Tolnai Népújság, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-26 / 249. szám

4 »ÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1993. október 26., kedd A városházán hallottuk Több mint egy éve folynak a tárgyalások az önkormányzat és a MÁV illetékesei között, miután az előbbi - részben esztétikai, részben praktikus okokból - szeretné lebontani a vasúti átjáró melletti volt őr­Parkoló és fák házat és a helyére a Kop- pány-parti üzletsornál a sza­bályos megállást biztosító parkolót létesíteni. A kitartás - úgy tűnik - eredményt hoz, elvben sikerült a kérdésben megállapodni. E hasábokon is tudósítot­tunk már arról, hogy a jelen­legi állategészségügyi telep sem műszakilag, sem köze­gészségügyi szempontból nem felel meg, szükségessé vált a felújítás. Időközben azonban a hivatalosan Gőgös, a köztudat szerint Ki mit tud lakótelep új házai 'megközelí­tették az egykor biztos távol­ban levő létesítményt, így „szerencsés időben" élvezhet­ték annak nem éppen kelle­mes szagát. Ezt a tényt mérle­gelve olyan döntés született, hogy a telep ezen funkcióját megszüntetve más megoldást keresnek, ami nem más, mint hogy egy erre szakosodott szervezettől - a termelőszö­vetkezetekkel összefogva ­konténert bérelnek, amit a la­kóhelytől biztonságos távol­ságban helyeznek el. A szarkahegyi vízelvezető és út építése érezhetően akti­vizálta a Szilvás felőli oldal lakóit, hogy az ősztől tavaszig tartó áldatlan útviszonyok megszüntetésére inspirálják az önkormányzatot. Miután a kérésük teljesen jogosnak ta­láltatott, továbbá értékelve az anyagi áldozatvállalásra tett ígéretüket, a polgármesteri hivatal megtervezteti a szóban forgó terület útnak is használ­ható vízelvezetését, a konkrét költségek ismeretében törté­nik meg a végleges döntés. Végül egy jó hír a város- szépítőknek: egy korábbi tes­tületi döntés végrehajtásaként a többletbevételek lehetővé te­szik egy faültetési akció finan­szírozását, amelynek nyomai­val reméljük, hamarosan ta­lálkozunk és a csemeték nem esnek barbár rongálás áldoza­tául. Lakot vár a papiak Nemcsak a tőzegtűzzel kínlódnak Regölyben, de más, annál sokkal kellemesebb feladatokat is megoldanak - tudtuk meg Fehér Kálmán polgármestertől, aki elöljáróban arról tájékozta­tott, hogy megkezdték a fertőtlenítő ciszterna építését, ami négymilliós beruházás lesz, aztán meg látszik már a Tolna me­gyei telefonhálózat-fejlesztés beindulása is. Regölyben egy központ lesz, annak az épületét már megalapozták és hasonló munka ügyében Miszlára mentek a szakemberek. A polgármes­ter szerint gyakorlatilag beindult a fejlesztés, a rendszert mo­dernizálja a MATÁV és igaza volt annak, aki megvédte a szek­szárdi tájékoztatón az rt.-t a várható beruházási késés miatt. Valamikor megfeddték a polgármestert, mivel valaki feljelen­tette, hogy tanácselnökként bevitte az öregek napközijébe gyóntatni a papot, most viszont nem dorgálnák meg, mert ma­napság a lelkekre is kell gondolni a község vezetőinek. Ilyen megfontolásból fogott össze az állam és az egyház, s kétmilliót adott a község az 1847-ben épült papiak felújítására. Olyan épü­letnek cserélik ki a tetőzetét, alakítják át a belsejét közel négy­milliós költséggel, amit 1986-ig műemlékjellegűnek nyilvánítot­tak, de aztán vagy politikai, vagy gazdasági okból másként döntöttek az illetékesek odafönn. A lényeg most, hogy megfe­lelő parókia legyen, mert ha azt sikerül elérni, akkor talán lakója is lesz. Mayer Mihály püspök úr azt mondta, bízzunk, hát biza­kodunk - mondta Fehér Kálmán -, aztán majd meglátjuk. Az én véleményem az - hamgsúlyozta hogy templom és kocsma nélkül nem falu a falu. Igaza van. Miért ott, ahol? Nemrégiben azzal keresték meg az oldal szerkesztőjét - nevük titokban tartását kérve -, mégsincs az jól, hogy a gyu- laji vadrezervátum legszebb völgyébe tervezik megépíteni Tamási új szeméttelepét és ott fákat irtanak ki. Lehetne annál jobb helyet is találni - mond­ták -, meg aztán az erdőgaz­daság jelenlegi igazgatójának nem kéne az elődje döntését elfogadni ebben az ügyben. A téma után járva a következő­ket tudtuk meg. A 80-as évek elején merült fel, hogy nem üzemeltethető tovább a régi szeméttelep, ezért új helyszínt kerestek, amit Iregszemcse és Tamási között véltek először megta­lálni, de az túl nagy szállítási távolságot jelentett volna mindkét településnek - kezdte Barkóczi Ferenc, a városüze­meltetési osztály vezetője -, majd elmondta , ezután sze­melte ki az akkori vezetés Ja- kab-hegyet. Szempont volt, hogy közel, de mégis védőtá­volságra legyen a várostól, a lehető legkisebb vízgyűjtőjű legyen. Olyan helyet akartak, ahol a talajvíz a legmélyebben található, agyagos a talaj, hogy a csapadék a talajvizet ne szennyezze. Környezet- földtani szakvélemény készült 1985-ben, ami igazolta, hogy a helyszín megfelel a követel­ményeknek, s ezzel egyidőben húsznál több szakhatóság hozzájárulásával városrende­zési terv készült, amit lakos­sági fórumon egyeztettek és ellenérv nem volt. Kommuná­lis hulladék lerakóhely ta­nulmánytervét készíttette el az akkori városi tanács 1988-ban - a szakhatóságok­nak akkor is megfelelt a hely­szín -, idén tavasszal pedig elkészült a teljes engedélye­zési és kivitelezési dokumen­táció. Gyakorlatüag most az engedélyeztetés van- folya­matban. Az önkormányzat, a két termelőszövetkezet és az er­dőgazdaság között - az Erdő­felügyelőség jóváhagyásával - földcserékre került sor - hal­lottuk az osztályvezetőt -, így az önkormányzat kezébe ke­Ha nem tudná Igen, ha nem tudná, akkor elmondjuk, hogy állítólag a vízözön után Noé vesszőkkel mérte a víz apadását és ezek­ből a leszúrt vesszőkből lett a szőlő. Ugyancsak eredetmagya­rázó mondóból ismert, hogy azért terem olyan jó szőlő a hegy tetején, mert azokat a vesszőket Noé dugdosta el. Szólások, közmondások A bor beszél belőle. Jól tudja a bor árát. Lökd meg, bor buggyan belőle. Csúszik, mint a jó bor. Utolérte a bor. Ennek a bornak se kerepeltek. Azóta szereti a bort, mióta rágni nem kell. Csak kétszer szereti a bort meginni: ávemária előtt meg ávemária után. Nem iszik bort, csak az árát. Borral mos- dik, kolbásszal törülközik. A bor még az égzengésre meg az aludtejre is jólesik. Ahol a bor az úr, ott az ész koldulni jár. A jó bor hosszú meséje az iszá­kosnak. Bor, amennyi én aka­rom, búza, amennyit az isten ad. Bor, pecsenye nélkül a sze­relem meghűl. Bor a serre: idd egyszerre, sert a borra: hagyd máskorra. Hámozva jó a bor. Jobb a jó bor kulacs nélkül, mint a kulacs jó bor nélkül. Legjobb a bor a tövén. Jó bor, szép feleség, csendes lelkiis­meret - drága dolgok. Meg­veri a bor az embert, meg az asszony szája. rült a teljes említett rész. Úgy­nevezett vadbúvó cserjés he­lyett adták ezt a részt, így nem értékes erdőket tesznek tönkre - érvelt Barkóczi Ferenc. Te­hát a szeméttelep nem a re­zervátumba épül. Az erdő- gazdaság területe sem csök­kent a cserék révén. Megkérdeztük Müller Já­nost, az erdőgazdaság igazga­tóját is, aki röviden annyit mondott, erdő szélében lévő, viszonylag értéktelen terület­ről van szó, amit elcseréltek annak idején. Tény, valahol a szemetet el kell helyezni és ezért, az említett tényeket is­merve, nem rúg fel az ember egy korábbi megállapodást. Arról is értesültünk, hogy az új szeméttelepen alagcsö- vezés lesz, az elszivárgott, összegyűjtött csapadékvizeket szennyvízként kezelik, a tele­pen kívüli vizeket övárokkal kizárják. Talajvízfigyelő kutak vannak - egyet még létesíteni kell -, amelyekkel minden ta­lajvízszennyezést észlelnek és azonnal beavatkozhatnak, ha kell, ezenkívül bekerítik a te­lepet és mindenféle biztonsági előírásnak megfelelővé teszik. Hiánypótlásként terveztetik a leendő telep rekultivációját is. Alapítvány a tájházért A szakályi önkormányzat néhány éve pénzügyi okok miatt átadta a kincstárnak a községben lévő, a Kapos- Koppány mente néprajzi érté­keit őrző tájházat, aztán mivel nem nézhették tétlenül azt, hogy nem történik vele más, mint az állaga egyre romlik, ingyenes használatra vissza­vették. Aztán léptek is. Felvették a kapcsolatot az Istók Bt-vel, hogy felújíttassák a zsúptetőt és állítólag a héten megérkeznek Szakályba, s munkához látnak. Nagy szük­ség lenne (van) erre, mert ha nem javítják ki a tetőt, akkor a tavasszal beázik, s az össze­gyűjtött, a szobákban bemuta­tott nagy érték is megsínyli azt. A kemence is lerobbant ál­lapotban van - javítására szakembert keresnek - és azt tervezik, hogy a puszta kertet olyannak adják megművelni, aki a régi veteményeskertet ál­lítja vissza. Ha sikerül helyre­állítani a tájházat, akkor az önkormányzat egy közhasznú munkást bíz meg, aki elvégzi a mindennapi szükséges te­endőket. Az idén a helyi kis­diákokon kívül szinte senki nem látta, nem látogatta a táj­házat, ez szomorú és azt a fel­adatot adja, hogy a jövőben vonják be a turizmusba, csal­ják az idegent Szakályba. Az előzőek mellett nagyon lényeges az a tény, hogy a szakályi képviselő-testület Kapos-Koppánymenti Ha­gyományőrzésért Alapítványt kíván létre hozni - ötvenezer forint biztosításával - a térség hagyományőrzésének, ápolá­sának a segítése, támogatása, a szakályi tájház tevékenységi körének és tárgyi gyűjtemé­nyének fejlesztése, hagyomá­nyápolási intézménnyé fej­lesztése érdekében. Az alapít­vány nyitott, a célok megvaló­sításához minden magyar és külföldi természetes és jogi személy, valamint jogi szemé­lyiség nélküli szervezet, kö­zösség csatlakozhat, ha a cé­lokkal egyetért. Az alapítvány politikamentes társa­dalmi-közösségi kezdemé­nyezés, működése nyilvános, munkája és tevékenységének megítélése során épít a nyil­vánosság, a társadalmi ellen­őrzés lehetőségeire, a társa­dalmi támogatók kezdemé­nyezéseire, javaslataira. Szék­helye: Szakály, Polgármesteri Hivatal, Kossuth Lajos út 11, vagyonának kezelője pedig egy héttagú kuratórium lesz.- ékes - Fotó: Gottvald Károly „ ruszta a kert, s ehelyett a szantotold szépén virít . . . „Roskadófélben van a ház, hámlik le a vakolat . . Mérleg a monarchiából Amikor addig jutunk a beszédben Balogh Árpád né polgármesterrel, hogy nem licitáltak egymásra, min­denki földhöz jutott Sza- kályban, most már várják a piacot, a gazdasági felemel­kedést, akkor Tar Lajos dombóvári mérlegjavító ér­kezik. A kezében lévő do­bozt a hozott súlyokkal lete­szi az asztalra, aztán kéré­sünkre mesélni kezd. — Az a mérleg, ami a futballpálya melletti kis épületben van, az száz év körüli, százados rendszerű. Ez annyit jelent - magya­rázza - , hogy ha egykilós súly van a tányérján, akkor száz kilót mér. Egyébként ezer kilóig lehet vele mérni. Több mint harminc éve dol­gozom a szakmában, de vé­leményem szerint ilyen nincs a megyében. Ipari műemlék. — Ki gyártotta? — Még hátra van a meg­tisztítása, de úgy néz ki, egy osztrák cég, talán a Schern­berg készítette. — Mérleg a monarchiá­ból. Megvan a cím - szól közbe érdeklődő kollégám. — Úgy van - bólogat a mester -, és nem is akármi­lyen! A féldekásra is reagál. Á régi súlyok és a súlytartó tányérja nincs meg, de majd csinálok én olyat - moso­lyog -, amiről nem mondják meg, hogy nem az eredeti. Most helyre hozom és ha él­nék addig, akkor száz év ga­ranciát is adnék rá - búcsú­zik. - Milyen jó, hogy har­minc évig elfelejtették. i i t 1 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom