Tolnai Népújság, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-05 / 232. szám

4 KÉPÚJSÁG TAMASI ES KORNYÉKÉ 1993. október 5., kedd # A városházán hallottuk Rovatunkat kezdjük két vi­zes hírrel. Egyik: a Tolna Me­gyei Víz- és Csatornamű Vál­lalat átalakulása kapcsán a Tamási városkörnyék telepü­Segítség az iskolának Nem lehet szó nélkül hagyni azt a jótékony segítő­készséget, egészséges nagy­vonalúságot, azt a gesztust, amit Nagykónyi, Értény és Koppányszántó önkormány­zata tett a diákok érdekében. Ha az embernek nem a szülő­földjéről, az ott nevelődő jövő­ről lenne szó, akkor is magas C-n kezdené a híresztelést, hát még így. Szóval arról van szó, kérem, hogy az említett há­rom önkormányzat - megbíz­ható forrás szerint - az 1-8. osztályosoknak ingyen bizto­sította a füzetcsomagot, az 1. és 5. osztályosoknak a gyur­mától a zsírkrétáig mindent - három füzetet, 1. osztályban betűtartót is -, és a többi tanu­lócsoportnak is megvette az összes szükséges eszközt. Ezen kívül egy osztályra való vonalzóra, körzőre, ragasz­tóra, vízfestékre és rajzlapra is jutott, amit a pedagógus ka­pott meg, és ezek egy része több évre megmarad. Tankönyvről szólva meg­tudhattuk, hogy 1-3. osztály­ban az alsós nevelők teljes igényét kielégítették az Apác­zai Kiadó kiadványaiból. Munkafüzetek, felmérőlapok, házi feladat gyűjtemény, ma­tematikához számológépek, óra, szorzótáblák kerültek az iskolába, mellettük pedig 4-8 osztályig a tankönyvek, a munkafüzetek, az ellenőrző dolgozatok, a felmérőlapok és az ezekhez szükséges nevelői segédletek, összefoglaló táb­lázatok - ének, matematika, fizika, kémia -, valamint a technika tanításához szüksé­ges eszközök is biztosítottak. Harmadik éve van a nagykó­nyi iskolában leány gyakorlati foglalkozás, s az itt felmerülő igényeket szintén kielégítik. Teszik ezt úgy, hogy a költ­ségvetés tervezése előtt meg­beszélik a polgármesterekkel a dolgot és az önkormányza­tok erre terveznek pénzt. A Nagykónyiba bejáró gye­rekek közül a koppányszántó- iak ingyen kapják az ebédet, a nagykónyi önkormányzat 10-15 forinttal járul hozzá a költségekhez, s az értényiek is amíg futja, addig adnak tá­mogatást. Koppányszántó és Nagykónyi 2-2 ezer, Értény pedig 3 ezer forinttal támo­gatja ö közép-, illetve felső­fokú tanintézetbe járók isko­lakezdését. Mindhárom köz­ségben a máshova járó kisis­kolásoknak is fizetik a tan­könyvet és a füzetcsomagot. Az iskolai könyvtári tulaj­donú tankönyvekre pályáza­ton 88742 forintot nyertek a kónyiak, s a próbaév követke­zik. Kérdés: tud-e jövőre azokból tanulni valaki vagy csak egy évig bírják a „gyűrő­dést"? Újabb adó lesz? Jégtörő atya Ozorán Kiss Gyula: - Hiányozna, ha nem lenne a pap léseinek önkormányzatai egyhangúlag a vállalat rész­vénytársasággá való átalaku­lását támogatják. A másik hír: még a nyár elején tárgyalta a tamási képviselő-testület a vá­ros idegenforgalmi helyzetét és ennek során felmerült, hogy a termálfürdő vízbázisát egy harmadik kúttal bővíteni kell. Ennek hozzávetőleges költsége tizenkettő-tizen- nyolcmillió forint lenne, ami­nek a biztosítása érdekében az önkormányzat és a vízmű ille­tékesei tárgyalásokat kezdtek. A MATAV az önkormány­zattal történt egyeztetés után saját beruházásban a város el­látatlan területein öt nyilvá­nos telefonfülkét helyezett el. Ez a Vágóhíd utcát, a vasútál­lomást, az Építők útját és az újvárosi részt érinti. Szeptember utolsó szombat­ján rendezték meg a régi ha­gyományokat felújító nagysi­kerű szüreti napot a városban, amely népművészeti kirako­dóvásárral, fúvószenekari ta­lálkozóval, térzenével, színes felvonulással, majd este a Kossuth téri utcabállal szóra­koztatta a közönséget. Az el­képzelések szerint hagyo­mányt kívánnak teremteni e rendezvénnyel, s a siker azt mutatja, nem lesz nehéz. Érdeklődtünk a helyi adók esetleges változása felől és megtudtuk, hogy a már ko­rábban jelzett magánszemé­lyek kommunális adója mel­lett felmerült a mezőgazda- sági művelés alatt álló belterü­leti földekre történő adókive­tés lehetősége is. Az előzetes számítások után a pénzügyi ellenőrző bizottság tárgyalja a témát és tesz javaslatot a he- lyiadó1rendelet esetleges mó­dosítására. Az „eredményre" a döntés ismeretében visszaté­rünk. — Foglaljanak helyet, Pol­gármester asszony - maga már járatos itt -, én is jövök mindjárt, csak veszek ma­gamra egy reverendát - mondja az üdvözlő kézfogás után Kiss Gyula ozorai plébá­nos, aztán mire elhelyezke­dünk, már köztünk is van. Széket hoz, ráül, mondja, arról könnyebb felállni. — A Népújságtól vannak - fordul hozzánk. - Énrólam az mindig rosszat írt. Dalmandi plébános koromban, 1969-ben jelent meg egy írás, aminek az volt a címe, hogy A rend ellen prédikál. El is húztak érte az autóvezetői vizsgán - neveti el magát, majd sorra vesszük közös ismerőseinket, a plébá­nos úr egykori osztálytársait, e sorok írójának ma már csak visszajáró, hajdani földijeit, aztán ahogy mondani szokás, a dolgok közepébe vágunk. — A rendszerváltás után milyen helye, szerepe van a papnak Ozorán? - tudakoljuk. — Hiányozna, ha nem lenne a pap, még a vallástala­noknak is, hiszen Szent István óta mindig katolikus község volt ez a település. Nem is tudnák pap nélkül elképzelni az életet. Csak azért felelek ilyen szépen - mosolyog -, mert maga értényi, én meg magyarkeszi származású va­gyok és ugye az a két falu kö­zel van egymáshoz. A szolgá­lat? Rendszeres istentiszteletet tartok, elvégzem a hitoktatást - hetven gyerek, köztük egy cigány is jár hittanra -, foglal­kozom a fiatalabb korosztály- lyal, az öregekkel, a betegek­kel. Azt tapasztalom, hogy 28-tól 55 éves korig nem lehet kimozdítani az embereket semmire, mert megjegecese- dett bennük a közömbösség. Igaz, ezek voltak a múltban a legnehezebb helyzetben. — Ez a felismerés akkor feladatot is ad a papnak. — Persze! A fiatal generá­ciót kimozdítani, megtörni a jeget, ez az a munka, amiben közvetlen beszélgetéssel és prédikációval lehet célba érni, illetve a polgármester asszony által szervezett gyűlésekkel, rendezvényekkel. — El sem tudjuk egymás nélkül képzelni ennek a meg­oldását - erősíti meg Schranz Istvánná polgármester, majd a plébános urat hallgatjuk. — Így van, hiszen egyet akarunk. Azt, hogy a falu gondolkodása, lelki arculata megváltozzon, a becsület, a tisztesség, a felelősségtudat, a munkaszeretet kerüljön elő­térbe. Ezek nélkül nincs társa­dalmi élet és egyéni boldogu­lás sincs. — Mindez keményen kijön ám a prédikációkból is - állítja a polgármester. — Ha ilyen jó megértésben munkálkodnak, akkor feltéte­lezhető, hogy az egyházi in­gatlanok visszaadása ügyében nem volt és nem is lesz olyan helyzet, mint amilyenről mos­tanság Dabas-Sáriban hallani. — Ebben az ügyben volt az első nézeteltérésünk, de Gyula bácsi megértette, hogy erő­szakkal nem érünk el semmit, a vallásnak belülről kell jön­nie. — Minden a szülői otthon­tól függ és azon fáradozunk a rendezvényekkel, hogy a tu­datot felrázzuk - állítja a plé­bános. - Az, hogy hogyan ve­szi elő a gyerek a zsebkendőt, hogyan áll a nadrág rajta, hogy nem tud keresztet vetni, köszönni, az mind kiinduló­pont. Mert ebből is látszik, mennyire üres az élete. Ebből pedig az következik, hogy egyre követelődzőbb lesz, majd kidobja apját-anyját. — Ha jól tudjuk, tíz év az egyházi ingatlanok visszaadá­sának az ideje. — Igen, 2001-ig kell vissza­adni, de itt nem lesz belőle semmi, mert a cigányok azt se tudják mi az. Csak a kereszte­lés meg a temetés kell nekik az egyháztól. — Meg kell adni a lehető­séget az egyházi oktatásnak - vélekedik a polgármester -, de nem kell elkülöníteni a kettőt. — Valaminek változni kell: vagy egyházi iskola legyen, vagy meg kell várni, míg a pedagógusok kicserélődnek, mert azok, akik a demokráci­ában végeztek, erkölcsi vona­lon hátráltatnak. De én hibáz­tatom az államot is - magya­rázza a plébános úr -, mert er­kölcstant természettudomá­nyos alapon azért kellene taní­tani. Mindenről szavaznak a parlamentben, ám erről nem, pedig a közerkölcs, a közbiz­tonság le van rombolva. — Állítólag a kormánykoa­líció pártjai zászlajukra tűzték a keresztény szellemiséget, eszmeiséget. — Az külsőség, mert ha nem az lenne, akkor megsza­vazták volna a természeti er­kölcs tanítását. — Plébános úr megnyilat­kozását hallottam már falu­gyűlésen, a Népújságban pe­dig olvastam, hogy Kónya Im­rének kemény kérdéseket tett fel egy ozorai fórumon, most nekünk is elmondta a vélemé­nyét. Mennyire politizál ma egy pap? — Nem politika ez, hanem társadalmi, erkölcsi kérdés, egészséges kritika. Aki frakcióvezető, feleljen meg mindenkinek mindenkor pon­tosan, ne handabandázzon. Egyébként nemcsak a breviá­rium tartozik hozzám. Van te­endőm bőven, csak az a baj, hogy öreg vagyok, elmúltam hetven. Itt, Ozorán az ősi la­kosság is paptisztelő volt, s ha leteszem a lantot, akkor húsz évig nem lesz új utánam. És ez baj - mondja, majd a kapuig kísér. Abban a reményben búcsú­zunk, hogy jóidéig szól még az a lant Ozorán... Ékes László Fotó: Gottvald Károly Fény és árnyék Nem, nem panaszkodik Miklós Lajos, a tolnanémediek pol­gármestere, de azért a hangjából kitetszik a keserűség és a cse­kélyke öröm is. Ezek bujkálnak egymást váltva a mondataiban, s ezt a fény-árnyék jelenséget tapasztalhatjuk az alábbiakban. A napos oldalra kerül az a tény - az előző logikát követve hogy a szentpéteri ivóvízvezeték kiépítéséhez megkapták a cél- támogatást, s a Kapos-Koppányvölgyi Vízitársulat november 20-ra vállalta a kivitelezést, amit a tolnanémediek a simontor- nyai önkormányzattal közösen finanszíroznak. Az egészséges ivóvízzel való ellátás harminc családot érint, s ez lakóházanként körülbelül százezer forint költséget jelent, mivel ritkán lakott terület és elég távol van a csatlakozási lehetőség. Ugyancsak a fényes oldalra kívánkozik az a tény, hogy jövő évben ötvenmilliós költségvetéssel elvégzik a 61. számú főköz­lekedési út rehabilitációját Tolnanémedi belterületén, feltúrják a községet, megszélesítik az utat, új burkolattal látják el, s ahol szükséges, ott a közműveket is áthelyezik. Erről az önkormány­zat vezetői az elmúlt héten tárgyaltak a KM illetékeseivel. Nagyon nagy gondot okoz a munkanélküliség a községben. A hetvenet megközelíti a jövedelempótló támogatásban része­sülők száma, de ez még év végéig nő, hiszen új munkahely léte­sítésére nincs lehetőség. A volt Temaforg-telepet ugyan meg­hirdették - október 31 a határidő -, ám még jelentkező nincs. Az egyetlen reménysugarat, a pisla fényt az árnyékban az Alisca Patent kistérségi programja jelentheti - vállalkozó szelleműek- nek termékértékesítést biztosíthat -, de ehhez is pénz kell. Ugyancsak a jövő fényét jelentheti az a meghívó, amit Miklós Lajos a györkönyi polgármestertől kapott és amellyel október 8-ra összejövetelre invitálja a kétezer lélekszám alatti települé­sek vezetőit - hatvankilencet -, hogy megalakítsák az érdekvé­delmi szövetséget. Reméljük, sikerrel járnak. Beszédes talányok Simontornyán a Simovill előtt tisztítják a közárkot, s miközben ember és gép végzi a dolgát, a nagyközség vezetői azon tűnődnek, hogy miért hordják oda a Beszédes lakó­telepiek az összes szemetüket, ha egyszer van a településen intézményes szemétszállítás. Hosszabb ideje visszatérő témánk - nem véletlen, hiszen a simontornyaiaknak is egyik legnagyobb vágya - a torna­csarnok. Örömmel jelenthet­jük, hogy a műszaki átadása október 15-én lesz, az ünnepé­lyes csarnokavató pedig no­vember 20-án 14 órakor. Az aktus programja többé-ke- vésbé készen áll. Ezek szerint a sportcsarnokigazgató meg­nyitója után dr. Nádori László országgyűlési képviselő avatja - vele jön az ünnepségre Hi­degkúti Nándor is -, azután pedig dr. Dési Ivánná pol­gármester köszöni meg azok­nak a munkáját, akik sokat tet­tek az új létesítményért. Az óvodások, az iskolások mű­sora követi ezt, majd a paksi ritmikus sportgimnasztikások bemutatójának tapsolhatnak, és szurkolhatnak a Simontor- nya-Komló kézilabda mérkő­zésen, a Simontomya-Szek- szárd öregfiúk kézüabda mérkőzésen és a Simontor- nya-(régi) Öregfiúk Futball­válogatott összecsapáson. Elkészült a Székelyi utca vízlevezetőjének a fele és a la­kosság zöme nem érti meg, miért nem csinálták meg vé­gig. Nos, ennek legalább két oka van. Az egyik, két ütem­ben tervezték megvalósítani, éppen az anyagiak miatt (a második szakasz is többe ke­rül ötmilliónál), a másik ok, hogy az érintett simontornya- iak közül kevesen fizették csak be a hétezer forintokat. Van más is, amiért „értet­lenkednek" Simontornyán. Nem értik, miért van a 61. számú főközlekedési úton a Sió-híd és a helységnévtábla között a járdasziget. A cso­mópontig nagy a távolság, addig még felgyorsulhatnak a járművek - mondják, s aki vesz egy kis fáradtságot, s ki­megy a helyszínre, az azt is láthatja, hogy az úttestbe épí­tett lassítok nincsenek hatás­sal a gépkocsivezetőkre. Olyan gyorsan haladnak a kamionok a szűk sávban, hogy az út szélén dolgozó munkások sapkáját messze repíti a szél. A talány után maradjunk a konkrétumnál, a biztosnál. Szeptember 30-án 18 tagú ké- zilabdás delegáció utazott a Hamburg melletti Burdorfba, s vitték magukkal a polgár- mester meghívólevelét. A nagyközség vezetői ugyanis ki akarják terjeszteni a kapcso­latot más területre is. Nem értik, mert nem látják a járdasziget szerepét a 61. számú úton 1 4 f l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom