Tolnai Népújság, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-17 / 191. szám

1993. augusztus 17., kedd TÁJOLÓ »ÚJSÁG 5 Szeretné, ha szeretnék Az „elkényeztetett" Tordy Géza Mint „becsületes" színész­hez illik, ezekben a hetekben az „Év színésze" is nyaral. Pontosabban: nyaralt mind­addig, amíg a Kisváros című tévésorozatban fel nem kérték egy epizódszerepre. A tihanyi üdülést azért függesztette fel, hogy egy kábítószercsempész „bőrébe bújhasson". — Nem túl hálás fel­adat ... — Jut is, marad is a nyár­ból. Ez a nyolc nap nem a vi­lág. Tihany a második ottho­nom. Jobban szeretek ott nya­ralni, mint bármelyik elegáns dél-európai fürdőhelyen. S az sem utolsó szempont: Ti­hanyban úgy érzem, az embe­rek szeretete vesz körül. — Fontos, hogy a környe­zete szeresse? — Szeretném ha szeretné­nek. Nagyon jó érzés, amikor elfogadják az embert jó és a rossz tulajdonságaival együtt olyannak, amilyen. Buták és önzőek vagyunk. Sokszor el­megyünk azok mellett, akik­ben nagy ígéret van, pusztán azért mert ott és akkor a pilla­nat nem volt alkalmas az érték felismerésére. Nem tudom, vi­lágos-e mire gondolok? Erről szól az egész életem. A pá­lyámon megadatott minden lehetőség és meg is tudtam ragadni a szerencsém lábát. A magánéletben sokkal gyar­lóbb, keservesebb, ügyetle­nebb voltam. Talán mert min­dig, mindent görcsösen meg akartam oldani, vadul próbáltam boldog lenni... Talán ezért is lett a magánéletem a sikertélensé- gek sorozata. De végülis szí­nészként, rendezőként el va­gyok kényeztetve. Miért akar­nék még többet? — A Lear király alakításá­ért elnyerte „Az év színésze" díjat. Nem gondolja, hogy ez mérföldkő az életében? — Ez felér egy Kossuth-díj- jal. Nem régen múltam 55 éves, szinte úgy érzem, meg :sem érdemelhettem még ezt a kitüntetést. — A „nagy" pályatársak közül kikkel dolgozott együtt a legszívesebben? — Nagyon hosszú volna, ha mindenkit sorra vennék. Kezdő színészként Kaposvá­rott dr. Németh Antal volt a rendezőm, Szegeden Komor Istvánnal, Horvai Istvánnal, Dómján Edittel, Lehoczky Zsuzsával dolgozhattam együtt. Pesten partnere lehet­tem Ruttkai Évának, Bulla Emmának, Sulyok Máriának, Szakács Miklósnak, Gábor Miklósnak, Tomanek Nán­dornak, Pécsi Sándornak, Latinovits Zoltánnak. Ját­szottam Kállaival, Bessenyei­vel, Darvassal... Atya­úristen! Magam sem hittem, hogy ilyen tekintélyes a név­sor! — Kik voltak a tanárai? — Ók, az előbb felsoroltak. Anélkül kerültem a pályára, hogy elvégeztem volna a színművészetit. Ezért hiszem, hogy az életben szinte minden tudást el lehet lesni másoktól, a mesterektől, csak nyitott szemmel kell járni-kelni a vi­lágban. —Mit vár az új szezontól? — Nagyszerű feladatokat. Győrött a III. Richárdot ren­dezem, a Vígben egy Miller darabban és az Oidipuszban játszom és egy amerikai ko­médiát rendezek. A főiskolán mesterséget tanítok. Harminc éves koromig nagyon türel­metlen voltam, aztán rájöttem, hogy az életet nem szabad sürgetni, nem szabad bosz- szankodni ha elkerüli az em­bert egy remélt szerep. Vagy később megtaláljuk azt az el­veszett szerepet is, vagy ad a sors helyette egy még jobbat. László Zsuzsa Ferettczy Europress Beethoven és a Brunszvik­család Beethoven, Brunszvikok, Martonvásár címmel a zene­költőnek Martonvásár egykori uraihoz, a Brunszvik-család tagjaihoz fűződő barátságáról, a család történetéről és tagjai­ról, a településen ma is élő Be­ethoven kultuszról jelent meg könyv a Hagyományőrző Ér­tékeink Alapítvány támogatá­sával. A könyvet a Magyar Tu­dományos Akadémia Mező- gazdasági Kutatóintézete adta ki. Szerzője, Üvegesné Hor- nyák Mária, aki egy évtizede foglalkozik a Brunszvik-csa­lád és Martonvásár történeté­vel, sok érdekességgel ismer­teti meg a kötet olvasóit. Egyebek között levélrészie­tekkel bizonyítja, hogy a „hal­hatatlan kedves" - a korábbi feltevésekkel szemben - nem Teréz, hanem Brunszvik Joze- fin volt. Ismerteti a könyv Beetho­ven és a Brunszvik-család fennmaradt levelezését is. Marton vásáron, az MTA Mezőgazdasági Kutatóintéze­tének parkjában 1960 óta évente megrendezik a nyári Beethoven koncertsorozatot,- 1957 óta pedig emlékmúzeum őrzi a zeneóriás martonvásári tartózkodásának relikviáit. (MTI) Bukovinai székelyek országos találkozó j a Országos találkozót tartot­tak vasárnap - a Nagyboldo- gasszony-napi hadikfalvi bú­csú emlékére - a Magyaror­szágra áttelepült bukovinai székelyek. A Baranya megyei Somberekén - az egykori ha- dikfalviak és utódaik jelentős hányadának lakóhelyén - több mint ezer bukovinai származású székely találko­zott, hogy a búcsú napjához kapcsolódó szokásokat felele­venítse. Andrásfalva, Józseffalva, Is­tensegíts, Fogadjisten és Ha- dikfalva azoknak a hajdani csíki székelyeknek a bukovi­nai települései voltak, akik Madéfalvárói, az 1764-es sicu- licidium - a székelyek elleni osztrák katonai fellépés, ke­gyetlen vérengzés - után me­nekültek Moldvába. Onnan 1941-ben a Bácskába, majd 1944-ben Baranya és Tolna megyébe - a kitelepített svá­bok helyére - költöztek. A többnemzetiségű falvak lakói ma már egymással megbé­kélve élnek, bár korábban számos feszültség forrása volt a kitelepítést elszenvedett németek és a hazára találást remélő székelyek kálváriája. Az országos székelytalál­kozó emlékére a templom déli falánál faragott kopjafát állí­tottak, amelyet megkoszorúz­tak az Országos Székely Szö­vetség, Somberek község va­lamint a helyi székely pávakör képviselői. A találkozó alkalmából megnyitott kiállításon bemu­tatták az öt bukovinai falu te­metőjében jövőre felállítandó emlékfa tervét is. Az országos székely talál­kozó befejezéseként népi együttesek adtak zenés, tán­cos műsort a sombereki műve­lődési házban, melynek szín­padán felléptek az al-dunai Hertelendyfalva és Székely- keve valamint az erdélyi Csernakeresztúr hagyomány­Németország, Olaszország, Mordvin Köztársaság Világjáró bátai táncosok Közel négyezer kilométert hagytak maguk mögött a Bá­tai Népi Együttes táncosai, zenészei, amikor a múlt héten hazaérkeztek olaszországi út- jukról. Az itáliai félsziget Atina nevű kisvárosában vettek részt egy nemzetközi folklórfesztiválon, egyiptomi, litván, kongói, argentin, indo­néz, görög, no és természete­sen olasz csoportok társasá­gában. A negyvenegy bátai es­ténként a fesztiválon lépett fel, műsort adott a környező hely­ségekben például Roccavivi- ben és Sorában, de jutott idő fürdésre is a tengerben. Kirándultak Nápolyba, Pompeibe, de jártak Rómában, Vatikán városban és Velencé­ben is. Mozgalmas volt a bátai tán­cosok idei nyara. Nem csak Olaszországban fordultak meg, hanem Németországban is, itthon szereplői voltak a Duna Menti Folklórfesztivál­nak - szép, nagy elismerést aratott műsorukat a tévé is közvetítette. A róluk szóló legújabb hír pedig az, hogy augusztus 21-én tizenöten repülőgépre szállnak és Moszkva érintésé­vel a Mordvin Köztársaságba utaznak, ahol egy újabb fesz­tiválon vesznek részt. gyuricza Vasúti kedvezmény a körmenetre utazóknak Szent István napja, au­gusztus 20., megünneplését Mária Terézia rendelte el 1771-ben. Az államlapító Szent Jobbját abban az év­ben szerezte vissza az ural­kodónő Raguzából, a mai Dubrovnikből. 1938-ban, István király halálának 900. évfordulóján aranyvonattal vitték körbe az országon. Ötven esztendővel később, 1988-ban újabb országjárá­son volt a Szent Jobb. A nemzeti ereklye őre akkor már Szabó Géza kanonok volt. A két jubileum közötti félévszázadban - az egész országhoz hasonlóan - sok megpróbáltatáson ment át a kristályhengerben őrzött ereklye is. A második világ­égés idején a koronázási ék­szerekkel együtt nyugatra hurcolták. Csak 1945. au­gusztus 20-án láthatták is­mét a körmenet résztvevői. Ezután hosszú ideig a plé­bániahivatal páncélszekré­nyében őrizték, és onnan csak a Raguzából történt visszérkezés 200. évforduló­ján, 1971-ben - titokban - vitték át néhány órára a Szent István-bazilikába. - Meddig őrizték ilyen méltat­lan körülmények között? - 1987. augusztus 20-ig. Ak­kor helyezték el a bazilika újonnan kialakított Szent Jobb-kápolnájában, és azóta mindennap meg lehet tekin­teni nagy királyunk ereklyé­jét. Egy évvel később, 1988- ban, az István király halálá­nak 950. évfordulóján tartott országjárás során, az érseki és a püspöki székvárosok­ban, valamint Pannonhal­mán tíz- és tízezrek fogad­ták áhítattal és megille- tődve. Augusztus 20-án a bazilika előtt celebrált jubi­leumi misén jelentette be Paskai László bíboros a Szentatya, II. János Pál ma­gyarországi látogatását. Augusztus 20-án az idén is ünnepi külsőségek között hozzák ki a bazilikából a Szent Jobbot. Szent István halálának, mostani, 955. év­fordulóján, régi vágya telje­sül egyházunknak. Az ál­lami vezetők, megértve és átérezve az ünnep kivételes voltát, hozzájárultak, hogy a körmenetre utazó hívek és érdeklődők 50 százalékos vasúti kedvezményt kapja­nak. Ilyen lehetőség az utóbbi csaknem fél évszá­zadban nem volt. A résztve­vők vonatjegyét a helyszí­nen pecsételik le. Remélhe­tően az alkalmat kihasz­nálva, minden eddiginél többet utaznak a fővárosba, a Szent Jobb-körmenetre.-szabó­Ferenczy-Europress A kopasz honatya meg a tévé A dél-ausztráliai parlament egy képviselője pénteken kö­vetelte, hogy helyezzék más­hová a televíziós kamerákat az ülésteremben.lan Gilfillan azt állította, hogy három má­sik képviselőtársával együtt hátrányos helyzetben van székeik elhelyezkedése miatt. De különösen az bosszantja, hogy amikor az esti tévé hír­adót nézi, azt tapasztalja, hogy nem az arca, hanem a kopasz feje látható. „Jobban ismernek kopasz fejemről, mint bármi másról, de tapasz­talom, hogy a kopaszságom fokozódik és lehet, hogy en­nek még hasznát vehetem a reklámszakmában. Képviselő- társaimat minden bizonnyal megnevettettem vele, de azért ez komoly dolog" - mondta. Tv-napló Cserkészek Riportfilm a cserkészekről az 1933-as jamboree 60. évfor­dulóján. Ami annak idején országos esemény volt, az évfor­dulóra megkopott, néhány cserkészruhát öltött öregúr em­lékezik ifjúságára, a fiatalok pedig abban reménykednek, hogy nem fognak csalódni. Nem tudom, a két háború között mennyi cserkész volt Magyarországon, a mi iskolánkban, pedig szerzetesi gimnázium volt, voltaképp csak elviselték, a cserkészeknél csak a Mária-kongregáció tagjai voltak ke­vesebben. Úgy hallom, számuk ma is elenyésző, de ettől még felvirágozhat a mozgalom, sok rokonszenves vonása van, a közösségi életforma pedig a legtöbb fiatalnak jót tesz. Engem az sem zavar, amit sokan a cserkésztisztek szemére vetnek, hogy nem olyan régen még úttörő vezetők voltak. Az sem volt halálos bűn, miért is lett volna? Olyanok is na­gyon sokan vannak, akik örömmel emlékeznek vissza a tá­borozásokra, a közös kirándulásokra. Más zavar a mai cserkészkedésben. A riportfilmben több­ször is elmondták, hogy aki cserkész, az emberebb ember és magyarabb magyar. Hogyan lehet valaki emberebb ember, s mit jelent, hogy a cserkész magyarabb magyar? Ezek sze­rint, aki nem lép a cserkészcsapatba, nem lehet igaz ember és derék magyar, netán másodosztályú állampolgárnak kell tekinteni, vagy a többiek jótékony nevelésére szorul, hogy egyszer majd ő is emberebb ember lehessen? Felesleges így megosztani a gyerekeket, azt sugallni nekik, hogy bizonyos társaságban különbek a többinél. Olajmaffia A „24 óra" című műsorból megtudtuk, hogy az elmúlt tíz évben a gazdasági bűncselekmények száma 640 százalékkal emelkedett. A közelmúltban a bűncselekmények új formái is megjelentek, például az adócsalás, amire korábban nem volt lehetőség, a kávécsempészés sem volt nagy üzlet, pedig ma minden második csésze kávé, amit megiszunk, csem- pészúton jutott asztalunkra. Az adatok riasztóak, s a legfőbb ügyész nemrég már arról beszélt, hogy a szervezett bűnözés a közélet különböző fórumain is megjelent. Ezzel szemben tavaly mindössze 734 korrupciós ügyben indítottak eljárást, de a meghívott vendégek, a büntetőjogász és a közgazdász ezen csak mosolyog, mert jó lenne, ha csak ennyi korrupció lett volna, a valóságban ezek száma a sokszorosa. Csak ép­pen nem lehet nyomára jutni, s nagyon ritka az olyan eset, amikor fel tudnak göngyölíteni egy ügyet, mint az olajmaf­fia esetében, amikor gáz- és fűtőolajjal mesterkedtek, üzemi módon, szervezetten. Ez már a maffia módszere, mondja a büntetőjogász, a közgazdász helyesel, de hozzáteszi, hogy sok esetben a fekete gazdaságnak korrigáló funkciója van, a rendelkezések ugyanis átláthatatlanok, s aki nem játssza ki őket, nem boldogul. Példát is mondott: a hetven főt foglal­koztató üzem tulajdonosa kénytelen csalni, mert ha minden szabályt betartana, legföljebb két embert tudna alkalmazni, ez pedig már kihatna a munkanélküliség alakulására is. Szépen vagyunk. S mennyi minden van, amit legföljebb homályosan sejtünk! A közgazdász utalt bizonyos tisztáta­lan pénzekre, amiket magyar bankok mosnak át, s forgatnak be különböző vállalkozásokba. Azt is megjegyezte, hogy nagy zavart okozna, ha ezeket gazdáik kivonnák a gazda­ságból, mert százmillió dollárokról van szó. A büntetőjo­gász csóválta a fejét, a jog, mondta, mindig a valóság nyo­mában jár, a törvénytől pedig azt nem lehet várni, hogy megtisztítsa a közéletet. Ehhez erkölcsi emelkedettségre lenne szükség, ami az esetek többségében hiányzik. Mintha visszájára fordult volna a történelem, ifjúkorunk Dic- kens-hőseit ismerjük fel nem egy kortársunkban, s még örülhetünk, hogy csak annyit tudunk róluk, amennyi ebből a beszélgetésből, is kiderült, mert a részletek elvennék ma­radék nyugalmunkat is. Válaszolni nehéz Közvetlenül a háború után működött hivatalos közvéle­ménykutató intézet, ezt azonban 1949-ben megszüntették: Rákosi nem volt kíváncsi a köz véleményére. Később a tv keretein belül működött szerény hatáskörű intézmény, a 90-es évektől azonban több is van, amelyek rendszeresen közlik eredményeiket. Aki a népszerűségi lista végére kerül, azt mondja, svindli az egész, pedig ezek az intézetek a nem­zetközileg elfogadott normák szerint dolgoznak, kisebb hi­baszázalék azonban mindig előfordulhat. De az mégsem le­het véletlen, ha valaki évek óta a népszerűségi lista élén áll, miként az sem véletlen, hogy kit utasít el a közvélemény. Most bepillanthattunk a kutatás rejtelmeibe, láttuk, ho­gyan veszik a mintát, a kiválasztottak mennyiben jelentik a társadalom keresztmetszetét. Kérdezni tudni kell, mondta a műsor címe, mi pedig tegyük hozzá, válaszolni is tudni kell, mert nem mindegy, hogy ki hümmög a határozott kérdésre, s kinek van megfontolt véleménye. A kormánynak nem le­hetnek illúziói, felesleges manipulációt emlegetni, de az is bizonyos, hogy egy kényszerintézkedés, mondjuk adóeme­lés, nem találkozik általános helyesléssel. Közelednek a választások, jobb, ha mindenki szembenéz a tényekkel. Választók és azok is, akik azt szeretnék, ha megválasztanák őket. Az ország nehéz helyzetben van, ha­mis reményekkel nem megyünk semmire. Csányi László A lakástörvényről Az új lakás- és helyiségtör­vényről mindenkinek címmel ki­advány jelent meg, amely 122 kérdés - 122 felelet formában részletezi mindazokat az új közérdekű tudnivalókat, ame­lyek a lakások, irodák, műhelyek, raktárak, garázsok bérletével, megvásárlásával ßggnek össze. A 160 oldalas könyv - melyet a törvény előkészítésében közremű­ködő szakértők írtak - tartal­mazza a törvény hatályos szöve­gét is, kapható a hírlapárusoknál és könyvárusoknál. A szerzők a könyvben foglaltakkal összefüggő kérdésekben ingyenes telefonos tanácsadással állnak a lakosság rendelkezésére 1993. augusztus 17-én (kedden) 13.-17.00-ig, 1993. augusztus 19-én (csütörtö­kön) 13-17.00-ig az alábbi tele­fonszámokon: 269-66-00, 120- 84-93,167-08-28. Nem Béla, hanem András Lapunk augusztus 13-i számában, az „Országjáráson a hívekkel" című írásban téve­sen azt írtuk, hogy a tihanyi apátsági templomban III. Béla király van eltemetve. Mint is­meretes, a tihanyi templom szentélye alatt I. András kirá­lyi sírja található. A hibáért olvasóink elnézését kérjük. i i

Next

/
Oldalképek
Tartalom