Tolnai Népújság, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-01 / 229. szám

4 «ÚJSÁG BONYHÁD ÉS KÖRNYÉKE 1993. október 1., péntek Az öregség nem betegség A szüléink dalait énekeltük Tallózó a Wemauer Anzeigerb'ól (Folytatás az 1. oldalról) Neubauer Pálról első ráné­zésre senki nem mondaná meg, mekkora mókamester. Csak a nagymányokiak - no meg akik látták már színpa­don - a megmondhatói, hogy a csendes beszédű, nyugodt, férfi hogy meg tudja kacag­tatni az embereket. Odahaza kerestük fel, a ta­lálkozót úgy szerveztük meg, hogy be tudja fejezni az ebéd­főzést. Láthatóan hozzátarto­zik a mindennapjaihoz az ef­fajta munka. Mindig is energikus ember volt, de ezt sikerült úgy csi­nálnia, hogy nem vált mások terhére. A német nemzetiségi együttes állapító tagjaként ő kezdte betanítani a táncokat. — Akkor még „könnyű" volt, csak azt kellett csinálni, amit a szüléinktől láttunk - emlékszik Pali bácsi, majd na­gyot sóhajt, mikor arról be­szél, hogy az első öt táncos párból immár csak három férfi és három nő él. Pali bácsi fe­lesége varrta az együttes ru­háit. Ő is meghalt már, az volt az utolsó kívánsága, hogy az akkor néhány hónapos déd­unokát tanítsák a német szóra. A család nemcsak az ő ked­véért teljesíti ezt a kérést.. . Fejben tartja Amióta a felesége meghalt, nem táncol, de eljár az együt­tesbe. Akik látták a mányoki- akat szerepelni, tudják, hogy Pali bácsi az, aki két zeneszám között - amíg a táncosok átöl­töznek - szóval tartja a közön­séget. Nagymányokon és ta­lán nemcsak Nagymányokon Pali bácsi tudja a legtöbb né­met történetet, viccet, köz­mondást, pedig soha le nem írt egyet se közülük. Az egyik nagybátyjától - aki kőműves volt - tanulta őket. Mostanság a diákok, egyetemisták járnak hozzá magnóval és jegyzetfüzettel, hogy leírják ezeket a történe­teket, amelyek az itt élő né­metség habitusát, életmódját, mentalitását tükrözik. Egy „hitelesített" módszer Az együttesbe most is szí­vesen jár. Több mint tíz éve, hogy az iskolában testnevelés órákon tanította az német tán­cokat. A módszert azóta „hite­lesítették", azaz manapság - megyénkben is - többhelyütt órarend szerint népi táncot tanulnak a kisdiákok a testne­velés órák egy részén. Aztán jöttek a fiatalok. — Ma már mindent tudnak - dicséri őket Pali bácsi - úgy mint a Wushcing Ági, aki az együttest vezeti. Pali bácsi a hetvenegy évé­vel jól van, bár, mint mondja, az orvosok néhány éve egy­szer már letettek róla, mikor „besárgult". Akkor kért egy kis bort. A kórházban az orvos megengedte neki, hogy igyék. Harmadnapra felült az ágy­ban ... — Soha nem voltam be­rúgva, pedig elképzelheti, harmincöt év alatt hány lagzi- ban voltam! - mosolyog ha­miskásan. Németül mesél svábul beszélget Tudja, az az érdekes, hogy otthon svábul beszélgetünk, de mikor ezeket a meséket mondom, az „írott" német nyelven beszélek - mondja Pali bácsi. Lehet, hogy jövőre már ott lesz a dédunoka is az együttesben a legfiatalabbak között. Most még a betűkkel van elfoglalva - mondja a dé­dapa - de jövőre már jöhet. Addig kihúzom, aztán otthon maradok: csinálja tovább a ki­csi... Hangyái Fotó: Degré- A wemaui Motorclub 25 éves jubileuma alkalmából au­tókiállítást szervezett, erre 52 kiállítót sikerült megnyer­niük.- A nagy hagyománnyal rendelkező cserkészek is 25 éves „születésnapjukat" ün­nepelték.- A Donauschwäbische Kulturstiftung célja a ma­gyarországi kapcsolat, a né­met származásúak kultúrájá­nak támogatása magyar hazá­jukban. Ennek keretében tá­mogatták 1988 óta: az újpetrei művészeti kiállítás megrende­Hamarosan itt a fűtési sze­zon. Milyen a kínálat Bony- hádon? - ezt kérdeztük Filc- zinger Jánosnétól, a Tüzép Rt. irodavezetőjétől. — Kétféle brikettel, má- nyokival és dorogival, vala­mint hazai barnaszénnel és import kőszénnel várjuk ked­ves vásárlóinkat. A mányoki brikettnek te­lephelyünkön hatszázhetven- egy, a doroginak hétszázhat­vanhárom, a hazai barnaszén­nek négyszázhúsz, míg az import kőszénnek hétszáz­hetven forint mázsája. A nagymányoki művi szén, vagy ahogy egymás közt ne­vezzük a „parázs" brikett hat- százhuszonhét forintba kerül közvetlenül a gyárnál, de a bonyhádi telepen is be lehet fizetni, szintén ennyiért. Az iszapszén már elfogyott, s idén ebből már nem kapunk. Tűzifa készletünk hasáb és fűrészelt - „kuglizott" - ve­gyes és akácfából áll. A vegyes hasáb háromszázötvennégy, a fűrészelt háromszázkilenc- venkettő, az akác hasáb négy­százhatvan, a fűrészelt pedig kettő híján ötszáz forintba ke­rül mázsánként. — Melyik szén a kelendő? zését Wemauban, a bonyhádi képviselőtestület tapasztalat- cseréjét, óvónők cseréjét, a bonyhádi óvónők által kidol­gozott programot, amit a né­met nyelv hatékonyabb elsajá­títtatása érdekében állítottak össze az óvodában - Tűzoltógyakorlatot tar­tottak, melyen a Wemauból és környékéről toborozták a lánglovagokat. Augusztus vé­gén háromnapos táborozáson vettek részt ezek a csoportok, ahol jól szervezett programok nagy élményt jelentettek szá­múiba. — Nagyon viszik az orosz kőszenet és a mányoki „to­jást" is, ami em porzik és nem kormol, ugyanakkor magas a fűtőértéke. Nagymányokon igen szigo­rúak az elvárások a minőséget illetően, hisz naponta mérik a kalóriát. — Lesz-e az idén akciós szén? — A korábbi évekhez ha­sonlóan idén a nyár folyamán sem hirdettük meg a szokásos akciót, s előreláthatóan idén már nem is lesz. Viszont most kezdték meg az olcsóbb orosz­lányi barnaszén szállítását te­lepünkre. — Tény, hogy nem olcsó „mulatság" manapság a tü­zelő beszerzése. Az áraink pedig a piaci viszonyokhoz igazodnak, ezért állandóan változnak. — Télen folyamatos lesz az el­látás? — Nehéz megjósolni, mert az egyben függvénye a tél keménységének is. Mindenesetre örvendetes, hogy a brikettgyár és a bánya­társulás az előzetesen csupán egy hónapra tervezett nagy­mányoki termelést meghosz- szabbítja. Hunyadi István Pali bácsival a macskája incselkedik Mit rakunk a tűzre? Nyakunkon a tél Schirilla György a könyvtárban A Vita Nova Klub Egész­séget mindenkinek rendez­vénysorozatának következő vendége Schirilla György. A sportember október 7-én, délután fél ötkor a városi könyvtárban tart előadást, melynek címe Hosszú, bol­dog élet - Egészség vagy be­tegség. Madárkiállítás A Madárbarátok köre ok­tóber 23-án és 24-én rendezi idei díszmadár-kiállítását a művelődési központban. Ismét arany az oroszlán Alig egy hónapja írtunk ezeken a hasábokon arról, hogy rövidesen újra nyílik az egykor Békének nevezett szál­loda, amely visszakapja a pa­tinás Arany Oroszlán nevet. Panghy László tulajdonos és családja az elmúlt kedden bemutatta a bonyhádiaknak a régi-új szállót. Sok szó nem esett, szalagot sem vágtak át, egyszerűen betessékelték a vendégeket: nézzenek körül. A meghívottak kissé meg- hökkenve álltak meg egy egy szoba ajtajában, merthogy so­kan emlékeznek még a lavó- ros korszakra, amikor fürdő­szobának még híre-hamva nem volt, penészvirág viszont annál több nyűt az épületben. Az egykori díszterem is visz- szakapta régi fényét, a lépcső­ház pedig igazán impozáns lett. Sokáig lehetne még mél­tatni a mesterek kezemunká- ját, de ezt igazából látni kell. No és persze kóstolni. Mert­hogy elegáns söröző is nyílt az épületben, és a rövidesen in­duló konyha étlapján a köre­tek között az Aviko Rt. tucat­nyi fajta burgonyakészítmé­nyeit találhatja a vendég. A ma kezdődő népzenei ta­lálkozó is ad alkalmat a néze­lődésnek, kóstolgatásnak, hi- kocsmájának az Arany Orosz- szén a rendezvény Folk- Ián ad otthont. Az impozáns lépcsőház Először élőben Népzenei találkozó Az első népzenei találkozót 1983-ban rendezték Bony- hádon. Akkor még dél-dunántúli előadókat hívtak csak, a kö­vetkező évben már a Dunántúl minden tájegysége képvisel­tette magát, majd 1985-ben került megrendezésre az első or­szágos találkozó. A kezdetekről és a ma kezdődő V. Országos Népzenei Találkozóról a mozgalom elindítóját, és mindenkori főszervezőjét a Bartina együttes kiváló zenészét, Szabó Lász­lót kérdeztük. — Éppen tíz évvel ezelőtt rendezték az első népzenei talál­kozót. Honnan jött a kitűnő öt­let? — A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején már kezdett megizmosodni a nép­zenei mozgalom. Ugyanakkor a népzenészeknek - különö­sen a második, harmadik vo­nalbelieknek - nem volt fó­rumuk, ahol megmérethettek volna. Ezért gondoltuk, hogy van létjogosultsága egy ilyen találkozónak. Meg is rendez­tük 1983-ban. Igaz, első alka­lommal még sután sikerült, de hál 'Isten nem ment el a ked­vünk tőle. 1994-ben segítséget kértem az akkori Népműve­lési Intézettől. Ezután jött az ötlet, hogy a rendezvény kap­jon még nagyobb nyilvános­ságot. Megkerestem a Magyar Rádiónál Máder Lászlót, a népzenei rovat akkori vezető­jét, aki nagyon segítőkésznek bizonyult. Á rádió a rendez­vényünkön azóta is felvétele­ket készít. Most első alka­lommal élő egyenes adásban közvetíti a szombat este 7 óra­kor kezdődő koncert első ré­szét. Ezen a sztárvendég a Téka együttes lesz és házigaz­daként fellépünk mi. — A versenyre zenekarok és szólisták jelentkezhettek. Kik bí­rálják el őket? — Évek óta rangos szakér­tőcsapat figyeli a produkció­kat. A zsűri elnöke Olsvai Imre népzenekutató, tagjai Halmos Béla, a népzenei mozgalom atyja, Eredics Gá­bor, a Vujicsics együttes veze­tője, a Magyar Művelődési In­tézet munkatársa, Alföldi Bo­rús István, a Magyar Rádió népzenei rovatának vezetője. A zenekaroknál egy színpadi és egy táncházi produkciót néz meg a zsűri. Az énekes szólistákat Fábián Éva - aki egyébként györei származású - fogja bírálni. Idén először meghirdettük a prímásversenyt is. Igaz, egyelőre csak hárman jelent­keztek, de bízom benne, hogy még a helyszínen néhányan kedvet kapnak. Ebből is ha­gyományt szeretnénk terem­teni. A prímásokat a Téka együttes fogja kísérni és ők vé­leményt mondanak a produk­ciókról. — Hányán neveztek a ver­senyre, és ezek közül kik a Tolna megyeiek? — Tizenhárom együttes és ugyanennyi szólista ... Kicsit ötödször kevesebben vagyunk, mint két éve, a Ki mit tud? elvitt né­hány jelentkezőt, de ezt nem bánjuk, mert örülünk, ha a népzenészek mind több fóru­mon bemutatkozhatnak. Volt, aki mindkét versenyre benevezett, mint például a Csácsi Vorba zenekar. A Tolna megyei résztvevők között ott van még az utánpótlás-zene­karunk, a Kis-Bartina, a szólis­ták között a medinai Szabóné Gáncs Tünde, az izményi Ke­lemen Edit, a bonyhádi Szilá­gyi Adél, Papp Gábor és Vilá­gosi Antal. — Egy ilyen rendezvénnyel rengeteg munka van, és pénz is kell hozzá. Kik támogatják a programot? — Sokan és sokféleképpen támogatnak bennünket. Ne­héz lenne mindenkit felso­rolni. A már emh'tetteken kí­vül a megyei önkormányzat, a Magyar Kórusok és Zeneka­rok Szövetsége, valamint a Szabad Művelődési Alapít­vány, no és persze a házi­gazda város, Bonyhád, és an­nak intézménye, a művelődési központ. — Örömünkre szolgál, hogy a most megújult Arany Oroszlán étterem is helyet ad a rendezvények egy részének, és az, hogy a vasárnap dél­utáni szüreti felvonuláson részt vesz az izményi székely és a nagymányoki német ha­gyományőrző táncegyüttes. Hangyái János i / Á

Next

/
Oldalképek
Tartalom