Tolnai Népújság, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)
1993-12-13 / 291. szám
1993. december 13., hétfő SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE »ÚJSÁG 5 Palánki névtelenek Kérdésstaféta A Szekszárd-Palánki Mezőgazdasági Szakközépiskolát aligha kell bemutatni olvasóinknak. A közelmúltban láthattunk innét egy rövid riportot a televízióban. A nyilatkozó felnőttek mellett - nevüket olvashattuk - az itt tanuló diákok is megszólaltak, (talán azért maradt el nevük felirata, mert kiskorúak?) Mindenesetre érdemes idézni őket: „Sokat tapasztaltam - kezdte a lováról éppen leszálló nyúlánk fiú, aki Ausztriában volt gyakorlaton, például munkaszeretetei. Előfordult, hogy a gazdák vasárnap 9-10 órakor is szalmabálákat hordtak be ... A riporter kérdésére, hogy szeretne-e farmer vagy magángazda lenni, ugyanez a fiú azt válaszolta: — Szeretnék, mert majd rájönnek a magyarok is, hogy a mezőgazdaságnak van alapja ... A nagyapámnak nagy földje van, kivette a kárpótlásból és azon szeretnék dolgozni idővel és a lovakat sem szeretném félretenni... Egy diáklány az érettségi utáni terveiről így beszélt: — Nekem nagyon, nagy terveim vannak, én külföldre szeretnék menni dolgozni. Azért jöttem ebbe az iskolába, mert hallottam, hogy innen küldenek ki nyári gyakorlatra is diákokat.. . Egy fekete kendővel leszorított hajú fiút az állatok szeretete hozta Palánkra. Családjában nincs hasonló foglalkozású, de ő ebben az ágazatban szeretne elhelyezkedni. A mellette álló másik diáklány elképzelése: — Távolabbi célom, hogy továbbtanuljak, és utána én is külföldre szeretnék menni, mert itt még nincs olyan jó helyzet, hogy el lehessen helyezkedni... A riport további részében a leendő gazdaasszonyok szólaltak meg. Talán az sem véletlen, hogy a fent idézettek maradtak gondolatok szülői. Az a szemlélet, amit a névtelen diákok (hogy ne nevezzük őket gyerekeknek) megfogalmaztak, hűen tükrüzi a mai magyar valóságot, a mezőgazdaságról kialakult képet. Nem propaganda kampány hangjaival, csak egyszerű szavakkal beszéltek. A tévénéző, vagy most az olvasó eldöntheti, melyik a számára rokonszenvesebb nyilatkozat. Az amelyik az örökséget tekinti jövője alapjának, vagy az, aki a megszerzett tudást külországban akarja kamatoztatni. Decsi Kiss János A sajtó Kis Pál István kérdése Farkas Béla plébános úrhoz: Mi a véleménye a sajtó és az egyház viszonyáról? Az egyház, a hívó keresztény emberek közössége, fontosnak tartja az írást. Elsősorban azért, mert Isten üzenete, kimondott szava így pontosan megmarad, nem alakul át, megőrzi eredeti értelmét. Nagy öröm volt a keresztény nép számára, amikor megindult a könyvnyomtatás, és a szentírás sokak számára otthoni olvasmánnyá is válhatott. Tanulmányozhatja, ízlelgetheti az ember a szent szövegeket. Minden írás üzenet, tájékoztatás. Az egyház, a hívó keresztény emberek közössége, nagyra értékeli a sajtót, hiszen ezen keresztül ismerhetjük meg a körülöttünk történt eseményeket, a velünk élő személyeket. A hívő ember is benne él a társadalomban, a világ része, és szüksége van az információra. Fontos, hogy a közlés igaz legyen, megbízható, közérthető, ne romboló, hanem felemelő, és az egyház viszonyáról bátorító, lendületet, derűt sugárzó, és őrizze meg a helyes arányokat, vagyis a kevésbé lényeges ne kapjon olyan nagy és kihangsúlyozott teret, mint az életünk alapvető dolgait érintő kérdések. Ne legyen benne semmi megtévesztő. Manapság nagyon sok ember a napi sajtón kívül nemigen jut más olvasnivalóhoz. Ezért az újságíró felelőssége nagy: hogyan és mit ír. Mert ezzel alakítja az olvasó véleményét, befolyásolja tetteit. A mi egyházunk minden évben egy napon, húsvét 6. vasárnapján Tömegtájékozta tás i Világnapot tart. Elsősorban azért, hogy felhívja a hívó ember figyelmét a médiák fontosságára, mellyel mindenkinek számolnia kell. De arra is, hogy a hívek a maguk módján, szavaikkal, felszólalásaikkal, önálló véleményükkel és imádságukkal is, járuljanak hozzá a médiák használatában a tisztasághoz. II. János Pál pápa hosszú külföldi útjain nemegyszer váratlanul és közvelenül elbeszélgetett a sajtó képviselőivel, nagyrabecsülését is kifejezve ezzel munkájuk felé. Örülök, hogy Kis Pál István feltette nekem a kérdést, mert így néhány szekszárdi téma is előkerülhet ezzel kapcsolatosan. ígéretes volt, amikor a Népújságban megjelent néhány éve hétvégeken A Hit Világa oldal. Gondoljuk csak meg, hogy az olvasótábor legalább háromnegyed része megkeresztelt ember. Vajon a minden nap olvasott újságjában milyen és mennyi felemelő, lelki táplálékot kap? Nem közömbös. Aztán hadd említsek meg néhány apróságot is. A vallással kapcsolatos közlésekben néha tájékozatlanságjut kifejezésre, amikor pl. a litániát összekeverik a misével (1993.12.8.) Előfordulnak olyan írások a vallással, hittel, egyes szertartásokkal, az egyház Hetével kapcsolatos kérdésekről, amikor jó lenne a cikk megjelenése előtt pontosítani az adatokat vagy a forrás hitelességéről jobban meggyőződni. Fontos lehet egy szenzációs hír közlése, de az még fontosabb, hogy az igaz legyen, úgy ahogy le van írva. (Pl. „Egy temetés kálváriája" 1993. 9.6.) A másik szekszárdi szerkesztóségú lapról is el kell mondanom, hogy eleinte nagy örömöt jelentett számomra a benne felkínált Evangélium. Úgy éreztem, hogy fontos a szerkesztőknek, - ha nem is sok, de legalább ennyi - vallásos „irodalom". Most már kevésbé. Lehet, hogy megmosolyogni való ötlet: azt gondolom, hogy a sajtó képviselői számára - aki ehhez kedvet érez - lehetővé kellene tenni, hogy teológiai, vallási képzésen (nem átképzésen!) vehessenek részi, hiszen az elmúlt évtizedekben ere számukra nem volt lehetőség. A mai újságírásnak pedig az ilyen irányú szakmai ismeretek is feltételei lehetnek. Farkas Béla plébános Kérdésem Dr. Say Istvánhoz, a Megyei Önkormányzat Művelődési Osztálya vezetőjéhez: „Mi a véleménye az egyházi oktató-nevelő intézményekről?" Rejtett értékeink Villamosításunk kezdete Feladat és koncepció van, a pénz kevés Megőrizni a megyeszékhely működőképességét A szekszárdiak jövedelme magasabb, mint az országos átlag Elég nehéz helyzet, hogy olyan időpontban kell elfogadniuk az önkormányzatoknak saját költségvetési koncepciójukat, amikor még bizonytalanok a bevételek. Ezek jelentős része, például a normatív állami támogatás mértéke, az illetékekből, és a személyi jövedelemadóból származó bevételek aránya a koncepció elfogadásának időpontjában még ismeretlenek. Azt viszont már tudni lehetett - az országgyűléshez benyújtott tervezetek alapján - hogy a Szekszárd nagyság- rendű városokban további anyagi nehézségek várhatóak. A szigorítások egy része azóta már be is következett. Már döntöttek az új illetékekről, január elsejétől érvényes az emelt összeg, így bizton lehet számítani a bevétel csökkenésére. E látszólagos ellentmondásnak az lesz a magyarázata, a városi költségvetési koncepció szerint, hogy visszaesik az illetékköteles vagyonmozgás. A legnagyobb csökkenésre a normatív állami támogatásnál lehet számítani, ennek nagyságrendje tízmilliós lehet, figyelembe véve a kormánynak a parlamenthez benyújtott költségvetési számait. Nem ismertek viszont még a szociálpolitikai feladatokra szánt támogatás adatai. Érdekes tény, hogy jelentősen nőttek a keresetek a megyeszékhelyen. A költségvetési koncepció a személyi jövedelemadóból származó bevételek esetében - azóta már el is fogadták a 70-30 százalékos megosztást - mégis 28,2 százalékos növekedéssel számolnak, ami 71 millió forintnyi többletet eredményezhet. Az országos jövedelem emelkedési átlag húsz százalék körül van, tehát Szekszárdon a munkanélküliség ellenére még mindig magasabb a polgárok jövedelme, mint másutt. Ezek az adtok persze nem tükrözik, hogy ugyanaz a pénz ma mennyit ér, vagyis mindez infláció nélkül értendő. Hétmillió forintos csökkenés várható a városüzemelésre kapott normatív támogatás területén. Mindezek, illetve még sok más itt nem ismertetett kiadási és várható bevételi tétel elemzése alapján három prioritás válik csak lehetségessé. A város és intézményhálózata működőképességének megtartása elemi feladat - szól az elfogadott határozat. Mindebből az következik, hogy a már elhatározotton - egy bölcsőde bezárása - túl nem akarnak egyetlen meglévő intézményt sem megszüntetni, vagy szolgáltatásait csökkenteni. A működőképesség megőrzése, mint manapság divatos szlogen pedig azt jelenti, hogy lesz közvilágítás, fűtés, hideg és melegvíz, elszállítják a szemetet, minden gyerekintézményben és iskolában, minden tanteremben világos és meleg lesz, sőt jut krétára is. A művelődési intézmények megtartják programjaikat, a város köztisztviselői és közalkalmazottjai rendben megkapják bérüket. És még sorolhatnánk, de ennek a felsorolásnak is az a lényege, hogy bemutassuk: nem is egyszerű feladatról van szó. A fejlesztések és a felújítások területén a lehetőségekhez képest a maximális eredmény elérését tűzték ki célul. E mögött a megállapítás mögött meg minimálisan az a terv húzódik meg, hogy nemcsak megőrzik a város vagyonát, hanem lehetőség szerint szaporítják is, illetve megalapozzák a hosszú távú fejlődés alapjait. Ide kapcsolódik a tény, hogy mintegy 100-140 milliós hiány mutatkozik ezek megvalósításában, amit hitelből kell fedezni. Ennek az összegnek a „lefaragása", illetve a legkedvezőbb hitelkonstrukció megtalálása szinte ülésről ülésre téma a képviselőtestületben, s minden döntésnél mérlegelik annak hatását a jövő évi költségvetésre. A jövő évi költségvetés elkészítésének harmadik alapelve, hogy új feladatot csak akkor vállal az önkormányzat, ha az nem kerül plusz pénzbe. -iSzáz éve, az akkori újság még azért dicsérte a leköszönő, de újraválasztott Takler bírót, mert az utcai lámpák számát megduplázta, másfél évtized múlva pedig már saját villamostelepe lett Tolna megye székhelyének. Felvetődik a kérdés, vajon mi történt a szurtos olajlámpáktól az új energia behozataláig? A villanyvilágítást már 135 éve, 1858-ban feltalálták, de csak Edison 1879-ben megalkotott szénszálas izzójával nyílt lehetőség a gyakorlati alkalmazásra. Szekszárd városatyáit komolyan foglalkoztatta a gázvilágítás megvalósítása, de a közeli Pécsett megesett, több halálos áldozatot is követelő acetiléngáz-robbanás elgondolkodtatta őket. A század- fordulón több ajánlat közül a jónevű Siemens-Halske cégnek mondtak igent s 1901. szeptember 7-én Éljen a villany! című cikkében Borzsák Endre boldog örömmel írhatta: „ .. .amit any- nyira óhajtottunk, meglett... Pazar fény ömlik el városunk felett, s még a finom úri dáma jár- szalagos mopszli ebecskéje is büszkén sétál esténként a széles aszfaltjárdákon a tündéries fényben ... A régi petróleumlámpák sötét üvegje s barna oszlopa szo- morkodva néz bele a ragyogó fénybe s irigység fogja el valamennyit s méltán". Már a jókedélyú tiszteletes is félt azonban attól, hogy Szekszárd esetleg nemcsak a fényárban, hanem az adósságban is úszni fog. A létesítő cégnek mégsem ez volt a célja: inkább arra alapozott, hogy egy 14000 lakosú városkában bizonyosan hamar igénybeveszik szolgáltatásait a háztartásokban és a bővülő iparban egyaránt. Ez utóbbi azonban <£ouloinO)fi£t«r bon Síron. Az árammérő óra őse, a Coulomb-számláló néhány kivételtől eltekintve - s közéjük tartozott Molnár Mór nyomdája - elmaradt. Pedig ajánlatban nem volt hiány, ahogy azt az 1908. szeptember 26-i hirdetés is mutatja: „A szekszárdi villamos mű elvállal minden a villamos szakmába vágó munkát, úgymint villamos világítási és erőátviteli berendezéseket, vidéken magánházak, malmok, műhelyek stb.szakszerű villamos felszerelését vagy átalakítását, dynamógépek vagy motorok javítását, berendez villamos szivaty- tyúkkal vízvezetékeket közvetlenül a kútból, villamos szellózte- tóket, szőnyeg- és bútorporszívókat, melyek használata a szőnyegek felszedését teszi feleslegessé; villamos vasaló és főző készülékeket... házi csengőket és távbeszélőket. Árusítja a villamos szerelésekhez szükséges összes anyagokat, lámpákat, csillárokat, fali karokat stb. az egyszerűtől a legdíszesebb kivitelig a legjutá- nyosabb és versenyben felülmúlhatatlan árak mellett. Tervekkel és ajánlatokkal a tisztelt érdeklődőknek az üzemvezetőség készséggel, díjmentesen szolgál.. A minden igényt kielégítő ajánlat évekig szerény eredménnyel járt, ezért a Siemens-Halske cég ajánlatot tett a városnak a viüamosmú átvételére, az ehhez szükséges vizsgálatokat október 8-án kezdték, a cég a neki járó tízezer koronából csak 2000 megfizetését kérte, de ráadásnak adta az üzemvezetői lakást. Nyolcvanöt éve, 1918. december 21-én végül - a pótlások megtétele után - négyezer koronáért megvehette a város az egyik legtöbbet jövedelmező üzemét a képviselőtestületi határozat nyomán. A következő évben 24 oldalas Villamosmű szabályrendeletet alkotott Szekszárd s ezt a Kaszás Nyomdában ki is nyomtatták. Ötvenöt paragrafusa között számos érdekes akad. Száz wattonként és óránként nyolc fillér a díj, a városi tisztviselőknek fele, ötszáz óra után a közfogyasztóknak már csak hat fillér. Ingyen bekötnek 15 méterig, ha az óra elromlik, az előző hónap és a következő hónap átlaga fizetendő. Az áramtolvajokat száz koronára büntetik, de a bírság a városi tisztviselők nyugdíjalapját gazdagítja, az áramot akkumulátor töltésére használni csak külön gép nélkül szabad. Egyszóval így lett lassan világosság... Dr. Töttős Gábor Képemlékezés Hiába esik a hó, ma már senki nem csúszhat le a Béla térről a Széchenyi utcáig, mert a hatvanas években (Bakó Jenő felvétele) elkészítettek egy támfalat, ami azóta is a szánkózók útjában áll. A mostani felvételt Ótós Réka készítette. Hajdan 310 éve, 1683. december 19-ig török feljegyzés szerint Szekszárd és környéke mintegy 37 tonna árpával és hat tonna liszttel volt adóhátralékban - egy év alatt. 110 éve, 1883. december 13-án a Szekszárd Vidéke Horváth Béla Szakcson élő tanárjelölt, az újság munkatársa Hulló levelek című beszélygyűjteményére hirdet előfizetést. 105 éve, 1888. december 12-én született Siklóson Szabó Dezső festőművész, akinek számos múzeum mellett élete fő színterén, Szekszárdon is több alkotása található, így például a 65 éve, 1928. december 16-án felavatott evangélikus templom oltárképe. 100 éve, 1893. december 17-én a Tolnavármegye Takler József Wesztergombi községi bíró munkáját értékelte, aki a lap szerint „városunkat • kiemelte kisközségi állapotából". 90 éve, 1903. december 13-án adott hírt a fenti lap Királyffy Spányi Antal nyugalmazott vármegyei várkapitány és 1848-49-es főhadnagy elhunytáról: a Selmecbányái születésű hadfi több családban küzdött vitézül. 85 éve, 1908. december 19-én a Közérdek ismertette Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter levelét, amelyben a szekszárdi gimnázium számára építendő interná- tust teljes támogatásáról biztosította. 80 éve, 1913. december 18-án a Tolnavármegye és a Közérdek vezércikkében a következőket írta: „Pangó ipar, bajokban evickélő mezőgazdaság, tengődő, bizonytalanul kapkodó kereskedelem az idei karácsonyfa díszei... A hiányzó jóakaratot kell valamiképpen visszaszereznünk, hiszen a mai nyomasztó bajok előidézője éppen az volt, hogy az emberekből kiveszett az egymás iránt való jóakarat". Krónikás i i 1
