Tolnai Népújság, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-27 / 199. szám

2 MÉPÚJSÁG VILÁGTÜKÖR - HAZAI TÜKÖR 1993. augusztus 27., péntek Párizsban készülődnek Párizs - Franciaország­nak katonai térén fel kell készülnie minden eshető­ségre - jelentett ki Edou­ard Balladur miniszterel­nök szerdán este azon az ünnepségen, amelyet Pá­rizs felszabadulásának 49- ik évfordulóján tartottak a városházán. „Az elmúlt években olyan nyugtala­nító jelenségek éledtek fel kontinensünkön, amelyek­ről azt hittük, hogy immár lehetetlenek: etnikai és val­lási konfliktusokkal, kiéle­zett nacionalizmussal ta­lálkozunk, s ez újabb erő­szak magvait hordozza magában" mondotta a francia kormányfő. Li Peng ismét dolgozik Peking - Li Peng kínai miniszterelnök tegnap hosszas betegség után visszatért hivatalába. Li április végén, betegsége miatt tűnt el a kínai közé­letből. Hivatalosan ezt előbb meghűlésével indo­kolták, később hallgattak a hosszas távoliét okáról. Nem hivatalos értesülések szerint szívroham érte a kínai kormányfőt. Vádak a vallási vezető ellen Washington - Terrorak­ciókban való részvétellel és hasonló célból szőtt ösz- szeeskü véssél a New York-i szövetségi bíróság vádat emelt Omar Abdel- Rahman ellen. A húsz pontból álló vádirat sze­rint a vak egyiptomi val­lási elöljáró szellemi támo­gatást nyújtott a világke­reskedelmi központ alag­sorában végrehajtott és hat ember halálát okozó po­kolgépes merénylethez, részese volt az ENSZ- székház felrobbantására irányuló szervezkedésnek, védnökséget vállalt az amerikai kormány meg­döntését tervező szélsősé­ges muzulmán csoport fe­lett és konspirációt sugal­mazott Hoszni Mubarak meggyilkolására. Johanna cárné Bulgáriában Szófia - Negyvenhét évi távoliét után lépett ismét bolgár földre Johanna cárné, a trónjától 1946-ban népszavazással megfosz­tott II. Simeon bolgár cár édesanyja. Johanna, az 1943-ban elhunyt III. Bo­risz cár özvegye, leányá­val, Maria-Lujza herceg­nővel szerdán érkezett magánlátogatásra Bulgári­ába férje halálának 50. év­fordulóján. Új hetilap Kárpátalján Ungvár - Szivárvány címmel új magyar nyelvű hetilap jelent meg Kárpát­alján. A Beregszász és Nagyszőlős környékén ter­jesztett újság a pécsi Simon és Társa Kft. anyagi támo­gatásával készül. Mint a hetilap beköszöntő cikké­ből kiderül, a Szivárvány igazi hírmagazin kíván lenni, amely beszámol az országban, de főként a Kárpátalján, elsősorban a beregszászi és a nagysző- lősi járásban történtekről. „Nem vagyunk hajlandók semmiféle párt, mozga­lom, szekértolóivá válni - írják a beköszöntőben. A lap célja az objektív, min­den pártosság nélküli tájé­koztatás. Hegyvidékiek Mennyit ér a választó véleménye? „csúcsrendezvénye" (Folytatás az 1. oldalról) kát, már most a jövő évi tá­borra készülnek, és az eddigi tapasztalatok szerint a nyár elmúltával is keresni fogják egymás társaságát. A „nem üdülőtábor" kifejezés olyan programokat rejt magában, amelyek által a gyerekek hasznos ismeretekhez jutnak, pontosabban: felfigyelhetnek az őket érdeklő témákra. Ezek délelőtt vannak, a délutáni, esti programok a „mezei" tá­borlakók szája íze, fantáziája és úri kedve alapján zajlanak, természetesen egyfajta tole­rancián alapuló táborrend szerint. Idén, a hagyományos programmá vált kézmű­ves-tevékenységek mellett a természet-gyógyászatról ka­pott átfogó képet a részt vevő mintegy 85 fiatal. Négy napig szakavatott „mesterek" vezet­ték be, illetve tovább a batiko­lás, gyöngyfűzés, ékszerkészí­tés, bőrdíszművesség, kosár­fonás, nemezelés rejtelmeibe a gyerekeket, akik aztán „saját megrendelésre" készítették a műveiket. Az ezt követő na­pok pedig az ember fizikális, asztrális és mentális minősé­gének összefüggéseiről, a fizi­kai minőség három alapvető természetgyógyító lehetősé­géről, a természetes és jó táp­lálkozásról, légzésről és moz­gásról (kiegészítve a gyógyító növényekkel) „szóltak", mondani sem kell, az itt leír­taknál jóval világosabban és érdekesebben. A táborlakók zöme a szer­vezet tagja, és nem először jár Domboriban. Minden évben vannak „új arcok" is, a részt­vevők mintegy negyede új­sághirdetés alapján verbuvá­lódott. Vegyes a társaság, a „középvezetők" is gyerekek, akik a szervezet „krémjéből" származnak. A „nagyfőnök", Kéri László sem vádolható diktátori hajlamokkal, ennek ellenére, (vagy éppen ezért) a szükséges rend „fenn van tartva". Több meg kinek kell? A szervezetet szoros szálak fűzik a BIT-hez, ez ma nem túl jó ajánlólevél például az álta­luk benyújtott pályázatok mellékleteként. Pedig szükség lenne a „fentről jövő" pén­zekre, hiszen a tábor részvé­teli költségeinek csak a felét fizetik a gyerekek, a többi pénz előteremtése a szervezet dolga. Ez azonban láthatólag sen­kit nem aggaszt. Ott-jártunk- kor sokkal fontosabbnak tűnt az a kérdés: ki nyeri a víziröp- labda-tomát, a főzőversenyt, vagy az, miképpen zajlik le „Jeruzsálem elfoglalása". (Ját­szásiból.) Fotó: Ótós sk Ülést tartott tegnap délután a szekszárdi képviselőtestület. A kiküldött anyagok tanúsága szerint - az egyebekkel együtt - huszonnyolc témát kellett volna megtárgyalni a képvi­selő-testületnek. A napirend megszavazása rendszerint úgy zajlik, hogy ezekhez még újabbak jönnek, vagy indo­kolva levesznek valamit a na­pirendről. Ehhez képest teg­nap Kocsis Imre Antal pol­gármester egy kiküldött napi­rend megtárgyalását is sza­vaztatta, s annak napirendre vételét a testület el is utasí­totta. Ez a Babits iskola szülői munkaközösségének népi kezdeményezése volt. Az ülés kezdetekor jelen volt Linda- uer Zoltán, az iskola kineve­zett igazgatója, és két munka­társa, de egy szülő sem. A napirend elfogadását kö­vetően másfél órás zárt ülés következett gazdasági kérdé­sekről. Három óra előtt érke­zett meg Mészáros Jánosné, az iskolai SZMK képviselője és néhány szülő, akiket úgy tájé­koztattak, hogy 16. napirend keretében kerül sorra a téma, három és négy óra között. Lassan jöttek a többiek is, négy óra körül már tizenöten lehettek, de nyilván otthon Lalumiere Romániában Catherine Lalumiere asz- szony, az Európa Tanács főtit­kára tegnap délután három­napos hivatalos látogatásra Romániába érkezett. A buka­resti repülőtéren kijelentette: reméli, hogy Románia hama­rosan az Európa Tanács teljes jogú tagjává válhat. A román vezetőkkel különböző irat­csomókat kíván áttekinteni e „hasznos munkalátogatás" keretében - mondotta. A főtit­kár-asszony bukaresti tárgya­lássorozatát a külügyminisz­tériumban kezdte, ahol egy­órás megbeszélést tartott Teo­dor Melescanu miniszterrel. Kiállítás a táborban készített tárgyakból Egy rejtélyes úr még rejtélyesebb belépője Nem tudom, célszerű-e manapság kijelentenem: is­mertem Hofmannt, mi több, találkoztam is vele... Hogy Hofmann kém volt-e, vagy csak fegyvercsempész, esetleg afféle modern Strasz- nov Ignác? Majd kiderül. Annyi bizonyos, hogy az utóbbi hetek sajtószenzáció­ként kezelt ügyének főszerep­lőjével a Hargita Kft. óbudai, poros, törmelékes telephelyé­nek udvarán találkoztam - három esztendővel ezelőtt, egy szép nyári napon. Hofmann nem volt egyedül: társaságában tartózkodott Barna István, az akkori buda­pesti rendőrfőkapitány és Va- lenta László főkapitányhelyet­tes, valamint a Hargita Kft. azóta „sikkasztási hősként" közismertté vált ügyvezető igazgatója, Szabó Ernő. És ott volt a lapokban manapság csak V. úrnak nevezett Vincze Béla is. Meg sokan mások, többek között e sorok írója, aki a Népszabadság fotóriporte­rének társaságában várta Hofmann úr érkezését. Hősünket egyenesen Bécs- ből várták, Hegyeshalomnál afféle biztonsági előfutár csat­lakozott Hofmann úr Chrysle­réhez, amelyben magyaror­szági barátnője is helyet fog­lalt. A kocsi előtti kísérő autó tetején kék fény villogott. Ám az mégsem rendőrségi autó volt: ügyes hargitások tettek úgy, mintha rendőri csapat óvná a misztikus bécsi szakér­tőt. Akiről azt mondták ne­künk - az odacsődített fotó­soknak és újságíróknak -, hogy a vendég a bécsi bel­ügyminisztérium terrorelhárí­tással foglalkozó szakembere, s mint ilyen érkezik a Hargita Kft. udvarára, Barna, Valenta, és más rendőrök színe elé: az új biztonsági berendezéseket bemutatni. Begördült az udvarra Hof- mannék konvoja. A kocsik kö­zött volt egy osztrák rend­számú Chrysler Voyager kis­busz, rejtélyesen sötét üve­gekkel. Amikor kinyitották az ajtaját különféle elektromos berendezések látszottak. Rá­dióadók, lehallgatók - mond­ták a hargitások. Mind-mind olyan korszerű technika, ame­lyet a bécsi rendőrök és a schwechati repülőtér bizton­sági emberei már használnak. És amelyeket bemutatni érke­zett Hofmann úr. Nézegettek a magyar rend­őrségiek különféle radarpisz­tolyokat is - hogyan kell majd velük lőni a gyorshajtók elé, után. Próbálgattak valamiféle videokamerás berendezést is. Az újságíróknak bennfentesek elmondták, a biztonságtech­nikai szakértő - akinek most inkognito rejti osztrák belügyi tanácsosi, főtanácsosi sarzsiját -, új technikai eszközöket közvetít a magyar belügyi szerveknek. Elárulták azt is, hogy van a bécsieknek izraeli golyóálló üvegük is autóba, épületbe, amire egy titkos te­lepen ŰZI géppisztollyal lőt­tek, s az üveg mögött Hof­mann úr fia ücsörgött, majd elősétált sértetlenül. Az óbudai találkozóról ké­szült képes tudósítás kikeres­hető a Népszabadságban, de talán mára az a sztori kicsit beporosodott. Szóval, ismertem Hof­mannt. És azt a Vincze Bélát is, akiről szintén nem tudom, hogy kém-e, vagy „csak" fegyvercsempész, szélhámos. Saját meséje szerint apja a het­venes években a rendőrségen személyzeti főnök volt. O a mamával Izraelbe ment, ami persze nem tett jót a rendőr Vincze papának. A fiatal Vincze Izraelben katonásko­dott, majd titkos megbízatás­sal tért vissza előbb Ausztri­ába, később pedig Magyaror­szágra. Vincze hazatérte után, itt­hon, zakója alatt pisztollyal közlekedett (lehet, hogy csak gázpisztoly volt elegáns tok­ban?), s ha idegesítette a nagy városi forgalom, kicsapta ko­csija tetejére a kék villogót, és harsány szirénaszóval elpor­zott a villamos síneken. Azt már csak félve kérdem, hogy egy külföldről visszatért, állí­tása szerint külföldi állampol­gár milyen „jogosítvány" alapján közlekedett fegyver­rel, kék fénnyel a budai Alko­tás utca kellős közepén? Ez a Vincze úr volt egyébként az, aki ott bábáskodott egy emlé­kezetes, botrányba fulladt nemzetközi szépségversenyen körül is... Úgy tűnik, hamarosan több V. úrhoz hasonló szereplő lép a Hofmann-színdarab rivalda­fényébe. Ki tudja, milyen sze­reposztásban? Bencze Szabó Péter Ferenczy Europress maradtak azok a szülők, akik tudomásul vették az elutasí­tást. Este hatkor következett a második menet, amikor a pol­gármester megkérdezte: meg- hallgatja-e a testület a szülők képviselőjének hozzászólását. A polgármester a kérdést sza­vazásra tette fel, s már ismét kialakult a patthelyzet tíz igen, nyolc tartózkodás és két nem összállításban, amikor Csányi László képviselő fi­gyelmeztette a polgármestert, hogy az SZMSZ szerint az ő joga dönteni, ne hárítsa azt a testületre, amikor éppen a „döntetlen" miatt megadta a szót Mészáros Jánosnénak. Ő felszólalásában elmondta, hogy a gyerekeik és az iskola jövőjének érdekében ragasz­kodnak ahhoz - a nevelőtestü­let kétharmadával és a műve­lődési bizottsággal egyetér­tésben -, hogy szakmailag gyakorlottabb vezetője le­gyen, illetve maradjon az isko­lának. Ügyrendi kérdésben szólt Csapó Károly és ezen a címen elmondta: hogy a két- ezemégy szavazópolgár be­nyújtott aláírása, 1990-ben tíz egyéni körzetben megválasz­tott képviselői mandátumot ért. Véleménye szerint a téma Az olajmaffia újabb szálai Az olajmaffia tevékenysége Vas megyében is jelentős ká­rokat okozott - mondták teg­nap a megyei rendőrkapitány­ság illetékesei. Július végén adócsalás és számviteli fegyelem megsér­tése miatt büntető eljárás in­dult Dravecs János szombat- helyi lakos ellen, aki a Győr- Moson-Sopron megyei Varga Árpád által beszerzett másfél millió liter gázolajat értékesí­tette úgy, hogy Varga nem rendelkezett vállalkozói en­gedéllyel. A szakértők eddig 21 millió forintos adócsalást állapítottak meg. A gázolaj to­vábbadásába Dravecs több magánvállalkozót is bevont: közülük az egyik virágkeres­kedő volt. Az ügyben felme­rült Éles Gyula neve is, aki felkérte a szombathelyi ÉPFU igazgatóját, hogy szereltessen össze egy olajmosó berende­zést, ahol egy hónap alatt 750 ezer háztartási tüzelőolajból mosták ki a festékanyagot. A gyanúsítottakat előzetes letar­tóztatásba helyezték, a nyo­mozást folytatják. tárgyalása még nem jelenti a döntés megváltoztatást, s a kellőképpen indokolt elutasí­tás meggyőzőbb, mint hatalmi alapállásból meg sem tár­gyalni egy népi kezdeménye­zést. Az ügyrendi javaslat te­hát az volt, hogy gondolják meg még egyszer a kérdést. Lapzártáig a témára nem tér­tek vissza. Természetesen a több óra alatt sok fontos döntés szüle­tett, amelyek ismertetésére még visszatérünk. Elfogadták például a piacokról és a vásá­rokról szóló helyi rendeletet, amelynek a tárgyalása folya­mán némi derültség közepette - félreértés miatt -, majdnem megtiltották a piacon a sze­szes ital árusítását. Kocsis Imre Antal, mint korábban je­lezte, lemondott a művelődési bizottság elnöki tisztéről, de tagságáról nem. Mint mondta: ezt annak idején azért vállalta mert segíteni akart, hisz Ko­vács Károly alelnök akkor még államvizsgái előtt állt. El­foglaltsága miatt mond le, s nem azért, mert a testület időnkét leszavazta a bizottsá­got, s már korábban döntött, mielőtt az összeférhetetlensé­get a köztársasági megbízott hivatala kifogásolta. -i­MÉPÚJSÁG Az Axel Spnnger-Magyarország Kft. lapja. Felelős vezető az ügyve­zető igazgató. Főszerkesztő: KAMARÁS GYÖRGYNÉ Főszerkesztő-helyettes: GYURICZA MIHÁLY Kiadja az AS-M Kft. Tolna Megyei Irodája. Irodavezető: DR. MURZSA ANDRÁS Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Telefon: 316-211. Telex: 14-251. Telefax: 315-508. Készült a szerkesztőség elektronikus rendszerén Nyomás: Déli Nyomda Kft. Levélcím: 7630 Pécs, Engel J. u. 8. Telefon 326480. Fax: 332-099. Felelős vezető: SOÓS SÁNDORNÉ Előfizethető bármely hírlapkézbe- sítő postahivatalnál, a posta hír­lapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HEUR), Budapest XIII., Lehel u. 10/A, 1900. közvetlenül vagy postautal­ványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-98636 021-02799 pénzforgalmi jelző­számra. Előfizetési díj: havonta 319 Ft, negyedévre 957 Ft. In­dexszám: ISSN 0865-9028. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Kérdőjelek In memóriám Deák Miért oly feltűnően vissza­fogott szinte minden hivatalos és nem hivatalos megjegyzés - beleértve a Külügyminiszté­rium kommentárjait is -, ami­kor elutasítja Werner Fassle­bend osztrák védelmi miniszter nyugtalanító véleményét egy magyar-szlovák katonai konf­liktus lehetőségéről? Mintha azoknak az állás­pontja érvényesülne, akik azt vallják az ügy kapcsán, hogy az osztrák megnyilat­kozás tartalma, helye és idő­zítése önmagában kellemet­len meglepetést okozott, ezért nagyon is indokolt an­nak elutasítása, de a lehető legjózanabb óvatossággal. Hisz nincs nekünk itt és most enélkül is elég gon­dunk szomszédainkhoz fű­ződő kapcsolatainkkal. Rövid távra szólóan a bé­csi kommentár nélkül is in­dokoltnak látszik most a jó­zannál is józanabb magatar­tás nemzetközi kapcsolata­inkban. Mert például a Horthy temetést és Szárszót nemcsak határainkon belül elemzik. Ezért nyitott kérdés: felké­szültünk-e igazán az ésszerű válaszokra a kívülről jövő, ese­tenként elkerülhetetlenül kriti­kus hangokra? Mert itt reak­cióként csakis a józan célsze­rűség használhat. Hosszabb időre szólóan pe­dig nem hagyatkozhatnánk-e Deák Ferenc tudatosan komp­romisszumokat kereső, bevált hazafiúi bölcsességére? Hiszen jócskán vannak közös érde­keink többek között a szlo­vákokkal ebben a kényes európai térségben. Nem a közös érdekek mindig türelmes keresése és képviselete eredményezhet-e csak tartós megegyezéseket? Emlékez­zünk: a Deák Ferenc által annak idején „vezényelt" kiegyezés 1867-68-ban nem­csak belső megbékélést re­mélt szolgálni, hanem a tör­ténelmi pillanatnak megfe­lelő, reális kapcsolatterem­tést is környezetünkkel. És nem csak Bécs irányában. S Deák e törekvéseiért akkor felvállalta még Kossuth Ke­serű haragját is. Megérte? Most mit diktál a történe­lem? Kocsis Tamás Ferenczy Europress

Next

/
Oldalképek
Tartalom