Tolnai Népújság, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-09 / 236. szám
10 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. október 9., szombat Módszertani hét Gyönkön A szociális otthon pillanatai Jobb lett volna korábban Új orvosi körzetek Szekszárdon A tiszti főorvos előre megmondta A gyakori kiállításlátogatónak más szemmel kell néznie a gyönki szociális otthonban rendezett bemutató tárgyait. Látni kell mögötte az emberi sorsokat, a gondozottak világát. Maga a kiállítás egy része volt annak a módszertani programnak, melyet szeptember utolsó hetében rendezett a gyönki szociális otthon. Az intézet vezetője, Waffenschmidt Ibolya tájékoztatójából kiderült az is, hogy mitől lesz módszertani egy szociális otthon. Voltaképpen a megyei önkormányzattól kapta ezt a feladatot, ami szakmai segítségnyújtást jelent a hasonló funkcióval rendelkező intézményeknek. A szociális otthonban kezdettől fogva működött az egészségügyi ellátás, ám a lelki gondozásra kevesebb idő jutott. Ennek okát, hátterét talán ma már nem is aktuális kutatni, hiszen ehhez korábban sem a személyi, sem a tárgyi feltételek nem voltak elégségesek. Viszont egyre nőtt az igény a testi-lelki harmónia megteremtésére. A szóban forgó intézetek szakemberei önmaguk fejlődése érdekében és egymás javára is különböző klubokat hoztak létre. Az igazgatók tanácsa az aktuális törvények, rendeletek gyakorlati alkalmazásával, az intézményi struktúrák változásával, a belső élet szabályozásával, kollektív szerződésekkel és hasonló napi feladatokat adó problémákkal foglalkozik. A mentálhigiénés klub tagjai csakúgy, mint a főnővérek klubjáé elsődlegesnek tartják, hogy munkájuk tárgya és alanya - az ember - olyan segítséget kapjon, amiből egyértelműen sugárzik a szeretet. Belecska, Bölcske, Dunaföldvár, Értény, Grábóc, Gyönk, Mázaszászvár, Pálfa, Regöly, Sárpilis, Tengelic, szociális otthonaiban pontosan tudják, hogy semmilyen klub tagjainak sem lesz eredményes a munkája ha szűk körben gondolják végrehajtani az elképzeléseiket. Csak úgy lehetséges sikert elérni, ha minden dolgozóban megfogalmazódik az otthon lakói iránt érzett egyéni felelősség, a rászorultak, a gyengébb, a gondozásra ítéltetett ember másságának elfogadása, az érte tenni is akarás. A módszertani hét sok-sok tapasztalata közül legfontosabb az újratalálkozás, az azonos gondokkal, feladatokkal küszködő dolgozók kapcsolatának rendszeressé tétele. Bonyhád, Dombóvár, Paks, Szekszárd, Tamási szociális otthonaiban vagy a tulajdonosváltást megélt decsi szeretetotthonban dolgozók a jövőben olyan nem titkolt szövetség megalapítását fogalmazták meg - éppen a gyönki módszertani hét kapcsán - ami megyénk szociális otthonainak lakóiért, sorsuk emberibb irányításáért teremtődik meg, példát adva a megye határain túlra is. Decsi Kiss János Három új orvosi körzettel bővül Szekszárdon az eddigi családorvosi körzetek száma jövő évtől. A Kandó Kálmán utcai háziorvosi rendelőben a XII. számú körzetet alakítják ki a Zöldkert, Présház utca, a Bottyánhegyi lakótelep, a Szüret, Tanya, Csapó Dániel, Jelky András Leopold Lajos, Madách, Semmelweis és a Körösi Csorna Sándor utca területén. A Csatári-toroknál a XIII. számú körzetet az Árnyas, Árok, Béri Balogh Ádám, Cinka, Csatári, Csap, Csopak, Ebes, Gemenc, Kerámia, Kuruc, Major, Otthon, Tüske és Tüzér utcák területén. Az Alisca utca 13-ban pedig a XIV. számú körzetet alakítják ki az Alisca, Barátság, Bródy Sándor utca, Bródy-köz, Kilátó, Napfény utcák területén, a városi képviselőtestület döntése alapján. A hírrel kapcsolatos tudnivalókról a városi tiszti főorvostól, dr. Sudár Gézától érdeklődtünk. Kevés a körzet — Miért volt szükség újabb három körzet kialakítására? — A egészségügyi reform kezdetekor, a háziorvosi rendszer bevezetése előtt, a Népjóléti Minisztérium munkatársai a társadalombiztosítás illetékeseivel együtt megállapították az optimális betegszámot körzetekként, ami körülbelül 1500 fő lenne. Ennek értelmében a törvényben rögzített betegszámot plusz-mínusz ráhagyással 1800 körül rögzítették. Azaz ilyen számú betegbiztosítási kártyát elfogadva tudja a háziorvos megfelelően ellátni a körzetét. — Rendelekeznek-e adatokkal arról, hogy Szekszárdon hány beteg tartozik egy körzetbe? — Igen, a háziorvosi rendszer bevezetése előtt mi is felmértük Szekszárdon, hogy melyik orvosi körzetre hány lakos jut a leadott kártyák szerint. Á kapott számok igencsak eltértek az ideálistól. — Mondana egy-két konkrét adatot? — Van olyan körzet, amelyiknek az ellátási területén igen sokan élnek, ez általában a nagyobb lakótelepeken van így. Ákad olyan háziorvos, akinek 4 ezernél is több kártyája van. Ugyanakkor a másik körzetben lévő háziorvosnak ezzel szemben csak 1400 betegről kell gondoskodnia. Ez a két legszélsőségesebb betegszám. Jellemző viszont, hogy valamennyi szekszárdi körzetnél 2 ezren felüli a betegszám, tehát az ajánlottnál jóval magasabb, következésképpen további új körzetek kialakítására van szükség a városban. Időben javasolták — Ha szükség van új körzetek kialakítására, akkor miért csak most kerül erre sor, miért nem történt ez meg a háziorvosi rendszer bevezetésével egyidőben, amikor kevesebb problémát okozott volna mindez? — Jogos a kérdés, jóval előbb, a kártya leadások előtt kellett volna bővíteni a körzeteket. Erről én a felmérésünk eredményeit figyelembevéve beszámoltam az önkormányzatnak és elmondtam, hogy ideális esetben 6, de legalább 3 új orvosi körzetet kell kialakítani annak érdekében, hogy ne legyenek túlzsúfoltak a rendelők. Felhívtam a figyelmet, hogy próbálják ennek megfelelően elosztani a város pénzét. Sajnos nem vették komolyan a képviselők a felvetésemet addig, amíg meg nem jelent a betegszámot meghatározó új törvény, így aztán csak most került sor intézkedésre. — A biztosítottak már leadták a betegbiztosítási kártyájukat valamelyik háziorvosnak. Mi lesz azokkal, akik az újonnan kialakítandó körzetek ellátási területén laknak? Most vihetik máshová a kártyájukat vagy automatikusan átkerülnek az új háziorvoshoz? — Az állampolgár tudta és beleegyezése nélkül a beteg- biztosítási kártyákkal manipulálni nem lehet. A polgár tehát oda viszi és annak adja a kártyáját, akinek akarja. — Akkor viszont az a kérdés merül fel, lesz-e elegendő beteg- biztosítási kártyája az új körzetekben működő háziorvosoknak? Hiszen köztudott, hogy az orvosok finanszírozása szoros összefüggésben van a náluk leadott kártyák számával. Bizonyára ezért nem reklamáltak a 4 ezres kártyaszámú orvosok, jóllehet, több a betegük, mint valaha. — Kétségkívül kevesebb kártyája lesz az új körzetekben az orvosoknak eleinte. Ezért egy-két évig az önkormányzatnak a zsebébe kell nyúlnia. Aztán persze előbb-utóbb a betegek rájönnek, hogy jobb nekik az új körzetben leadni a kártyájukat, mert alacsonyabb betegszámnál több időt tud az or 'os foglalkozni velük, a p: jblémáikkal. Hiszen há- rom-négyezres » betegszám mellett bármennyire is lelki- ismeretes az orvos, képtelenség megfelelő ellátást nyújtani. Mindez persze elkerülhető lett volna, ha annak idején hallgatnak rám városatyák. — Mi van akkor, ha valaki ragaszkodik a régi háziorvosához? — Az állampolgárnak joga van a szabad orvosválasztás értelmében ott maradni a régi körzetben. — Mibe kerül az új körzetek kialakítása? — Igyekeztünk úgy megoldani a dolgot, hogy minél kevesebb pénzébe kerüljön ez az önkormányzatnak. Mindhárom új rendelőnek megvan a helye, az olyan körzetekben, ahol eddig csak „egy műszakban" volt rendelés, most délelőtt, délután lesz. Ez a betegeknek is jobb, hiszen így mindig találnak orvost. F. Kováts Éva Régió: konzervatív? Liberális? Mai történet, szomorú tanulsággal Történetünk főszereplője, Anna, több mint 20 éve kötött házasságot, és éppen októberben. Fia, aki a János nevet kapta, 1974-ben, Anikó nevű lánya pedig 1975-ben született. A házasságot 6 évvel ezelőtt bontották fel. A történet innen kezdődik. — Nem térek ki a válás előzményeire, azt hiszem, nehéz lenne elképzelni azt a lelki terrort, amit átéltem, ami odáig vezetett. Ez volt az oka annak is, hogy belementem, János az apjával maradjon, Anikó pedig velem. A válás után fél évig közös lakásban éltünk, nem volt más megoldás, de a vége az lett, hogy János sem ment az apjával. Énnek okairól sem kívánok beszélni, elég keserves volt, legyen elég a tény, hogy ő is velem maradt. Akkor abban állapodtunk meg, hogy ezer-ezer forintot fizet az apjuk a gyerekek után, s havonta besegít valamilyen, a gyerekeknek szükséges dolog vásárlásával. A pénzt kisebb-nagyobb nehézségek leküzdése után meg is kaptam, vásárlásról szó sem volt. Ez azt jelentette, hogy sem karácsonyi ajándék, sem születésnapi. Ekkor úgy döntöttem, bírósághoz fordulok, mert a megállapodás az megállapodás. A bíróság megítélte a volt férjem fizetésének 40 százalékát gyermektartás fejében, s emellett úgy döntött, 10 ezer forint „hátralékot" kell még ledolgoznia, olyan kevés volt az eddigi támogatás. A gyerekek közben tanultak, mindketten szakmát szereztek. János tovább szeretett volna tanulni, sajnos nem sikerült. Közben megjegyzem, miután a fiam betöltötte 18. évét, természetesen a gyermektartás a felére csökkent, ahogy az szabályos. Sajnos a kislányom munka- nélküliként kezdte a pályát, hasonlóan olyan sok mai fiatalhoz, ám szerencsére adódott egy lehetőség, Angliába utazhatott, egy családhoz, ahol amellett, hogy besegít a háztartásba, nyelvtanfolyamra is járhatott. Tavaly augusztusban utazott el, idén májusban középfokú nyelvvizsgát tett. Hamarosan lejár a családdal kötött szerződés, s Anikó hazajön. Közben a fiamnak is adódott egy lehetőség, németországi munkára kerestek embereket, s János is belekerült a kiutazó csoportba. Néhány hete utazott el. Mindezeket azért mondom el, hogy érthető legyen a helyzet, amibe kerültem. Azt hiszem, akinek már utazott el gyermeke külföldre, akár tanulni, akár dolgozni, az tudja, mivel jár ez. Nem filléres dolog. Mert csak egy ilyen hosz- szú kint tartózkodás és távoli utazás előtt derül ki, hogy nem lehet elvinni az agyonmosott fehérneműt, a megstoppolt zoknit, az elvékonyodott törölközőt, a kopott orrú cipőt. Ráadásul Anikó egy hónapot nyáron itthon töltött, mivel a befogadó család nyaralni ment, s a szerződésben az állt, erre az időszakra sem szállást, sem zsebpénzt nem adnak neki. Pont erre az időszakra esett János útja is, aki több mint egy hónapot töltött fizetés nélküli szabadságon, mivel a kiutazás időpontja egyre csak csúszott. A volt férjem, a gyerekek apja néhány hónapja bírósághoz fordult, mondván, nem hajlandó több gyermektartást fizetni Anikó után, mert semmi szükség nem volt arra, hogy Angliába utazzon a gyerek, miért nem jó neki a munkanélküli segély. Azt hiszem, nem kell részletezni, mit érzett a gyerekem, mikor erről tudomást szerzett. A bíróság a lányom külföldi munkáját pályamódosításnak állapította meg, s a gyermektartás fizetését november 30-ig írta elő. Amióta elváltunk, éjt nappallá téve dolgozom, s ez szó szerint értendő, semmi túlzás nincs benne, többet vagyok bent, mint otthon. Az a szerencsém, hogy jó fizikummal és kondícióval rendelkezem, mert másként nem bírnám ki. A gyerekeimnek a legjobbat akarom, mint minden anya, minden szülő, nem értem, miért baj az apjuknak, hogy mindent megteszek azért, hogy boldoguljanak, hogy ne munkanélküli segéllyel kezdjék az életet. Nagyon-nagyon nehezen teremtettem elő a pénzt az utazásukhoz, a felruházásukhoz, egyebekhez. Augusztusban az én fizetésemből éltünk hárman. S borzasztóan fáj, hogy a fiam elutazása előtti napon másodfokon is a bíróság elé kellett állnom, mert a gyerekek apja fellebbezett, nem fizet november 30-ig. Azt mondta, minek jön Anikó haza Angliából, egyáltalán minek is ment oda. Szomorú, de tény, hogy a gyerekek utazásához semmi módon nem járult hozzá az apjuk és az apai nagyszülők sem. Betöltötték a 18. évet, ezzel „vége a dalnak". Nem is foglalkoznék a dolognak ezzel a részével, de borzasztóan fájt megélni azt, hogy a gyermekeim apja bíróság elé citált, amiért megpróbáltam valami többet nyújtani Anikó lányomnak a munka- nélküli segély helyett. A bíróság döntött: szeptember 30-ig járt a gyermek- tartás Anikó után. A rám kiszabott perköltséget János fizette ki, a félretett pénzéből. A gyerekeimet is, engem is, nagyon megviselt ez a tortúra. Venter Marianna Bakk Miklós, lugosi ön- kormányzati politikus, a bukaresti Hét című magyar nyelvű lap területi szerkesztője a közelmúltban Szekszárdon járt, a lugosi küldöttség tagjaként. A nemzeti és az európai kultúra viszonyát elemző kulturális fórumon a „regionális" és a „nemzeti" fogalmáról tartott előadást. Arról beszélt, hogy Magyarországon az egyes régiók más-más szellemi örökséget visznek magukkal. Bakk Miklós, aki az RMDSZ szabadelvű körének tagja, referátumát az „euro- retorikát" kissé átértelmezve, azzal zárta: beléphet-e az ország Európába ilyen töredezettséggel?- Előadásában elmondta: Nyugat-, és Kelet-Európábán a régió fogalmának eltérő tartalma van. Mi ennek az oka?- Igen, érdekes módon, ha régiók Európájának eszméjéről beszélünk, ezt különbözőképpen közelítik meg Nyugaton és Keleten. Itt a regionali- zálódás most a helyi közösségek autonómiáját jelenti, és elsősorban a liberálisok támogatják, Nyugaton viszont meglátásom szerint konzervatív fogalom a régiók Európája. Ennek a magyarázata abban rejlik, hogy Nyugaton a nemzetállam fogalma kiürült, elvesztette szimbolikus hatalmát a polgárok felett, a nemzetállami lojalitás elszürkült. Viszont létezik ezekben a társadalmakban is egy olyan igény, hogy a polgárok átélhető szimbólumokhoz, nagyobb egységekhez kapcsolódjanak, és ha ezt egy nemzetállam nem tudja biztosítani, akkor kisebb egységek, a tartományok felé fordulnak. Ez nyilván tradicionális értékekhez kapcsolódik, ezért látom azt, hogy a konzervatív erők karolják fel ezt a fajta re- gionalizálódást.- Mindennek alapján kívánatos-e ön szerint, hogy Kelet-Eu- rópában kialakuljanak, vagy tovább fejlődjenek a régiók?- Ez nem kívánatosság, vagy nem-kívánatosság kérdése, de véleményem szerint igen, kívánatos. Ez elsősorban reális folyamatok kérdése, a politika oldaláról megközelítve itt arról van szó, hogy ezeket a folyamatokat felismerjük-e, és ha igen, hogyan kezeljük. Az is kívánatos, hogy ezeket a regionalizálódó folyamatokat a politika támogassa.- Akkor is, hogyha térségünk ebben elkülönül a nyugat-európai sémától?- Ezzel nem kerülünk szembe a nyugat-európai’ sémával, mert az a kettősség, hogy létezik az államok Európája és létezik a régiók Európája, nem úgy fog feloldódni, hogy az államok Európája fog győzni. Az más kérdés, hogy a maastrichti Európa szellemében főként az államok közti együttműködésről esik szó, de ugyanakkor végbe megy egy látens folyamat: Európa belső dekolonializációja, amely felszabadítja a régiókat. Ez azt jelenti, hogy a régiókban az autonómia intézménye ott is tovább fog fejlődni. Kelet-Euró- pában mindez egyelőre még a nemzetállamokon belül feszültségeket teremt, viszont a lényeg mégis csák az, hogy vannak létező, jól működő autonómiák, amelyek nagy időtávlaton belül egyetlen lehetséges alternatívák.- Romániában ma is probléma, hogy a széttagoltság erősebb, mint az egység. Ön mit gondol erről?- Valóban, a kultúra és a mentalitás terén is nagy eltérések vannak a régiók között. Amennyiben az egységesülő Európa kinyújtja karját, és valamilyen formában Románia továbbra is a demokrácia útján halad - egyfajta kényszerként egyelőre -, ez a belső de- kolonializációs folyamat jelentkezni fog. Ez azt jelenti, hogy Románia olyan belső régiói, itt Erdélyre, és a Bánságra gondolok, amelyek a hetven éves román állam történetében mindig is belső gyarmatként kezeltettek, felértékelődnek, és ezek lesznek azok a területek, amelyek húzóerőként Romániát az európai integráció felé fogják vinni. Amennyiben az etatista hagyomány győz, továbbra is belső gyarmatokként léteznek az egységes román nemzettesten belül, ebben az esetben Románia európai integrációja nagyon is kérdéses.- Az erdélyi magyar politikusok között sokan - gondolok itt Tőkés Lászlóra és híveire -, közel állnak az itt terítékre került etno- centrikus gondolkodáshoz. Ön hogyan látja ezt?- Egy természetes plurali- zálódás végbe ment az RMDSZ-en belül és kialakultak markáns irányzatok, intézményesültek is, és valóban léteznek irányzatok, amelyen belül az etnocentrizmus jelen van. A Tőkés László nevével fémjelzett irányzat nem sorolható egyértelműen ide, bár valóban, azok állnak mögé, akik valamiféle etnocentrizmusban hisznek. De bánjunk csínján az etnocentrizmussal. Az RMDSZ-en belül - egyébként én nem használnám ezt a fogalmat —, ez nem azt jelenti, hogy a gyakorlati politizálás szintjén ezek az irányzatok a befelé fordulás hívei, hanem hogy nem tudnak együttműködni a román politikai erőkkel. Abban az értelemben, ahogy az Csurkánál megjelenik, nem beszélhetünk etno- centrimusról. Tőkés László egy elemi igazságtétel szimbóluma is, egy olyan frusztrált társadalomban, ahol nem történt még igazságtétel, és szükség van az ezt szimbolikusan megjelenítő személyiségekre is. És mivel ez az igény még nagyon erős, ezért Tőkés még szimbolizálja az RMDSZ egységét. Tóth Ferenc i
