Tolnai Népújság, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-18 / 218. szám
I 10 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. szeptember 18., szombat A törvénytelen döntéseket (is) végrehajtják A másodfokú határozatok kilencven százalékát nem vitatták Dr.Ress Ferenc, a pécsi köz- társasági megbízott területi hivatalának vezetője azt mondja: nem az a kérdés, hogy az ügyeit intéző állampolgár megtalálja-e a hivatalt, vagy azt a „dekós" szervezetet, amelyikhez az ügye tartozik - mert ez egyszerű feladat - hanem az, hogy ott valóban tudnak-e számára jogorvoslatot biztosítani? A közvetlen bírósági út helyett ezért inkább egy olyan másodfokú, ha tetszik, középszintre lenne szükség, amely tipikusan a településen megjelenő állampolgári ügyeket elintézi. Elég nehéz megérteni a rendszerint idős, falusi embernek, távol a bíróság színhelyétől, hogy miért kell neki például a képviselőtestület által elutasított eseti segélykérelem miatt bírósághoz fordulnia. Hogy ennek mekkora a gyakorlati jelentősége, attól is függ, mennyire működnek törvényesen, a jogszabályok előírásai szerint az önkormányzatok, az állampolgárok ügyeiben és persze a hatáskörükbe tartozó egyéb kérdésekben. Érdemes áttekinteni, - dr. Ress Ferenc tájékoztatása alapján - hogy egyrészt milyen tapasztalatai vannak a megyében a törvényességi ellenőrzéseknek, s hogyan alakultak azok az ügyek, amelyekben ők fordultak bírósághoz, másrészt pedig, hogy másodfokú határozataikat megtámadta-e az állampolgár bíróság előtt. A százkilenc önkormányzat tavaly hétezer ötszáz határozatot hozott, az idén az első félévben már ötezerötszázat, ebből 136-ra tettek törvényességi észrevételt. Általában hatvan nap a megfontolási idő, az idén már több, mint ki- lencvenben visszajeleztek, hogy elfogadták a törvényességi észrevételt. Végeredmény még nincsen, mert a legtöbb esetben nem járt le a határidő. Az önkormányzatok több, mint hatszáz rendeletet alkottak tavaly, harmincegy törvényességi észrevételt tett a hivatal, s mindegyiket elfogadták az önkormányzatok, nem volt szükség arra, hogy bírósághoz forduljanak. Az idén már az első félévben ötszáznyolcvan rendeletet alkottak a képviselőtestületek, ezekben viszont hatvanegyre kellett törvényességi észrevételt tennie a köztársasági megbízott hivatalának. Ennek a felét az önkormányzatok már elfogadták. Zömmel a szociális törvény előírta helyi rendeletekkel volt gond, mert általában szűkén értelmezték, nem a saját, hanem az állampolgárok lehetőségeit. A cél magyarázható, a kevés pénzt akarták sokfelé osztani, de a kifogásolt esetekben rosszul számolták például a nyugdíjalapot, s értelmezték a jövedelem fogalmát. Ha a képviselőtestület nem respektálja a hivatal észrevételét, a jogi kifejtés ellenére, akkor kötelességük bírósághoz fordulni. Határozat esetében a Szekszárdi Városi Bíróság az első fórum, rendelet esetében pedig az Alkotmánybírósághoz kell fordulni. Kilencven- egyben nyolc bírósági ügy volt, tavaly egy. Eddig minden esetben jogerősen megnyerte a pert a köztársasági megbízott hivatala. Egy ügy van még, amelyben a Legfelsőbb Bíróság ítéletét várják. Két alkotmánybírósági állás- foglalást kértek. Az egyik a simontomyai széksértés volt, amiben nekik adtak igazat. A szekszárdi lakásrendelet ügyében még nincs alkotmánybírósági döntés, ez nyilván az új lakástörvény ismeretében születik majd meg. Az elmúlt két évben mintegy négyszázhúsz körül volt a másodfokú határozatok száma, ezek mintegy tíz százalékát nem fogadta el az állampolgár, viszont a bírósági ügyek kilencvennyolc százalékában a hivatalnak volt jog szerint igaza. Ez