Tolnai Népújság, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-06 / 207. szám

1993. szeptember 6., hétfő SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE KÉPÚJSÁG 5 Angol nyelvű naplójegyzet Palicsi lányok és a kis herceg Kérdésstaféta „Európai kultúra - nemzeti kultúra" Közép-európai írók, politikusok találkozója • A József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány angol nyelvi tábort rendezett Szál­kán a határon túl élő magyar fiatalok számára. A vajdasági Szabadkáról és környékéről 45-en jelentkeztek. Táborozásuk első három napját Budapesten töltötték, és azután érkeztek Tolna me­gyébe. A lányok örömmel ol­vastak fel naplójukból, hiszen újra idézték a már megélt él­ményt. Bemutakozásként el­mondták: — Kovács Tünde vagyok végzős diák a közlekedési technikus szakon. Jövőre Ma­gyarországra szeretnék bei­ratkozni pszichológiára. Az angol nyelv a hobbim. Azért jöttem ebbe a táborba, hogy gyarapítsam angol tudásomat. — Szabó Diána vagyok, a második gimnáziumot fejez­tem be. Én is Magyarországon szeretnék majd tanulni gyógyszerésznek. Szeretem az angol nyelvet, különórákra is járok, 6. éve tanulok angolul az iskolában. Lakóhelyükről, Palicsról móndják: — Turisztikai hely Sza­badka közelében. Van egy gyönyörű tava. A családi és víkendházai is nagyon szé­pek. Az erdeje és a parkja ami vonzó. Jó az autóbuszközle­kedés is Szabadkára. Gondot fordítanak az építkezésekre, hogy megőrizzék a település jellegét. Az angol nyelvi tábor tehát Óbudán kezdődött. A prog­ramjukban a vár, a Halászbás­tya és környékének a meglá­togatása is szerepelt. Az au­gusztus 20-i ünnepség része­sei voltak Budapesten. A tűzi­játék látványa mellett a két pa­licsi lány külön hangsúlyt adott naplójában a Nemzeti Múzeumban szerzett emléké­nek. Most jártak ott először. A királyi korona, a jogar, a pa­lást szépsége szinte elbűvölte őket. Lapoztak a naplóban, ahol Szálka következett. — Nagyon beleszerettem ebbe a tájba, kezdte Szabó Di­ána a felolvasást. Megkapott a szépsége. Otthon is módom van a természetben gyönyör­ködni, fűzte hozzá magyará­zatként. — Föltűnt nekem - foly­tatta Kovács Tünde - itt min­denki köszön mindenkinek. Palics nem nagy hely, de ott nem divat ez. Itt nagyon jó, mert közvetlenebbé teszi az embereket. Na de mit is ír­tunk? Igen, voltunk a gemenci erdőben, hajóval utaztunk és a decsi népművészettel ismer­kedhettünk. Imádom a művé­szetet. A pécsi kirándulásun­kon is nagyon örültem, hogy Csontváry, Vasarely, Martyn Ferenc alkotásaival találkoz­hattam. Nekem a bazilika tetszett nagyon, emlékezett feljegyzé­seiben kutatva Diána. Nagyon szép város, rengeteg a látvá­nyosság, de így csoporttal nem jó nézelődni... A csoportról nincs ugyan külön jegyzetük, de meglehe­tősen rossz véleménnyel van­nak. Nem azonos iskolából jöttek, és életkoruk is más. így az idegennyelv-tudásuk is el­térő. Felkészültségük, érdek­lődésük és főleg magatartásuk más-más. Ők ketten voltak, akik az étterem vezetőjétől is jutalmat kaptak, mert mindig összeszedték használat után az edényeket. A tisztaságra is jobban figyeltek társaiknál. Számukra nem természetes, hogy Magyarországon tábo­rozhattak. Megbecsülendő ajándéknak tekintették. Saj­nálták, hogy a trágár beszédet itt sem tudták sokan mellőzni és rendbontásukkal a szom­széd házakat is zavarták. Úgy érezték, ők a vajdasági fiata­lokat képviselik, az ott élők kultúrájával, intelligenciájá­val. Ezt minden cselekede­tüknek tükrözni kellett volna. Mindent nem háríthatnak arra, hogy a más nemzetiségi hat rájuk... A szálkai tábor egyik estjén bemutatóval igazolták nyelv­tudásukat. Erre a helybeli fia­talokat is meghívták. A két csoportra osztott nyelvi tábor közül a haladók a Saint Exu- peri kis hercegének egy-egy jelenetét adták elő. A kezdők angol népdalokat énekeltek. A két palicsi lány szándéko­san kerülte a politizálás min­den területét. A vajdasági ma­gyarok szövetségéről sem szóltak. Tömören csak annyit mondtak', mikor becsukták naplójukat: — Nem kellene hangoz­tatni senkinek, hogy milyen nemzetiségű, hanem élni az életét, szokásait a maga mód­ján a horvát, a szerb, a szlo­vén, a magyar és mindenki. Tanulna olyan nyelven, ami­lyenen akar. Az anyanyelv le­gyen - természetesen - az első. Nagy kár, hogy min­denki saját magát akarja elő­térbe helyezni, miközben a másikat eltapossa. El kellene törölni a határokat, hogy ne lehessenek területi követelé­sek. Nem szeretjük a politikát, ami emberek életét követeli mások meggazdagodásáért. Amíg nem kerülnek elő a fegyverek, addig jó... A kisherceg is ezt üzeni, nem? - Decsi ­Palotás Zoltán kérdése dr. Horváth Béla főiskolai ta­nárhoz: Lesz-e idén is közép-euró­pai író-politikus találkozó a Szüreti Fesztivál idején, s ha igen, kik lesznek a vendégei? Köszönöm Palotás Zoltán kérdését, hogy alkalmam nyí­lik a város e fontos rendezvé­nyéről a széles nyilvánosság előtt szólni. A válaszom rövi­den: Lesz. Kissé hosszabban: Nagyon örülök neki, hogy lesz, s remélem az évek során így szeptember táján váro­sunkban feltűnnek jeles, köz­ismert írók, politikusok, akik­nek okos szavát, tisztázó vitáit érdemes és örömteli hallgatni. Az elmúlt évben Mészöly Miklós, Szekszárd neves szü­lötte híres író kezdeményezé­sére ellátogatott néhány literá- tor, és politikus, valamint a Azt, hogy érdemes-e Nagy-Britanniába autóstoppal utazni, annak igazából Bősz Pé­ter és Pusztai Zoltán a meg­mondhatója. A szekszárdi városi televízió két munkatársa ugyanis ezt a módját választotta augusz­tus végén a szigetország megkö­zelítésének és bebarangolásának - végső soron sikerrel. Előfordultak ugyan néha kényszerpihenők - mint például a visszaúton, ami­kor is tizenhárom órán keresztül „meszeltek" sikertelenül Calais- nál -, de hát az ilyesmi hozzátar­tozik a nagy kalandhoz. Mert kétségkívül így lehetne jellemezni azt a hátizsákos uta­zást, mely Anglia és Wales „fel­fedezését" jelentette a két szek­szárdi vándornak. Bősz Péter, már idehaza a következő inte­lemmel kezdte útibeszámolóját: — Aki Angliába készül, vi­gyen magával jó sok pénzt, mert ez az ország a magyarok számára kifejezetten drága. Ezt a szomorú tényt rögtön a csatornán való átkelésnél ta­pasztaltuk, amikor is a Do­verbe tartó kompra jegyet vál­tottunk, fejenként negyven fontért. Egy font száznegyven forint, tehát a másfél órás ha­jóút ötezer-hatszáz forint - igaz, oda-vissza. A stop mindenesetre sikeres volt az első angliai városban, a már említett Doverben, s a két szekszárdi fiatalember pár óra el­teltével máris megérkezett a fővá­rosba, Londonba. A világ e ha­talmas metropolisza kívülről a régió országából néhány nagykövet, hogy megismerjék a szekszárdi szüretet, a város és ünnepe hangulatát. Ennek nyomán született az ötlet, hogy kibővítve a szüreti ren­dezvényeket, adjon otthont a város olyan tanácskozásnak, amely ugyan a bortól, a virá­gos jókedvtől távol áll némi­leg, de amely ugyanúgy fon­tos mindannyiunk számára. Azaz követve más európai vá­rosok példáját, a folklórfeszti­vált kösse össze tudományos konferenciával. Mivel Szek­szárd kis város - (remélem patriótáink nem veszik rossz­néven a jelzőt) - a hozzánk lá­togató kiváló értelmiségiek a város szellemi életét jelentő­sen gazdagítják. így született meg a rendezvény elve, kon­cepciójának kidolgozására, valamint a program megszer­vezésére a város engem kért csúnya, belülről viszont már a szép arcát mutatta az utazóknak, de még mielőtt elkezdtek volna megismerkedni a nevezetességek­kel, máris következett a második - ugyancsak az anyagiak terén szerzett - meglepetés. — Elérkezett a dél, mire si­került fedelet szereznünk a fe­jünk fölé - folytatta Bősz Péter. — Találtunk is egy ifjúsági szállást, ahol húsz fontba ke­rült egy lakószoba, reggelivel együtt. Talán érthető, hogy ezek után mindössze két éj­szakát töltöttünk itt. Az egyet­len előnye az volt ennek a szállónak, hogy pont London közepén helyezkedett el, így viszonylag könnyen eljutot­tunk a nevezetességekhez. Je­gyet váltottunk - fejenként nyolc és fél fontért - a rock­múzeumba, ahol valóban óri­ási élményben volt részünk. Itt fejhallgatóval lehet közle­kedni, s amelyik rock együt­test vagy szólistát ábrázoló vitrin felé fordulunk, annak a zenéje szólal meg sztereóben. Tehát az épületben nincs hangzavar. Ha valaki azonban ilyesmire vágyik, akkor a Pi- cadelly Circust, ezt a hatalmas teret ajánlanám a figyelmébe, méghozzá éjszaka. Az ember­nek az a benyomása, hogy a világ valamennyi nációja itt találkozik, a sokszínűség egy­szerűen elképesztő. A két szekszárdi utazó a vára­kozással ellentétben nem találko­zott London ellentmondásaival, fel. Szekszárdot földrajzi helyzete, történelmi múltja, valamint kapcsolódása az an­tik kultúrához - úgy véljük - alkalmassá teszi arra, hogy egy közép-európai értelmiségi tanácskozásnak otthont adjon. S mi más lehetne a téma, mint a közép-európaiság. Annak minden nyűgével, bajával és ugyanakkor világos értékei­vel. A századok történelme igazolja, a térség népeinek kölcsönös gyanakvása, jogos és vélt sérelmei pedig sürgetik az ilyen tisztázó célzatú talál­kozást. Az ide meghívott köl­tők, írók, politikusok a címben jelzett tárgykörben azért mondják el gondolataikat, mert meg kell ismerni egy­mást, téveszméket és igazsá­gokat és nem a hangos szó, hanem a belátás kell a tisztá­zás eszközéül szolgáljon. Ezért hívtuk meg a térség 11 nem futottak össze bórfejúekkel vagy bűnöző elemekkel, bár azt azért hallották, hogy éjszaka nem érdemes a Hyde parkban aludni, mert az óvatlan vándort nemcsak értékeitől, hanem a ruházatától is könnyen megfoszthatják. Talál- kóztak viszont a hetvenes évek elejének újból feltűnő divatjával, a hippi-jelenséggel. Az állandó lüktetés után már egyfajta kikapcsolódást jelentett a szekszárdiak számára Wales - utazás autóbusszal, fejenként harminc font - , egészen ponto­san Caernafon, az az At­lanti-óceán közelében található városka. — Egy hétig itt kempingez­őink, viszonylag európai - öt fontos - áron. Persze, ezen túl még a levegőért is fizetni kel­lett, külön a mosásért és a va­salásért is. A helybeliek mindenesetre ta­núsítottak némi érdeklődést, sót, önzetlen segítséget is a messziről érkezett két szekszárdi iránt, bár azt nem lehetne állítani, hogy a létezésén kívül tudtak volna va­lamilyen érdemleges információt Magyarországról. Ezen a téren sokkal inkább a németek jelesked­tek, sőt, az autóstop vonatkozásá­ban is ezen nép gépkocsivezetőire lehetett számítani. Bősz Péter és Pusztai Zoltán kamerát is vitt magával az útra, s ha minden jól megy, hamarosan a szekszárdi városi televízió nézői is megismerkedhetnek a nem mindennapi utazás legérdekesebb pillanataival. -szeri­államának nagykövetét is, hogy részt vehessenek egy ilyen eszmecserén, s tolmá­csolják országuk, népük állás­pontját is. A meghívottak közül nem válaszolt még mindenki, de sokan elfogadták az invitálást, így jelen lesz és előadást tart Konrád György, Fodor Gábor, Vásárhelyi Miklós, Miszlivetz Ferenc, Bíró Zoltán - csak né­hány nevet kiemelve -, ígérte jöVfetelét Smaranda Enache Marosvásárhelyről, Sonja Licht Belgrádból, s számítunk Csehszlovákia volt miniszter- elnökére, Petr Pithártra is. A szeptember 16-17-i ren­dezvény előadásokból és hoz­zászólásokból álló kerekasztal beszélgetés lesz, amire termé­szetesen várjuk a város min­den érdeklődő polgárát. így szeptember elején mi sem lehet aktuálisabb, mint az iskola. Kérdezem tehát Babai Zoltántól, az 505. Számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet és Szakközép- iskola igazgatójától: milyen előnyei vannak a hatosztá­lyos gimnáziumnak? Dr. Horváth Béla Bősz Péter a Tower-híd előtt Hátizsákkal és kamerával Nagy-Britanniába A Hyde parkban nem tanácsos aludni Képemlékezés Bakó Jenő majd harminc év előtti felvételén még a palánki mezőgazdasági technikum „sárguló" diákjai láthatók a Béri Balogh Ádám Múzeum előtt. Az oktatási intézmény azóta nem technikum, a múzeum nem Béri Balogh, a diákok pedig nem a macskaköveken, és nem lóvontatású hintókon sárgulnak. i 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom