Tolnai Népújság, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-18 / 269. szám

1993. november 18., csütörtök DUNAFÖLDVÁR »ÚJSÁG 5 Várkapu a tervezőasztalon Elkészült a dunaföldvári vár kapujának makettje, ame­lyet a tervező és kivitelező, Csepeli István fafaragó népi iparművész a közelmúltban tárt a képviselőtestület szeme elé. A tölgyfából készülő kaput, amely a feltételezett népván­dorláskori földvárról alkotott elképzelésekbe illeszkedik jövő év augusztus 20-án fog­ják felállítani. Tervezett méretei igazán impozánsak: szélessége hat és fél, magassága hét és fél méter lesz. ren Doór Ferenc képei elé Egy hete láthatók a Vármúze­umban és a művelődési házban Doór Ferenc alkotásai. A mű­vészt és munkásságát ifj. Koffán Károly írása mutatja be. Doór Ferenc 1918-ban szü­letett, kora ifjúságától Duna- földváron élt. Mint földvári került az Akadémiára is, ahol 1936-1948 között Szőnyi Ist­ván tanítványa, majd tanárse­gédje volt. 1940 nyarán Varga Nándor Lajos vezetésével - aki ez idő tájt az Akadémia, vagy ha­gyományos nevén: Képző- művészeti Főiskola Gra- fika-főtanszakának tanára - Földváron rendeznek nyári művésztelepet. Doór Ferenc kalauzolásával ismerkedtek Földvár táji adottságaival, polgárainak életével. Bár kö­zülük többen fiatalon lettek a háború áldozatai, neveik a ké­sőbb befutott pályatársakkal együtt érdemlik meg felsoro­lásukat. Itt volt a szobrász Megyeri Barna, a grafikus Skultéti Éva, Karai Gyula, Maknics Albert, valamint fel­eségével együtt gróf Teleki Ralph. Festők Doór Ferencen kívül még Bakó Vilmos, Imre István, Ősz Dénes, Szikora Antal dolgoztak itt. Földvár is, ők is számos művel és közös emlékekkel lettek gazdagab­bak. Doór Ferenc a vüágháború után is még két ízben fordul meg itt, a közösen szervezett nyári művésztelepen. Doór érdekes vállalkozása volt a közvetlen látvány alapján ké­szített rézkarc-sorozat az ak­kori Dunaföldvárról. Mint is­meretes, a rézkarcok nyomta­táskor „megfordulnak". Ezért a helyes állás kedvéért min­dennek a tükörképét szokás - sziszifuszi műtermi munka keretében - a lemezre kar­colni. Ezt más munkáiban Doór is alkalmazza, ám a megfigyelés frissességének megőrzése' érdekében magá­Ülő leány val a rézlemezzel ül le szem­közt a tájjal, s így e helyszíni munka eredményeképp a csakugyan eleven nyomatok tükörképei az eredeti lát­ványnak. Az Akadémia után néhány évig mint művészpedagógus is dolgozik. Számos kollektív kiállításon vesz részt, ahol eu­rópai tájékozottságú munkái sajátos, csak reá jellemző kéz­jegyekről ismerhetők fel. Egyéni, gyűjteményes kiállí­tást 1959-ben a Fényes Adolf-teremben 1965-ben, 1971-ben és 1983-ban a Der- kovits-teremben rendez, Bu­dapesten. Mindannyiszor több, jelentős kritikai elisme­Úsztatás réssel. (Művészet-folyóirat stb.) Több vidéki város -(Sze­ged, Békéscsaba, Zalaeger­szeg, Dunaújváros, Nyíregy­háza, Kecskemét, stb.) mellett külföldön Olaszországban, (1975, 1980) Franciaországban (1980) és a Német Szövetségi Köztársaságban (1972, 1980) mutatkozott be. Festészetére az erőteljes, ra- gyogyó színek és határozott, rendteremtő kontúrok jellem­zők. A táj szépségeinek festői újrafogalmazása mellett port­rékat, aktokat fest bensőséges, meleg szeretettel. Különös mesélőkedvvel fordul a vidék ősi népszokása­iban élő bibliai jelenetekhez. E tárgybeli képein átsugárzik a téma és szereplő iránti feltét­len, a gyermekkorból hozott, csaknem ösztöneiben megha­tározott rokonszenv. Doór Ferenc gazdag élet­művéből most elsőízben mu­tat be Dunaföldváron képeket. Grafikái, aquarelljei a várban, festményei a kultúrházban láthatók. Köztük számos műben a hajdan volt Dunaföldvárt is­merhetjük fel, ifjúságának, sok földvárinak szeretett fiatal­sága színhelyeit. Földvár és festője egymást köszöntik az emléladéző kiál­lításban, még - reméljük - sok gyümölcsöző találkozás elője­leként. Amiről az „eladott" dolgozók lemaradtak Eső után köpönyeg Az utóbbi évek privatizáció­inak tapasztalatai azt mutat­ják: ritka az az eset, amikor mindhárom fél elégedett az üzlettel, a cég régi, az új tulaj­donosa, és az ott dolgozók. Ez utóbbiak kiváltképp akkor ke­rülnek hátrányos helyzetbe, ha a tulajdonosváltással mun­kaviszonyuk folytonossága megszűnik. A dunaföldvári malom - amelynek magán­kézbe adásáról már beszámol­tunk - alkalmazottainak ese­tében ez nem áll fenn: érvé­nyes kollektív szerződés köti őket a céghez, hat hónapos felmondási idővel, ennyi ideig tehát létszámleépítés címén nem lehet elbocsátani őket. A dolgozóknak nem is az új gazdával, a Földvári Malom Kft.-vel van gondjuk, hanem a Tolna Megyei Gabonafor­galmi és Malomipari Vállalat­tal, mondván, szép összegtől estek el a privatizációval egy­idejűleg, amelynek azonban - látszólag - semmi köze nincs az üzlethez. Az történt ugyanis, hogy a megyei válla­latnál maradt dolgozók a kö­zelmúltban három havi bruttó bérnek megfelelő jutalomban részesültek, a már eladott üzemek, köztük a földvári ma­lom dolgozói természetesen, mint magáncég alkalmazottai ebből kimaradtak, ők most azt sérelmezik, hogy, miután az első tíz hónapban az ő munkájuk is hozzájárult a megyei vállalat bevételeihez, arányosan részesedniük kel­lett volna belőle. Kellett volna. Ezt ugyanis semmüyen tör­vény nem írja elő, a pénzt kü­lönben sem nyereségrészese­dés címén kapta, aki kapta. A kft. meglehetősen nyomott bé­rekkel vette át a dolgozókat, akik az átadás előtt hétvégén is dolgoztak. Pesti Endre, a Tolna Megyei Gabonaforgalmi és Malomi­pari Vállalat megbízott igaz­gatója:- Szó sincsen nyereségré­szesedésről, a földvári malom az utóbbi időben teljes mér­tékben állt, a termelés az előző időszakhoz képest ötven szá­zalékos volt. Arra tehát, hogy ezek a dolgozók is gyarapítot­ták a bevételeinket, nem lehet hivatkozni. Annak ellenére, hogy állt a malom, a többlet- munkáért jutalomban része­sültek a dolgozók. A vállalat, amely éves bevételének a pri­vatizációból befolyó összeg a húsz százalékát tette ki, lehet, hogy száz fő elbocsátása kényszerül - mondta a meg­bízott igazgató. Az ügyben várhatóan fellép a Gabona- és Malomipari Dolgozók Szakszervezete is.- Sajnos á privatizáció so­rán ez általános gyakorlat - mondta Menczer Tibor, a szak- szervezet titkára. - Jogilag minden rendben van, az ügy inkább etikailag kifogásol­ható. A szakszervezet fellépésé­nek várható eredményéről Menczer Tibor annyit mon­dott: eső után köpönyeg. Ez esetben az már pusztán érdekesség, hogy újra három műszakban őröl a dunaföld­vári malom. E tény és a priva­tizáció között nyilván van némi összefüggés, ezt azon­ban nem mindenki ítéli meg egyformán, hiszen a kapacitás újbóli teljes kihasználásának oka lehet az is, hogy túladtak a felhalmozódott lisztkészle­teken, és az is, hogy jobb a pi­acszervezés. Tóth Ferenc Hol van már a tavalyi? Só helyett homok Még a hét elején is nehezen járhatóak voltak a város utcái a múlt szombaton váratlanul hullott nagy mennyiségű hó miatt - jó esetben így lehetett a napokban jellemezni a város közlekedési viszonyait. A földváriak már több mint tíz év alatt hozzászokhattak ah­hoz, hogy nincsenek sózva té­len az utcák. A Kommunális Kft. telep­vezetőjét arról szerettük volna megkérdezni, hogyan és mi­kor fogják eltakarítani a havat például a város főutcájáról, a Kossuth utcáról. Zentai Ist­vánra hétfőn délután azonban hiába vártunk: a helyzetre jel­lemzően Aro típusú gépko­csija a hó foglya lett. A város szinte egyetlen tiszta útszaka­sza a 6-os főútról a hídra ve­zető szakasz volt, ez azonban a közúti igazgatóság „fennha­tósága" alá tartozik.- Telepvezető úr, ha azt mon­dom, hogy katasztrofális a hely­zet, akkor ön mit mond?- Én erre azt mondom, hogy maga nem emlékszik a hat, vagy nyolc évvel ezelőtti állapotokra, az valóban ka­tasztrófa volt. Két hókotró dolgozik a városban, de azt a havat, amit a járművek „lejár­tak", a hókotrók nem tudják eltakarítani.- Miért nem sózzák az uta­kat?- Nem kaptam sóvásár­lásra utasítást. Zentai István hozzátette: Dunafödvár körülbelül ak­kora területen fekszik, mint Dunaújváros, ez nem könnyíti meg a helyzetet. Csesznek János, a Kommuná- los Kft. vezetője elmondta: annak, hogy évek óta homo­kot használnak só helyett nem elsősorban anyagi, hanem környezetvédelmi okai van­nak. th Mitől szegény a város? Faragni kell a város műkö­dési kiadásain - írtuk múlt csütörtöki számunkban a vá­ros jövő évi költségvetési hiá­nyával kapcsolatban. A negyven millió forintos hiány egyrészt a kiadás hu­szonnyolc millió forintos nö­vekedéséből, másrészt mint­egy huszonöt-huszonhat mil­lió forintos bevételkiesésből ered. A kiadásokat a közal­kalmazotti törvény bérkiha­tása növeli, amelynek azon­ban ötven százalékát az állami költségvetés fedezi, tehát e célra csak tizennégy millió fo­rintos hitelt kell felvenni. Emellett a város jövőre olyan, többnyire ingatlanforgalma­zásokból, területeladásokból származó komoly bevételek­től esik el, mint amely például 1993-ban a folyamőrségi lak­tanya eladásából származott. Ha Dunaföldvár ez évi, a 300 millió forintot el sem érő költségvetését összevetjük Paks csaknem egy müliárd fo­rintos költségvetésével, kide­rül, hogy nem az ingatlanela­dások elmaradása miatt „sze­gény" a város. A város lakói fizette személyi jövedelema­dónak 1993-ban a város már csak a 30 százalékát kapta meg, 70 százalék illette az ál­lami költségvetést. A város mindig a két évvel korábban fiztetett adó rá eső részét kapja meg, így Földvár 1994-ban az 1992-ben fizetett adókból mindössze 28 millió fotinttal részesül. Az állami büdzsé azonban azoknak az önkormányzatoknak, ame­lyeknek jövedelamadóból származó bevételei elmarad­nak az országos átlagtól, ki­egészíti azt az átlagos nívóra - Dunaföldvár esetében ez 21 millió forintot jelent. Az or­szágos átlagot tekintve egy fő 5400 forint jövedelemadót fi­zetett, Földváron ez a szám 2900 forint volt 1992-ben. Az évszak nem kedvez a két keréken közlekedőknek A művelődési ház programja A Pécsi Nemzeti Színház vendégszereplésére kerül sor november 24-én, szerdán a művelődési házban. A társu­lat a Nászút Velencébe című zenés vígjátékot adja elő két részben. A darab egyik főszerepében Moravecz Leventét láthatja a közönség. / Atkukkantó Bűnügyek a Duna mentén Rokonai fedezték fel múlt hét csütörtökén Du- napatajon a 71 esztendős Ranga Sándorné holttestét lakásában. Az asszonyt házának kamrájában egy vasdarabbal ölték meg a holttest felfedezése előtt két nappal. A nyomozás nagy erőkkel folyik. Negyvennyolc órán be­lül elfogták a dunavecsei temetőben múlt héten ga­rázdálkodó sírgyalázókat. A három fiatal elkövető - szórakozásként - több sír­emléket megrongált, hár­mat pedig összetört. Nagyvenyim - Altomünster Partnerkapcsolatot léte­sített a bajorországi Alto­münster községgel Nagy­venyim. A korábbi szán­déknyilatkozaton alapuló keretmegállapodást a kö­zelmúltban hagyta jóvá a két település vezető testü­leté. Földvár az országos átlag alatt i )

Next

/
Oldalképek
Tartalom