Tolnai Népújság, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-02 / 255. szám

1993. november 2., kedd TÁJOLÓ ÜÉPÚJSÁG 5 A Deutsche Bühne novemberi programja A Német Színház no­vemberben huszonegy előadással jelentkezik a színházat kedvelő nagy- közönség előtt. Többek között Szombathelyen, Ba­ján, Egerben, Nagykani­zsán, Nyíregyházán, Nagykállón is fellépnek. Tamásiban, a Diákcent­rumban a Zweites Lied című művet láthatják az érdeklődők november 9-én, 14 órai kezdettel. Szekszárdon, a Német Színház november 13-án és 14-én 18 órakor a Drei­g oschenoper-t mutatja . Ugyancsak Szekszár­don premier lesz novem­ber 19-én, ekkor mutatják be először a Die Zukunft war früher auch besser című művet (Kabaré), 19 órakor. A Német Színház további programja a Mártírok téri színházteremben: november 20-án 19 óra: Die Zukunft war früher auch besser. November 22-én 19 óra: Dreigroschenoper. No­vember 25-én 19 óra: Die Zukunft war früher auch besser. November 26-án 10 óra: Batzlibutzli der Waldkobold. November 30-án 18 óra: Dreigrosche­noper. A Cég Mitch McDeere (Tom Cru­ise) kiváló eredménnyel vég­zett a Harvard jogi karán, s most válogathat az álláslehe­tőségek között. Bár a Wall Street is tárt karokkal várja, az ambiciózus Mitch végül egy kis memphisi cég mellett dönt. A Bendini, Lambert & Locke adóügyekre és gazdag ügyfelekre specializálódott. A cég ügyvédei negyvenéves korukra kivétel nélkül milli­omosok, és más cégekkel el­lentétben itt nincs fluktuáció. Hosszú évek óta senki nem hagyta ott a Céget. A Cég messzemenően gon­doskodik alkalmazottairól. Mitch is rendkívül kedvező ajánlatot kap: közel százezer dolláros évi fizetést, jelzálog­kölcsönt, hogy házat vehessen magának és egy gyönyörű, vadonatúj Mercedest. Mitch és felesége, Abby boldogan építgetik új életüket Memp­hisben, bár Abby furcsállja a feleségekre vonatkozó szigorú előírásokat, és a Cég rosszallá­sát kockáztatva állást vállal egy helyi iskolában. Mitch éjt nappallá téve dol­gozik, de egy idő után külö­nös dolgokra figyel fel. Aj­tókra, amik becsukódnak az orra előtt. Halott ügyvédekre, akikről nem beszél senki... Aztán egy napon megkeresi az FBI. A Bendini, Lambert & Locke a maffia tulajdonában van, az ő pénzüket mossa tisz­tára. Ha Mitch nem hajlandó együttműködni, a többiekkel együtt börtönbe kerül. De Mitch bizonyítékot akar. Megbíz egy magándetektívet, hogy szerezzen adatokat a kü­lönös halálesetekről. A detek­tívet néhány nap múlva hol­tan találják, Mitch tudja: a helyzete teljesen reménytelen. Ha rááll, hogy az FBI-nak dol­gozzon, bárhová megy is, a maffia mindenütt rátalál. Ha kitart a Cég mellett, csak idő kérdése, hogy az FBI megsze­rezze a hiányzó bizonyítéko­kat. A filmet, amely John Gris­ham azonos című bestsellere alapján készült, még novem­ber 4-éig megtekinthetik a szekszárdi Panoráma mozi­ban. Tom Cruise (jobbról), mint Mitch McDeere, Gene Hackman (balról) Avery Tolár szerepében Megjelent Évszakok ízei. 365 recept hús nélkül. Korszerű harci repülőgépek. Alapinformációk napjaink harci repülőgépei iránt érdek­lődőknek. Jellempróba. Gyakorlati jel­lemismereti kézikönyv. Jel­lemismereti tesztek és kiérté­kelésük, grafológia, jellem­csoportok és jellemvonások. A repülés képekben bemutatva. Szemléltető képes szótár. Több mint 200 eredeti fotó és rajzos ábra. Fák. Képes ismertető a világ több mint 500 fájáról. (A fenti könyvek Szekszár­don, a Garay téri Kossuth Könyvesboltben megvásárol­hatók.) Bélyeg Európa nagy útjai A Magyar Posta október végén hozta forgalomba az Európa nagy útjait bemutató blokkot, amelyet Kertész Dá­niel grafikusművész tervei alapján az Állami Nyomda Rt.-ben készítettek 150 ezer példányban, 80x65 mm külső vágási, 34,2x25,2 mm-es per- forálási mérettel. Dr. Tóth Endre régész írta a blokkot több nyelven is népszerűsítő elegáns szórólaphoz a törté­neti tudnivalókat: „A római császárkorban (Kr. u I-V.sz.) jól megépített útrendszer há­lózta be Európa nagy részét, amely lehetővé tette a gyors, megbízható katonai és keres­kedelmi közlekedést. Pannó­nia tartományban két fontos út keresztezte egymást. Itáliá­ból a Nyugat-Dunántúlon ke­resztül vezetett a Borostyánkő út a Balti-tenger partjára. Más árucikkek mellett ezen az úton Mér­földkő szállították délre a ked­velt ékszer- nyersanya­got, a boros­tyánt. Az út maradvá­nyai ma is láthatók Szombathe­lyen. Pan­nónián veze­tett át a ke­let-nyugati összekötte­tést biztosító nagy távol­sági út is, Kis-Ázsiából a Rajnáig. Az út­testek döngölt kavicsból, kö­vekből épültek és a városok­ban bazalt- vagy más kőla­pokkal burkolták. A főutak mellett mérföldkövek jelezték a távolságokat és hirdették a császárok dicsőségét." Európa nagy útjait bemutató blokk Pályázati figyelő 1. / Pályázati felhívás a Nemzeti Sport Alapból nyújtható támogatásra. Céljuk a diák-, a szabadidő- és a versenysport fel­tételeinek javítása, a sportszervezetek működésének elősegí­tése, a testedzés és a sportolás útján az egészséges életmód kia­lakítása. A pályázatok november 15-ig nyújthatók be. 2. / Egészségesen, szabadon 101 nap - 101 díj országos pá­lyázat. A Drog Stop Budapest Egyesület rajzpályázatot hirdet általános iskolás korú gyermekek számára. Beküldési határidő: november 14. 3. / A Művelődési és Közoktatási Minisztérium megbízásából a Képző- és Iparművészeti Lektorátus pályázatot hirdet fiatal műkritikusok és művészettörténészek részére a „Kállai Ernő műkritikusi ösztöndíj" elnyerésére. A pályázatok benyújtási határideje: november 10. 4. / A Művelődési és Közoktatási Minisztérium megbízásából a Képző- és Iparművészeti Lektorátus pályázatot hirdet fiatal alkotó fotográfusok részére a „Pécsi József Fotóművészeti Ösz­töndíj" elnyerésére. A pályázatok benyújtási határideje: no­vember 10. 5. / A Barcsay Alapítvány felhívása. Célja: erkölcsi elismerést és anyagi támogatást nyújtani a képzőművészeti főiskolai hall­gatóknak és fiatal pályakezdő festőknek. Jelentkezni legké­sőbb november 15-ig lehet. A pályázatokról bővebb felvilágosítás kérhető a Paksi Ifjúsági Irodában: Paks, Gagarin u. 2. Tel.: 75/311-646. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 14-20 óráig. Tv-napló Aki magyar... Sára Sándor dokumentumfilmje az egykori főszereplő, Kovács Andor emlékiratán alapul, vidéla szabadságharco­sokat szólaltat meg, Csurgó, Kaposvár környékéről s hal­lunk a berzencei sortűzről is. Mi is történt akkor, amikor a legfőbb jelszó így hangzott: Aki magyar velünk tart? A főszereplő határozott, még egy kicsit hetyke is, igaz, idejében elmenekült, a megtorlástól nem kellett tartania. A többiek azonban visszafogottak, inkább mentegetőznek, mintha ma is megtorlástól kellene félniük. Kérkedhetnének is, hogy így meg így történt, fegyvert ragadtunk, hogy kivív­juk s megvédjük a szabadságot, ehelyett azonban inkább ar­ról beszélnek, hogy nem követtek el semmit, miután a párt­állam szétesett, biztosították a közrendet, a lakosság nyu­galmát. De bármit csináltak, később minden tettüket ellenük fordították, mert ekkor már csak a megtorlás volt fontos. 56-nak voltak hősei, akik fegyverrel kezükben harcoltak, a többség azonban nem hősnek, inkább áldozatnak hiszi ma­gát, akit odavetettek a bosszúnak. A francia dokumentum­film századunk nagy napjai közé sorolja október 23-át, job­bára a pesti események emlékét idézve fel, de mi történt ugyanebben az időben Csurgón? A diákok hangoskodtak, mire tanáraik azt mondták nekik, menjenek haza. Később ezt is fejükre olvasták, a református papot pedig, aki jelentős egyházi karrier előtt állt, saját egyházában is gyanakodva nézték. Szeme megtelik könnyel, mert épp ebben az időben tapasztalhatta a keresztényi szeretet számos megnyilvánu­lását is, azt igazolva, hogy 56 nemcsak az emberség próbája volt, hanem jellemformáló erő is. Leningrádi diákok A pesti egyetemisták fényjeleit Leningrádban is fogják, bár eszközeik szegényesek, a veszély is nagyobb. Egy öreg rádió segítségével hallgatják a nyugati adókat, s megpró­bálnak röpiratokat készíteni. Összesen hat darab készült, ezeket az egyetemi hirdetőtáblákra tették ki, október 23-a után néhányan arra is gondoltak, hogy szívesen beállnának önkéntesnek. Jámbor óhaj, miként az is, hogy hazájukban segítsék elő a változásokat. Az elnyomó rendszer túl jól mű­ködik, kezdetleges megmozdulásukat leleplezik s évekre koncentrációs táborokba kerülnek. 37 év után magyar tévé­sek társaságában végigjárták az egyetem épületeit, ame­lyekben megpróbálták a lehetetlent, s láthattuk a bírósági termet is, amelyben elítélték őket. A jelenet naivságában is megrendítő: a bíró, aki a szovjet jogszolgáltatásban dicstelen szerepet játszott, most azt magyarázza az egykori elítéltek­nek, hogy 43 évi szolgálata alatt senkit nem ítélt el, politikai ügyekben kizárólag rehabilitálta azokat, akiket jogtalan íté­let sújtott. Szenvedélyesen magyaráz, az egykori vádlottak hiába emlékeztetik a helyszínre, csak egyetlen válasza van: 43 évi működése alatt senkit nem ítélt el. Mit is mondhat­nánk erre? Nyírábrány A nyírábrányi polgármester azonnali hatállyal felmondott a község orvosának, szerinte levelekben követelték ezt, majd néhány nap múlva visszavonta a felmondást, ezúttal is a választókra hivatkozva, akik egyszeriben megváltoztatták véleményüket. Az igazság már az első mondatoknál kide­rül, s a leghitelesebbek, a nyírábrányi polgárok mondják el véleményüket, ami homlokegyenest ellenkezik a polgár- mesterével. Kiderült, hogy a doktornő áldásos tevékenysé­get fejt ki, pénzt nemcsak nem kért, de el sem fogadott páci­enseitől, mindenki szereti. Kivéve a polgármestert, mert mint képviselő több alkalommal ellene szavazott. Alig lenne szóra érdemes a nyírábrányi eset, mert hasonlóra sajnos jócskán van példa az ország más részében is. De épp az ese­tek gyakorisága feltűnő, alá hatalomba kerül, gyakorta úgy érzi, ahhoz is jogot szerzett, hogy visszaéljen vele. Közben hangzatos szólamok hangzanak el demokráciáról, jogálla­miságról, Európáról. De ha így folytatódik, nem lesz miről beszélni. Vagy más most sincs? Csányi László Gitár-koncert a Művészetek Házában Snetberger Ferenc - a több­nyire Németországban dő gitár­művész - október 25-én ismét Szekszárdon koncertezett. Hogy ismert muzsikus fiataljaink köré­ben, bizonyítja a szépszámú kö­zönség, mely igazán élvezte a vir­tuóz játékot. Műsorát zömében saját mű­vekből állította össze a művész, s ahol más szerzők kompozícióit adta elő, még ott is - bevallottan vagy anélkül - sajátos egyéni fel­fogásban, kissé „saját" produkció sikeredett. Ezen a felfogáson vagy előadóművészi magatartáson le­het vitatkozni, ám ezen az estén minden hallgató meggyőződhe­tett a művészi szabadság „igaz és tiszta" értelmének minden rezdü­léséről. Az alig észrevehetően pódi­umra lépő, halk szavú ember ujjai nyomán felcsendülő első akkor­dok, melyeket „ördögien” variált hármashangzatok felbontására épített a szerző, vagyis maga az előadó, olyan szédületes tempót diktált a hallgatónak is, hogy ze­nei követését lágyan ringatózás­sal érteni lehetetlen volt. Ez az előadásmód, a néhol' agresszív basszus egyetlen pillanatra sem engedte el a jelenlévők figyelmét. A sajátosan amerikai jazz rit­mikus és kissé effektusokra épülő- néhol lírai - zenéjének világát, alkalmanként nehezen értelmez­hető futam-variációk szakították meg. Ilyenkor a lágy moll-hang- zások megakasztását ritmikai bravúrokkal kissé öncélúnak érez­tem, a következőként elhangzott amerikai műben. Az első két darab után szinte egyetlen blokkban, három saját kompozíció hangzott el. A szerző által „hatnyolcados dallamnak" titulált produkció lefolytottan fá­tyolos dallamvilága, lágy építke­zése - nyilván szándékosan - fel-felvillanó, mennydörgésszerű basszusokkal megakasztott, ám újból és újból tovarohanó zenei világba vitte hallgatóit. Az ötödik számként elhangzott- szintén saját mű - igen érdekes megoldásokat alkalmazott. A na­gyon is modern hangvételű, né­hol kakofóniát súroló zene a klasszikus hármashangzat felol­dások sorát, modulációk és vari­ánsaik kavalkádját ontották a hallgatókra. A virtuóz muzsikus zenei intelligenciája, a zenei épít­kezés törvényeinek klasszikus ér­telemben is megálló tökéletes is­merete remekül követhető volt. Ez még akkor is igaz, ha egy- szer-egyszer a hatás kedvéért pi­cit engedett a kísértő könnyebb megoldások lehetőségének. A szünet után első két lemezé­nek anyagából hangzottak el pro­dukciók, ha néhol a dél-amerikai zene meg is szakította a sort. A másodikként felcsendülő brazil zene kemény dúr-hangsorokra épülő, valódi jazz-muzsikája, a kemény ritmus erős mozgása, virtuóz akkord modulációi valódi atmoszférát teremtettek. Az ezt követő saját szerzemény, a variá­ciók „alig mozgásának" hullámo­sán selymes zenéjében oldódott fel. A sejtelmesen lágy ívre felfű­zött dallamvilágot a basszus „le­ütései" egyre erősebb és mozgal­masabb világba ragadták, hogy szinte hangorgiába érkezzen. Befejezésül ismét a brazil ze­néhez nyúlt a művész. A klasszi­kus gitármuzsika hangulatát árasztó indulás után, a gitárjával azonosuló ember sajátos révület­ben, „magán zenét" írt a pódiu­mon. Nehezen tagadhatná le, hogy valójában improvizációt mutatott be. Olyan improvizá­ciót, melyben egyetlen pillanatra sem szakadt el az eredeti mű anyagától, ám a hangszer tökéle­tes ismeretéből fakadóan, techni­kai bravúrok sorozatos bemutatá­sával, valójában már igazán új mű született a hallgatók szeme előtt. A „keringó-téma" eltűnése és ismételt megjelentetése, a mo­dulációk sora néha cinkosan ösz- szekacsintásként hatott az interp- retátor és hangszere között. Végezetül megismétlem: ha néhol vitatkoznék a szerző-elő­adóművésszel a zeneművek elő­adásának felfogásán, e vita való­jában meddőnek bizonyulna, s ta­lán kicsit jogtalan is. Egyetlen pillanatra sem feledte az interpre- tátor, hogy a zene előadása kellő alázatot követel meg muzsikustól, s hallgatótól egyaránt. Nos, e hangszer maga is felkínálja az igazán „művésznek" az azonnali rögtönzések lehetőségét. Snetber­ger Ferenc gitárművész ezen az estén tobzódott e felkínált lehető­ségekben és csendes alázattal, de a szépben megmerítkezve ragadta magával hallgatóit. MUZSI­KÁLT a szó igaz értelmében. Rosner Gyula 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom