Tolnai Népújság, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)
1993-12-23 / 300. szám
4 SÍPÚJSÁG DUNAFÖLDVÁR - PAKS ÉS KÖRNYÉKE 1993. december 23., csütörtök Hírek - Hírek - Hírek - Hírek - Hírek Dunaszentgyörgyről Dunaszentgyörgy 2762 lakosa csendesen éli hétköznapjait. Az önkormányzat 93-as költségvetése 87 millió forint volt, ebből okosan gazdálkodott a hivatal. Évek óta óriási gondot jelent, hogy a település ivóvize nem megfelelő. A Dunaszen- györgy három kútja által termelt víz arzénnal szennyezett. Ez a probléma megoldódni látszik. Az önkormányzat nemrégen elnyert egy pályázatot, mely szerint 9 millió forintot kap a település arra, hogy három új szűrőberendezést vegyen, a szennyeződés megszüntetésére. Az első berendezést már decemberben felállítják a hármas számú kútra. A beruházás összköltsége 18 millió forint. A támogatás összegét az önkormányzat egészíti ki. A helyi önkormányzat arra törekedett, hogy a település útjai folyamatosan javuljanak. A sáros, földes utakat több utcában felváltotta szilárd útburkolat. így került az Eötvös, valamint a Tolnai Lajos utcába betonozott út. A tervek szerint hamarosan a Béke tér és a Tavasz utca is erre a „sorsra" jut. A községben megépült új úthálózat hossza eléri a 3,5 kilométert, összköltsége pedig közel 2 millió forint volt. Előzetes számítások szerint a közalkalmazottak bérének finanszírozása 1994-től nagy terhet ró majd az önkormányzatra. A munkanélküliség is kezd begyűrűzni, de az ön- kormányzat nem ítéli meg veszélyesnek helyzetet. A település lakóinak közel 15 százaléka van munka nélkül. Közismert volt a községben, hogy a domborzati viszonyok miatt több helyen gondot jelentett a csapadékvíz elvezetése. Egy-egy kiadós zápor, vagy eső sok helyen veszélyeztette a lakóházakat. Az önkormányzat megrendelésére három utcai víztározó épült. A Széchenyi, az Ady és a Mátyás király utcai tározók megépítésével megszűnt az árvízveszély. A település két végpontjánál hangosító berendezést állítottak fel. Erre azért volt szükség, mert egyrészt többször olvasnak be közérdekű híreket, közleményeket, másrészt a hangosító berendezést felhasználhatják a vészjelző szirénaként is.-geMit jelent a karácsony? Grajzel András 1993. július elseje óta a paksi baptista gyülekezetnek és körzetének a lelkipásztora. A kérdésre, hogy neki mit jelent a karácsony, a következő választ adta: — A karácsonyt az emberek többsége a szeretet ünnepének tartja. Ennek kifejezéseként megajándékozzák egymást. Az ünnep előtti napokban lázasan folynak az előkészületek: takarítás, ajándékkészítés, karácsonyfa-díszítés, sütés-főzés. .. Ugyanakkor ilyen kérdések is elhangzanak: mit kapok? Mit adjak? A Biblia lapjain azonban teljesen mást jelent a karácsony. Csupán két dologban azonos a mi ünnepünkkel: mit kapok? És mit adok? Nézzük az első kérdésre a választ: amire a legnagyobb szükségem volt, van és lesz: ez a békesség. De ez nem az általában értett békesség, hanem a megbékülés Istennel. Vajon ez írás olvasói valamennyien békében vannak már Istennel? Ha igen, akkor a belső, a szívükben lévő béke állandó, mert Istentől kapták. Isten másik ajándéka a kegyelem. Jézus Krisztus teljes volt kegyelemmel és ebből ad mindenkinek. Jut tehát belőle nekem is, de valamennyiünknek. Azt jelenti számomra ez a kegyelem, hogy ő megszabadít attól az ítélettől, amit bűneim maguk után vontak. A harmadik dolog, amit kaptam Istentől, az a jelenléte. Immánuel, ami azt jelent: Velünk az Isten. Nem hagy magamra, nincsenek magányos perceim, óráim, napjaim. Állandó társam ő. Nem kell tehát keresnem, hiszen hit által a szívemben él. De én mit adok? Ha nagyon értékeset akarok adni, akkor azt adom tovább, amit tőle kaptam: az örömhírt. Ez az én karácsonyi ajándékom embertársaim felé. Isten testté lett, emberré lett, hogy megtanítson arra az útra, amin járva megtalálom a békémet, bűneimre a kegyelmet, és amin maradva állandó Társam lesz. Isten felé pedig önmagamat adom! Nem akarok semmit sem magamnak visszatartani, hanem azt akarom, hogy ő, Jézus Krisztus rendelkezzen időmmel, erőmmel, vagyonommal. S tudom: ő elfogadott. Áldott, békés, Istennel eltöltött karácsonyt kívánok! Bikácsi apróságok Bikácson csendesen zajlik az élet. A település lakossága nagyon visszaesett az utóbbi időben és az apadás nem állt meg. Jelenleg 560 fő él itt, nagyrészében idősek. A helyi óvodában nagy a nyüzsgés ugyan, de önálló iskolája régóta nincs a községnek. Korábban, ha az óvodások elérték az iskolás kort, kénytelenek voltak bejárni Nagydorogra, az ottani iskolába. Talán már a jövő tanévet illetően megváltozhat a helyzet, hiszen a település saját iskolát épít. Itt egy három osztályos alsó tagozat kap majd helyet. Igaz ugyan, hogy a szűk (17,8 milliós) költségvetés nem biztosít „paradicsomi életet", de mióta a településnek saját önkormányzata van nagyon megváltozott Bikács képe. Sok olyan apróság készült el, melyekre a régi rendszerben még csak remény sem volt. így többek között járdák és szilárd burkolatú utak épültek. A helyi polgár- mester, Varga János nagy szerepet vállal, ha a közösségről van szó, ellenben - ahogy mondta - egyre nehezebb megmozgatni a település lakóit. Egy-egy kulturális, vagy éppen sport- rendezvény nagyon hiányzik az embereknek. Nemcsak a munkanélküliség sújtja Bikácsot, hanem az erős elvándorlás is. Az utóbbi években sokan költöztek el a környező nagyobb településekre. A polgármester szerint még elviselhető a munka- nélküliség, de jövőre a jövedelempótló támogatásban részesülők száma elérheti a hatvanaí is. Ez nagy terhet ró majd az önkormányzatra. Az elvándorlás okai között a munkahely hiánya, a helyi mezőgazda- sági szövetkezet megszűnése elsőként szerepelnek. Garay Előd Kerámiák, ünnep előtt Bár a porcelán már rég „megfosztotta trónjától" a cserépedényeket, ennek ellenére, - vagy talán épp ezért? - a kerámia ma már inkább dísztárgy, ebben a szerepkörben viszont egyre kedveltebbé válik. Azok a darabok - Kiss Éva és Végh István földvári keramikusok munkái -, amelyek Dunaföldváron, a városi könyvtárban láthatók, nemcsak a szemet gyönyörködtetik, az ünnep előtt meg is vásárolhatók. Viszik a laktanyát December 20-án bontották fel közjegyző jelenlétében a dunaföldvári volt szovjet laktanya megvételére érkezett pályázatokat. Ezúttal nemcsak egyben, és a borsos, több mint százötven millió forintos kikiáltási áron, hanem részenként is lehetett ajánlatokat tenni az ingatlanokra, ennek megfelelően az érdeklődés is jelentősen növekedett ahhoz képest, hogy a liciten egyetlen potenciális vásárló sem akadt. A laktanya gyakorlótereire, és a rajta lévő ingatlanokra összesen tizenhárom pályázat érkezett, sok területre azonban csak egy jelentkező akadt, ez esetekben a pályázó legfeljebb a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet által felbecsültetett értékkel versenyezhet. A pályázatok egy munkabizottság elé kerülnek, amely húsz-huszonöt nap elteltével értékeli azokat, ezt követően egy „csúcsbizottág" teszi fel a koronát az értékelésre, ez fog dönteni arról, hogy elfogadják, elutasítják, vagy tárgyalási alapnak tekintik az ajánlatot. Mint megtudtuk, a pályázók inkább alul, mint felül értékelték az megvenni kívánt ingatlant, főleg a földterületekre kínáltak alacsonyabb árat. A földek megvásárlása után egyébként nem kell forrásadót fizetni, az ingatlanvásárlást azonban huszonöt százalékos áfa terheli. Azt, hogy mihez képest értékelik az árajánlatokat, azaz az ingatlanok felbecsült értékét, a KVSZ természetesen nyilvánosságra fogja hozni. tóth Pro Űrbe Paks Ünnepi testületi ülés zajlott az elmúlt héten a paksi városházán, melyen Bor Imre polgármester a Paks Város Díszpolgára címet adományozta Hangyási László edzőnek, ezzel elismerve munkáját, melynek révén Kovács Antal cselgáncsozó nevét megismerte a világ. Ezt követően Pro Űrbe emlékérem átadására került sor, melyet a reichertshofeni Ste- inger Pál vehetett át a testvér- városi kapcsolat létrejöttében nyújtott segítségéért, illetve az e téren azóta végzett lelkes és önzetlen munkájáért. Pro Űrbe emlékérmet nyújtott át a polgármester Sólyom Károly nyugalmazott evangélikus püspök-helyettesnek a városért végzett 40 éves odaadó szolgálatáért. így döntöttek Marad a mozi Elfogadta a dunaföldvári képviselőtestület elmúlt ülésén a január 1-től a város által gazdasági társaságként üzemeltett vízmű alapítóokiratát. A kft. neve rövid huzavona után végül is DUNA VÍZ Víz- és Csatornamű Üzemeltető Kft. lett, bár ezt első körben többen értelmetlennek találták, lévén a Duna szó jelentése már tartalmazza a víz jelentését is, ráadásul a vizet nem is a folyóból emeli ki a város ... A szimpla Duna elnevezést viszont a cégbíróság nem fogadta el, mondván ilyen nevű kft. már tucatnyi van az országban, így maradt a jelentésismétlő szóösszetétel. A név természetesen huszadrangú kérdés ahhoz képest, hogy az immár városi vízmű mennyiért adja szolgáltatásait. Nos, erről változatlanul az az álláspont, hogy az ivóvíz ára és a csatornadíj 1994-ben legalábbis nem emelkedik. Intézményvezetővé nevezte ki a testület az önálló óvoda eddigi megbízott vezetőjét, Bartáné Ringbauer Paulát. Támogatásukról biztosították a képviselők Vida Sándor és a Vállalkozás Iroda azon javaslatát, miszerint a város nyújtson be pályázatot a „Világkiállítás kísérőrendezvénye" címre. A javaslat szerint Dunaföldvár kulturális rendezvényekkel csatlakozhatna az 1996-os Expóhoz, amelyek megrendezésére a gimnázium, a vár udvarán nyílna lehetőség. A testület tagjai csupán a helyszínek helyreállításának költségei iránt érdeklődtek, ezt a Vállalkozási Iroda fogja felmérni. Napirenden kívül került terítékre a mozi épületének jövője. Mint ismeretes, az ingatlan az önkormányzat tulajdonába került, a jelenlegi bérlővel és üzemeltetővel kötött szerződés év végén lejár. A testület úgy döntött, hogy további fél évre hosszabbítja meg a szerződést, ezzel egyidejűleg pedig pályázatot ír ki a mdzi hosszabb távú bérletére, és üzemeltetésére. * ' Csekély érdeklődés jellemezte a december 16-án lezajlott közmeghallgatást: mindössze nyolc állampolgár jelent meg a Városházán. Elöljáróban Kiss János polgármester beszélt a város gondjairól, az önkormányzat működéséről, majd a jelenlévők tették fel kérdéseiket. A Hősök terén lakók képviseletében néhányan azzal a kéréssel fordultak a hivatalhoz, hogy egyeztessenek a közeljövőben kiépülő szennyvízcsatorna lakossági költséghozzájárulásának arányairól, mivel a téren lakók között sok a kisjövedelmű nyugdíjas. A jelenlévők ígéretet kaptak az egyeztető tárgyalás megtartására. Szóba került az Elószállási úton két kilométer hosszúságú kerékpárút kiépítésének folytatása. A hivatal illetékese elmondta, hogy az eddig megépült út sem a város beruházása volt, a hivatal a beruházás folytatását nem tervezi. tf „Törvényes" bérek a közintézményekben Sokan kételkedtek benne, január elsejétől - Dunaföldváron legalábbis - valósággá válik a közalkalmazottak törvényben előírt illetményszintje: a földvári önkormányzat jelentős hitelfelvétel árán is teljesíti a bérrendezési feladatát. A városi intézmények között a legalacsonyabb fizetést a könyvtár dolgozói mondhatják magukénak: itt harmincöt százalékkal vannak elmaradva a bérek a törvényben előírttól, míg a művelődési ház alkalmazottai túlnyomó többségének bére nem szorul lényeges kiegészítésre. Az oktatási és nevelési intézmények közül 80 százalékos a „bérbeállási szint" az óvoda, 85 a gimnázium pedagógusai, és más alkalmazottai esetében. Arról, hogy az általános iskolában dolgozók illetményét hány százalékkal kell emelni, az intézményvezető az „iskola érdekében" nem adott információt. Annyit sikerült megtudnunk, hogy az iskolaigazgató szerint semmi ok nincsen arra, hogy a törvénymódosítás értelmében a legmagasabb, az „F" kategóriába sorolt pedagógusokat alsóbb kategóriába minősítsen vissza. A besorolás feltételeinek szigorítása miatt ugyanez előfordulhat viszont a Magyar László Gimnáziumban. Paksi hagyományok A paksi Grosch famíliában hagyományos foglalkozás az ügyvédi. A családban a fiú, az apa, a nagyapa tán még a dédapa is ügyvéd volt, a hivatást szinte örökölték egymástól, csakúgy, mint a József keresztnevet. Grosch ügyvéd úrral régi történetekről beszélgettünk. — A családunk „csak" 93 éve él Pakson, ez csekély idő, ha azt nézzük, vannak már 200 éve itt élő famíliák. Nagyapám 1903-ban nyitott itt ügyvédi irodát. A Groschok mindig egykék voltak, a hagyományt csak én törtem meg, mivel két gyermekem van. — Tudna-e rangsort állítani, ki volt a „legnagyobb" ügyvéd a sorban? — Toronymagasan a nagyapám. Nemcsak mint jogász, mint ember is igen kedvelt volt a paksiak körében. — A családi történetek, emlékek alapján mit tudna mesélni a századforduló utáni Paksról? —*Az elbeszélések szerint komoly társasági élet zajlott itt. Az édesapám véleménye szerint a megyeszékhelyen nem volt ilyen pezsgő társasági élet. Büszke vagyok arra, amit dr. Németh Imre helytörténész is megírt a könyvében, hogy a Trianon utáni Magyar- országon Pakson alakult másodikként Úri Kaszinó, és mindezt tetőzte a paksi Evezős Egylet, ami szintén másodikként alakult meg az országban. A már említett Kaszinó volt a társasági élet központja. Nagyapám, aki soha egy korty alkoholt nem ivott életében, minden este felment a Kaszinóba, beszélgetni. A városban emellett volt teniszpálya, két csónakház, abban az időben egyedülálló kosaras uszoda. Sajnos, mindezekre már csak az itt élő idős emberek emlékeznek. — Voltak-e a Kaszinóban a regényekből, .filmekből ismert kártyacsaták, ahol birtokok úsztak el? — Apám mesélt egy Dőry nevű főszolgabíróról, aki igen gazdag ember volt, a főszolgabírói fizetését minden hónapban egy borítékban átadta a hivatalsegédnek, ő a vagyonából élt. A fáma szerint mire a második világháborúnak vége lett, ebből a vagyonból nem sok maradt, feláldozta a főszolgabíró úri passzióinak oltárán. Szintén a fáma szerint voltak olyan kártyacsaták a Kaszinóban, hogy a hitelezők az épület előtt álltak, és akik benn játszottak, ha a szükség úgy hozta, kiléptek hozzájuk, s úgy mondták: 100 hold! S már vették is fel az erre járó hitelt. Volt olyan, hogy akár 800 vagy 1000 hold is elúszott egy éjszaka. — Közel a karácsony. Önöknél hogyan zajlott ez a szép családi ünnep? — A Gorschok Pakson csak egyedül voltak, tehát Szenteste nem jött össze népes család az ünnepi asztalnál, nálunk ezért nagyon bensőséges, valóban családias ünnep volt a karácsony. Természetesen a saját gyermekkoromról beszélek, az ötvenes években apám szűk baráti köre - négy-öt család - jött össze nálunk gyertyagyújtás után. Főleg Resch szülészorvosékkal jártunk össze, akinek annak idején magánklinikája volt a városban. Mi evangélikusok vagyunk, karácsony első napján az ismerős családfők jöttek el hozzánk, mi ebéd után viszonoztuk a vizitet. — A múlt felelevenítése után manapság milyennek találja a szülővárosát? — Most még mindig csak alakulóban van ez a város. Őszintén szólva nem látok olyan fejlődést, amilyet a lehetőségek indokolnának Paks számára. Főként a földrajzi adottságaira gondolok, amit nem tudott kihasználni. Itt annak idején két és fél kilométeres összefüggő homokstrand volt, aminek a szélessége váltakozott a 15 métertől a 200 méterig. Állítom, ilyen máshol nem volt az egész Duna-sza- kaszon. Bécsi ismerőseim annak idején megjegyezték látva ezt, bárcsak náluk lenne ilyen strand, milliókat keresne vele a város. — Milyennek találja a paksi embereket? — Mint említettem, a nagyapám idejében egy közel 70 fős társaság volt, akik ösz- szejártak a Kaszinóba, főként értelmiségiek, de emellett volt Gazdakör, Iparos Kör. Minden réteg igyekezett kialakítani azt a formát, ahol találkozhattak egymással, társasági életet élhettek. A mai Pakson semmi hasonló sincs, az emberek nem ismerik egymást. Annak, hogy valóban tehessenek a városért, vagy egymásért, feltétele egy - modem kifejezést használva - értelmiségi klub, vagy akármilyen nevű klub. Annak idején azt mondták, az a jogász, aki nem tud tarokkozni, az nem is jogász. A városban talán 8-10-en vagyunk, akik ismerjük ezt a játékot, de soha nem jövünk össze. Nem az a probléma, hogy fent a Lakótelepen laknak az „újak", lent a „régiek", hanem az, hogy nincs, ahol a két városrészben lakók érintkezhetnek egymással, ahol közös hobbit űzhetnének. Eördögh Gabi