Tolnai Népújság, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-30 / 279. szám

1993. november 30., kedd TÁJOLÓ «ÚJSÁG 5 Interjú Geszti Péterrel „Már unom a saját életemet" — Te, aki popműsorokat ve­zettél és rengeteg popsztárral csináltál interjút, átkerültél a másik oldalra, most mint a Rapü- lők sztárját nyaggatnak az újságírók. Hogyan éled ezt meg? — Nem egy élmény. Meg nem tudnám számolni, ezen a héten hány interjún vagyok túl. És k...ra unom a saját éle­temet. Szóval, már unom el­mesélni az életemet, mert soha nem tudom a helyére rakni azt, hogy te még nem hallot­tad azokat a dolgokat, ame­lyeket kollégáid már hallottak. És lassan már nem nagyon nézek tükörbe, mert már a sa­ját pofámat undm a legjobban. Meg tudom érteni azokat, akik valóban sztárként tudnak élni, egy Madonnát, egy Prince-t, egy Bon Jovit. Meny­nyire elege lehet saját magá­ból, amikor mindig magya- rázgatni kell a bizonyítvá­nyait, arra is kíváncsiak hány­szor ment vécére azon a héten. — A koncertetek előtt nagy vitát folytattam az egyik kollé­gámmal. Ó azt mondta, amit ti csináltok, az nem zene, az pénz. Én azt mondtam, inkább szakma. — Is-is. A kollégádnak azt üzenem, ő valószínűleg abból él, hogy kérdez. A zenész ab­ból tud megélni, hogy zenél. A kurva abból él, hogy eladja a testét. A politikus abból él, hogy hazudik. A riporter ab­ból él, hogy fotóz. Ézt tudom üzenni neki. De, ha ő tud csi­nálni valaha olyan sikert, mint amit mi csináltunk, akkor majd én is megkérdezem tőle, hogy ezt a pénzért csináltad vagy azért, hogy jól érezd ma­gad. Az ilyen kérdések a múlt rendszerben voltak divatosak, amikor szégyellni kellett azt, hogy valaki pénzt keres azzal, amihez ért. Én úgy gondolom, amit mi ide elhoztunk, ilyen show-t nem fog látni Szek- szárd egy jó darabig, és nem is látott még soha. Ezt nem nagyképűségből mondom, ezt tudom. Nekünk ez olyan nagy pénzbe kerül, hogy egy forin­tot nem keresünk azon, hogy turnézunk. Sőt. Lassan ott tar­tunk, hogy nekünk kell befi­zetni, ugyanis a Rapülőshow létrehozása olyan bekerülési költségekkel jár, amilyen ma­gyar zenekar esetében még nem volt. Ez egy utazó cir­kusz, ha úgy tetszik. Három kamionnal, nyolcvan ember munkájával, ezeket mind fi­zetni kell. Mindenkinek fize­tünk a szponzor pénzből, csak magunknak nem. Tehát, hogy tisztába tegyem: a lemez jogdí­jain kívül, amit eladunk, a ze­nekarból nem keresett senki semmivel. Ezt nem azért mondom, hogy jaj, milyen megható. Mi ezt így gondol­tuk, egy minőséget akartunk létrehozni. Gondolom, a kol­légád is szívesebben írna szí­nes újságba. Hogy zene, nem zene? Ez ugyanannyira nem zene, mint az Ice-T vagy az MC Hammer. Ha az ember­nek a kategóriájába csak az fér bele, hogy a Deep Purple a zene vagy az Aerosmith, azt el tudom fogadni, saját egyéni megítélése. Mondjuk én is Ae- rosmith-t, INXS-t, Sting-et stb. hallgatok éjjel-nappal. Nekem is ezek a zenék. A Rapülők pedig egy szórakoztató dolog, ha úgy tetszik egy revü, egy show. Ennyi. — Egy tinirajongóban biztos nem az szerepel a rólatok alkotott képben, amint a Berkes strandpa­pucsban, a házi stúdióban bűvöli a jövendőbeli slágereket. Te ezt képes vagy még kívülről látni? — Igen. Pontosan azért tu­dom látni, mert én kívül va­gyok ezen a dolgon. Mert néha én fogom ezt a mikro­font, amit most te fogsz. Én igazából baromi sokat tanul­tam ebből a másfél évből. Hogy valóban hol kezdődik az üzlet, meddig csinálja va­laki őszintén ezeket a dolgo­kat. Hogy a külvilág mennyire nem tud az egészről semmit, hiába kérdez bele. Ebből na­gyon szép esettanulmányt le­hetne írni, ha ráérnék. De nem érek rá. — Régóta tervezgeted a Gesz­tipüré című műsorodat. « — Igen-igen. Ez ott tart je­lenleg, hogy vannak ígéreteim különböző cégektől, hogy esetleg érdekelné őket, mint szponzorokat. A televízió belső állapotáról, ugyebár, nem kell számot adnom, ezt mindenki ismeri. Minden­esetre ajtószabadság van, az ajtón be lehet menni és ki lehet jönni. Hogy most engem been­gednek-e mondjuk a választá­sok után, azt nem tudom, de reménykedem benne. Majd meglátjuk. — A Rapülők után, mit kép­zeltél el magadnak a tévés vona­lon kívül? — Mindenféle vonalat. A lényeg az, hogy színvonal le­gyen. KRZ Fotó: Degré Gábor Megj elent Hogyan készítsünk játékot? Rongyból, fából és más anya­gokból. Több mint harminc öt­letes terv. Magyar és nemzetközi Ki Ki­csoda. 1994. Barát-Éber-Takács: A művé­szet története. Az 1926-ban megjelent kézikönyv hason­más kiadása. Csukás István: Keménykalap és krumpliorr. Ifjúsági regény. Hevesy Iván: A modern kép­zőművészet útja. Az impresszi­onizmus, kubizmus, futuriz- mus törekvései. Szoba-bonsai. Törpefák az ablakpárkányon. Verne: 80 nap alatt a Föld kö­rül. Klausner: Jézus élete, tanítása és korának viszonyai a görög és római források alapján. Receptkönyv cukorbetegeknek. Orvosi tanácsok, mintaétren­dek, ételreceptek. Arisztotelész: Kategóriák. A fenti könyvek Szekszár- don, a Garay téri Kossuth Könyvesboltban megvásárol­hatók. C élkeresztben A képen látható Clint Eastwood-dal a főszerepben december 2-ig láthatják a „Célkeresztben" című filmet a szekszárdi Pa­noráma moziban, amely egy olyan emberről szól, aki 30 évvel ezelőtti mulasztását úgy próbálja helyrehozni, hogy élete árán is megvédi az Egyesült Államok elnökét. UFO ALBUM Ön még nem találkozott ufókkal? Nem látott azonosítatlan repülőszerkezetet, nem szállt le kertjében egyetlen repülő csészealj, és sohasem kellett farkasszemet néznie egy ízig-vérig idegen bolygóról származó ufonautával? De bizonyára olvasott róluk és az Ön fantáziáját is meg­mozgatták az idegenekről szóló beszámolók. Elgondolkozott már komo­lyan azon, hogyan születtek a rejtélyes gabonakörök? (Mármint amelyeket nem tré­fás kedvű fiatalok tapostak ki fél éjszaka során.) Mik lehet­nek azok az éjszaka felbuk­kanó viliódzó fénypontok, vakító fényvillanások, vagy azok a hangtalanul és méltó­ságteljes lassúsággal úszó, le­begő fényfoltok a csillagos ég háttere előtt? Milyenek azon - a fizika törvényeinek fittyet hányó - objektumok, amelyek varázs­latos hirtelenséggel feltűnnek, elképesztő manővereket haj­tanak végre, és utána néhány másodperc alatt a szó szoros értelmében „felszívódnak" az ég kékjében? Kik azok a szürkék, és mi­ként néznek ki a szemtanúk elmondása alapján e külön­böző típusú ufonauták? Ha mindez érdekli, megta­lálja a reprezentatív kivitelű, A/4 formátumú, 192 oldalas, több mint 600 színes és fe­kete-fehér fotót, rajzot, fest­ményt és grafikát tartalmazó első magyar Ufó albumban! TV-napló Kennedy Harminc éve, 1963 november 22-én Dallasban meggyil­kolták az Egyesült Államok elnökét, Kennedyt. A világ megdöbbent, sokan úgy gondolták, ez az évszázad gyilkos­sága, ami a szarajevói merényletet is elhomályosítja. Á meg­rendülést a kegyelet váltotta fel, ma már elég általános a vé­lekedés, hogy Kennedy két év tíz hónapos elnöksége nem egy korszakot zárt le, a család túl sokat szerepelt a lapok első oldalán, nyilván ez is hozzájárult, hogy elterelje a fi­gyelmet Daliásról. Az évforduló azonban így is jó alkalom az emlékezésre. A televízió egy amerikai filmmel tisztelgett az elnök em­léke előtt, kár, hogy a műsor egyetlen alkotó nevét sem emlí­tette meg. Pedig nagyon szép film, amely egy feddhetetlen ember életét foglalja össze, aki zseniális államférfi, boldog családapa, mindenkit szeret, s őt is szereti mindenki. A kép­let azonban nem ennyire egyszerű. Pletykalapok megírták, hogy mennyire tisztelte a házas­társi hűséget, de ez nem tartozik ide. Az is igaz, hogy Lin­coln proklamációja a négerek egyenjogúságáról az ő elnök­sége alatt valósult meg, de ekkor volt a kubai válság, a tá­vol-keleti háború kiterjedése, ekkor érték amerikát soroza­tosan űrhajózási kudarcok. Csaknem három éves elnöksége tehát nem volt zavartalan, s kérdés, mi történik akkor, ha - Dallasban nem dördül el a gyilkos fegyver. Az évszázad merényletét viszont azóta is homály fedi, pedig könyvtár­nyit írtak róla, az úgynevezett Warren bizottság jelentése is több kilónyi. Á kérdőjelek ma is feloldatlanok, mert ugyan ki hiszi el, hogy Oswald, akinek valóban voltak szovjet kap­csolatai, mesterlövészt meghazudtolva találta el az elnököt, s utána 48 óra alatt tett vallomását nem rögzítették, mert nem volt kéznél magnószalag? Nem feladatunk a részletek firtatása, az amerikai film sem teszi, igaz, ünnepi emléke­zésnek készült. Ha már megemlékeztek a merénylet har­mincadik évfordulójáról, legalább annyival ki kellett volna egészíteni, hogy az ügy mindmáig nem zárult le, s a jelek szerint egyelőre nem is fog. A Kennedy-gyilkosság igazi tör­ténetét még mindig homály takarja, az évszázad merénylete az évszázad legtitokzatosabb bűnügye. Erről az évfordulón mindenképp meg kellett volna emlékezni. Magyarok egymás közt Tom Lantos ágrólszakadt emigránsként érkezett Ameri­kába, s ma a kongresszus tagja, nemzetközi tekintély, bizo­nyítva, hogy szabad társadalomban a tehetség előtt nyitva áll az érvényesülés útja. Kifogástalanul beszél magyarul, rendszeresen hazatér, mert itt érzi igazán otthon magát. Két lánya is tud magyarul, noha számukra már nem anyanyelv, a tizennégy unoka pedig úgy ízlelgeti a magyar szavakat, mint egy rokon, vérségileg is rokon nép üzenetét a távoli és egyre távolibb őshazából. A folyamat természetes. Ami az apák számára a szülő­föld, az unokáknak emlékhely, de az utca, a ház csak köz­vetve idézi a nagypapát, személyes emlékük nincs a helyről, nem is lehet. De ezt a halványuló kapcsolatot őrizzék meg az utódok, éljen szívükben az óhaza emléke, ahonnan az őst a nyomor és a kilátástalanság űzte el. Több ez, mint nosztal­gia, bár a kapcsolatok egyre lazábbak. Ezt ábrázolta egy, a maga korában sikeres könyv, Zilahy Lajos regénye, A lélek kialszik. Szembe kell néznünk a ténnyel, mert a választás a legtöbb esetben végleges. Az emlékek tűzénél lehet mele­gedni, ezt próbálta elősegíteni a külföldön megjelenő har­minc magyar nyelvű lap munkatársainak zalakarosi talál­kozója, amiről Szekeres Kriszta és Pokl László számolt be riportfilmjében. Mit tudtak mondani a meghívott lapok munkatársai? Va­lószínűleg többet és érdekesebbet, mint amit a film közvetí­tett, s amit Tom Lantos oly érzékletesen fogalmazott meg. A gyökerek ma is épek, ő pedig népes családjával, amennyire teheti, minden évben hazajön, „a szülőföldemre", tette hozzá önérzetesen. Mindkét lánya a füredi Anna-bál szépe lett, tudjuk, az ilyesmi játék, de a másik, az igazi otthonban jóleső érzés arra gopdolni, hogy egyszer ők voltak a leg­szebb magyar lányok. A többi közös ügyünk. Ha egy nép­nek nincsenek anyagi gondjai, mondta Tom Lantos, nem hajlik a szélsőségek felé, sem jobbra, sem balra. Minél erő­sebb a demokrácia, annál biztosabban védi meg érdekeit a társadalom, tehát a demokrácia erősítése közös feladat, itt­hon, a szomszédban és az egész világon. Ez nem zárja ki a szülőföld szeretetét, de a hazát éppenséggel át is lehet he­lyezni az óceán másik partjára. Ettől még egymásra találha­tunk, s közösen emlékezhetünk. Csányi László Innen­onnan Szekszárdon, a Babits Mi­hály Művelődési Házban ma, este 19 órakor Koncz Zsuzsa koncert lesz. Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde című művét december 1-jén, szerdán, 18 órától mutat­ják be a márványteremben a Budapesti Független Színpad művészei. A Szekszárdi Jazz Quar­tet koncertje In memóriám Lőrinczy Gyula címmel december 6-án, 19 órakor lesz. * Szekszárdon, a Művésze­tek Házában a Szekszárdról elszármazott művészek és a Magyar Rádió gyermek- kórusának koncertjét de­cember 8-án, szerdán, 19.30-kor tartják. Pályázati figyelő 1. / A Közpohti Ifjúsági Alap (KIA) 1993. évi pénzeszközei terhére pályázatot ír ki az alábbi témákban: a. / Regionális vagy országos jellegű képzési és prevenciós programok kidolgozása. b. / A gyermek- és ifjúsági korosztály kultú­rált szabadidő eltöltési programjainak támoga­tása, valamint a hátrányos helyzetű fiatalok felzárkóztatását és társadalmi beilleszkedését segítő programok. A pályázat benyújtási határi­deje: 1993. december 15. 2. / A pályázati felhívás a Központi Ifjúsági Alap Európa projektjére. A pályázat célja az ifjú­sági nemzetközi mobilitás, az ifjúsági vezetők és szakemberek szakmai tapasztalatszerzésé­nek támogatása, a hazai ifjúsági szervezetek nemzetközi szervezetekhez való csatlakozásá­nak és nemzetközi tevékenységének segítése. (Célországok: Európa országai, USA, Izrael, Japán, Dél-Korea). A pályázat beküldésének hatá­rideje: 1993. december 15. 3. ) Diákcsere Mozgalomért Szakalapítvány. Célja: az egyetemi és főiskolai hallgatók kül­földi részképzésének elősegítése. a. / Pályázat szakmai gyakorlatok támogatá­sára. Pályázati határidő: december 31. b. / Pályázat résztanulmányok támogatá­sára. Pályázati határidő: december 31., 1994. ápri­lis 30. c. J Pályázat önerőből folytatott külföldi ta­nulmányok útiköltség támogatására. Pályázati határidő: december 31., 1994. április 30. d. / Pályázat diákcserével foglalkozó hallga­tói nemzetközi szervezetek támogatására. Pá­lyázati határidő: december 31., 1994. április 30. A Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Alapítvány 1993 májusában a szakmunkásképző iskolák, in­tézmények részére pályázatot hirdetett „Meg­ismerés-Alkotás Kommunikáció" címmel, „Vándorlegény" projekt keretében. Az ismételt meghirdetéssel a NGYIA meghosszabbítja a pá­lyázatok beadásának határidejét 1993. december 20-ig. A pályázaton részt vehet bármelyik szakmunkásképző iskola, amelyik meglévő nemzetközi-szakmai kapcsolatai felhasználá­sával megszervezte, ill. megszervezi, hogy partnerei három különböző országban 2-2-2 hónap időtartamra fogadják az általuk ajánlott szakmunkás képzést nyert 17-22 éves korú se­gédet - nemzetközi szakmai továbbképzés és gyakorlat céljából. A pályázatokról bővebb felvilágosítás kér­hető a Paksi Ifjúsági Irodában: Paks, Gagarin u. 2. Tel: 75/311-646. Nyitva tartás: hétfőtől pén­tekig 14-20 óráig. A Tolna Megyei Gyermek és Ifjúsági Információs-Szolgáltató Irodában: Szekszárd, Béla tér 6. Tel: 74/311-928. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom