Tolnai Népújság, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-03 / 205. szám

4 KÉPÚJSÁG BONYHÁDÉS KÖRNYÉKE 1993. szeptember 3., péntek Minden szoba más Béke a szálló körül Olvasóink talán még emlé­keznek, mennyit írtunk a haj­dani Béke szálló körüli huza­vonáról. Már béke honol a műintézmény házatáján, tu­lajdonosa, Panghy László las­san befejezi az építkezést. A korábbi tanács megtá­madta a vendéglátó vállalat és a vállalkozó közt létrejött el­adási szerződést. Az ügy vé­gül bíróságra került, és már ennek az önkormányzatnak az idejében mondták ki a végső szót - érvényes a szer­ződés. Az épület meglehető­sen romos állapotban várta új tulajdonosát, aki azonban csak a per befejeztével mert hozzá­fogni a felújításhoz. így meg­lehetősen nagy hátrányba ke­rült, a többi között a hitelek A berendezés egy része már a szobákba került Patinás lépcsősor vezet a díszteremhez tekintetében. De mindezen már túl van ő és a családja. Panghy László inkább arról beszél, mi minden lesz a szál­lóban. Rögtönzött idegenve­zetéssel mutatja be a monst­rumot: a bejárattól balra egy elegáns söröző, jobbra egy ét­terem lesz. Itt vannak még a korábbi biliárd-terem asztalai: megmarad a játékterem csak másutt, hátul lesz. Pizzéria és különterem, drink bár és tárgyaló - me­gyünk végig az épületen. Az eltűnt dísztermet is elővará­zsolják: korábban három szo­bát alakítottak ki belőle, most lebontották a falakat, és rövi­desen teljes pompájában dí­szeleghet - Panghy úr szerint - Bonyhád legszebb terme. A „mikor?" megválaszolá­sára nem vállalkozik, amint lehet - mondja. Persze szeret­nének mihamarabb nyitni, profi vendéglátós személyzet­tel. Az előkészületekből lát­szik, erre azért már nem kell sokat várni. A tíz szállodai szoba - nincs köztük két egy­forma - már kész, a berende­zés egy része is a helyére ke­rült, de van még teendő bő­ven. Az egykori „cipőgyári kultúrház" helyén hatalmas terem lesz, ennek hasznosítá­sáról még nem döntött a vál­lalkozó. Mindenesetre ha el­készül - a korábbi szégyenfolt helyett - szép színfoltja lesz a város főterének a régi-új hotel. Fotó: Ótós Réka Kívülről már megújult az épület- hangyái­Sóbányában (is) jártunk Működésének 27. évét zárta a bonyhádi művelődési köz­pontban működő Utazók Klubja. A foglakozásainkon, melyeket két hetente tartunk, színes diafilmeket vetítünk a különböző országokról, mű­emlékekben gazdag városok­ról, tájakról. Az élménybe­számolók meghallgatása mel­lett ismeretterjesztés is folyik klubunkban. Neves fotós szakembereket, helybéli ama­tőröket hívunk meg a fogla­kozásokra. A 25. évfordulónkon azon­ban „csak" saját pátriánkat, Bonyhádot mutattuk be dia­képekben, nem várt közön­ségsikerrel. Országjáró kirán­dulásokra a művelődési ház autóbuszával járunk. Már hu­szonöt alkalommal utaztunk együtt Soprontól a szarvasi arborétumig és Jáktól Vácrátó- tig. Valamennyi utunk mindig nagy élmény volt a résztvevők számára. Ötször voltunk külföldön is. Úgy adódott, hogy a 30. ki­rándulásunk Krakkóba és Wi- eliczkába vezetett. Itt bőven volt magyar vonatkozású lát­nivaló is, hiszen két királyunk leánya is ide jött férjhez. IV. Béla leányát, Kingát - akit a lengyelek Kunigunda néven ismernek - Boleszláv király vette féleségül. Ekkor kezdőd­tek a két népet is összefűző, évszázadokon át fennálló ba­ráti kapcsolatok. Nagy Lajos királyunk édesanyja is lengyel volt. Leánya Hedvig, (Jad­Elkészült az út Kedden adták át a forga­lomnak Kakasdon a Kussuth Lajos utca új útburkolatát. A munkát a BONYCOM Kft. vé­gezte. A két és félmilliós be­ruházás felét központi támo­gatásból fedezték. A terveket Endrődi Tamás készítette - társadalmi munkában. így immár minden közmű ott van az utcában, ahol negyven- nyolc telket adtak el. wiga) Jagelló Ulászló litván királlyal kötött házasságot. A Wawel székesegyházban is jártunk. A lengyel királyok mellett Báthori István és fel­esége, valamint Hedvig ki­rálynő is itt van eltemetve. Jár­tunk a királyi palotában is, fi­gyelemre méltó volt a trónte­rem és a préselt, színes bőrből - kordovánból - készült fal­burkolat. Innen a csodálatos szépségű Mária templomba mentünk. Előzőleg a téren meghallgattuk a templomto­ronyból felhangzó kürtjelzést, a „hejnalt". Másnap a wieliczkai sóbá­nyában jártunk. Ez egy külön élmény volt, betetőzése eddigi élményeinknek. A bányában végig vezető séta 63 méter mélységben kezdődik, 135 méter a legmélyebb pontja. A Szent Antal szobrot és a többi szobrokat is sóból faragták ügyes bányászkezek. Megka- póan szép a Kinga kápolna, majd mesebelinek tűnő tó mellett haladtunk egy földa­latti 55 m hosszú templomba, ahol még a csillárok is sóból készültek. A közel háromórás túra során senki sem panasz­kodott fáradságra, pedig a klub tagjainak átlagos életkora közel van a hatvan évhez. Mindannyian sokáig fo­gunk még élményeinkből táp­lálkozni, és ha az úton készült diákat nézzük majd egy télesti foglalkozáson, ismét átéljük mindazt a szépet, amit lát­tunk. F. B. Vadászváró Bátaapátiban A külföldiek lőhetnek „Ilyen paraszt én is szeretnék lenni" Mórágyi gyerekek Dirlewangban Diák­vigasztaló Könyörtelenül elkezdő­dött a tanév. Bonyhádon a Vörösmarty Mihály Álta­lános Iskola faliújságján a diákok számára néhány „bú és nyárfeledtető" gondolat látható. Ehelyütt ebből idé­zünk. A jéghegy csúcsa, avagy a látszat hatalma: Az érdemjegy két alapvetően eltérő dolog­nak, a tudásnak és a sze­rencsének a legkülönbö­zőbb keverési arányából összeállt valamije. Folyománya: A zseninek és a máz­listának kísértetiesen ha­sonlóak lesznek az ér­demjegyei. Summa: Az életben, ha a a puszta eredményeket vesszük alapul, nem megállapítható, hogy ki a zseni, és ki a mázlista. (Gálik Péter: Diák- Murphy) Gyöngyszemek II. József Mária és Te­rézia fia volt. IV. Béla várromokat épített. A görögök helénáknak nevezték magukat. Az az igazán nagy író, aki vissza tud nézni a jö­vőbe. (Kun Erzsébet: Dolgozatjavítás) Hamarosan itt a szarvas- bőgés ideje. A környék egyik kedvelt vadászóhelyét, Báta- apáti környékét külföldi va­dászok is szívesen látogatják. A területre rövidesen német- országi puskások érkeznek. Ennek kapcsán kérdeztük Schnellemperger Imre hiva­tásos vadászt. — Az első csoportot szep­tember 4-re várjuk, ők Né­metországból jönnek, s egy ré­szük immár többszörösen visszajáró vendég. Az idei év­ben egyébként többen jönnek hozzánk, pedig Romániában, Bulgáriában és sorolhatnám még, olcsóbb volt nekik a va­dászat, de mi a színvonal ér­dekében foglalkozunk a ven­dégeinkkel, és azon vagyunk, hogy minél eredményesebb legyen a vadásztatás. E téren jobbak vagyunk, mint a kör­nyező országok. — Mi lesz addig a magyar vendégekkel és a társaság tagjaival? — Most egy hónapra lezár­juk a területet honfitársaink elől és csupán a külföldieknek adjuk bérbe a területet. Ez na­gyon fontos, mivel ilyenkor komoly bevételre teszünk szert, mondhatni ebből él az 5500 hektáron gazdálkodó Eg­resmenti Vadásztársaság. Tag­jaink csak jelentős vadkár ese­tén, például a kukorica táb­lákban észlelt kár, erős vadjá­ráskor avatkozhatnak közbe. — Melyek a vadászat leg­fontosabb szabályai? — Lővilágtól lővilágig sza­bad vadászni, tehát lámpa, fényszóró mellett nem. Bikára „menni" a hajnal a legmegfe­lelőbb. A holdfényes éjszaka arra jó, hogy az ember nyo­mon követhesse a vadat és megfigyelje a bőgőhelyen az állományt. Vendégeknél a va­dászat történhet gyalogosan vagy gépjárműről, lovasfogat­ról illetve lesvadászattal. A nyugatiak valamennyi formát kedvelik, de kétségtelen, hogy a magaslesről a legeredmé­nyesebb. — Számítanak-e kapitális vad elejtésére? — A kérdésre nemmel vá­laszolok, hisz ez nem egy va­daspark, ugyanakkor bátran kijelenthetem, hogy állomá­nyunk jó. Persze kapitális vándorbika akár 20-30 kilomé­terről is idevetődhet párt ke­resni. __ — Érmes trófeát magával vihet-e a külföldi puskás ember? — A szerencsés illető a bronz, ezüst, aranyéremmel díjazott agancsot magával vi­heti, ha a magyar árjegyzék szerint megállapított pénzt ki­fizeti. Világrekord elejtésénél vagy a másolatot, illetve a va­lódit miniszteri engedéllyel szabad kivinni az országból, mert a trófea nemzeti kincs. A vad húsát pedig a különböző vadkereskedelmi vállalatok­nál értékesítjük, leginkább a Vadexnél és Mavad-nál. Hunyadi István „Nagyon őrulek, hogy itten Dirlewangban üdvözletek té­ged" - ez áll annak a feladat­sornak a borítóján, melyet a mórágyi gyerekek kaptak, amikor egy akadályversenyen vettek részt Bajorországi test­vériskolájuk szervezésében. A Münchentől száz kilomé­terre délnyugatra az Alpok lábához közel fekvő, mintegy ezerötszáz lelket számláló te­lepülés iskolája és a mórágyi már hat éve tartja a kapcsola­tot. Az egyik ottani tanárnő rokonai élnek Mórágyon. Ő még kislány volt, mikor kike­rült Németországba, ezért a tört magyarság, s a kedves hi­bák, melyek a feladatsorban megtalálhatók. A hölgy ugyanis Németországban, nyelvtanfolyamon tanulta meg a magyar nyelvet. Mikor a nyáron a magyar gyerekek kint jártak, kezükbe kaptak egy-egy ilyen albumot, ám a német gyerekek - akik segítettek a feladatok megol­dásában - nem tudták mi a feladat. A mórágyi iskolások­nak tehát le kellett fordítaniuk a szöveget németre, hogy se­gítséget tudjanak kérni. Jól ki volt ez találva ... — Nagyon fontosnak tar­tom, hogy sikerült eljutni odáig, hogy kapcsolatunk kö­zéppontjában a gyerekek vannak - mondta Garay Já- nosné, a mórágyi iskola igaz­gatója. Harminchárom gyerek ve­hetett részt a mostani utazá­son. A tiszteletükre sátrat ver­tek - ahogy ezt tavaly Mórá­gyon tették a vendéglátók - és többen a dirlewangiak közül ott is aludtak a mórágyi gye­rekekkel. Sokan már régi ismerősként köszönthették egymást, mivel korábban is leveleznek, cso­magokat váltottak. Tizenegy felnőtt is részt vett az utazáson, köztük a szülői munkaközösség vezetője is. Ezzel is el akarták ismerni azt a munkát, amit a szülők vé­geztek a vendégek fogadása­kor. Tavaly ugyanis úgy men­tek haza a német gyerekek, hogy „a világ legjobb helye Mórágy". Az ottani szülők se akartak lemaradni, fantasztikus prog­ramot állítottak össze. A gye­rekek láthatták a bajor herceg kastélyát, voltak hajókirándu­láson, megnézték a müncheni olimpiai falut, látták, hogyan idomítják a madarakat, és még a sörgyártással is ismer­kedhettek. Megnéztek egy kisparaszti gazdaságot is, ami így önmagában meglehetősen száraz, unalmas programnak tűnhet, ám volt mit nézni. Tíz éves gyerekek is tudják ke­zelni a távirányítású masinát, mellyel kazlat lehet rakni. Nem csoda, ha volt, aki azt mondta: — Ilyen paraszt én is szeretnék lenni! A házigazdák szereztek egy - Mórágyra jellemző - akácfát, és azt a látogatás emlékére el­ültették. -háj­l Néhány az akadályverseny feladatai közül

Next

/
Oldalképek
Tartalom