pontosan két eset, az egyikben - mint a hivatalvezető megfogalmazta - „feltartott kézzel" elismerték, hogy elrontották az ügyet, a másikban pedig nem úgy értelmezték a jogszabályt, mint utóbb a bíróság, akié a végső szó. A legnagyobb gond, - és nem is csak ezen a szinten, hiszen ismeretes például a kórházigazgatók diszkriminatív szabályok szerinti kinevezése - hogy a törvénytelen, jogszabályellenes határozatot közben végrehajtják. Egy rosszul meghozott köztisztasági, állat- tartási vagy lakáseladási rendelet esetében vannak, akik rosszul járnak, jogsérelmet szenvednek, s ezek már semmiképpen sem hozhatók helyre. Akkor sem, ha a bíróság vagy az Alkotmánybíróság a jövőre nézve érvényteleníti a jogszabályt. Ezért mondja Ress Ferenc, hogy a dolog fordítva működik. Más országokban a törvényességet ellenőrző hivatalnak arra van joga, hogy a törvénytelennek, jogszabályellenesnek tartott rendelet végrehajtását felfüggessze. S ebben az esetben a helyi önkormányzat fordulhatna a bírósághoz, hogy a felfüggesztés a törvénytelen. A szekszárdi példánál maradva, ha az Alkotmánybíróság a köztársasági megbízott hivatalának is ad igazat: mire mennek vele? Nem a hivatal, hanem azok a szekszárdi polgárok, akiknek törvényellenesen adták el az önkormányzati lakást. Ihárosi Ibolya MATUR Van-e nemzeti turizmuspolitika? Wiesner György, a Provincia TMT ügyvezetője válaszol. Budapesten 1993. júniusában megalakult a Magyar Turisztikai Egyesület. A regionális tagozat vezetőjét Wiesner Györgyöt kérdem: — Van-e nemzeti turizmuspolitika? — A MATUR (Magyar Turisztika Egyesület) egyik célja a nemzeti turizmuspolitika kidolgozása és annak parlamenti jóváhagyása. A másik cél a turizmus sokoldalú gazdasági, társadalmi, kulturális környezeti és életminősége javító szerepének tudatosítása a társadalomban és a politika köreiben. Természetesen lehet még folytatni a felsorolást, amit el Szeretnénk érni a turizmus fejlesztéséért. — Politikai tömörülés a MATUR? — A Magyar Turisztikai Egyesület politikailag semleges, de valamennyi párttal jó kapcsolatot igyekszik kialakítani, és konstruktív együttműködésre törekszik. A választásokat követően szorosabb kapcsolatot tart majd a szavazataival bejuttatott képviselőkkel és figyelemmel kíséri a kijelölt célok megvalósítását. — A célok elérése érdekében mit tesznek a gyakorlatban? <1 — Tagságot szervezi i n k együttműködésre, közös fellépésre mozgósítunk önálló kiadói tevékenységet folytatunk és a szakmát, valamint a tömegtájékoztatást folyamatosan ellátjuk időszerű híranyaggal. Területi és szakmai ta- ; gozatokat létesít majd a MATUR, az aktuális feladatok elősegítésére. — Ki lehet tagja az | egyesületnek? — Minden magán- és jogi személy, akik az egv e- sület céljaival egyetért és j elfogadja magukra nézve 1 kötelező érvényűnek az J alapszabályt. Lehetnek tiszteletbeli vagy pártoló tagok is a rendes tagságon kívül. Az új tagok felvételéhez írásbeli kérelem kell Erről részletesebb tájékoztatást szívesen adok, aki megkeres a 74/319-17 l-e>> telefonon vagy személyesen Szekszárdon, az 1 lo- hegy u. 31. sz. alatt.-decsi- 1 Mi jön a negyven év segédmunkás-lét után? „A politikai kultúrát csak most tanulja a cigányság" Raduly István Dr. Kálmán Attila véleménye a pedagógusokról * Államtitkár a borotva élén Az elmúlt években mind többször lehetett hallani a cigányság különböző politikai érdekképviseleteiről, szerveződéseiről. Azután az is hamar nyilvánosságra került, hogy ezek a cigányszervezetek, ahelyett, hogy az összefogással erősödnének, jórészt torzsalkodással és vádaskodással teszik lehetetlenné egymást. A kép persze nem ilyen sötét, legalábbis ezt vallja Raduly István, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium munkatársa, akivel a kölesdi Marolisz roma művésztelep megnyitóján találkoztunk. — A kívülálló valóban csak az áradó indulatok egymásnak feszülését látja - kezdte mondandóját Raduly István. — De nem csak erről van szó. Különböző érdekek ütköznek ezekben a csoportokban, akárcsak a nem-cigány szervezetekben. A vita időnként nagy hangon zajlik, s egymásra kígyót-békát kiabálnak az érintettek: mindez azért van így, mert a politikai kultúrát még csak most tanulja a cigányság. Biztos vagyok abban, hogy az idők folyamán ezen a téren is kedvező változás történik. — Nemrég azt nyilatkozta az egyik cigány vezető, hogy a cigányság az elmúlt negyven évben volt a legrosszabb helyzetben Magyarországon. Egyetért ezzel a megállapítással? — Ha a kutatásokat összegezzük, akkor kiderül, hogy az elmúlt negyven évben egy nagyon különös helyzetet élt meg a cigányság hazánkban. A romáknak a segédmunkásstátus volt fenntartva. Ez addig jó volt - hiszen ez biztonságot jelentett -, amíg akadt munka. De a jövőt illetően ez az egykori állapot egyenlő a kilátástalansággal. — De az elmúlt negyven évvel ellentétben a cigányság számára manapság még az elmarasztalt segédmunkási-lét is csak álom. — Az új gazdasági helyzet, a társadalmi változás a cigányságot enyhén szólva nem érinti túl kedvezően. Méghozzá azért, mert képzetlen, s ebből következően rendkívül nehéz megkapaszkodnia a piacgazdaság peremén. — Gyakorlatilag valamennyi pártnak van valamilyen elképzelése a kisebbségi ügyek kezelésére. S az is természetes, hogy a pártok igyekeznek is megnyerni a cigányságot, mint szavazóbázist. — Abban én nem hiszek, hogy minden párt vállalja a cigányság problémáinak a felkarolását. A megoldás egyébként csak az iskoláztatás lehet, legalább a nyolc általános, illetve a középiskola, egyetem elvégeztetése mindazokkal, akikkel csak lehet. Amelyik párt ezt a programot vállalja, én annak adom a voksomat. — Az utóbbi időben elharapózott nálunk is a fajgyűlölet, a cigányellenesség. A rasszista jelenségek ellen mit lehet ön szerint tenni? — Minden demokráciában vannak szélsőségek. Ám cigányellenesség, mint olyan, azt hiszem, nincs nálunk ... — Nincs? Kizárólag cigány mivolta miatt a bórfejúek már agyonvertek nálunk egy fiatalt. — Ezek szélsőséges esetek, melyekre természetesen ráirányul a figyelem. Ám ott van a másik oldal is. A tragédiával végződő lopás történetét több oldalról is meg lehet közelíteni. Nem biztos, hogy annak a cigányembernek történetesen éppen lopni kellett volna mennie. Szeri Árpád Fotó: Degré Gábor A pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsültségéről, pontosabban annak szükségességéről már évtizedekkel ezelőtt is sok szó esett. Ennek ellenére talán túlzás lenne azt állítani, hogy ez a pálya igazán nagy fizetésekkel kecsegtette az oktatásügy dolgozóit. Ma, amikor gyakorlatüag mindegyik párt stratégiai fontosságúnak tekinti ezt az ágazatot, mennyiben változott a korábbi helyzet? A kérdésre dr. Kálmán Attila, a Művelődési és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára válaszolt, aki a hét elején tartott fórumot Szekszárdon. — A nyilatkozatok szintjén valóban mindig elismerés illette a pedagógusokat. A kistelepülésen pedig gyakorlatilag meg is valósult ez a fajta megbecsültség. Nem múlhatott el lagzi vagy disznótor a tanító részvétele nélkül. Amikor én például tizennyolc éves koromban falura kerültem, mint pedagógus, akkoriban az öregek megsüvegeltek. Szólt ez a köszönés a tanítógenerációk emberségének, tisztességének. — Ez volt a múlt. S vajon milyen változást hozott a jelen? — Ami ma is nagyon fontos, az az anyagi megbecsültség, s ez azért nem annyira rossz, mint azt esetleg a hangulat mutatja. A pedagógus- társadalom egyes csoportjai rendkívül különböznek egymástól. Alulfizetettek az óvónők és az egyetemi oktatók, s ide sorolnám talán a tanítókat is. Viszonylag jó helyzetben vannak ebből a szempontból egyes szakközépiskolákban a szaktanárok, itt már egészen tisztességes fizetésekkel is találkozhatunk. S mindehhez hozzátenném, hogy a korábbi állapot örökségeként ugyanazért a munkáért akár egy iskolán belül is van, aki kétszeres bért vesz fel hasonló képzettségű, ugyanannyit dolgozó kollégájával szemben. — Van-e valamilyen elképzelése az illetékes tárcának az igazságosabb bérviszonyok megteremtésére? — Éppen ezeket az aránytalanul nagy eltéréseket szeretné a közalkalmazotti bértarifa kiegyenlíteni. Ugyanakkor tudom, hogy fennáll a veszélye a minőségi munka nem megfelelő preferálásának. — Ön szerint - a kedvező hatást kifejtő törekvések ellenére miért zúgolódik a pedagógustársadalom nem jelentéktelen része, miért hallhatunk forrongásokról, sőt, sztrájktervekről? — Nézze, nyüván vannak sokan, akik azért világítanak, hogy őket lássák, s nem azért, hogy lássanak. Ha a pedagógus szakszervezetek követelései reálisak, teljesíthetőek, s nemcsak a bérekért, hanem az iskolák jobb munkafeltételeiért, ellátásáért ^ is harcolnak, azt megértem. Ám a könyvtár- fejlesztés, a folyóiratrendelés, a felújítás, a fűtés finanszírozása érdekében legalább any- nyira kellene tüntetni, mint a pedagógusbérekért. — Dr. Kálmán Attila - mint egykori gyakorló pedagógus, ma fontos beosztású kormányhivatalnok - kiket képvisel, melyik oldalon áll ebben a „mérkőzésben"? — Hogy hol állok? A borotva élén! Jól látom mindkét oldal igazságát, s azt is, hogy a szándékaink és a lehetőségeink nincsenek összhangban egymással. Rendre megpróbálkozom a közelítéssel, persze, ebből két dolog adódhat. Vagy megértik, amit mondok, s közelednek az álláspontok, vagy mindkét oldal megutál. Szeri Árpád Eltűnt egy pap - fátylat reá! A faddi katolikus papot a Baranya megyei Görcsönybe helyezték, ugyanakkor a görcsönyit Faddra. Utóbbi el is foglalta szeptember elsejével az új hivatalát, de Simon József - az Amerikából nemrég hazatelepült plébános - nem jelent meg Gör- csöiryben. Állítólag visszarepült az USÁ-ba, magával vitt némi perselypénzt, és csak a rossz hírét hagyta itt: diszkózás, adósság, nem éppen szeplőtelen életvitel. Sőt olyan hírek is lábra keltek, hogy már az Interpol is körözi, mert bezsebelte a Fadd melletti Dunaszentgyörgyön építendő templomra összegyűlt adományokat. Utóbbiról szó sincs - tudtam meg Péri Istvánnétól, a dunaszentgyörgyi katolikus közösség egyik vezetőjétől - mert még nem kezdték meg a gyűjtést, csak az alapkövet helyezték el, áprilisban. De egyéb pénzeiket természetesen Faddon „kezelték". Mivel Dr.Mayer Mihály pécsi megyés püspök megtiltotta érintett papjainak - a faddi új plébánosnak és a tolnai esperesnek -, hogy nyilatkozzanak az ügyben, célszerűnek látszott személyesen őt megkérdezni a dologról. Két községről van szó (Fadd, Dunaszent- györgy), melyekben többszáz hívet, s persze a más vallásúakat, de még a fele- kezeten kívülieket is izgatja, mi is történt valójában. De a püspök úr úgy véli, hogy „nem a Népújságból kell megtudniuk az embereknek ezt, hanem más csatornákon", mert „az újságírók csak keverik a dolgokat", nem azt kell hangsúlyozni, hogy eltűnt a pap, hanem azt, hogy „minden megy tovább, előre". Egyébként, ha szükségét látja, majd idővel, nyilatkozik. Wessely 1
