszé műfajában: a.) Krúdy műveinek jellemző tájai, helyszíne, b.) Szindbád alakja a művészetek világában, c.) Nyelvi gazdagság Krúdy prózájában. A jeligés pályázat beküldési határideje: 1994. február 1. 4. A Procter and Gamble és az Iskola az Egészségért Alapítvány oktatói pályázata, Blend-a-Med szájhigiénés és Always serdülőkori iskolai program. A programokban résztvevő iskolák tanáraitól várják a felkészülés és az óra megtartása közben szerzett tapasztalataikat. Várják a Blend-a-med programban résztvevő diákok fogápolási témájú alkotásait, valamint várják az Always programban résztvevő lányok ötleteit arra, hogyan reklámozzák az Always betétet a TV-ben, a rádióban, vagy az újságokban. A pályázatokról bővebb felvilágosítás kérhető a Paksi Ifjúsági Irodában. Paks, Gagarin u. 2. Tel: 75/311-646. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 14 óráig. A Magyar Könyvklub nyertese Molnár Eszter 16 éves egri diáklány nyerte a Magyar Könyvklub olvasói pályázatának főnyereményét, egy vadonatúj MERCEDES 200E típusú gépkocsit. A szerencsés nyertes két év óta tagja a Magyar Könyvklubnak és minden negyedévben rendszeresen vásárol ifjúsági regényeket. A háromgyermekes család Budapesten vette át a nyereményautó kulcsát dr. Kra- tochwill Balázs igazgatótól. Fotó: Sulyok Miklós
