Tolnai Népújság, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-15 / 215. szám
4 KÉPÚJSÁG DOMBÓVÁR ÉS KÖRNYÉKE 1993. szeptember 15., szerda „A lehető legjobban szeretném végezni a munkámat" Interjú Spengler Ferenccel, Dombóvár új alpolgármesterével ERRŐL - ARRÓL Hírek - információk - események Kaposszekcsón felújították a templomot Felújították Kaposszek- csőn a római katolikus templomot és a paplakot. A templom tornya olyan rossz állapotban volt, hogy le kellett bontani és újat építeni. Az új tornyot rézlemezekkel borították. Ezzel párhuzamosan került felújításra a római katolikus papiak is. A munkák összesen 1,2 millió forintba kerültek. A papiak felszentelésére e hét csütörtökén kerül sor. Ez alkalomból Mayer Mihály megyéspüspök 18 órakor szentmisét tart a felújított templomban, majd sor kerül a felszentelésre. Az ünnepi esemény után fogadás lesz azok számára, akik anyagi és fizikai segítségét nyújtottak a rekonstrukcióhoz. Közösségi ház épülJágónakon Közösségi ház építését kezdték el Jágónakon a képviselő-testület döntése nyomán. A településen eddig nem volt olyan épület, ahol a falu fiataljai szabadidejükben találkozhattak volna. A 16x9 méteres közösségi ház alkalmas lesz nagyobb rendezvények, falugyűlések, közmeghallgatások, bálok, lakodalmak megrendezésére. Az építkezés megkezdődött, a községháza mellett készülő ház falai már állnak. Idén az épület tető alá hozatalát tervezik, ami másfél millió forintba kerül, a befejezés, ami újabb egy milliót igényel, 1994-re marad. Ozorai Gábor képei Könnyű utolérni Dombóvár város új alpolgármesterét, Spengler Ferenc a hét első három napját mindig a hivatalban tölti munkával. — A lehető legjobban szeretném végezni ezt a munkát. Mivel nincs közigazgatási gyakorlatom, be kell hozni a lemaradásomat -, mosolyog a háromgyermekes, 39 éves alpolgármester. Aki „civilben" kályhakészítő, jóllehet végzettségét tekintve agráregyetemet végzett mezőgazdász. — A Dalmandi Mezőgazdasági Kombinátnál, Alsóle- perden dolgoztam növény- termesztési vezetőként 1978-81-ig, több műszakban, hosszú munkaidővel, kevés pénzért. Ezért aztán váltottam. Már a nagyapám is kályhás volt, édesapámnak ott a műhelye, beszálltam hát a családi vállalkozásba -, mondja Spengler Ferenc. — Meg lehet élni a kályhakészítésből? — Megélni igen, de meggazdagodni nem. — Milyen színekben indult a helyhatósági választásokon? — Függetlenként, az MDF és a KDNP támogatásával. — Akkor nehéz helyzetben lehetett a testületi viták során. Ön melyik frakciót támogatta? — Az MDF-et, mert náluk volt egy vezérelv és egy- irányba húzott a társaság. Mi minden ülés anyagát megtárgyaltunk egymás között. — Ön eljárt a Magyar Demokrata Fórum összejöveteleire? — Igen, sőt két éve be is léptem, tagja vagyok az MDF-nek. — Kik kérték fel a megüresedett alpolgármesteri posztra? — Amikor Fazekas István polgármester lemondott, többen megkerestek, hogy vállaljam el a funkciót, de én nem éreztem magam alkalmasnak a feladatra, úgy gondoltam, vannak megfelelőbb emberek a képviselők között erre a pozícióra. — De az alpolgármesterséget végül is elvállalta. — Igen, de nem karrier vágyból, hanem mert tudtam, hogy ha nem választ a testület polgármestert és alpolgármestert, akkor fel kell oszlatnia magát és ennek a város látná a kárát. így hát amikor Szabó Imrét polgármesternek megválasztották és felkértek az al- polgármesterségre, akkor becsületből elvállaltam. —- Mit szólt a családja a döntéshez? — Nem örültek neki. Annak, hogy többet foglalkozom a város ügyeivel, az üzlet és a család látja a kárát. Ráadásul az emberek azt hiszik, hogy nekünk itt, ebben a székben valamiféle hatalmunk van, holott csak a testületi anyagokat készítjük elő és vezetjük az üléseket. — Ezek szerint járnak Önhöz protekcióért? — Nem protekcióról van szó, hanem arról, hogy ha valamiféle hatósági döntés elutasító, akkor megpróbálkoznak nálunk, hátha megváltoztatjuk a hivatal döntését, holott mi szakmai dolgaiba nem szólhatunk bele, de nem is akarunk. — Milyen feladatai vannak Önnek, mint alpolgármesternek? — A város üzemeltetésével kapcsolatos ügyeket koordinálom, és a vállalkozási kérdésekkel foglalkozom. Ilyen módon „hozzám tartozik" a városi fűtőmű, a Kommunális Szolgáltató Vállalat és a Gu- naras üzemeltetésére alakult egyszemélyes kft. — Ha már itt tartunk, mi a helyzet a Kommunális Vállalattal? — A csődeljárás lezajlása után a kertészet és a három virágbolt üzemeltetésére, illetve később parkfenntartásra betéti társaság formájában Szabotin Károly tett ajánlatot. A város köztisztaságának biztosítása, a szemétszállítás továbbra is a város feladata lenne. — A városi vízműnek mi lesz a sorsa? — Terveink szerint 1994. január 1-től átvesszük a megyétől a vízmüvet és a tűzoltóságot is. — Milyenek mostanában a testületi ülések? — Érzésem szerint gördülékenyebben, gyorsabban zajlik a munka, mint azelőtt. Persze, ez nem azt jelenti, hogy minden előterjesztés változtatás nélkül kerül elfogadásra, hanem azt, hogy kevesebb a felesleges vita. — Mik a tervei, indul a következő helyhatósági választáson? — Jelenleg úgy gondolom, hogy nem, mert a vállalkozásomat kellene inkább felpörgetni. De aztán végül is sosem lehet tudni. F. Kováts Éva Fotó: Ótós Réka A Dombóvári Művelődési Ház előtér-tárlatán Ozorai Gábor képi munkáit láthatják jelenleg az érdeklődők. Ozorai Gábor hosszú idő eltelte után lépett önálló kiállítással a nyilvánosság elé. Az amatőrfilmezés, videózás, fotózás után most egy másfajta, de számára nem idegen műfajban mutatkozik meg. A kiindulás itt is a fotó, melyet többszöri átalakítás után xerox, a másoló technika felhasználásával tesz újszerűvé és ezzel mélyebb gondolkodásra ösztönzi a nézőt. A most bemutatott anyagban a park, az épület képei még hordozzák a fotó jegyeit, de már új tartalmat és gondolatot sugároznak. A víz fényeivel, hullámaival képei érzelmileg egy mélyen átgondolt, átélt, és megélt eseménysor lenyomatai. A középen elhelyezett S. G. portré a néhai jóbarátra való emlékezés. Az ő emberi, szakmai segítőkészsége, az átbeszélgetett, borozgatott napok, éjszakák élményei is visszatükröződnek a most bemutatott anyagban, melyet október 3-ig láthatnak a műfaj iránt érdeklődő nézők. tilinger Találkozás, fél évszázad után fafej« ____sül______-__________________________fesd E mlékezés az eltávozottakra Nem mindennapi találkozó színhelye volt szombaton a hőgyészi Hunyadi János Általános Iskola, 51 év után először jöttek össze az 1942-ben itt végzett polgári fiúiskola növendékei - tizenheten -, hogy újra felidézzék a régi emlékeket. A 32 fős osztálylétszám mára egy híján felére csökkent, tizenöt egykori növendék távozott idő előtt az eliziumi mezőkre, nem várva meg a boldog viszontlátást. Az öregdiákok az ország és a világ különböző pontjairól érkeztek a találkozóra. Volt, aki az olaszországi Domeglie- rából utazott ide, mások Németországból. Jöttek „fiúk" Tévéiről, Bonyhádról, Budapestről, Siófokról és Székesfehérvárról. Az esemény szervezője, Juhász Márton például Tataházáról érkezett. Mi sem jellemzőbb az elmúlt viharos évtizedekre, mint az, hogy Hőgyészen mindössze egy volt diák lakik ma. Az 1942-es évfolyam növendékei először a községi katolikus templomba mentek, ahol Klein Mihály esperes-plébános - aki szintén tanulója volt egykoron a polgárinak -, misét celebrált. Az egybegyűltek családtagjaikkal együtt megemlékeztek az elhunyt osztálytársakról, tanárokról, kedvesnővérekről. A plébános úr beszédében megemlékezett a volt állami polgári fiúiskoláról, a világi és egyházi tanárokról, az intézményben folyt oktatásról. — Nem az a fontos, kié volt az iskola, az államé vagy az egyházé-e, a lényeges az volt, hogy az állami tulajdonban lévő épületben katolikus szellemű oktatás folyt -, utalt a plébános úr arra a tényre, hogy az állami iskolában az oktatást többek között, a kalocsai iskolarend nővérei végezték, olyan tudást, hitet adva növendékeiknek, mely egész életükben útmutatóul szolgált és aminek mindig nagy hasznát vették. A szentmisét követően az egykori iskolaterembe mentek a volt polgárisok, ahol Retkes István iskolaigazgató köszöntője után felidézték a régi időket, illetve az egykori osztálynévsor szerint mindenki beszámolt az utolsó találkozás óta eltelt fél évszázad eseményeiről. Az ebédre az Appo- nyi kastélyban került sor. A nem mindennapi életu- takról hétvégi számunkban olvashatnak. F. Kováts Éva A találkozó istentisztelettel kezdődött Döbröközi művészek Újváry Lajos A sorozatban végül örömmel említem meg, hogy gyermekkorában anyai ágon szorosan kötődött a községhez Újváry Lajos festőművész, aki 1925-ben, Kaposváron született. 1963-ban megfestette a döbröközi római katolikus templom diadalívét. A tolnai tájakhoz való kötődését mutatja, hogy az év nagy részét a Hőgyész melletti csicsói szőlőhegyen lévő alkotóházában tölti. dr. Gelencsér Gyula Ketten a parkban Justitia háza kívül-belül megújult Itt még állványerdő borítja az épületet A Dombóvári Városi Bíróság és Ügyészség épülete évek óta igen elhanyagolt állapotot mutatott. A város- központban található sarokház felújítására most került sor. Mint azt Do- monyai Istvánná, a Tolna Megyei Bíróság gazdasági hivatalának vezetője elmondta, a rekonstrukciós munkák szakaszosan történnek. Először az épület tetején lévő kupola került felújításra 1989-ben, egy szolnoki kft. kivitelezésében. Ezt követte a fűtési rendszer korszerűsítése, a városi távfűtőhálózatra való csatlakoztatás. Tavaly az emeleti rész elöregedett villamos hálózatát cserélte ki Mohácsi János, szekszárdi vállalkozó. Az 1903. évi munkákat pályázat útján a dombóvári Univer- zál Kisszövetkezet nyerte el. Ennek kapcsán került sor a bíróság földszinti részének re- kontstrukciójára, minek során az ügyészek az emeletről a földszinten lévő helyiségekbe költöztek, aminek köszönhetően az ügyfélforgalom ide korlátozódik. A munkák során a külső homlokzat rekonstrukciója is megtörtént. Sajnálatos, hogy az épület másik felében lévő Tüdőbeteg-gondozó Intézet anyagiak hiánya miatt nem tudott hozzájárulni a felújításhoz, ezért csak a bírósági rész öltött új arculatot. A felújítás eddig ötmillió forintba került, amit az Igazságügy Minisztérium biztosított. f. kováts fotó: tilinger i
