Tolnai Népújság, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-28 / 200. szám
12 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. augusztus 28., szombat G Kis + enerácjó | Ifjúsági oldal «•* Törd a fejed! Két héttel ezelőtti rejtvényünk megfejtése: virsli-sorok. A helyes megfejtést beküldők közül a szerencse ezúttal Katona József ozorai olvasónknak kedvezett. Nyereményét postán küldjük el. Aki kitalálja mit ábrázol Ótós Réka fenti képe, két hét múlvá tudja meg, helyesen tippelt-e. i Amikor már engem is érdekelni kezdett a divat, akkor éppen a trapéznadrág és a nagyon mini divatja járta. A trapéznadrágok gazdái úgy követték leghűebben a módit, ha a ruhadarab térdig maximálisan szűk volt, térden alul pedig kibővült, miként a cirkuszi sátor. Mindehhez se- lyémgarbó dukált, meg hosz- szú, hegyes gallérú ing, s egy időben erre a bizonyos ingre rövidujjú kötött blúzt illett felvenni. A miniszoknyák nem szűkek voltak, hanem Divat trapéz szabásúnk szintén. Éppen kilábaltunk az általános iskolából, mikor először láttunk divatlapokban szűkszárú nadrágot, mint a jövő eleganciáját, s harsány röhögésre fakadtunk. Pedig rohamosan közeledett a „csöves" korszak divatja, s „berobbantak" az üzletekbe a „valódi" farmernadrágok, melyek felváltották az addig kapható „hortobágyi golyóállót". A Világok találkozása Már az első percektől kezdve olyan volt, mintha találkoztunk volna már valahol, valamikor, talán amikor még a születésünk előtt az Úristennél randalíroztunk a végeláthatatlan kékségben. Tőle tanultam, hogy nagyon hosszú az út, míg két ember eljuthat egymáshoz. Az út megtételéhez nem is elég az életünk, hisz minél közelebb vagyunk egymáshoz, annál több és több, apró lépcsőfokot fedezünk fel, amit még be kell járnunk. Zsarnok, gyermeki önzéssel birtokolni akartam, azonnal, teljesen és kizárólagosan. Azt szerettem volna, ha bármikor hozzábújhatok, ha minden szava nekem szól, ha feltétel nélkül és elsődlegesen szeret. Irigyeltem mindenkitől és közben átkozottul szégyelltem magam, amiért csak ennyi vagyok. Egy újabb „virágszirom", ebből az időből: „Soha semmi nem volt még ilyen keserű. És soha semmi nem volt még ilyen drága. Sokszor nem bírom elviselni a hangját. Nem tudok ránézni. Viszolygok az érintésétől. És széthullok és új életté kristályosodom, ha megszólít, ha rámnéz, ha megérint. Nem vagyok már más, mint egy hatalmas, vérző-üszkösödő seb. Nincs nevem. Nincs arcom. Nincs célom. Nincs holnapom. Nélküle. Be kellene tiltani, hogy így lehessen szeretni valakit! Es miért pont őt? És miért így? Talán az elvesztett, vagy soha meg nem talált Anyát keresem benne? Minden fájdalmamat és örömömet, minden jót és rosszat, amit az ember ember iránt érezhet, össze akarok sűríteni vele szemben? Ellene? Érte? Dehogy akarok! Itt már rég nem én irányítom az érzéseimet. Összerezzenek minden csengetésre, telefoncsörgésre. Minden tettére találok mentséget. Ha tudnám, mit kellene tennie, hogy ne szeressen ennyire, azonnal megmondanám neki!" Ezekben a hónapokban mé- lyedtek belém a legfájóbban a szeretet tövisei. Örökös bizonytalanságban tartott - hisz ő sem volt biztos semmiben. Az élete régi, rongyos foszlányaival hadakozott. Újra meg újra megpróbált szembenézni velük, de újra meg újra meg is futamodott előlük. Olyan volt, mintha a képzeletében hatalmassá nőnének és megnyomorítanák ezek bűnök. Nem merte megosztani velem őket, mert súlytalanul, áttetszőén tiszta gyermeknek hitt, én meg úgy éreztem, megcsonkít ez a glória. Nem mert hinni abban, hogy valahol mélyen megvan benne a jóság, hogy lehet őt szeretni, mindazzal együtt is, ami a lelke bugyraiban kavarog, hogy nincsenek belénk kövesedé, örökre megmérgező bűneink. Ez a gyáva lemondás viaskodott benne azzal a hatalmas, világ- racsodálkozó vággyal, hogy mindezt hinni szeretné. Ezért lökött el és húzott újra magához. Ez volt a számolatlanul Miután az egész falu megcsodálta Benőke zsánerképeit, s a fotográfus úr szörnyű átkokat szórt segédjére és bűntársaira, lelkiismeretfurdalá- sunk támadt a gyermek meghurcoltatása miatt. Töcök javasolta, hogy küldjük be a Váhm család nevében Michelangelo Dávidjának fényképét, legfeljebb a feje helyett ragasszuk rá Benőke egyik portréját. Ez több okból is leszavaztuk. A fő ok az volt, hogy nem állt rendelkezésünkre a Dávidot ábrázoló fotó. Az incidens egyébként nem vette el a Váhm család kedvét a próbálkozástól, még kétszer ismételték meg a „mutatványt", s másodszorra már olyan képek születtek, melyek 90 százalékos hűséggel tükrözték vissza Benőke külsejét és lényét. A fotók beküldettek a pályázatra, s a Váhm család, no meg az egész falu kíváncsian, izgalommal várta, hogyan dönt a szigorú zsűri. Nekünk, srácoknak persze ez nem volt elég izgalmas program, így tehát ismét ösz- szeültünk, hogy megvitassuk, milyen hasznos elfoglaltsággal tudnánk eltölteni a vakáció két utolsó hetét. Pupus azt javasolta, szökjünk fel Budapestre, bújjunk el egy uszályon, és aztán majd csak eljutunk valahogy Afrikába. Az Önéletrajz XXVI. ötlet nagyon tetszett, de mégsem álltunk neki a megvalósításnak, mert véleményem szerint két hét nem elég arra, hogy alaposan megismerjük a fekete kontinenst. Ezt később meggyőző érveim, valamint egy kiadós pofozkodás hatására a többiek is elismerték. Töcök véleménye szerint nem ártana nagyobb kirándulásokat tenni a téesz szőlészetébe, mivel érik a csemegeszőlő, a csősz meg kórházban van, mivel átmeneti süketséget kapott a kereplő szüntelen üzemeltetésétől. Helyettesítéséről ugyan gondoskodott a téesz- elnök, visszahívta a nyugállományból a „háromlábú" Józsi bácsit, aki e jelzőt azzal érdemelte ki, hogy bottal járt, igen nehezen. A csőszködést valahogy azért ellátta, de igen könnyű volt előle elszaladni, tehát igazán kellemes órákat tölthetnénk a szőlőben. Ezt az ötletet is leszavaztuk, mert igaz, hogy Józsi bácsi nem ér utói minket, de csúzlija, az van, és hihetetlen pontossággal tud célozni. Ekkor következtem én, s korszakalkotó ötletem: menjünk sátorozni a Kacsaúszta-tóhoz. A többieknek tátva maradt a szájuk az ámulattól, no meg az irigységtől, hogy ez nem nekik jutott eszükbe. A Kacsaúszta-tó a falu határától nem messze feküdt, s nemcsak kacsák úszkáltak benne, hanem a téesz halgazdasága is e mesterséges tó létén alapult. S még valami: a halőr, Butyovác Tóni bácsi a nagybátyám volt, anyai részről. Tervem tehát lelkes fogadtatásra talált két barátom körében. Sok teendőnk már nem is volt, hogy a nehezén, az elhatározáson túljutottunk. Mindhárman hazamentünk, s lassú, alapos, kitartó nyávogással, sírással, könyörgéssel, fenyegetőzéssel, ígérgetéssel mintegy 20 óra alatt rávettük szüleinket, hogy engedélyezzék tervünk megvalósítását. Mikor az áhított atyai „igen" megvolt, lélekszakadva rohantunk a kocsmába, mivel délután 6-7-ig itt volt Butyovác bácsi főhadiszállása. (Ezt egyébként jól tudták az orvhalászok is, s amikor Tóni bá- tyónak azt mondta a kocsmá- ros, hogy két feles és két sör már fizetve van, akkor tudta, hogy nem árt, ha fél nyolc előtt nem megy vissza az őrzésére bízott objektumhoz. Természetesen volt némi rossz érzése, hogy hagyja magát az alkoholtól befolyásolni, de a második felesnél ez az érzés általában már elmúlt.) Szóval megkerestük Tóni bácsit, s közöltük vele az örömhírt: két hétig a vendégei leszünk. Először nagyon csúnyán káromkodott, de amikor megígértük, hogy naponta 6 üveg sört ajánlottak fel szüléink a gyermekmegőrzésért cserébe, megenyhült. Azt mondta, gondolkodik rajta. Öt percig gondolkodott, közben valamit számolt az ujjain, aztán közölte: egye fene, holnap reggel már mehetünk. Lázasan csomagolni kezdtünk. Töcök felajánlott egy négy személyes sátrat, aminek nagyon örültünk. Mikor megkérdeztük, honnét szerezte, zavartan habogott valamit. Igazából nem is volt érdekes, honnan származik jövendő lakhelyünk, lényeg az, hogy van. Én a Balatonnál jól vizsgázott gumimatracokat ajánlottam fel, Pupus pedig összecsukható asztalt és székeket. Teljes kényelem! Raktunk össze még némi ruhát, igen sok élelmiszert, s apám nagylelkűen felajánlotta, hogy a téesz autójával a tetthelyre szállít minket másnap. Okoska (Folytatjuk.) Vicces! A skót elmegy az orvoshoz, s elpanaszolja, hogy hosszabb hajóútra készül, de a tengeren mindig nagyon rosszul van. Megkérdezi az orvost, mit tegyen tengeribetegség ellen. Mire a válasz: Tegyen egy egyfontost a nyelve alá! csőszárú nadrághoz térdig érő kockás ing dukált, tetejében farmermellény vagy dzseki. (Ez a szerelés egyébként még mindig jól tartja magát.) Aztán szelidült a dolog, jöttek a nőies „répanadrágok", az asz- szimetrikus mintájú kéziköté- ses pulóverek. Most elég vegyes a módi. Divat a szűkszárú nadrág, reneszánszát éli a trapéz fazon, ismét van szuper-mini, de a hosszú is divatos. Igazán jól jönne már ismét egy új „főirány". vem adott és váratlanul visszavont kedves szó, ölelés, mosoly mögött. Amikor bántott, olyan volt, mintha ezt mondaná: tessék, ilyen gonosz vagyok, látod? Még így is szeretsz? Még ez sem volt elég? Jaj! Ne menj el, nem gondoltam komolyan, ugye még maradsz? Lelkem motyóit számtalanszor felháborodottan felpakolva, megbántva, sértve, halálra ijedve akartam elmenekülni ez elől a kereszt elől, mint ahogy ő is. Gyáva kishitűséggel számtalanszor kétségbe vontam a szeretet erejét, vakon tapogatózva, nem-létbe taszító közönynek hittem vívódásait. És mégis. Mostani, rámszakadt sötétségemet is fénnyel töltik meg beszélgetéseink felvillanó foszlányai: — Mindig voltak emberek, akiket kiválasztottam, de aztán elhitettem magammal, hogy méltatlan vagyok hozzájuk, mert ők olyan... rendkívüliek. — De mi az, hogy méltatlan, te kis buta? Nincs ilyen, csak emberek vannak, érted? — Mégis... én tegnap öleltelek meg először úgy, mint ember az embert. Akkor nem gyerek voltam, és Te nem anya, hanem egy manó, akinek nincs kora és nincs neme. — Szóval a manóknak nincs koruk és nemük? — Nincs. — Akkor manók leszünk! Megegyeztünk, hogy ő piros manó lesz, én meg zöld, de a hajunk mindkettőnknek borzas és koromfekete. Fint a Judit (Folytatjuk.) USA TOP 10 l.UB 40 Falling In Love 2.SWV Weak 3. Tag Team Whoomp! There It Is 4. Janet Jackson That's The Way Love Goes 5. H-Town Knockin' Da Boots 6. Robin S. Show Me Love 7. Onyx Slam 8. Expose I'll Never Get Over You 9. The Prociaimers I'm Gonna Be 10. Rod Stewart Have I Told You Heti cáfolat Nem igaz, hogy a bőrfe- jűek híresztelik a napozás káros hatását az ózonlyuk miatt, mivel csak fehérbőrű embereket akarnak látni maguk körül. Válogatott Jim és Pamela emlékére Míg aludtunk ellopták a kincsünk De barátunk a kígyó Ad nekünk egy órát. Tekergünk egymáson Egymásba zárva Megmarva Véresen kapaszkodunk egymásba. Elhagytunk mindent. Csak mi voltunk. Csak mi tudtuk. Az órák állnak. Kovács Erika Szeretnélek Szeretnélek téged látni Szeretnélek téged várni, Szeretnélek téged megtalálni. Szeretném a Napot látni. Szeretném azt a napot várni, Szeretném a napot megtalálni. Szeretném az életem adni, versezetek Szeretnék egy életet kapni. Csak egyszerűen szeretnék élni. Veled. Álmos Tóbiás Itthagylak téged Itthagylak téged az esti szürkületben Megnézem, hol kelnek fel a csillagok Bolyongok az erdő vad sűrűjében, Szívok tüdőmbe friss illatot. Sütkei Gábor Nem szeretlek én! Bárhol járok a faluban Mindenhonnan Te jössz felém Bár tudom, már régóta Nem szeretlek én. A templom lépcsőjén Te állsz, A térről Te jössz felém. De tudom már régóta Nem szeretlek én. A temetőbe ha megyek, Egy fejfa mögül lépsz elém, De tudom, már régóta Nem szeretlek én. Elváltunk már régen, Nem vagy már enyém, De tudom, már régóta Nem szeretlek én. Emlékemben élsz csak, S onnan jössz felém, Mert tudom, már régóta Nem szeretlek én. Harmath Zsuzsa Egy kirándulás emlékére Kirándulni voltam tegnap, Úticélom: Dombori. Duna-partra érve ki várt? Hát a duci kis Bözsi! Palacsintát rakott elém És jó kávét, Omniát. Alig láttuk egymást tőle, Akkora nagy garmadát! Bözsi lelkem, mondom néked Arra többé nem megyek. Olyan leszek mint egy pingvin, Földig eresztek begyet. Verjél palacsinta-hidat Át, a gyerek-táborba, Legyen diós meg lekváros A sok kisgyerek hasa! Mindahányan azt kívánjuk, Éljél még jó sokáig, Arra járva a mézpatak Érjen fel a bokádig! Sz. L. Janet Jackson a Poetic Justice című filmben John Singleton a rendezője a fodrásznőről, Justice-ról és hozza őket össze. A két fősze- Poetic Justice című filmnek, egy fiatal postai alkalmazott- replő, Janet Jackson és Tupac Modern szerelmi történet egy ról, Luckyról. A véletlen Shakur. (FEB Fotó)
