Tolnai Népújság, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-20 / 271. szám

4 KÉPÚJSÁG TOLNA ES KORNYÉKÉ 1993. november 20., szombat Lopják a Népújságot! Mikuláskor az új kézbesítők is kopogtatnak — Nem igaz az a rosszin­dulatú híresztelés, hogy ja­nuár 1-től a Posta azért nem visz ki több Népújságot, mert megszűnik a lap. - figyelmez­tetett dr. Murzsa András, az AS-M Kiadói Kft. Tolna me­gyei irodavezetője azon a ter­jesztői megbeszélésen, amit szerdán délelőtt tartottak a tolnai városházán, melyen az irodavezető úron kívül Farkas János, megyei terjesztési elő­adó, valamint hét tolnai kéz­besítő-jelölt vett részt. Mint ismeretes, január 1-től a Tol­nai Népújság kiadója átveszi saját lapja terjesztését a Ma­gyar Postától. Szó nincs tehát a Népújság megszűnéséről, éppen ellenkezőleg, az olva­sók magasabb színvonalú ki­szolgálásának lehetőségét te­remti meg a saját terjesztői há­lózat kialakítása. Ennek érde­kében történt a szerdai meg­beszélés. Mit fog tapasztalni az új rendszerre történő áttérésből a tolnai olvasó? - tehetnők fel a kérdést. Nos, a terjesztési stra­tégia első taktikai mozzanata, hogy a Népújság 5-6 újdonsült tolnai kézbesítője november­ben valamennyi tolnai előfize­tőt (1346-ot) felkeres a címlista pontosítása, az előfizetési dí­jak befizetési módja, körül­ményeinek tisztázása, a sze­mélyi kontaktus megterem­tése szándékával. December 5-én, vasárnap „kézbesítési próba" lesz, az előfizetők egy külön erre az alkalomra nyomott Népúj- ság-különszámot kapnak a kora reggeli órákban. Másnap, december 6-án a Télapón kí­vül a Népújság-kézbesítők új­fent szorgoskodni fognak, ezen a hajnalon ugyanis me- gyeszerte mintegy 70000 Né­pújság-példány kerül minden „elérhető" család postaládá­jába. Decembertől egyébként már az előfizetői díjakat is az AS-M kézbesítői szedik be. Január 1-től aztán minden „élessé" válik. A legfontosabb cél, hogy az egyre növekedő értékű Népújság - a legfris­sebb terjesztői tapasztalok szerint ugyanis rendszeresen lopják a lapot a hozzáférhető postaládákból - minden nap, reggel 7-ig megérkezzen az előfizetőkhöz, hogy betölt­hesse napilap funkcióját. Az új terjesztési rendszer ezen kívül lehetővé tesz egy, az eddiginél rugalmasabb, naprakészebb kapcsolattartást is olvasó és újság között. Az hálózat sike­res működése esetén felme­rülhet országos napüapok, al­kalmi kiadványok hasonlóan gyors, rugalmas kézbesítésé­nek igénye is. Az új terjesztők persze nem zárkóznának el az effajta vágyak kielégítésétől sem. sk—Degré Városi terjesztőjelöltek Tolnán Szakmunkástanulók - jövőtlenül Festik a szedresi iskola fa­lait, kívülről. Hideg a reggel, de aztán melegszik a levegő, s még jól is esik a mozgás, a munka. Tanulók dolgoznak itt, most kezdték a harmadik évüket a szekszárdi szakmunkáskép­zőben. Az elméletet egészítik ki a gyakorlattal, mert egy igazi festő-mázoló-tapétázó szakembernek ez a legfonto­sabb! A mester Pauli József szak­oktató osztja ki a munkát, fi­gyeli őket, okítja növendékeit. — Mit lehet tudni erről a hat fős csoportról? - érdeklőd­tem tőle. — Kilencven voltak, ami­kor '91. szeptemberében in­dultunk. Ilyen-olyan okból hárman lemaradtak. A mara­dék hat legény minden jel sze­rint eljut a szakmunkás okle­vélig, ami a gyakorlati ismere­teket illeti. — Egész nap együtt van a gyerekekkel? — Felelős vagyok értük. Festékkeldolgozunk, s szembe kerülve kellemetlenséget okozná ... Meg bármennyire is közelednek a felnőttkorhoz, sosem árt, ha maguk mögött tudnak engemet. Jelen esetben még állványon is dolgoznak, ezért jó, ha ott a szemem. A szakember-képzésben szerzett tizenhárom éves tapasztala­tom sok mindenre megtaní­tott. — Oktatásügyünk pilla- natnyüag a padlón van. Mi a helyzet a szakmunkások gya­korlati képzésével? — Egyáltalán nem jó, s még a távolabbi kilátások sem en­gedik, hogy kicsit is optimista legyek. Mi akkor kerültünk kátyúba, amikor megszűntek a tanulókat foglalkoz­tató-képző vállalatok, a TÁÉV, a TOTÉV, meg a töb­biek. Itt dolgozni egy bizo­nyos perspektívát is jelentett, hiszen a brigádoknál tanuló gyerekeket - felszabadulásuk után - azonnal be is fogadták. Volt munkahelyük. A nagy közösségben még a későbbi­ekben is figyelemmel lehetett kísérni a volt növendékek éle­tének alakulását. Ma sajnos ez nincs így. Ha pontos akarok lenni, akkor azt kell monda­nom, hogy iskolánk - az 505-ös - elébe ment a változá­soknak, megelőzte jó érzékkel a bajt. Már 4 vagy 5 évvel ez­előtt kezdtünk annak felkuta­tását, hogy az elméletet meg­tanult festők, hol fogják elsajá­títani a gyakorlati munkafo­gásokat. Kapóra jött, hogy épültek az új tornatermek: aj­tók, ablalok mázolását, a falak festését vállaltuk. Majd foko­zatosan megismertek ben­nünket: részt vettünk-veszünk iskolák nyári felújításában, jönnek a lakossági kérések is, és egyéb közületi megrende­lések. Azt azért világosan el­mondjuk mindenkinek, hogy ezek az ifjú munkavégzők: ta­nulók. Ezért van az, hogy a hivatalos díjszabásnál jóval alacsonyabb árakat számo­lunk. Ettől függetlenül a mi­nőségi munka: követelmény. Amennyiben a megrendelő a szükséges anyagot beszerzi, azt is elfogadjuk és azzal dol­gozunk, ha nekünk kell hozni, azt is megtesszük. Összessé­gében ezek azok a tényezők, melyek segítenek bennünket, hogy folyamatosan tudjuk ok­tatni a szakma gyakorlati alapfogásait. — Mit kapnak az iskolától a tanulók? — Ösztöndíjat, munkaru­hát, szerszámot és ebédtérí­tést. — S ha fiatal végez és bú­csút int? — Kikerül a látóterünkből. Sem elhelyezkedési lehetősé­get sem jövőt nem adhatunk, a maga lábára kell állnia, még nem egészen tizennyolc éve­sen ... Festik a szedresi iskola homlokzatát. Fiatal fiúk, ha­tan. Figyelve a munkára és a minőségre önfeledten, fiatal­hoz méltóan tréfálkoznak, viccelődnek. Szakemberek lesznek ők - jövőtlenül. Komád László Búcsú A paksi Favorit zenékar biztosítja a dallamot és az ütemet vasárnap este nyolc­tól, a tengelici búcsúbál tán­colni vágyóinak. Búcsúbál előtt persze búcsú is dukál. Tengelicen sem lesz másként, az itteni hagyományoknak megfelelően az Erzsébet és Katalin közötti vasárnapon, kirakodóvásárral, miegymás­sal. Rossz idő sem lehet aka­dály, hiszen az árusok már két hete készülnek az ese­ményre. Aradszky-est Kölesden November 20-án, azaz ma este, a hatvanas évek Táncdal­fesztiváljain felfedezett - majd befutott -, 30 év múltán is népszerű, jaminai szárma­zású, a táncdalműfaj egyik fe- noménjének számító énekes, Aradszky László mutatja be a kölesdi művelődési házban, vajon veszített-e hangjából. A kölesdi publikum este nyolc órától hallgathatja meg szá­mos nagy sláger előadóját. Hórózsa A korai tél „áldozata" Fotó: Komád László Nehogy elöregedjen a város! Három éve Tolna élén: Keszthelyi Márton A holtágat „sínre tették" őseink A tavasz az országgyűlési, az ősz a helyhatósági válasz­tások jegyében zajlott 1990-ben, s zajlik majd 1994-ben is. Keszthelyi Már­tont, aki kereken három éve ül Tolna város polgármesteri székében, egy kis „időközi" beszélgetésre kértem. — A tanácsi időkben az alá-fölé rendeltségi viszony volt jellemző a települések vezetői és polgárai közötti kapcsolatban. Mára ez egyfajta mellérendeltségi viszonnyá módosult, ami még mindig nem az „igazi". Előfor­dul, hogy ugyanazon cél érdeké­ben más-más úton indulnak el - például a Holt-Duna megmenté­séért külön akcióba kezdett az ön- kormányzat, s külön egy polgári egyesület elképzelhető-e to­vábblépés e téren? Várható-e harmonikus együttműködés a „fej" és a „kéz" között? — Merőben más a mai kapcsolat a polgárok és a vá­ros vezetése között, mint ré­gebben volt - válaszolt a pol­gármester. — A demokrácia alapjait leraktuk, helyi szinten is érvényesül a sajtónyilvá­nosság, hisz' létrehoztuk a vá­rosi hírlapot, mely - nem köz­löny formájában - beszámol a testületi döntésekről, s más, a lakosságot érintő fontos dol­gokról, eseményekről. Ezt az utat kell folytatnunk tovább. — Melyek voltak az elmúlt három év legfontosabb történé­sei? — Folytattuk, sőt felgyorsí­tottuk a gázprogramot. Gya­korlatilag a vezetéképítés a városban az idei évvel befeje­ződik, '94-re csak minimális mennyiségű kivitelezés húzó­dik át: néhány pótmegrende­lés, utólagos igénybejelentés, stb. A laktanyával kapcsolat­ban is kedvező hírekkkel szolgálhatok. A tervek szerint odaköltözik a gimnázium, s ezzel az épületegyüttes meg­menekül az enyészettől. Kül­sőleg eredeti formájában sze­retnénk helyreállíttatni min­dent, belül viszont egy kor­szerű oktatási intézmény fo­gadja majd a pedagógusokat és diákokat. A Duna-ügye már lassabban halad. Az első lépés az volt, hogy önkor­mányzati tulajdonban tudjuk a holtágat. Ez megtörtént. De külföldi környezetvédelmi hi­telekhez sajnos nem jutottunk hozzá. így most ott tartunk, hogy a lakosság segítségével megállítottuk a romlást, de a továbbiakhoz már komoly pénzeszközök kellenének. Köszönöm mindazok segítsé­gét, akik a vízpótlásnál, a hí- nártalanításnál segédkeztek, de bizony 40 év mulasztása, károsodása, egyik napról a másikra nem orvosolható. La­kossági pénzre nem számítha­tunk, ez a város a textiliparra épült, s most óriási a munka- nélküliség, sokan alapvető megélhetési gondokkal küz­denek. Tehát anyagi okok mi­att, csak a legszükségesebb feladatot végezhetjük ek víz­beemelés és áramoltatás. A három holtág (Fadd, Tolna, Bogyiszlói regionális védel­mét azonban, záros határidőn belül, együtt gondolkodva kell megoldaniuk az önkor­mányzatoknak. — Épül a szennyvíz- és a csa­padékvíz-elvezető hálózat is. — Igen, gyakorlatilag a 24. órában vagyunk, ha meg akar­juk menteni a tolnai ivóvízbá­zist. Célhitelek igénybevételé­vel szeretnénk gyorsan áthaj­tani ezt a programot. A lakos­ság remélhetőleg nem csak annyit érzékel ebből, hogy „mindent feltúrunk", hanem azt is, hogy az utánunk jövő generációk érdekében vezet­jük el a szennyvizet, mely - különösen ahol homokos a ta­laj, vagy ahol elhagyott ku- takba eresztik a mocskot - ve­szélyezteti a városi vízkészle­tet. Ha a holtágunkat „sínre tették" őseink, ne tegyük mi is ugyanazt az ivóvizünkkel! A szennyvízhálózattal párhu­zamosan épül a csapadék­víz-elvezető rendszer is a vá­ros egyes részein. — Telefon? A MATÁV úgy tűnik igencsak gyöngélkedik, és időt kér... — A jelenleg érvényes szerződés szerint, '94 decem­ber 31-ig Tolna és környéke megkapja az igényelt másféle­zer készüléket. A MATÁV írásban még nem kérte ennek a határidőnek a módosítását. A digitális automata központ a helyi DÉDÁSZ-kirendeltség mögött lesz felépítve, májusra. Rossz belegondolni, mennyi kár származna abból, ha mindez nem valósulna meg időre. — Az eddig felsorolt dolgok mindegyike olyasmi, amivel kénytelen foglalkozni az önkor­mányzat, mert vagy már a taná­csi időben megkezdett munkáról van szó, vagy olyasvalamiről, ami nem halogatható tovább. El­jön-e az az idő, amikor letörölhet­jük a táblát, s azt mondhatjuk, hogy Tolna elindulhat a szabad városiasodás útján? — A fejlődési folyamat ma is érzékelhető, bár a lakosság általában a beruházások alap­ján ítél. Beszélhetünk ezekről is: felépítettünk egy új iskolát Mözsön, egy tornatermet az I-es iskolánál, teljesen felújí­tottuk, korszerűsítettük a mö- zsi orvosi rendelőt, készült út, trafóház, miegymás. Amit he­lyi szinten lehetséges, azt megtettük, de újabb lendület csak akkor várható, ha az or­szágban megindul, megvaló­sul valamiféle gazdasági mozgás. — A kormány úgy tűnik első­sorban a múlt rendbetételén fára­dozik, rehabilitál, kárpótol. Itt Tolnán figyelnek-e egy kicsit a mára, a holnapra, az ifjúságra? — A fiatalok munkához- és lakáshoz jutási esélye nálunk sem jobb, mint máshol. Pilla­natnyilag csak szülői segít­séggel tud elindulni a felnö­vekvő nemzedék. S ha nem tudunk munkahelyet terem­teni, mért pont itt alapítana családot, mért pont itt tele­pedne le? Próbálkozunk per­sze sok mindennel - hogy ne­hogy elöregedjen a város -, de nem sok sikerrel. Ismét Csak azt mondhatom, hogy állami beavatkozás szükséges, mert ez sem „kistérségi" probléma, hanem országos. — Három éve vezeti a várost. Miért volt jó Tolnának az, hogy ön állt a testület élén ez alatt az idő alatt, és nem X. vagy Y. ? — A város irányítása nem egyszemélyi, hanem csapat­munka. S ha úgy tetszik, a ku­darc is, a dicsőség is közös. Mindeközben természetesen nem sikkadhat el a személyi felelőség, a történelmi felelő­ség, mert a polgármester is, a testületi tag is „nevesített". Wessely Levente Péterék kopognak A televízióból jól is­mert alkotó-trió: Döb- rentei Ildikó, Grillus Vilmos és Levente Péter „Ki kopog?" - című mű­sorát nézhetik meg ki­csik és nagyok Tolnán, a sportcsarnokban, no­vember 23-án 10 órai kezdettel. Levente Péter mű­vész-tanár és munkatár­sai délután is a város vendégei lesznek. Szakmai programon vesznek részt 14 órakor, a helyi művelődési ház­ban. „Kommuniká- ció-kreativitás-szemé- lyiség-viselkedéskul- túra" - címmel tartanak előadást, bemutató fog­lalkozást, pedagógu­soknak. (Ez a program is a tolnai „Egész-ség" hó­nap rendezvénye.) Városszépítés A városszépítés apró, de fon­tos momentuma, hogy új, esztétikus szemétgyűjtőket helyeztek el Tolna központ­jában - szám szerint 25-öt. Fotó: Kövesdi János l

Next

/
Oldalképek
Tartalom