Tolnai Népújság, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-23 / 273. szám
4 KÉPÚJSÁG TAMASI ES KORNYÉKÉ 1993. november 23., kedd Jó tanulók, jó sportolók A városházán hallottuk Nem sikerült dönteni a kórházi intézményirányító társulás kapcsán, hiszen a rossz időjárási viszonyok miatt az érdekelteknek csak a fele jelent meg. A jelenlévő önkormányzatok képviselői gyakorlatilag csak egyetlen dologban értettek egyet, nevezetesen abban, hogy a kórház működőképességét biztosítani kell, a hogyanról és a költségvállalásról már megoszlottak a vélemények. Végezetül tárgyalási alapként százötven forint/lakos összegben állapodtak meg, amelynek vállalásáról minden érdekelt képviselő-testülettől írásos állásfoglalást várnak. Hagyományt teremtve, immár két éve ilyenkor év végén ítéli oda az önkormányzat a Tamási város jó tanulója - jó sportolója címet, az ezzel járó plakettet és oklevelet. Ez évben nyolc fiatalt találtak érdemesnek, név szerint Varga Noémi, Hajdics Balázs, Kun Attila, Varga Nikolett, Kondor Bernadett, Lakatos András, Szalai András és Szabó Zoltán tanulókat. Ugyanekkor adták át a város testneveléséért és sportjáért kitüntető címet, Németh László, Gábor István és Lacza András volt, illetve aktív edzőknek. A novemberi testületi ülésen több képviselő is jelezte, hogy módosító javaslatai lennének a beterjesztett köztisztasági és környezetvédelmi rendelet-tervezethez. Miután az ülésen történő módosításra az SZMSZ nem ad lehetőséget, ezért a jegyző, mint előadó javasolta, hogy azt vegyék le a napirendről és adják visz- sza bizottsági újratárgyalásra, amelyet a testület meg is szavazott. Erősen kétséges, hogy az önkormányzat önerőből be tudja-e vezetni január első napjával a közalkalmazotti bérrendszert - ez tűnt ki abból a tájékoztatóból, amelyet a polgármester adott a képviselő-testületnek. Irreálisnak, ráadásul etikátlannak tartják azt a megállapodást, amelyet a közalkalmazotti érdekképviseletek és a kormányzat kötött az önkormányzatok feje felett, de a „pénztárcájukra". A pülanatnyi információk alapján még javaslatot sem tudnak tenni a megoldásra, ehhez feltétlenül ismerniük kell a parlament döntését a jövő évi költségvetésről. Hajnali vállalkozás Szemesné Szöllősi Klára, a tamási körzet ügynökségvezetője, szervezője Igazán nem mondhatják, hogy a kutyának sem kell a Tolnai Népújság! * Kun Éva kerámiái között Csodáljuk a Tamási Galériában Kun Éva keramikus művész munkáit, miközben a velünk tartó népművelőtől annyit hallunk - bizonyára ó sem akarja megzavarni a látvány keltette hatást -, hogy a művész nagyon magas hőfokon, 1200 Celsius-fokon égeti a szobrokat, a formás edények pedig raku technikával készültek. Hozott ennél több „anyagot" is a művész, de leszedte, mert ez is, ennyi is jól reprezentálja munkásságát. Az alkotások beszédesek, de azért kíváncsiak vagyunk az alkotójukra is. Kun Éva így vall magáról:,, 1948. október 13-án születtem Mezőtúron. 1968-69-ben fazekastanuló voltam a Mezőtúri Fazekas Szövetkezetben. 1970-75-ben az Iparművészeti Főiskola kerámia szakán végeztem tanulmányaimat. Tanáraim voltak Mezőtúron Csibi Ferenc, Jakus Imre fazekasmesterek, a főiskolán Csekovszky Árpád, Schrammel Imre, Jánossy György. Az Iparművészeti Főiskola után saját műhelyemben dolgoztam. Sok tanítványom folytatja a keramikusságot, akiknek a szakmai lépéseit egyengettem. Tanulmányaimat a népi fazekasmesterséggel kezdtem, iparművészeti ismeretek elsajátításával folytattam -se kettősség máig keveredik munkámban. A külső és „belső" világ megfigyelése - és lehetséges visszatükrözése az a vágy, ami ma a tárgyaim létrehozására késztet. Szeretném a teremtett világ bennünket körülvevő szépségeit látva - tárgyaimban is ehhez hasonló „csendet”, harmóniát teremteni.” A kiállítás november 28-ig tekinthető meg - hétfő kivételével - naponta 14-tól 18 óráig a Tamási Galériában (Tamási, Szabadság utca 54.). Ajánljuk szíves figyelmébe. Szerényen Ez lehet a címe és a lényege is a Belecskáról készült híradásunknak, hiszen az említett és a hozzá hasonló települések mostanság is ezt a jelzőt érdemlik ki. Akár fejlesztésről, akár életmódról beszélünk. Lássuk tehát a lényeget. Az önkormányzat saját pénzen megvette a volt tsz-irodát, amiben egy varrodának van kialakított helye és most azt tervezik, remélik, hogy valaki kiveszi, aztán munkahelyet teremt néhány asszonynak, leánynak. Meghirdették ezt, s vele együtt az ugyancsak megvásárolt gépműhelyt is az előbbi szándékkal - lakatos munka végzésére alkalmas -, s várják a vállalkozókat. Ha ez bejönne, bizonyára jelentene akkora örömet, mint az, hogy karácsonyra az idén is szeretnének támogatást adni a kisgyerekes családoknak és az időseknek. Az ügyben a legközelebbi képviselő-testületi ülésen döntenek. Úgy értesültünk, a munka- nélküliek jövedelempótló támogatása kimeríti a tervezett szociális keretet - árulkodó adat ez !,-, ezért a működési tartalékot át kell csoportosítani. Belecskai híradásunkat azzal zárjuk, hogy folyamatban van két lakás felújítása, és átadás előtt áll 200 méter hosszú járda, amihez a költségek felét pályázattal nyerték. Ez is, az is csepp a tengerben. Kérdés — Mondja, mester - szólítja meg a csapost egy akadozó nyelvű úr -, mibe kerül egy kisfröccs? — Mibe? - kérdez vissza a megszólított. - Pohárba. Egészségügy, sport Üzenjük ... dr. Tóth László polgármesternek Pincehelyre, hogy megkaptuk a levelét, amelyben arról értesít, sikerült megállapodni Csonka Sándorral abban, hogy munkáiból önálló kiállítás nyíljon november 26-án délután 3 órakor a pincehelyi Közösségi Házban. Köszönjük a szíves invitálást. ❖ ... Hízó Ferencnének Tamásiba, hogy a levele megérkezett hozzánk. Felkeressük, ahogy időnk engedi és megpróbálunk a magunk módján segíteni. Hát bizony a korán leesett hó nem tett jót egy-két munkának, így Pincehelyen is félbemaradt egy útépítés és két épület tatarozása, de azért inkább most essen - mondják a még humoruknál lévők -, mint jövő júliusban. Más, kevésbé látványos, de hasznos „munka" azonban a fogyó pénzek mellett is folyamatban van. Kettő háromcsatornás hordozható EKG készüléket rendeltek meg, mintegy 750 ezer forint értékben - a kifizetés hátra van -, s ehhez pályázaton nyertek 300 ezer forint céltámogatást. Most fejeztek be egy pályázatot, amivel a Szabadidősport Alapból szeretnének százezer forintot nyerni, s azt a művelődési ház mellett kialakítandó kézüab- dapálya költségeihez tennék. A említett összeg a terepmunkához és a pálya tervéhez kellene, s úgy tervezik, az összes többi munkát is csak akkor végzik el, ha ahhoz is nyernek pályázati pénzt. A hónap végén tartják a képviselő-testület ülését, ahol várhatóan szó lesz arról, hogy a hatvan éven felülieknek - folytatva a három éve megkezdett hagyományt - egy szerény összeget és kis műsort adnak karácsony alkalmából. Az egyik körzeti orvosi, illetve a gyermekorvosi rendelőhöz - mindkettőnél központi fűtés van, gázzal - megrendelték a 2,7 köbméteres gáztartályt, hogy a meleg alapját abból biztosítsák. Most abban reménykednek, hogy a keményebb tél beállta előtt üzembe állíthatják azokat. A napokban értesülhettek arról olvasóink, hogy január 1-jétől nem a Posta dolgozói viszik a Népújságot, hanem cégünk saját maga oldja meg a terjesztését azért, hogy az időben - a reggeli kávéidőben - ott lehessen önöknél. Hajnali vállalkozás lesz ez a javából, de ha úgy bejön - miért ne jönne? -, ahogy azt elképzelték, akkor azzal az olvasók járnak jól. Munkatársaink megkeresték Szemesné Szöllősi ’ Klárát, a tamási körzet szervezőjét, vezetőjét és feltettek neki néhány kérdést a tamási és városkörnyéki lapterjesztéssel kapcsolatban. Egyelőre ez alatt még csak a Tolnai Népújságot értjük. — Régi ismeretségünk miatt - ezért is lesz a tegeződés - két dolgot biztonsággal állíthatunk. Egy: a kaposvári székhelyű STUAG-ot cserélted fel a szervezői, ha úgy tetszik ügynökségvezetői munkára. Kettő: előző munkahelyeiden volt alkalmad gyakorolni az emberek irányítását, mozgatását. — Három: ha nem is any- nyira, mint ti, de azért férjemmel, Szemes Tiborral együtt jól ismerjük a volt tamási járást, szinte valamennyi településen van ismerősünk. Ezt azonban biztos ti is tudtátok ... Szóval ezért, meg azért is lettem egyéni vállalkozó, mert látok jövőt és fantáziát benne. Olyan egyéni vállalkozó lettem, akinek a települések kézbesítői az alkalmazottai. — Értjük és arra következtetünk - ha már a volt köz- igazgatási területet említetted -, hogy a szervezői, terjesztői munka is ezt a területet hálózza be. — Igen. Huszonkilenc településről van szó. — Kik azok a vállalkozók, akik ellátják megyei hírrel, információval a falvakat, akik kiviszik - úgymond, terítik - a Népújságot? — Hőgyészről Borsi Ferenc a megbízott, ő terít Gyünkön és környékén lévő településeken, Tamásiból Rohonczi Ernő viszi Pári, Nagykónyi, Értény irányába és Ertényben azt a néhány példányt is eljuttatja az előfizetőkhöz, Simontor- nyáról Pincehely, illetve Ozora és Fürgéd irányába hadd ne soroljak fel itt se minden községet - Hadi Tibor terjeszti a Népújságot, Tamásiból Felsőnyékig pedig Mátyás Gyulától kapják meg a lapot. Mellettük minden településen megvannak a helyi kézbesítők - hosszú lenne felsorolni őket -, akik felkeresnek majd minden Népújság előfizetőt, hogy megismerkedjenek velük, aztán pedig ők végzik a próbaterjesztést egy külön számmal, megbeszélik az előfizetőkkel, hogyan kívánják fizetni az előfizetési díjat, szervezik az előfizetőket, visszajelzést adnak arról, hogy mit szeretnének olvasni a lapban. Itt mondom el, már decemberben ők és nem a Posta szedi a januári Népújság előfizetési díjat. A lényeg: Tamásiban reggel 6 óráig, a többi településen reggel 7 óráig kézbesíteni kell a lapot. Ezt is, mint mindent, szigorúan ellenőrzünk. Ha azt akartátok kérdezni, hogy ez jobb lesz-e az előző terjesztésnél, akkor azt mondom: igen. Igen, mert korán reggel megkapják a Népújságot és nem lesz áremelés. — Térjünk vissza egy személyes dologra. A család életrendje hogyan alakul át ezzel a vállalkozással? — Én most is korán elalszom és korán kelek, a gyerekek nagyok, el tudják magukat már látni, a férjem pedig segít. — Értjük. Sok szerencsét, jó egészséget és - tudom, ez rajtunk, újságot készítő, író embereken is múlik - megelégedett újságolvasókat kívánunk! — Köszönöm.- ékes - fotó: gottvald Hó, hó, hó! Jani bátyám azt mondta, majd ahogy az Isten letette, úgy föl is veszi a havat. Hagyta a lapátot, a söprűt, rágyújtott, azután elment, megkóstolta, milyen az újfőzésű pálinka. Estére kelve azonban meggondolta magát: üzembe helyezte a szerszámokat. Talán ott, a tüzes víz kóstolásánál hallotta, rendelet van arra, hogy mindenki takarítsa el a háza előtti járdáról a havat. Megtette, mondom, megtette és nem várt arra, hogy aki letette, föl is vegye. Úgy dolgozott, mint benne a pálinka. Másnap így ment ismét, majd harmadnap, meg azután is. Mint ahogy ez Gottvald Károly Tamásiban készült fotóin látszik, volt, meg van bőven - a talán kissé korán jött - szállongó, fehér csapadékból. Lapátoltuk, söpörtük, sóztuk, tolattuk, mégis maradt. Most már csak az a kérdés - tolta föl a kucsmáját a feje búbjára Jard bátyám -, hogy mire megyünk ketten azzal, aki ezt letette. + i
