Tolnai Népújság, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-25 / 224. szám
10 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. szeptember 25., szombat Tolnában nem érdemes bűnözni A napokban készült el a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság első félévi jelentése a testület munkájáról, a megye közbiztonságáról. A százezer lakosra jutó bűncselekmények tekintetében Töltia megye a negyedik helyre „rukkolt elő", miután az ismertté vált bűncselekmények száma 36,3 százalékkal emelkedett. Ugyanakkor a felderítési eredményesség megyénkben a legjobb: 73,3 százalékos. Mi van a számok mögött? Erre voltunk kíváncsiak, amikor felkerestük Dr. Berta Attila megyei rendór-fókapitányt. — Mit jelez ez a fantasztikus növekedés? — Azt szokták mondani, hogy a hazugság fokozatai: kis hazugság, nagy hazugság, statisztika ... Azokban a bűncselekményfajtákban, amelyek a lakkosságot közvetlenül érintik - lopás, betöréses lopás, közterületen elkövetett rablás - Tolna megyében csökkenés tapasztalható. A növekedés, az emlékezetes csalássorozatokból - újságokban közzétett hirdetések - adódik, melyeknek ezemégy- száz károsultja volt. Ezúton is hadd óvjam polgárainkat az efféle hirdetésre jelentkezéstől. — A statisztikából az is kiderül, hogy nagyon jó megyénkben a felderítési arány. — Igen, országosan első helyen állunk 73,3 százalékkal, ami azt jelenti, hogy száz ismertté vált bűncselekmény esetében majdnem hetvennégy esetben elfogjuk a tettest. Nemrég jártam a franciaországi Lyonban, ott 1,2 millió bűncselekményt regisztráltak, a felderítési arány pedig alig haladta meg a tíz százalékot. A miénk Magyarországon is kiemelkedő. Az utánunk következő megye eredménye 15 százalékkal gyengébb. — Ezek szerint nálunk nem érdemes bűnözni? — Vannak olyan információink, hogy a bűnözők szerint nem érdemes Tolna megyében mondjuk betörni, mert nagy valószínűséggel megbuknak. — Azért a csalássorozat a felderítési eredményeket is „megnyomta" ... A statisztika itt mit „csal"? — Természetesen belejátszik, de nem meghatározó. Ha megvizsgáljuk nyolc kiemelt bűncselekményfajta felderítési arányát, - emberölés, annak kísérlete, erős felindulásból elkövetett emberölés, halált okozó szándékos súlyos testi sértés, rablás, lopás, betöréses lopás, erőszakos nemi közösülés - akkor Tolna megye felderítési aránya - 52,8 százalékos - országosan első. Az emberölés és az erőszakos nemi közösülés esetében pedig 100 százalékos a felderítési arány. — Akkor most ülhetnek a babérjaikon és veregethetik egymás vállát? — Erről szó nincs! Nem vagyunk eltelve saját eredményeinktől. Vannak komoly hiányosságaink, melyeknek anyagi, szervezeti és szubjektív okai vannak. 1991-ben, amikor meghatároztuk a fejlesztés irányait, nem láthattuk, hogy a privatizáció során mennyi és milyen természetű gazdasági bűncselekményt fognak elkövetni. Megjegyzem, a törvényhozók is gyakran módosítják az ide vonatkozó jogszabályokat. Ezért szeptemberben elkezdtük a gazdasági csoportunk átalaldtását, közgazdászokkal, jogi és pénzügyi-számviteli diplomával rendelkezőkkel erősítjük meg a csapatot. A másik negatívum, hogy sok rendőrt vontunk ki az utcáról, de éppen azért, hogy kiképeztük őket a tiszthelyettesi iskolán. Meggyőződésem, hogy a képzetlen rendőr rosz- szabb hatást kelt, mintha kevés a rendőr az utcán. Ezen már túlvagyunk, most végeztek hetvenen. Lépnünk kell a technika területén is - számítógép, kocsipark, hírrendszer - mert előbb utóbb a lemaradás az eredményesség rovására megy. — Nyilván a rendőrök is érzékelik munkájuk során a társadalmi változásokat. Ebből a szempontból mit mondanak az adatok? —■ Ami az erőszakos bűn- cselekményeket illeti, gyakran toleranciahiány húzódik meg mögötte. A tűrőképesség csökkenésének lehet oka a munkanélküliség, az elszegényedés, s a másik ember gazdagodása is, ami irritálja a környezetét. Valamikor, aki traktorosként kezdte, az is maradt, ha csak nem „csináltak" belőle igazgatót. Most van, aki „percek alatt" milliomos lesz és erre bizony van, aki erre erőszakkal reagál. — Vannak „hozzáértők", akik szerint a szegények lopnak. — Ez így nem igaz. Még akkor sem, ha az elkövetők között megtalálhatók a munkanélküliek. Továbbra is azok lopnak, akik életformának választották ezt a jövedelem- szerzési formát. Növekedett a cigány elkövetők száma, csat-, lakoztak hozzájuk a zöld határon érkezett külföldi állampolgárok, akik közül sokan főként azzal sértik meg a törvényt, hogy fekete munkát vállalnak. — Maffia? — Nincs maffia Tolna megyében. Vannak persze összefonódások, pénzmosás, csoportos bűnelkövetés, horizontális kapcsolatokra épülő bűn- szövetség, de a szó klasszikus értelmében nincs még kiépült maffia, az élén keresztapával. — Főkapitány úr! Van a kocsiján riasztó? — Nincs ... de épp ma szerelik. — Akkor az ön kocsiját már nem lopják el. Elég snassz is lenne... — Bízom benne, hogy nem, bár a budapesti főkapitányét egyszer már elvitték, de néhány utcával arrébb megtalálták. — Mit teszünk mi, polgárok a saját biztonságunkért? — Sokkal többet mint régebben. Azért nem árt felhívni a figyelmet: zárjuk be a lakást és a kocsit, használjunk rácsot és riasztót. Van már erre sok-sok jó példa, mint ahogy ma már nem szégyenük az emberek, hogy szólnak a rendőrnek, ha valami gyanúsat észlelnek. Ahogy a rendőrkép változott, úgy lettek segítőkészebbek az állampolgárok, és bízom benne, hogy ez a tendencia tovább folytatódik. Hangyái János A báróné Decsen járt Szokatlanul sokan jelentek meg a decsi faluház legutóbbi kiállításának megnyitóján, ahol Bakó László szobrait mu- taták be. Ide várták megnyitónak Zichy Mária Terézia bárónét, a Máltai Szeretetszolgálat Németországi Szervezetének elnökhelyettesét. A báróné késett és így a megnyitó utáni programját csak pár nap múlva folytatta Decsen. Itt azonnal felmerül a kérdés: miért fontos mindez a bárónőnek, mi ez a vonzás? A válasz szürkén hangzik: szeretet. Akkor sem hatásosabb, ha csupa nagybetűvel írjuk. Zichy Mária Terézia ezt éli. Sajátos örömöt szerez ezzel magának! Szabadságának egyik alapköve, hogy megteheti ezt az önzetlenül önző cselekedetet. Roppant egyszerű a megjelenése. Legfeltűnőbb a fehér blúzán virító piros kis pajzs, a máltaiak jól ismert emblémája. Amikor a decsi szeretetotthonban tett látogatást, először Csécsy István református lelkész, az otthon igazgatója tájékoztatta az egyház életének legfrissebb eseményéről, hogy visszakapták egykori iskolájuk épületét. A báróné kérdései tükrözték az érdeklődés mögötti segíteniakarást. Megtekintette a református műemléktemplomot, ahol azonnal és pontosan sorolta a legkarakteresebb építési stílusjegyeket, amelyek láthatók. Csodálattal tapintotta a decsi hímzőasszonyok által készített úrasztali térítőt. A tőle távolabb elhelyezett kálvinista címerhez aprócska távcsövet vett kézbe. Gratulált Csécsy Istvánné orgonajátékához, aki bemutatta, az egykori hangszercég által készített hangszer mi minden hangulat átadására alkalmas. Az egykori szociáüs otthon épületét minden szinten megjárta a báróné és alig volt ember, aki mellett simogató mozdulat nélkül ment volna el. Az otthon lakóinak tekintete hosszan kísérte. Az udvar, a kert gondozásához, műveléséhez, hogy az gazdaságosabban kihasznált legyen, nyomban voltak ötletei, gondolatai. Ráérősen sétálgatott, bár következő programjának az időpontját már a megérkezéskor közölte. Mi köti őt Szekszárdhoz és ehhez a vidékhez? Válaszul családi krónikájából merített egy szakaszt, ami, a múlt rendszerekben kötődött baráti szálakat idézett. Személyes kötődésének magát a tájat tekinti. Pécsi útjáról errefelé jövet ragadta magával marasztalón a látvány. így aztán későbbi terveit is illeszti az általa gyönyörűségesnek nevezett és jó minőségűnek értékelt magyar földhöz. Ha már a nemzetiség szóba került, ő osztrák és magyar állampolgárnak vallja magát. Osztráknak, mert a háborús években ők fogadták be őt és családját. Magyarnak, mert Budapesten született. Férje német, aki után a báróné megszólítás illeti és három gyermeke is német földön született. Magyarságukat, úgy tűnik, még több generáción keresztül büszkén fogják hirdetni karitatív tevékenységükkel együtt. Készséggel beszélt a rendelkezésre álló rövid időben, hogy miként került kapcsolatba a máltai lovagokkal és azok szolgálatával. Zichy Mária Terézia Decsen járt. Jött, látott és kissé za- Y írba ejtett. Idegenként érkezett, de példát tudott adni arról: legalább gondolkodjunk el, vannak mások is rajtunk kívül, akik elesettebbek és segítségre szorulnak. Meg tudjuk-e ezt tenni? Vagyunk-e olyan társadalmi helyzetben, hogy a másik iránti felelősség lelkiismerti kérdéssé súlyo- sodjék. Hol kezdjük, ha akarjuk kezdeni. Talán a magunk családjában? Ha igennek válaszolunk ezen kérdésekre, akkor ne késlekedjünk! Decsi Kiss János Magyar emlékhelyek Lengyelországban A huszárőrnagy kopjafája A történelem alaposabb ismerői tudják, hogy az 1863-64-es lengyel szabadság- harcban többszáz magyar önkéntes vett részt. Áldozatvállalásukat az utóbbi időkig semmi nem jelezte. Beszámoltunk arról a lengyel kezdeményezésről, mely eUndította a magyar emlékhelyek felállítását. Szóltunk a batorzi erdőben történt csatáról, melyeknek helyszínét Törő György szekszárdi fafaragó alkotása jelzi immár, a lengyel-magyar barátság újabb szép példája. A Magyar Köztársaság nagykövetsége megkereste a Honvédelmi Minisztériumban Erdős László ezredest azzal a kéréssel, hogy újabb emlékhelyet avassanak ez év szeptember 25-én a lengyelországi Zwierzyniec városban. Nyáry Eduárd huszárőmagy kopjafájának leleplezésére gyűlnek össze az emlékezők. Ä huszárőmagy nevét összekapcsolják a már említett batorzi eseményekkel,vagyis az 1863. október 6-án lezajlott harccal, ahol egy erdei szur- dikban került csapdába Mi- chal Lelewel-Borelowski ezredes visszavonuló csapata. A hősi halált haltak között a magyar Walüsch őrnagy, a parancsnok vezérkari főnöke is szerepeb Az egykori krónika szerint néhány nappal korábban, október 3-án a panasów- kai összecsapásban is volt magyar áldozat. Itt Nyári Eduárd lovassági százados esett el. Batorztól 40 km-re Rzeszówtól 60 km-re fekszik Zwierzyniec város ahol ma leplezik le Törő György és Tövisháti András alkotását. A márvány emléktábla magyar és lengyel nyelvű felirata hirdeti: „Itt nyugszik Nyári őrnagy, a panasowkai hős, az 1863-as lengyel szabadságharc 400 magyar önkéntesének egyike." Az ünnepségen Vá- rallyay Dezső alezredes, Lajtai Tamás százados és az alkotó Törő György is jelen van, Erdős Lászó ezredes vezetésével. Tolna megyéből a bocskai és egy második világháborús hadizászló emeü az emlékezés fényét a magyar huszárőrnagy kopjafájánál Lengyelországban. DK] Őszi verklizés A fehér hajú, kalapos, szemüveges tír minden nap megjelent csinos, kedvesen mosolygó feleségével a Szekszárdi Szüreti Fesztivál „főutcáján", a fasori sétányon, aztán rövidebb-hosszabb időre megállt egy-egy helyen és mesés dallamokat hajtott ki verklijéből. Sokan körbevették, belenéztek a zenélő cifra dobozba és igyekeztek megfejteni a titkát, a hangforrás nyitját. Volt, aki maga is megpróbálkozott a dallamok elcsalásával, ám kevés sikerrel tette. Néha a mosolygós asszony felváltotta férjét, s ilyenkor szép hangján énekelt is. A verkli tetején lévő kalapocskába olykor-olykor forintok hulltak, amit az úr egy fejbiccentései köszönt meg, a hölgy pedig egy-egy szem cukrot nyomott az aprónép kezébe. A vállalkozó Nagy Tibor a szívességből adott seritalért egy dióhéjba illesztett ördögfejet kapott hálás emlékül, most már elmondhatja, hogy neki ördöge van. Miközben Werner Burkhardt és felesége szórakoztatta, álmél- kodásra késztette a vendégsereget, addig Csontos Károly, a közvetlen vendéglátójuk elmesélte nekünk a „titkukat". Azt, hogy a freibergi házaspár tagja a verklisek világszövetségének és ez nagyon jelentős dolog volt régen az életükben, hiszen az egykori NDK-ból így tudtak külföldre utazni, így tudtak mozdulni. Burkhardt úrnak verkli gyűjteménye van, s akad benne százéves is - hallottuk, s aztán azt is megtudtuk, mindketten nyugdíjasok és minden évben egy hónapot Magyarországon töltenek. A fehér hajú, kalapos, szemüveges úr minden nap megjelent kedvesen mosolygó feleségével és cifra verklijével a Szekszárdi Szüreti Fesztivál, „főutcáján", a fasori sétányon, megállította a négykerekű kiskocsit és bensőt melengető dallamokat varázsolt elő a rajta lévő hangszerből. Zenélt a tarka sokaságnak, a Háryt köszöntő borrendeknek, a táncos lábú felvonulóknak, a zenészeknek, a csavargóknak és zenélt Tolna megyének is, mert tudta, ez nemcsak a munka, de az ünnep, a szüret, s az azzal járó mulatságok időszaka is. Jól gondolta. Ékes László Fotó: Gottvald Károly Tűzrózsa Werner Buhhardt A legfiatalabbak a felvonuláson Trentoi vidámság *
