Tolnai Népújság, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-23 / 222. szám

8 »ÚJSÁG KÖRNYEZET BARÁT 1993. szeptember 23., csütörtök A természet kalendáriuma Szeptember - őszelő (II.) Az őszelő kellemesen meleg nappalokkal és lassan hűvö­södé éjszakákkal köszönt be. Inkább még csak tudjuk, mint érezzük az ősz közeledtét, ám az élővilágot már valami ti­tokzatos nyugtalanság keríti hatalmába. A szép őszi napok bágyadt ragyogásában fehér fonalak lebegnek a tarlók fe­lett. Okömyál - mondja a pásztor - bika tajték - véli a juhait terelgető hegyi pásztor. Az ökörnyál ténylegesen pók­fonal, amely a repülést, a kü­lönböző pókfajok minél na­gyobb területen való szétter­jedését szolgálja. Szeptemberben még sok rovarral találkozhatunk. A szitakötők, lepkék, legyek mellett réteinken, legelőinken mindenütt a sáskák tömegét láthatjuk. Ma még helyenként gyakori a nagy termetű, vé­dett sisakos sáska is. Nyár végén, ősszel - gyü­mölcsérés idején - a darazsak tömegei árasztják el a gyü­mölcsösöket, hogy az érett, lédús termésekkel táplálkoz­zanak, miközben a gazdáknak igen sok kárt okoznak. Legna­gyobb képviselőjük a lóda­rázs. A faj érdekessége, hogy a hosszabb csápú hímeknek nincs fullánkja. A nőstények­nek azonban van, szúrása az emberre is igen veszélyes. Mindenütt gyakori a közön­séges, vagy más néven kecs­kedarázs. Fészkeit földi üre­gekbe építi, melyek igen né­pesek. Vizeinkben is különböző változásokra lehetünk fi- gyelmsek. A vörösszárnyú ke­szeg táplálékában év közben döntő jelentőségűek a víz alatti növények lágyabb hajtá­sai. Ám a megfigyelések sze­rint az őszi időszakban nagy mennyiségben fogyaszt állati eredetű táplálékot is. Különleges halfajaink közé sorolhatók a dunai és az erdé­lyi ingola, amelyek felnőtt példányai élősködő életmódot folytatnak.A tavasszal lera­kott ikrákból lárvák fejlődnek, amelyek a folyók pangó vizű részein 4-5 évig is az iszapban, férgek módjára élnek. Ä lár­vákból metamorfózis útján augusztus-szeptemberben alakulnak ki a felnőtt ingolák. Már szeptemberben meg­kezdi vándorlását a patakok legfelső folyásainál lévő ívó­helyekre a sebes pisztráng. Az angolnák fő vándorlási idő­szaka is őszre esik, hosszú út áll előttük, hiszen szaporodási helyük az Atlanti-óceánban található Sargasso-tenger. Vándorlásuk közben az édes­vízi angolnákon jelentős át­alakulások történnek. Leg­szembetűnőbb, hogy a zöldről ezüst színűvé változnak,és megvastagszik a bőrük. Köz­ben az ivarszervek gyors fej­lődésnek indulnak, miközben az emésztőcsatorna visszafej­lődik: az angolnák befejezik táplálkozásukat. A békaporontyok egy része csak szeptember folyamán alakul át teljesen, így a vörös- és sárgahasú unkák, valamint a kecskebéka is. A hátralévő hetekben óriási feladat vár az apró békákra, hiszen gyorsan fel kell készülniük a télre. A leveli béka szeptember máso­dik felében, az alpesi gőte, va­lamint a barna ásóbéka szep­tember végén keres a száraz­földön fagymentes zugot. Ál­talában kövek alá, faodvakba, földi lyukakba, falrésekbe hú­zódva vészelik át a telet. A mocsári teknősök nyáron lerakott tojásaiból augusz­tus-szeptember hónapokban kelnek ki az apró teknősiva­dékok. A gyíkok többségének utódai is ekkortájt kelnek ki. A homoki gyík nyáron lerakott tojásaiból szeptemberben búj­nak elő az utódok. A törékeny vagy lábatlan gyík augusztus végén vagy szeptemberben rakja le hártyás héjú tojásait, amelyekből csakhamar fürgén kibújnak az utódok. Gyakran előfordul, hogy a tojásburok már az anya testében felreped és a kicsik elevenen jönnek a világra. Áz igen korán téli álomra húzódó kockás siklók után a haragos siklók, az erdei siklók is téli pihenőhelyeikre vonul­nak. A számukra kedvezőtlen hónapokat öreg fatörzsek vagy sziklák üregeiben, nem- ritkkán földi lyukakban vésze­lik át. Szeptemberben már javá­ban tart a madárvonulás, bár néhol még megkésett madár­szülők nevelik fiókáikat. Madaraink nagy része a vo­nulásra, illetve a szűkös téli hónapok átvészelésére zsírtar­talékainak növelésével készül. A varjúfélékre és különösen a szajkókra jellemző a táplálék bespájzolása. Ilyenkor megfi­gyelhető, amint a szajkók tölgy- és bükkmagot dugdos- nak az avar alá a szűkösebb napokra. Ám éléskamráik egy részét elfelejtik, s ezzel jelen­tős szerepük van az erdők természetes felújításában. A hónap folyamán gyakran láthatunk vonuló fecskecsapa­tokat. Lassan a „madárszállo­dák" is benépesülnek. A bo- dzásokban a barátposzáták, mezei poszáták, kerti poszá­ták mellett nádiposzáta fajok, rigók, füzikék, fülemülék eb­ben az időszakban szinte csak a bodza érett, fekete termését fogyasztják. Majdhogynem észrevétle­nül tűnnek el madárfajok a hónap folyamán, így a tövisz- szúró gébics és a kakukk is. Még vonulnak a nálunk is fészkelő erdei pityerek, ami­kor már itt vannak az észa­kabbról érkező réti pityerek előőrsei. A sekély vizű tavak mentén nagy csapatokban je­lennek meg az átvonuló parti madarak. A sarlós partfutók vonulása is szeptemberben éri el a csúcspontját. A nagy pó­lingok a szárazabb réteket, le­gelőket részesítik előnyben, ahol bőségben fordulnak elő a táplálékul szolgáló sáskák és tücskök. A napraforgótáblák mentén olykor több ezer vad­gerle és balkáni gerle verődik össze a bőséges táplálékra. A hónap vége felé pedig megje­lennek az első vadlúdcsapa- tok. Szeptemberben mindin­kább belopakodnak az ősz színei az erdőkbe, ahol ekkor zajlik a szarvasok násza. Al- konyattájt messzire hangzik a bikák bőgése. Ebben az idő­szakban párzik néhány dene­vérfa is, például a közönséges denevér, és a nagy patkósorrú denevér, ám a megterméke- nyülés csak tavasszal követ­kezik be. Apró emlőseinknél, mint a mezei pocoknál még gyakran születnek ilyenkor is utódok. A szeptemberi erdő bőséges termésáldást, a tölgy- és bükkmakkot, mogyorót fo­gyasztják az erdei emlősök: •gerek, pockok, mókusok. A mókus gyakran rejti fölös táp­lálékát faüregekbe, avar alá, gondolva az ínséges napokra. Emlőseink egy része is al­szik téli álmot. A kis patkó­sorrú denevér már szeptem­ber végén, október elején szál­lására húzódik. Andrási Pál Kerékpárszállítás a bécsi metrón A bécsi metrószerelvénye­ken a kerékpárszállítás szom­baton 14 órától, vasár- és ün­nepnapokon pedig egész nap megengedett, az év során. Má­justól szeptemberig nagyob­bak a lehetőségek, ebben az időszakban ugyanis hétköz­nap is felszállhatnak bringá­val az utasok a kijelölt ko­csikba, hétfőtől-péntekig 9-15 óráig és 18,30 után, szomba­ton pedig már 9-től. Minden utas 1 kétkerekűt vihet magával, ha megváltotta „neki" a félárú jegyet. A 12. életévüket be nem töltött gye­rekek csak felnőtt kiséretével szállíthatnak biciklit. Külön­leges kerékpárokkal (tandem, segédmotor, stb.) felszállni ti­los. A tájékoztató rendelkezik még egy-két dologról - pél­dául a mozgólépcső használa­táról -, majd így fejeződik be: Kérjük, kövessék ezeket az útmutatásokat és legyenek te­kintettel utastársaikra. Az Önök Közlekedési Vállalata Pályázat! „A mi falunk rétje" „A mi falunk rétje" elne­vezéssel pályázatot indít is­kolásoknak a Magyar Ma­dártani és Természetvé­delmi Egyesület (MME), va­lamint a Világ Természet- védelmi Alap (WWF) ma­gyarországi képviselete. Mint a szervezetek képvise­lői elmondták: az iskolások vállalhatják a lakóterületük szomszédságában lévő rét értékeinek védelmét, orszá­gos bemutatását. írásos be­számolót kérnek a pályázat kiírói a terület helyzetéről, használatáról, gondozásá­ról, védelméről, a területen található növény- és állatfa­jokról. A feladathoz tartozik térképvázlat, fénykép be­szerzése, készítése is. A leg­jobb munkákat értékes tárgyjutalommal, termé­szetvédelmi táborozással ismerik el. A pályázatok be­adása folyamatos. Az érté­kelésre minden év tavaszán és ősszel kerül majd sor. A természetvédők felhí­vással fordulnak a falvak la­kosságához is, az „Egy falu- egy rét" mozgalom indítá­sával, a faluszéleken meg­húzódó gyepek védelme ér­dekében. Ez azért fontos, mert az elmúlt évtizedekben mintegy 400 ezer hektárnyi nedves rét és 100 ezer hek­tárnyi legelő szűnt meg. A mennyiségi csökkenésen túl számottevő veszteség a gyepek gondozatlansága. Otven évvel ezelőtt a mai Magyarország területére számítva mintegy 2,8 miihó hektár gyep volt található hazánkban. Ma a rétek, lege­lők összterülete nem éri el az 1,2 millió hektár. A hazai gyepek több mint fele 100 hektárnál kisebb te­rületeken található, ezek megóvását elsősorban a he­lyi közösségek vállalhatnák. Gondot fordíthatnának arra, hogy ne legyen ez a terület a falu szeméttelepe, informál­nák a település vezetőit, ha kell az országgyűlés képvi­selőt, a természet- és kör­nyezetvédelmi szerveket a terület természeti értékeinek rombolásáról. Nagyvárosi füstölgés A csillagászok sötétebb egekre vágynak Vigyázat, fényszennyezés! Nap mint nap felmerül, hogy életveszélyes-e a kerék­pározás a büdös, füstös nagy­városi utcákon. Talán nem nyugtat meg senkit az itt idé­zett tanulmány, azt azonban jól szemlélteti, hogy a helyzet egy autóban ülve még rosz- szabb! A kerékpárosok az intenzív légzés következtében, és ami­att, hogy a kipufogó forrás közelében vannak, igencsak szenvednek a gépjárműforga­lom hatásaitól. A kéndioxid légzési problémákat és lég­csőhurutot okoz, a nitro- gén-oxidok a tüdőt károsítják, az ózon fejfájáshoz vezet, in- gerli a szemet, az orrot és a to­rok nyálkahártyáját, elősegíti az asztmatikus allergiák kia­lakulását. Egyes szénhidrogé­nek (pl. a benzpirén) még kis mennyiségben is rákkeltő ha­tásúnak bizonyultak. A szén-monoxid csökkenti a szervezet oxigénszintjét, rontja az érzékelést, a reflexe­ket és a szellemi képességeket. De hollandiai kutatások szerint az autós még a kerék­párosnál is több szennyező­anyagot szív be. A kocsi belse­jében a nitrogén-oxidok és a rákkeltő benzol szintje jóval magasabb, mint odakinn, kü­lönösen az ingázók, a hosszan autózók kocsijában. Más ta­nulmányok, amelyeket Hol­landiában és Németországban készítettek, azt mutatják, hogy a szén-monoxid koncentráci­ója magasabb a kocsi belsejé­ben, mint odakinn. (Forrás: Lélegzet) A nyár végi nagy meteor­rajzás kapcsán, egy ideig a fi­gyelem középpontjába kerül­tek az égbolt mustrálói, a csil­lagászok. Számos beszélgetés készült velük, melyeken ném- csak a távoli égitestekről, nemcsak a galaxisokról, nem­csak a kozmoszról esett szó, hanem „szőkébb hazánkról", a Földről is. Dömény Gábor, a szek­szárdi csillagda vezetője pél­dául egy napjainkban felbuk­kanó jelenségre hívta fel a fi­gyelmet: a fényszennyezésre. Ma már nem olyan az ég, nem olyanok az észlelési körülmé­nyek, mint néhány évtizeddel korábban. Telített a légkör füsttel és porral, erről többé-kevésbé mindenki tud. De arról, hogy túl nagy az éj­szakai kivilágítás - természe­tellenesek a nagyvárosi fé­nyek -, ritkán esik szó. Pedig ez, sok egyéb káros hatása mellett, a távcsöves ember munkáját is nehezíti. A csillagászok sötétebb egekre vágynak.-Wy­Süllyed a Beregi-síkság A jelentős talajvíz- szint-csökkenés miatt süllyed a Beregi-síkság, s a földmoz­gás nagy károkat okoz az ot­tani építményekben. A mé­lyebbre húzódó talajvíz ve­szélybe sodorta a térség ritka, jégkorszak végi fafajtáit, va­lamint védett lápjainak nö­vény- és állatvilágát is. A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője, Fazekas László igazgató elmondta: a beregi tájegység talajvíz- szint-csökkenését az utóbi egy évtized csapadékhiányos idő­járása okozta. A térséget át­szelő folyó, a Tisza vízszintje is évek óta igen alacsony, s emiatt elszívja a talaj vízkész­letét. A csökkenő talajvízszint következtében süllyedő síksá­gon épített lakóházak és más létesítmények repedeznek, nem egy közülük életveszé­lyessé válik. Az árvízvédelmi töltések szintén megrepedez­nek, nem kis gondot okozva a szakembereknek. (Forrás: Lélegzet) Kedvezmény A 13 milliós Los Angeles­ben 9 millió autó üzemel. Most a hatóságok olyan kam­pánnyal kísérleteznek, mely arra ösztönzi az embereket, hogy ne külön-külön furikáz­zanak. Vagyis, azokért a gép­kocsikért, amelyeknek több utasuk is van, nem kell, vagy kevesebbet kell fizetni a par­kolókban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom