Tolnai Népújság, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)

1993-12-02 / 281. szám

1993. december 2., csütörtök HÁZUNK TÁJA WÚJSÁG 7 Hétköznapi praktikák, kiskertművelőknek Tisztázzuk a biokertészkedés lényegét! / tetiesérlékú^ A „bio" szó az élő, a termé­szet egészét tiszteletben tartó felfogását jelenti a kertészke­désnek. A könnyebb áttekint­hetőséget szolgálja a hatszögű sejtábra, amit több külföldi - bio-, organikus-, alternatív-, ökologikus - szervezet felté­tel-rendszeréből állítottam össze, mégis egy tanyásgaz­dálkodás „modellje", mert a jó gazda gondossága a talaj éle­tét, táperejének fenntartását csak az állattartásból eredő szervestrágyával, a növény- termesztésben alkalmazott ve­tésfogóval, zöldtrágyázással, növénytársítással tudja meg­valósítani. A környezetvéde­lem, ahol a termelésnél kelet­kező hulladék, melléktermék újra visszakerül tápanyagként a földbe, részben már megva­lósul. A természetes energiák használatára, meg a saját zse­bére gazdálkodó mindig is hajlandó erre. Az időben és mértékkel végzett munka gyümölcse a teljesértékű élelmiser. A kertészetben is ezeket fi- gyelerrbe véve tudunk bio-teméket előállítani. A műtrágya használatát a bio­gazdálkodás kizárja, egyrészt mert emiatt vált környezetet szennjező anyaggá a hígtrá­gya, éjetni való nyűggé a tar­lón hagyott szalma, füstjével környezetét fojtogatóvá a lomba kerti hulladék, más­részt c műtrágyagyárak leve- gőszexnyezése és energia-fel- haszndása sem illik a gondol­kodásodba. A talajerő fenn­tartásit a szervesanyagok kompsztálásával, a bányá­szott ásványi anyagok fel- hasziálásávál, zöldtrágyázás­sal, v*gyes kultúrákkal, jó nö- vényársítással lehet biztosí­tani. A lövényvédelem alapja a termthelyi adottságoknak A kínai kel Sijnos, nem nagyon ismer­jük i kínai kelt, pedig igazi téli étel és igen sokféleképpen el- késtíthető. Néhány éve a mö- zsi téeszben termesztették, s azcta csak elvétve láthatjuk a piarokon, csemegeboltokban. Ngy mennyiségű, könnyen enészthető fehérjét tartalmaz. Nigy a C-vitamin, a karotin és a 2 ásványisó tartalma is. Elsősorban salátákat készít­hetünk belőle, de alkalmas pá­Gondolom, sokan felkapják a fejüket - joggal - e rendha­gyó cím láttán! Minden bortermelő gazda életében megtörtént, vagy megtörténhet (magam is kijár­tam már ezt az „iskolát"!), hogy hibát vét már a törköly vagy az újbor kénezésénél, és a kedvezőtlen kémiai folya­mat miatt az adagolt kén kén­hidrogénné alakul. A bor kel­lemetlen un. záptojás szagú lesz, ami borosgazdáknál gyakorta mély restelkedésre ad okot. A klasszikus irodalom bő­ven foglalkozik e hiba meg­szüntetésének módozataival, főként a nagyobb, jobb felsze- reltségűek számára, a kádra- fejtés, a szórócsövön, vessző­nyalábon való többszöri átön- tözés, egyszóval, a levegővel, a levegő oxigénjével való érintkezés említésével. No, de mit csináljon - ha így jár - a kisebb, a néhány nehezen mozgatható hordócskányi készlettel rendelkező atyafi, akinek az elkerülhetetlen át­fejtés is mindig legalább ak­kora gondot jelent, mint egy panellakásban a disznóölés? Egy, utóbbi helyzetben lévő jóbarátom módszerét adom megfelelő növényfaj és ezen belül a fajta megválasztása. A növényfaj számára a kedvező elővetemény és tápanyagellá­tás biztosítása. A fajtának megfelelő vetési időpont, kiül­tetési idő, hogy a növények fejlődése töretlenül biztosít­ható legyen. Kertészeti növé­nyeknél az öntözés, annak módja, időpontja, a kijuttatott víz minősége és mennyisége lényegesen befolyásolja a nö­vények természetes ellenálló­képességét. Permetezésre a kórokozók ellen a réz és kén korlátozott mennyiségben használható. Lemosó, télvégi permetezésnél olajemulziók használata megengedett. A növényi kivonatok a kóroko­zók és kártevők védelmében egyaránt ajánlottak. Ásványi anyagok - zeolit, alginit -, de a káliszappan és a fahamu is használatos. A kártevők elleni rolva körítésnek, főzeléknek, egytálételnek, de belefőzhet­jük a csontlevesbe, húslevesbe is. Mivel igen szép nagy leve­lei vannak, jól hasznosíthatjuk pecsenyés- és hidegtálak dí­szítésére, tojásos ételek alá „zöld tányérként". Főként a fehér húsok: csirke, hal, tyúk-, kakas-, pulykamell sertéskaraj, házi­nyúl mellé ajánlható körítés­nek és salátának egyaránt. Hazánkban csak őszi ter­mesztésre javasolható, mert nyáron hamar magot hoz. közre - engedélyével -, ami különösebb pinceátrendezés, esetében szuterénátrendezés nélkül kiválóan bevált! Vétett a kénadagolással. Az egyszer fejtett új bora penet- ráns záptojás szagot kapott. Előszedte a porszívót, kivette belőle a porzsákot, a gégecsö­vet kimosta és kiszárította, a gépet alaposan portalanította többszöri indítással, üresjá­ratban. Ezután fordítva sze­relve, a szívócsövet fúvócsővé alakítva, azt hajlékony, tiszta műanyagcsővel kitoldva a hordóba dugta. Néhányszor 5-6 perces fuvatás után a kén­hidrogén kiszellőztetése, le­bomlása, az oxidációs folya­mat tökéletesen lezajlott. Száz literre számítva 10 gramm ká- lium-metabiszulfid (borkén) adagolást követően, 3 hét múltán a kellemetlen záptojás szagnak még az emléke sem maradt meg. Tanúsíthatom! Megkínált a művelet előtt is és után is. Mondtam: micsoda különbség! De azért mégis jobb, ha ezután a porszívót in­kább csak a háztartási por ár­talmai és nem a kénpor ártal­mai ellen lesz kénytelen „be­vetni"! Szakái László védelemnél a hasznos - növé­nyi kártevőkkel táplálkozó - rovarokat, katicabogár, fá­tyolka, stb. nem pusztító sze­reket használhatunk a növé­nyi eredetű szerek közül is. A szintetikus, felszívódó szerek használata tilos. A gyomirtó szerek nem használhatók. A mechanikus gyomgyérítés mellett a hővel való gyomta­lanítás, a talaj takarása-mul- csozása segíti a biokertészet­ben a felületi komposztálással a talajélet védelmét, és a földi- giliszta a munkájával a talaj lazítását és a táplálását is. A természet egyensúlyát - amit a túlzott vegyszerezés megbontott csak kitartó és cél­tudatos, az érdekelteket egy­befogó munkával lehet és kell- talán az utolsó lehetőségként- helyreállítani. Dr. Győrffy Sándor A hétvégi kertek, házi- és hobbikertek mind jelentősebb részét képezik a mezőgazda- sági, kertészeti termelésnek. Ezért fontos, hogy tulajdono­saik, művelőik megismerjék a talaj termőképessége fokozá­sának legfőbb ismereteit. Eh­hez - tudomásom szerint - egyelőre nincs olyan egy­szerű, átfogó ismeretterjesztő kiadvány, amely rendsze­rezné a talaj termőképességé­nek fokozásával, megőrzésé­vel kapcsolatos ismereteket, vagy ha volt is ilyen kiadvány régen elfogyott a könyvesbol­tok polcairól. A nagyüzemek részére készült szakkönyvek pedig nehezen kezelhetőek a kistermelők által, akik a leg­különbözőbb foglalkozásúak. Semmiképpen sem szabad szégyenkezni amiatt, hogy va­laki amatőr a kertművelésben, mert ha ezt rendszeresen végzi, akkor olyan tapasztala­tot szerezhet, ami túltesz a szakkönyvek ismeretein. Egy fontos alaptétel: jobb és ered­ményesebb kertművelés csak a talaj minél jobb megismeré­sével, fokozódó hozzáértéssel és némi költségráfordítással érhető el, ami a következő évek hozamaiban bőven meg­térül. A hozzáértés fokozásá­val arányosan csökkenhet a költségráfordítás. Sajnos, a házi-, de legfőkép­pen a hobbikertekben hosszú évek telnek el megfelelő szer­vesanyag utánpótlás nélkül, pedig a kedvező szervesanyag és humusztartalmú talajok az egészségesebb, sikeresebb élet alapfeltételei közé sorolan­dók, a növények, az állatok és az ember számára. Az egyéb szerves- anyag-utánpótló, humusz­Most, ez a kiskertművelők testét, lelkét elszomorító téli beszorultság időszaka a legal­kalmasabb arra, hogy már a tavaszra gondoljanak és a leg­szükségesebb anyagok, kellé­kek beszerzésével felkészülje­nek a várva várt tavaszi „munkás" időszakra. A meg­szokás nagy úr! A korán be­következett november közepi tél miatt - ami az utóbbi évti­zedben, vagy évtizedekben ritkaságszámba ment - sokan póruljártak. Elkéstek a gyü­mölcsfa-telepítésekkel, gyöke­resoltvány csemegeszőlő-te­lepítésekkel a házi- és kisker­tekben. A természet pótolni látszik önmagát. A nyáron hiányzott csapadék lejönni látszik, de az elmúlt évek szomorú tapasz­talatai nyomán mi a biztosíték arra, hogy jövőre ismét nem egy száraz, netán egy aszályos vegetációs időszak köszönt ránk? Semmi! A kivédésére kettő, általam már alkalmazott és jól bevált módszert adok közre, amihez a segédanya­gok időben való beszerzése a célszerű. Az új szőlő gyökere­soltványok tavaszi telepítésé­hez szerezzünk be a kereske­delemben kapható colos, vagy minimum háromnegyedes műanyagcső karókat. Ha be­olvasztott az alsó végük, fúr­juk át- és át kb. 15 cm hosszan. Ha csak vágott a csőkaró, ak­kor kössük el a földbe kerülő végét műanyag szúnyogháló darabbal. A karót együtt he­Várjuk híreiket Várjuk Olvasóink híreit azokról az összejövetelekről és borversenyekről, amelyeket a tél folyamán rendeznek. Be­számolóiknak szívesen adunk helyt ezeken a hasábokon. képző anyagokról - mint pl. a komposztfélékről - már esett szó e rovat keretei között. Most a zöldtrágyázásról, mint egyik lehető további módszer­ről villantok fel néhány gon­dolatot. Ez a módszer a talaj- szerkezet-javító hatás mellett a tápanyag-szolgáltatás tekin­tetében is jelentős. Zöldtrágyázásra főként, de nem kizárólagosan a pillangós virágú növények, mint pél­dául a borsó, a csillagfürt, a herefélék jöhetnek számí­tásba, mert ezek a növények a levegő nitrogénjét felvehető növényi tápanyagként lekötik gyökérgumócskáikban, és gyarapítják a talaj nitrogéntar­talmát. Igen élelmes növé­nyek, mélyen és dúsan gyöke- rezők, lazítják a talaj mélyebb rétegeit és onnan a nehezeb­ben felvehető tápanyagokat is feltárják, mozgósítják. Igen fontos gyökérzetük mélyebbre kerülése, mert oda szerves­anyagok, a gyökérzet anyagát képező foszfor, kálium, ásvá­nyi trágyaként, mechanikai úton, különösen kiskertekben, szőlőültetvényekben már ne­hezebben vihetők le. A direkt erre a célra vetett zöldtrágyá­kat lehetőleg későn, az ősz vé­gén célszerű a talajba bedol­gozni. Zöldtrágyaként vethető nyáron, nyár végén még más, gyorsnövekedésű és nagy tö­meget adó növényféleség is, mint pl. a spenót, fehérmus­tár, napraforgó, vagy alkal­mazható a rendkívüli időjá­rási viszonyok által kiváltott szokatlanul dús, még magot nem kötött tyúkhúrszőnyeg is. Ez esetben azonban talajba forgatás előtt szükséges némi nitrogéntartalmú műtrágyát is lyezzük az oltvánnyal az ülte­tőgödörbe, alsó végét a már feßazitatlan szilárd talajra he­lyezve. Szárazság vagy aszály esetén a karó felső végébe ön­tött vízzel kiválóan elősegít­hetjük a gyökérfejlődést, meg­előzhetjük a vízhiány miatti sínylődést. Á kiskerti uborkatermesztés nagy átka aszályos időjárás esetén, hogy bár az uborka a talajvíz felvétel szempontjából az élelmes növények közé so­rolható, a bő termés érdeké­ben mégis öntözésre szorul. Ha pedig a talajon szétterülő uborkát megöntözzük, óhatat­lanul szembe kell néznünk a gombabetegségek fellépésével és több lesz a kárunk, mint a hasznunk. Egyszerű módszer ez ellen a házi- és kiskertekben az Vásárnaptár Országos állat- és kirako­dóvásár: December 5.: Bony- hád, Kaposvár. Országos állatvásár: De­cember 4-5.: Pécs. Autóvásár: December 4.: Pécs. December 5: Bonyhád, Kapuvár, Pécs, Szeged, Szol­nok. adagolni a talajba került zöld­tömeget bontó talajbakté- rium-flóra táplálására, hogy a „munkához" szükséges táp­anyagnitrogént ne a talaj egyéb nitrogénkészleteiből vonják el. Nagyon óvakod­junk azonban a már magot kö­tött gyomnövények e célra való felhasználásától, mert legtöbbjük magja a talajba ke­rülve évekig megtarthatja a csírázóképességét. A nagyobb területtel ren­delkező, és állatot is tartó kis­gazdaságoknak javasolható a vetésforgószerűen beiktatott herefüves keverék vetése, amely éven át zöldtakarmányt biztosít és a dús gyökérzetű herék és füvek együttes hatása hihetetlenül jó hatással van a talaj morzsalékossá tételére. A gyep - a műtrágyakiszórást követő leforgatása után - a sűrű gyökérszövedékből a ta­lajmorzsák összeragasztására szolgáló humuszburkot ké­pez, amely sokáig biztosítja a talajfelszín morzsalékos szer­kezetét, ezzel a jobb beázást, a talajélethez nélkülözhetetlen levegőzést. Megyénk területén Tolnától egészen Paksig jelentős ho­mokos területek is vannak. Kiváltképp ezekben az aszály sújtotta években válik meg­szívlelendővé az a régi megál­lapítás, amely szerint a zöld- trágyázás homokon üdít, az istállótrágyázás hevít. A nö­vények ennek megfelelően a zöldtrágyázás után itt szépen díszlenek, még az istállótrá­gyázás után szárazságban sínylődhetnek. Tehát ezeken a területeken egy jól alkalma­zott kiegészített zöldtrágyázás felérhet egy istállótrágyázás­sal is. Sz. uborka, mint kúszós, indás növény felfuttatása egyszerű földbe ásott un. stafli- és léc­keretre erősített, lehetőleg műanyag, déli irányba kb. 45 fokos szögben felerősített ke­rítéshálóra. Azért célszerű a műanyagháló, mert az a tűző nap hatására nem hévül fel és nem tesz kárt a kapaszkodó zsenge kacsokban. Az uborkamagvakat, sorba, vagy bokorba a háló elé vet­jük, majd elé egy kis öntöző­árkot húzva juttatjuk oda - ha szükséges - az öntözővizet, így a gombabetegségek fellé­péséhez kedvező mikroklíirta nem alakul ki. A termés jóré­sze a háló belső alján lógva - némi irányítással is - könnyű­szerrel takarítható be. Én ki­próbáltam. Mindkét módszer kiválóan bevált! Sz. L. A jó szerszám fél munka ... ... régi, régi tézis ez, de igaz voltát a gyakorlati élet számtalan példája igazolja. Nincs nagyobb bosszúság, mint ha nyáridőben, amikor erőt akar venni rajtunk a gyom a házikertben, életlen a kapánk és csak gyűrjük, nyi- szatoljuk a gazt, kiváltképp, ha az még tarackos gyökerű is. Aztán itt vannak a háztar­tási, konyhai kéziszerszámok! Lehetne arra fogadást kötni, hogy a háztartási balesetek közül többnek előidézője az életlen, vagy rosszul élezett vágószerszám, kés, mint a jó éles, mert amíg az éles kés az vágja a vágnivalót, az életlent húzni-vonni kell és bizony gyakorta kiugrik a szelete­lendő anyagból, legyen az ke­nyér, szikkadt házisonka vagy akármi. Kész a baj! A szüretek idején egyik jó szőlősgazda társamat ért ilyen baleset, s ez késztetett e pár sor megírására. A mi háztartá­sunkban, kint a szőlőskertben, a tanyában is minden vágó­szerszám éles, mint a borotva. Ez a probléma egyik, a fent említett oldalát megoldja, de itt a másik veszélyforrás, az éles kések biztonságos táro­lása. Az éles kések biztonsá­gos tárolásának egy végtele­nül egyszerű, bárki által kivi­telezhető módját valósítottam meg. A kellék mindössze egy 30-40 cm hosszú, 4x5 cm-es fenyőfa, úgynevezett stafli, 2-3 darab facsavar, vagy va­lamiféle jóminőségű, pl. csemperagasztó, attól füg­gően, hogy a „szerkezetet" hová tudom célszerűen elhe­lyezni. A stafli 4 cm széles felüle­tébe a kések pengeszélességé­nek megfelelő furatokat, majd vékony vésővel (én bicskával csináltam) réseket vágunk ki és kész a biztonságos késtartó léc. Azt valamelyik szekrény védettebb, könnyen hozzáfér­hető oldalára vagy a falra erő­sítjük facsavarokkal, illetve ragasztással. Ha adunk az esztétikára is, az egészet a lécre erősítve egy kis - a tájjellegnek megfelelő - színes, népművészeti futóval eltakarhatjuk. így a késtartó raktikussága mellett a onyha vagy tanya díszévé is válik. Sz. L. íegíts magadon ...! Porszívó és borkezelés Amit a zöldtrágyázásról érdemes megjegyezni i i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom