Tolnai Népújság, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-04 / 231. szám

1993. október 4., hétfő SZEKSZÁRD ÉS KÖRNYÉKE KÉPÚJSÁG 5 Iskolabarátság Kérdésstaféta Tanórák a tóparton Egyre több szó esik peda­gógus-berkekben a termé­szethez való mind szorosabb kapcsolódásról. Ne tudomá­nyos módon közelítsünk e témához! Ne is soroljuk azo­kat az újnál újabb módszere­ket, melyekkel a gyermekeket megszokott környezetükből a változatosság gyönyörködtető erejével kimozdítva közelebb juttatják az istenadta valóság­hoz. Példázzuk csupán az erre vonatkozó igényt, ami tulaj­donképpen minden emberben megvan. Fokozottabban je­lentkezik ez a városlakóknál, különösen a budapestieknél. Erre példa a békásmegyeri Medgyessy Ferenc Általános Iskola 4. B osztálya. Horváth Katalin és Szabolcsi Zsoltné tanárok - ismerve Szálka köz­ség természeti adottságait - úgy döntöttek, „erdei isko­lába" hozzák osztályukat. A szeptemberi tanévkezdés után pár nap múlva vonatra szálltak és elfoglalták a szálkai művésztelep házikóit. A két nevelő legfontosabb célja - egy mondatban összegezve - az volt, hogy amit elméletben megismernek a gyerekek, azt a gyakorlati életben kézzel fogható módon is tapasztal­ják. Vagyis, amikor a kukori­cáról tanulnak, akkor ne mú­zeumi körülmények között ta­lálkozzanak vele, hanem áll­janak a sorba és törjenek ku­koricát, szedjenek almát, vagy éppen érintsék meg azt a tyú­kot, melynek tojását felhasz­nálva bundáskenyeret fala­tozhatnak. Na, és miért ne le­hetne irodalom-, ének-, törté­nelemóra a tóparton? Az ily módon összeállított tananya­got kiegészítették olyan fog­lalkozások is, melyek a népi kismesterségekhez, népművé­szethez kötődnek. Fazekas­mester irányításával a koron­gozás fogásait leshették el. Színes gyöngyökből emlék­tárgyat fűzhettek maguknak. Népviseleti ruhába öltözhet­tek. Máskor csuhából bábukat készítettek. • Legelső dolguk természete­sen az volt, hogy megismer- kedjenék a falu múltjával és je­lenével. Molnár János nyugdí­jas tanár, volt iskolaigazgató készséggel tett sétát a buda- pest diákokkal Szálka utcáin, és meséivel a történelmi múltba kalauzolta őket. A falu melletti erdőben hasonló mó­don sétáltak Janovich István erdész vezetésével. A jelent leginkább Fodor Mihályné osztályfőnök, az általános is­kola ötödik, hatodikos diákja­ival, összevont osztályával képviselte, bemutatva a szál­kái iskola adottságait is. Az ismerkedés játékos sportve­télkedővel indult, ahol a szál­kái és budapesti diákok ve­gyescsapatai mérkőztek egy­mással. Később népi- és tár­sastánc-bemutatót rögtönöz­tek. Érdekesség, hogy a buda­pesti diákok néptáncot adtak elő. Másnap közös kirándulá­son vettek részt, Pécs, Siklós, Mohács állomásokkal, a neve­zetességek megismerkedése mellett, egymással is szoro­sabb kapcsolat kialakításának lehetőségét teremtették meg a nevelők, az erdei iskola szer­vezői. A villányi, nagyharsá- nyi szoborparkban tett séta után a siklósi várban látott fa­zekas kiállítás, majd a mohá­csi emlékparkban szerzett él­mények meghatározói voltak a budapesti gyerekek szálkai erdei iskolájának. Ma még nem lehet tudni, lesz-e folytatás, de abból kün- dulva, hogy Szabolcsi Zsoltné visszatérőnek számít a szálkai művésztelepen, nem elkép­zelhetetlen a viszontlá­tás. D.K.J. A „köz" biztonságáról Fodor Miklós kérdése Vá- radi Istvánhoz, a Városi Rendőrkapitányság közbiz­tonsági vezetőjéhez: Hogyan láthatja városunk közbizton­ságának helyzetét és megszi­lárdításának lehetőségét? A statisztikai mutatóink igen jók, magasan az országos átlag fe­lett vannak. A közbiztonság - ennél szubjektivebb - megítélése persze attól is függ, hogy mit gondol róla maga a lakosság, mi­lyen a közérzete, biztonságérzete, mennyire elégedett a rendőrség munkájával, intézkedéseivel. Mi, rendőrök ez utóbbit tartjuk a leg­fontosabbnak, munkánk során arra törekedünk, hogy maximáli­san eleget tegyünk a lakosság el­várásainak. Mivel szakterületem a közbiz­tonság, ezért eltekintek a kérdés bűnügyi vonatkozású szempont­jaitól, bár megjegyzem, a közbiz­tonság fenntartásában jelentős szerepe van a bűnügyi állomány­nak is. Megítélésem szerint a két szakszolgálat együttműködése Szekszárdon példás. Szekszárd városban a közterü­leten elkövetett bűncselekmények száma nem jelentős. Ezen belül is kedvezőnek mondható, hogy a la­kosság tömegeit, a köznyugalmat jelentősen megzavaró, félelmet okozó bűncselekmények pár évre is visszamenően nem történtek. Eseti jelleggel jellemzően előfor­dulnak garázdaságok, verekedé­sek, néha egy-egy „önmagamuto- ató" is feltűnik. E közterületi úncselekmények elkövetőit szinte kivétel nélkül elfogjuk és eljárunk velük szemben. A rendőri jelenlét, a „sűrűség" kérdése már kényesebb. Világo­san látjuk, hogy több rendőrre, mégpedig több közterületi rend­őrre lenne szükség a jelenleginél. A mostani létszám csak éppen arra elég, hogy a legveszélyezte­tettebb területen biztosítani tud­juk állandó jelenlétünket, termé­szetesen más területek rovására. Munkánk elismeréseként értékel­jük, hogy a lakosság számtalan esetben igényli, kéri egy-egy ut­cában a fokozottabb rendőri meg­jelenést és sajnálatos módon gyakran ennek éppen létszám­helyzetünk miatt nem tudunk eleget tenni. Igen fontosnak tartjuk, hogy amikor az állampolgár rendőri segítséget kér, annak lehető leg­gyorsabban eleget tegyünk, a rendőr akkor érjen oda, amikor kell és ne egy órával vagy éppen még később. „Normális" esetben 2-3 perc alatt a járőr a hívásra ki­érkezik és intézkedik. Igen gyak­ran előfordul, hogy egyszerre több bejelentés érkezik, de „éssze­rűségi sorrendet" kell tartanunk, és ebből adódik, hogy a rendőr az elvárhatónál jóval később érkezik. A lakossági bejelentésekre min­denképpen reagálunk, de látni kell, hogy a jelenlegi létszámmal ma még ez másképpen nem megy. Intézkedő rendőreink határo­zottságával összességében elége­dett vagyok. Ugyanez mondható el a megjelenés, kulturáltság vo­natkozásában is. Rendőreink döntő többsége megértette és in­tézkedései során alkalmazza a pa­rancsnokok által és talán nem túlzás, ha a kor követelményének is tekintem a meghatározott két fő elvet. Az első: a törvényszegők­kel, bűnözőkkel, rendbontókkal a törvény adta keretek között a leg­keményebben kell fellépni. A másik: a lakosság felé előzé­kenyen, udvariasan és segítőké­szen kell megjelenni. Ez utóbbi­hoz tartozik a lakosság gondjai­val, problémáival való kellő, gon­dos foglalkozás, ha más nem, de legalább tanácsadás. Összességé­ben e területen fő gondot, prob­lémát nem látok az állományban. Azonban el kell mondani, hogy számszerűen ugyan nem jelentős, de évente néhány esetben előfor­dul szakszerűtlen, kultúrálatlan intézkedés, melyet következetesen kivizsgálunk és ha szükséges fe- gyelmileg is „honorálunk". E kérdésben eredménynek értéke­lem, hogy egyre kevesebb a lakosr sági panasz rendőreink magatar­tása, intézkedése ellen. Megjegyzem, minden lakos­ságifelvetést e témakörben részle­tesen kivizsgálunk és utánajá­runk. Úgy gondolom minimáli­san elvárható minden rendőrtől a kulturált, segítőkész fellépés, ma­gatartás, ennek igyekezünk eleget tenni a nem titkolt meglévő hiá­nyosságokkal, problémákkal egye­temben. Egy kérdéskört azonban a tisztánlátás kedvéért kiemelnék. Rendőreinktől elvárjuk, hogy a törvényeknek megfelelően csele­kedjenek, de ez akármilyen is fur­csán hangzik behatárolja intézke­déseink terjedelmét, mintegy kor­látot szabva a rendőr elé. Ez természetesen helyes. A gond akkor van, amikor az állam­polgár olyan kérdésben várná el a rendőr hatékony fellépését, ami számára fontos, adott esetben ki­látástalannak tűnik és a rendőr mégsem teszi azt, amit az állam­polgár tőle elvárna. Utalnék a gyakori rendőri helyszínrehívás tipikus eseteire, amikor a szom­szédok zaklatják egymást, vagy éppen a válófélben lévő házaspá­rok tesznek egymásnak keresztbe, vagy a neveletlen, hangoskodó kamaszfiúkra, más pihenésére te­kintettel nem lévő kismotoro- sokra. E problémák megoldása csak részben a mi feladatunk, a pedagógia, a polgári jog és még sorolhatnám mely tudományok területére tartozik. A konfliktus akkor keletkezik, amikor a teljes mértékben jogosan felháborodó ál­lampolgár rendőrrel akar megol­datni olyan problémát, mely meghaladja a rendőrség kompe­tenciáját. Amennyiben a rendőr ilyen esetben túllépi hatáskörét úgy önmaga is jogsértővé válik és felelnie kell tettéért. Mint magá­nember természetesen megértem a szituáció állampolgári oldalról felvetett problémáját, megte­szünk minden lehetségest, ha mást nem is tudunk, legalább az állampolgárnak tanácsot adunk, felvilágosítjuk, hogy merre, kihez fordulhat. Mindezeket csupán a tisztánlátás kedvéért kívántam elmondani. Összefoglalva Szekszárd város közbiztonságát elfogadható szín­vonalúnak értékelem. Ami a jövőt illeti, a parancsnokok mindent megtesznek, hogy az állomány a már említett határozottsággal, kulturáltan teljesítse szolgálatát. Amennyiben ennek ellenkezőjét tapasztaljuk, keményen fellé­pünk. A fentieket még nem értő és nem így cselekedő rendőrnek köztünk helye nincs. A szolgálatot átszerveztük, hogy a legkényesebb időkben, amikor a bűncselekmény elköve­tése prognosztizálható, még több rendőr legyen az utcán. Ugyan nem az én szakterüle­tem, de a kérdéshez tartozik, hogy a bűnügyi állomány is egyre in­kább kiveszi részét portyázások­kal a közterületek rendjének biz­tosításában. Egyelőre még nem szekszárdi tapasztalat, de a meg­alakult polgárőrségek is együtt­működve a rendórjárórrel a köz­területi szolgálatot erősítik. Báta- széki és várdombi példával élve három, illetve egy rendőr költsé­geinek átvállalásával az említett helyeken ennyi fővel megerősö­dött a létszám, és ezzel a közterü­leteken a rendőri jelenlét. Végezetül ezúton is megkö­szönöm a lakosság eddigi támoga­tását, erre kérem Önöket a jövő­ben is, kérem továbbá, hogy a tá­mogatás mellett úgy is segítsék munkánkat, hogy a rendőrtől igenis várják el kötelessége teljesí­tését felvetéseikkel, javaslataikkal, meglátásaikkal is. Kérdésem Szelecki József­hez, a polgármesteri hivatal városüzemeltetési és beruá- zási irodájának vezetőjéhez: A városban elhelyezett jel­zőtáblák Ön szerint mennyire szolgálják a közlekedés biz­tonságát? A cserekereskedelem új útjain? Az Euro Barter Business (EBB) dél-magyarországi ve­zérképviselője Szekszárdon Sebestyén Dezső. Tőle kér­dem: — Mit kell tudni az EBB-ről? — Segíti a készletek moz­gatását, mobilizálását. Első­sorban az elfekvő áruk eladá­sában tudunk közreműködni. Lényeges eleme a munkánk­nak, hogy a vevő nem pénz­zel, hanem saját termékkel fi­zet az áruért, vagy a szolgálta­tásért, vagy éppen saját szol­gáltatását adja ellenértékben. — Van-e más eltérés a ha­gyományos barter üzletektől? — Itt központi adatbank biztosítja az elszámolás tiszta­ságát. A cserekereskedelem­ben egykor mondjuk búzát cseréltek kőbaltára, és egy­mással voltak kapcsolatban az emberek. Most egy központi irányításban történő elszámo­lás lehetővé teszi, hogy én megvettem ugyan valakitől a kőbaltát, de másnak fogom el­adni. Nemzetközi szervezet­ről lévén szó, biztosítja azt, ha magyar partnernek adtam el árut, amit piaci értéken szám­lázunk, ellentételében német, orosz, árut is hívhatok, amit egy másik fordulóban pénzzé tudok tenni. — Az elszámolás, a pénzzé váltás kissé bonyolultnak tűnik első hallásra. — Valóban úgy tűnik, de elképzelhetetlen variációi vannak a partnerkapcsolatok­nak, ami végül nagyon egy­szerűvé teszi a dolgunkat. Fontos tudni például, hogy az árucserére vonatkozóan nem velem kötnek szerződést a piac résztvevői, hanem ma­guk határozzák meg, hogy mit, mennyiért adnak el és mennyiért hajlandók meg- vehni. Ez biztosítéka annak, hogy nem irreális árszintek je­lennek meg. Az információs adatbank hozzásegíti partne­reit, hogy megszabaduljanak az elfekvő készlettől. Szek­szárdi boltunkban is ilyen készlettel találkoznak az ér­deklődők, amit eredetileg jól reklámozott olasz áruként is­merhettek meg. Ez Miskolcon megmaradt, ahol egy 3 millió forintos árukészlettel rendel­kező boltot szüntettek meg. Ez a bolt egy hónappal ezelőtt lé­pett be a szervezetbe, és máris megszabadítjuk a megmaradt árutól. Egy része itt van Szek­szárdon és olcsóbb áron áll a lakosság rendelkezésére. Na­gyobb részét keleti piacra, Uk­rajnába exportáljuk. — Nem csupán ipari termékek vannak ebben a boltban, de a zöldségkereskedés is szemmel lát­hatóan is „virágzik". — A nyári idényben ez nem így látszott, de most ősz­szel beindult. Szabolcsból például olyan sárgarépát sike­rült lekötnöm nagy mennyi­ségben, amelynek a szépségét nem kell reklámozni. Téli rak­tározásra nagyobb mennyisé­get szerzek, hogy majd ne le­gyen hiánycikk. — Az egyik teremben éppen gombatermeló tanfolyam van. Mi a célja a hallgatókkal? — Több elképzelésem van. Az értékesítést szervezem, de önállóan is fogadhatom őket, ha hűtőkamrát és kamiont szerzek, amivel a nyugati pia­con megjelenhetek, friss ter­mékkel. A hallgatók munka- nélküliek, de biztos vagyok benne, hogy nem csupán ők fognak gombát termelni, ha­nem a szomszédaik is. A ter­meléshez szükséges alap­anyagot olcsóbban lehet hely­ben előállítani, kikerülve ezzel a magas szállítási költséget. Csak emlékeztetőül jegyzem meg, hogy Szekszárdon na­gyon sok pince van, amit nem csupán bortárolásra lehet használni. Az EBB segítségé­vel a cserekereskedelem új út­jai járhatóvá válnak. Decsi Kiss János Képemlékezés Rovatunkkal ezúttal Wossinsky lakótelepre látogatunk. Bakó Jenő felvétele a hatvanas éveket idézi, amikor az ottani bérlakások épültek, Ótós Rékáé pedig mostani képüket mutatja. Még az idén elkezdődik a színházi beruházás Deutsche Bühne: elhárultak az akadályok Sok színházlátogató örö­mére az Országgyűlés a múlt héten elfogadta azt a költség- tervezetet, mely egyebek mel­lett a szekszárdi Deutsche Bühne számára is jelentős anyagi támogatást eredmé­nyez. Mit jelent ez a döntés az érintett, jelenleg a szükséges átalakításokra váró művészeti intézmény számára? A kér­dést az építtető-fenntartó - azaz a megyei önkormányzat - képviselőjének, Priger József elnöknek, illetve a Német Színház igazgatójának, Fri- gyesi Andrásnak tettük fel. Priger József: — Már az Országgyűlés kedvező hatá­rozata előtt megpályáztattuk a Deutsche Bühne rekonstruk­cióját. A jelentkezések beérke­zése után következik az elbírá­lás, majd azonnal elkezdődik a beruházás. A kormányzat egyébként azt az összeget hagyta jóvá, amit kértünk, te­hát 25 millió forintot. Ezt a pénzt egészíti ki ugyanennyi­vel a német fél, s ez azt jelenti, hogy szinte teljes egészében elhárultak az akadályok az át­építés elől, amit még az idén szándékunkban áll elkezdeni. Frigyesi András: — Szá­momra a parlament döntése egyebek mellett azt jelenti, hogy ez az ország a nemzeti­ségi színjátszás mellett tevőle­gesen is letette a voksát. A megye és a város is többször tanújelét adta, hogy az intéz­ményre szükség van, ám ez alkalommal a kormánytól jött egy hasonló jelzés. Megnyílt a határozattal a német csatorna is, s minden lehetőség megvan arra, hogy a következő évad­ban már önálló épületben dolgozzunk. A színház funk­ciója eddig is adott volt, s most végre, ha minden jól megy, sikerül biztosítani a há­zat és a megfelelő munkakö­rülményeket. Természetesen a nagy kérdés az átadás idő­pontja, s bár jómagam nem vagyok építészeti szakember, úgy gondolom, hogy a jövő naptári év végén már premiert tarthatunk az új anyaszínház­ban. -szeri­Koszorúzás lesz Szekszárdon Szekszárd Város Önkormányzata 1993. október 6-án, 15 órakor az aradi vértanúk emlékére koszorúzási ünnepséget rendez a Béla téri 48-as emlékműnél, melyre ezúton mindenkit tisztelettel hív és vár. A koszorúzási szándékot a Polgármesteri Hivatal Ügyfélszolgálati Irodáján kérjük jelezni. ; > i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom