Tolnai Népújság, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-07 / 183. szám

1993. augusztus 7., szombat HÉT VÉGI MAGAZIN «ÚJSÁG 15----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­T ábori tanácsok A táborőrzésről Sátorverési praktikák Megfigyeltük-e már a pusz­tákon legeltető pásztorok föl­dig érő subáit, amelyek té- len-nyáron kirekesztik a testi­degen hőhatásokat és a nyir­kosságot? Már az ősembernek is volt bőrsátra, (erre emlékez­tet a jurta) ám a szövőszék for­radalmasította az építőanya­got, mosható, „mobil" sátorszöveteket adva a ván­dorló halász-vadász utódok kezébe. Az impregnálást előbb vi­asszal végezték, később a vegyipar már nagyüzemesí- tette a módszert, s a technika áldásai közé besorolt a vil- lámzáras, pehelykönnyű, többszemélyes sátor, melyet oly sokszor láthatunk a fém­vázas hátizsákok aljára szí- jazva. Ám legyen az drága pénzen vett kempingkuckó, vagy házilag, elnyűtt, colum- boi ballonkabátokból varrott, mit sem ér az egész a felverés aranyszabályainak ismerete nélkül. A sátorlakók legnagyobb el­lensége a szél és az eső. Leg­fontosabb tehát a sík alapterü­let kiválasztása, rajta pedig a tetőzet és az oldalfalak - gyű­rődésmentes - kifeszítése. Adnak ugyan a turistasátrak­hoz fémcövekeket, ’ vagy de­rékszögben meghajlított szögvasakat, de egyik sem képes pótolni azokat a karó­kat, amelyeket a helyszínen keres vagy vág a leendő sátor­lakó. Mindenütt akadnak elszá­radt, de még nem odvas ágak, úgyhogy ezek felhasználása nem jelenti a természet cson­kítását. A merevítő cövekek ferdén való beütése mellett, hasonlóan fontos a tartókaró „üzembiztos" beverése, vagy a csúcs kipányvázása egy erős, lehajtó, vastag ágra. De van még valami elkerülhetet­len és munkaigényes tenni­való: az árkolás. Ha nem épül meg körös kö­rül a V alakú, arasznyi széles és mély vízelvezető rendszer, akkor bizony egy erős esőzés meglazíthatja, ld is moshatja a cövekeket, amelyeket többna­pos berendezkedés esetén hasznos gyeptéglákkal is kö­rülvenni. Mindezek mellett érdemes néhány tartalékcöveket is ké­szíteni, amelyek a viharban el­szabadultak helyére kerülhet­nek beverésre. Az igazán gondos - és mindenre felké­szülő - sátorlakó vehet a kár­pitoskellékek boltjában pár fo­rintért olyan dupla rézgyűrűt (ringlit), amelyeket (kb. ha- tot-nyolcat) megerősítésként beüt a gyárilag készítettek közé. Az ezeken körbeveze­tett, akár házilag is (erős ma­dzagból) font kötél helyette­sítheti a téglaépítmények be­tonkoszorúit. Célszerű a sátrak ablaknyí­lásait régi megsárgult horgolt terítődarabkákból szúnyoghá­lóként ellátni, viszont a nyílást az első égzengés hangjára pa­tentzáraival lecsatolni. Amilyen gondossággal tör­ténik a sátor felverése, olyan kellemes és nyugalmas lesz alatta a pihenés. T űzrakás indián módra — Soha ennyi erdőtűz! - sóhajtozik a megyei tűzoltó­ság ügyeletese. - Sajnos ennek a nyárvégi forróság az évadja. Ráadásul a hátrahagyott per­nye és zsarátnok, a szél hatá­sára bele-belekaphat a nagy gonddal művelt konyhaker­tekbe is. A nappali hőhullámok után a gyorsan kihűlő estéken kel­lemes időtöltés, - s egyben fő­zőalkalmatosság is - a bográ­csos. De ezt is elronthatja, ve­szélyeztetheti az alatta rosszul rakott tűz. A szakember főleg az új kiskert-tulajdonos városi ember praktikáitól tart, a ko­csiból előkapott mar- mon-kannától és a benzinnel megöntözött farakástól. Ám a benzingőz nemcsak robba­násveszélyeket hordoz, de be­szivárgásánál megsavanyít­hatja, meg is fertőzheti az ételt. Más eset, amikor spiri­tusz-kockával vagy denaturált szesszel segítjük a „tábori sparhelt" begyújtását de ez is csak akkor indokolt, ha eső áz­tatta a bozótost és nem száraz a rőzsének való. Lássuk, hogyan csinálják ezt az indiánok, ahol elmarad­tak már a tűzcsiholás kőkor­szaki változatai, de az ifjúvá avatás szertartásához már nemcsak a lándzsahajítás, ha­nem a tűzrakás művészete is hozzátartozik. Kezdődik minden a tűzhely kialakításával, vagyis a felnőtt harcos-lépés (kb. 75 centi) su­garú kör kövekkel való körbe­Bográcsos halászlé Vannak ősrégi szokások. Egy halvendéglőben például nem illik marhahúst kérni, a borkóstolóban sört. Köteles- ségszerűen illeszkedik viszont a vízparti táborozások étrend­jéhez a halászlé. Lehetne szó ugyan másfajta halételekről is, sült fogasról, rántott süllőről, gombával, reszelt sajttal ízesí­a halászlé, aminek illata már ott szálldos a levegőben. Alaposan megmossuk a pontyot, kifilézzük és gondo­san megtisztított fejét, csontját egy pár darab hagyma rásze- letelése után, megsózva, bő vízben feltesszük főni. Felfor­rástól számított 30 percen át hagyjuk még lobogó láng föl­ött. Ezalatt a halszeleteket megsózzuk és lábasba rakjuk, megszórjuk tűzpiros papriká­val, rátesszük a karikára vá­gott zöldpaprikát és a friss pa­radicsomot. Az időközben megfőtt halcsontlevet rászűr­jük a halra, jól felforraljuk, majd egyenletes tűzön puhára főzzük. Szegedkömyéki halászmes­terek (akik máig is tiszavízzel főzik a halászlét) a halcsontok közé egy-egy megtisztított ke­szeget is tesznek ízesítőül, vagy harcsával, süllővel fo­kozzák a zamat sokféleségét. A bográcsot ők is lefedik főzés idejére és csak tízpercenkét jár körbe a kóstoló kanál. A tálaláshoz készítsünk elő sót, édes-, erős-, és cseresz­nye-paprikát. Még laktatóbb a halászlé, ha lecsósan készítjük el. Ebben az esetben kis kockákra vágott szalonnát pirítunk, vágott hagymát keverünk hozzá, majd feldarabolt zöldpaprikát és paradicsomot. Négy-öt per­ces párolás után mindezt rá­öntjük az időközben felszelt és megsózott pontyszeletekre. A forrást követően ezúttal csak öt percet kell várni tálalásig. Mindkét esetben a zöldféle­ségek mirelit, vagy konzerv- készletből is hozzáadhatok. Rosszakaratú emberek mindig és mindenütt léteznek, ezért a személy- és vagyonvé­delemre az alkalmi táborozá­sok idején is be kell rendez­kedniük. Kiváltképp a gépko­csik jelentenek kedvelt cél­pontokat, mert ha csomagte­rük üres is, a benzint leszív­hatják, sőt, a kerekeket is le­szerelhetik. Ha a túratársaság több jár­művel ver tábort, ajánlatos az egy kocsi - egy sátor, sakktáb­laszerű elrendeződés, egy ko­csinak pedig olyan magaslati, vagy távlati szögben való fél- reállítása, amelyből belátható a környék. Az éjszakai órák­ban (rendszeresen váltott) őr­szem legfontosabb feladata: rendszertelen időközökben, néhány pillanatra felvillantani a fényszórókat. Ennek elri­asztó hatása van, hiszen az éb­renlétet tudatosítja a tolvajje­löltekkel. Ugyanígy, a csak sá­tortábor esetében is érdemes az egyiket strázsának minősí­teni egy viszonylagos magas­lati ponton. Öt-tízpercenként innen is pásztázható a táj, de leginkább az út vagy ösvény. A tolvajok ugyanis kerülik a lomberdőkön vagy csalitokon való áthaladást, mely az ágak csapódásának zajával jár. Más a helyzet, amikor sátor sincs, amikor mindössze háló­zsákokba bújva éjszakáznak a turisták. Ilyenkor az őrszem­nek nem a magaslati pontot, hanem éppenséggel a mé­lyebb szinteken kell figyelőál­lást foglalnia. A nyáréjszakák ugyanis nem átlátatlanok: holdfényesek, derengősek, amikoris a lopakodók körvo­nalai - alulról nézve - kirajzo­lódnak a horizontra. Hasznos a „csali-módszer", amelyet egy félméter magas­ban körkörösen kifeszített damilszál jelent. A láthatatlan kerítésre akasztott kavicsos konzervdobozok pedig csör- gésükkal jelzik az illetéktelen látogatót. rakásával és közülük a föld kikaparásával. Ezt kupacba horjdák tűzoltási célból. Ez­után megkezdődik a "tűz- wigwam", felépítése, vagyis az indiánsátor kúpalakú bor­dázatának utánzása előbb ujj­nyi vastag ágakból, majd e fölé kerül egy gúla, dupla vas- tagságúakból, végül szintén egyarasznyi szintkülönbség­gel a karvastagságúak „bolto­zata". A réseken át dugják be a ké­sekkel „meghámozott" de visszahajtó héjától meg nem szabadított puhafát és rozsét, mely könnyen tüzet fog és át­járja az illatosítónak használt zöld leveleket, füveket is. így elérhető, hogy a tábortűz ön­magától „kapcsol mind maga­sabb fokozatra", és a körülötte ülőknek jóidéig alkalmuk van a sütni-főznivaló elkészíté­sére. Az előre beszúrt vaslábakra ilyenkor kerül rá a főzőedény, a hal- vagy hússütő rostlemez. Fontos, hogy az utánpótlásul szolgáló ágak lehetőleg azo­nos vastagságúak legyenek és csillagszerűen kerüljenek a tűzbe. így a tűz mindig egyenletes lesz, körülötte leüllepszik a parázs, mely a lángrakapás veszélye nélkül alkalmas a nyársra tűzött húsok és sza­lonnadarabkák pirítására. A tűz kialvása mindig csak látszólagos. Ajánlatos a kiter­melt föld visszaszórása a ha­tett, vagy sörtésztában sütött harcsáról, de ezek mind igen-igen munkaigényesek és hosszabb konyhai előkészítést igényelnek. A tábori halvacsoráknak akár tucatnyi résztvevője is lehet, körülülik a tüzet, figye­lik a bográcsot, és várják, hogy mielőbb porciózásra kerüljön Miért jó befektetés Önnek a Magyar Államkötvény? Sohasem volt nagyobb biztonságban • A MAGYAR ÁLLAMKÖTVÉNY KAMA­TAIT ÉS VISSZAFIZETÉSÉT AZ ÁLLAM SZAVATOUA. Az állami garancia mindig érvényes marad. Ha tehát nemcsak megfelelő kamatot vár, de a pénzét is biztonság­ban szeretné tudni, akkor az Ön be­fektetése: a Magyar Államkötvény. • A MAGYAR ÁLLAMKÖTVÉNY GYORSAN MOBILIZÁLHATÓ. A futamidő nem azonos a lekötéssel. A Magyar Államkötvénybe fektetett pénz a futamidő alatt - a tájékoztatóban megadott feltételek szerint - bármikor mobilizálható. • MINDEN BEFEKTETŐ MEGTALÁLHAT­JA A NEKI LEGKEDVEZŐBB KAMA­TOZÁSÚ ÁLLAMKÖTVÉNYT. Az Államkötvények többsége fix kamato­zású, mely azért előnyös, mert a kamat előre kiszámítható. Egyes kibocsátásoknál mozgó kamatot alkalmaztunk, ami pedig azért kedvező, mert bármi történik a gaz­daságban, a befektetőt nem érheti megle­petés, kötvényének kamata értékálló. Forgalmazóhelyek: MNB Főpénztár (Buda­pest V. Hold utca 4.) és az MNB Tolna Me­gyei Igazgatósága (7100 Szekszárd, Beloiannisz u. 13.). A forgalmazóhelyeken az itt felsorolt, korábban kibocsátott Ma­gyar Államkötvények - a helyszínen ren­delkezésre álló feltételek szerint - folyam­atosan megvásárolhatók: Elnevezés Kamat Kamatfizetés lejárat 1994/A 18,74% '93. XII. 1. '94. XII. 1. 1994/B 17,5% '93. XII. 18. '94. XII. 18. 1995/A 21,0% '93.X. 6. '95.X. 6. 1995/B 21,0% '93. XI. 12. '95. XI. 12. 1995/C 17,5% '94.11.1. '95.11.1. 1995/F 17,0+1,5% '94. VII. 2. '95. VII. 2. 1996/A 16,5% '93. XII. 28. '96. XII. 28. 1996/B 17,5% '94.1.22. '96.1.22. 1996/C 17,5% '94.11.10. '96.11.10. 1996/F 17,5+1,5% '94. V. 17. '96. V. 17. 1997/C 18,0% '94. ti. '97. III. 1. 1998/A 17,8%* '94.111.10. '98.111.10. * változó kamatozású, féléves kamat Az 1995/F Államkötvény kapható még az OTP és a Kereskedelmi Bank kijelölt fiókjaiban. A H I Z () N S A (

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom