Tolnai Népújság, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-26 / 198. szám

8 »ÚJSÁG KÖRNYEZET BARÁT 1993. augusztus 26., csütörtök A természet kalendáriuma Augusztus - nyárutó (II.) Augusztusban, a nyár utolsó hónapjában megfakul az erdők üde zöldje, kiégnek a rétek, és a mezők felett megje­lennek a kacskaringózva li­begő ökörnyálak - apró pókok repülőszőnyegei. A lepkéknél gyakran a második, esetleg már a harmadik nemzedék példányai szivogatják a nek­tárt a virágokból. Alkonyaikor a kolibriszerű szendereket ta­nulmányozhatjuk. A kisebb testű kacsafarkú szender mel­lett gyakoribb vendég a folyó- fűszender. A kertekben szinte észrevétlenül surran a virá­gokhoz, ahol egyhelyben le­begve hosszú pödörnyelvével szivogatja a nektárt, majd egy gyors libbenéssel odébb is áll. Az augusztusi rétek, lege­lők legjellemzőbb rovarai az egyenesszárnyúakhoz tartozó sáskák. Mintegy 60 hazai fajuk ismert, melyek többsége nö­vényevő. Közöttük több jelen­tékeny kártevő is akad. A ko­rábban igen kártékony keleti vándorsáska Magyarország­ról gyakorlatilag kipusztult, ma már védett faj. Több más sáskafaj is hajlamos a nagy­tömegű elszaporodásra. Ép­pen az idei év során derült ki, hogy sáskajárásra még ma­napság is számítanunk kell. Vizeinkben a halak szapo­rodása befejeződött. A milli- árdszám lerakott ikráknak egy jelentős részét más halfajok, egyéb ragadozók fogyasztot­ták el. A kikelő apró halakra is ezernyi veszély leselkedik. A ragadozó halak mellett renge­teg vízi rovar is fogyaszt apró halakat. Gondoljunk csak a szitakötő lárvákra, amelyek a maguk nemében félelmetes ragadozók. Az apró halak száma az idő múlásával ro­hamosan csökken, miközben a túlélők egyre gyarapodnak, növekednek. A frissen kikelt pontylárvák 6-7 mm-esek. Ele­inte kerekesférgekkel, evező­lábú rákokkal táplálkoznak, később már szúnyoglárvákat is fogyasztanak. A harcsaiva­dékok a kelés után 5-7 nappal kezdenek önállóan táplál­kozni, eleinte apró rákfélék­kel. A háromhetes ivadékok­nál előtérbe kerül az árvaszú­nyog-fogyasztás, majd foko­zatosan áttérnek a ragadozó életmódra. Vizeinkben a gőtelárvák át­alakulása augusztus második felében, szeptember elején fe­jeződik be. Ebben az időszak­ban vízben úszkáló példá­nyokkal és már tüdővel lé­legző, a szárazföldet meghó­dító példányokkal egyaránt találkozhatunk. Ez utóbbiak a szüleikhez hasonlóan a nap­palt avar vagy kövek alatt töl­tik és éjszaka járnak rovarra vadászni. Békafajaink többségének a lárvái augusztusban, illetve szeptember elején alakulnak át. így az ásóbékák, zöld va­rangyok, leveübékák apró utódai is ekkor népesítik be a szárazföldeket. A kicsiny bé­káknak túl kell élniük a téli álom előtti néhány szárazföldi napot. Ez igen nehéz feladat, mert számtalan madárfaj, így a fehér gólya is előszeretettel táplálkozik ezekkel a nagy számban előforduló, ráadásul könnyen zsákmányul ejthető békaporontyokkal. A hazai gyíkjaink többsége által korábban lerakott és sor­sukra hagyott tojásokból au­gusztus folyamán kelnek ki az utódok. Ekkor találkozhatunk apró fürge-, fali- és pannon­gyíkokkal is. Az elevenszülő vagy hegyi gyíknál az újszü­löttek az anya testében any- nyira kifejlődnek, hogy a lera­kott tojásokból szinte azonnal kibújnak. A kígyók egy részé­nek utódai is augusztus má­sodik felében kelnek ki. A vi­perák utódai átlátszó, hártyás falú burokban jönnek a vi­lágra, amelyből perceken be­lül kibújnak és megkezdik önálló életüket. Még javában tart a nyár, de augusztus utolsó hetében a vízi életmódú kockás siklók többsége elhagyja a vizet és at­tól távolabb eső, magasabb he­lyeken a kövek közé vagy földi lyukakba bújva, meg­kezdi a téli készülődést. Madarainknál az augusztus az őszi madárvonulásra való felkészülés jegyében telik. A legtöbb fészekből a fiókák ki­repültek, de sok fiókás fé­szekkel is találkozhatunk még. Az énekesmadarak többsége kétszer, néhány faj, mint a házi veréb, a füsti fecske háromszor is költ évente. A kígyászölyv egyet­len, lassan növő fiókája is csak augusztusban hagyja el a fészkét. Nyár végén mindenütt lát­hatóak a villanyvezetékeken gyülekező fecskecsapatok. Néha több százan is összever­buválódnak. Olykor felreb­bennek, nagy csiviteléssel né­hány kört írnak le, azután újra a drótokra telepednek. Elő­fordulhat, hogy egymás mel­lett láthatjuk mindhárom fajt: a villásfarkú füsti fecskét, az elegáns molnárfecskét és a barna tollruhás partifecskét. Augusztus derekán a fehér gólyák kisebb-nagyobb csapa­tokba verődve gyülekeznek a mezőkön. A vonulásig hátra­lévő időt vadászgatással töl­tik, a fiatalok pedig repülőtu­dományukat tökéletesítik. Igen sok madárfaj gyűlik össze az érett termésével csa­logató bodzásokban és kör­nyékükön. Különösen a po­szátafélék, légykapók, füle­mülék, rozsdafarkúak táplál­koznak előszeretettel a bodza terméséből. Egyes madárfajok már au­gusztusban elvonulnak. A karvalyposzáták és a kék vér­csék többsége is útra kel Af­rika felé. Emlőseink egy részénél az augusztus már a télre való fel­készülés jegyében zajlik. A hörcsög, az ürge és a földiku­tya is igyekszik minél több élelmet bespájzolni. A hörcsög fő tápláléka a gabona, amely­ből egy egyed akár 10-20 kiló­nyit is összegyűjthet. A nagy pele vastag zsírréteg növesztésével készül a télre. Erre igazán megfelelő az au­gusztus, hiszen dúskálhat a magvakban, gyümölcsökben. Azért a biztonság kedvéért téli szállása közelében is rejt el egy kis tartalékot, mert eny­hébb téli napokon előbújik rej- tekéből táplálkozni. Augusztus végén erdeink- ben megkezdődik a szarvas- bőgés. Ezt az időszakot előbő- gésnek nevezik. A bikák ele­inte csak mordulnak néhányat a sötétbe boruló erdőkben, majd hűvösebb éjszakákon kezdetét veszi az igazi bőgés, amely már az ősz biztos jele. Andrási Pál Táj és lélekmentő publikációk Kerékpáron az egészség felé A rendszeresen bicikliző emberek egészségesebbek és hosszabb életűek Iáit okozzák Magyarországon is), az elhízás, és az idegbeteg­ségek esetében. A nyugodt tempóban kerékpározó ember szervezete percenként 4-5 ka­lóriát használ föl. A testmoz­gás serkentő hatású endrofi- nokat tesz szabaddá, és bizo­nyos mértékig növeli még az önbizalmat és az önbecsülést is. Ahol kerékpár váltja föl a motoros járműveket, keve­sebb szennyezőanyag jut a le­vegőbe. Bár a többi útonjáró- hoz hasonlóan a biciklisták is ki vannak téve a légszennyező anyagok áradatának, ami so­kak kerékpározó kedvét elve­szi. Az egészségesség szem­pontjából figyelembe kell venni még a sérülésekkel járó, illetve halálos balesetek veszé­lyét is. Ezen probléma jelen­téktelenné válna, ha a kerék­pározás feltételeit ésszerűen javítanák. Jogos az a megállapítás, hogy az utak biztonságára nem a legsebezhetőbb jármű­vön közlekedőknek kellene ügyelniük. A kerékpározás minden­képp korlátlan támogatást ér­demel! Fotó:Degré Azok az emberek, akik egy héten többször is felpattannak a biciklijükre, lényegesebben egészségesebbek azoknál, akiknek ez nem szokásuk. A biciklizéssel járó mozgás ja­vítja az általános erőnlétet, és egyéb üdvös élettani és lélek­tani változásokhoz vezet. A várható életkor megemelke­dik. A hatások leglátványo­sabbnak a tüdő és a légzési rendszer működése, a szív- és keringési betegségek (ame­lyek a rák után a legtöbb ha­Az élvezet a miénk, a számlát unokáink fizetik Az atomerőművekért fele­lős brit vállalat, a Nuclear Electric részvénytársaság le­gújabb terve szerint a kiöre­gedő atomerőműveket 30 évre bezárják, hatalmas betonfa­lakkal veszik körül, majd to­vábbi 105 év elteltével kezdik meg a lebontásukat. A döntést elsősorban gazdasági szem­pontok indokolják: a lebontás elhalasztásával csaknem 40 százalékkal, 2 milliárd fontra csökkenthető a Nuclear Elect­ric költségvetése. Arról nem kaptunk hírt, hogy mindez milyen költségeket jelent a 135 év múlva élőknek. A magyar atomlobby kép­viselői sem erkölcsösebbek brit kollégáiknál. A Paksi Atomerőmű Rt. projekt-me­nedzserének tájékoztatója sze­rint az erőmű területén épül a kiégett (radioaktív) fűtőele­mek elhelyezésére szolgáló „átmeneti tároló". A befoga­dóépületet egy évszázadra tervezik, az ideiglenes tárolás után utódainknak a végleges, a föld felszíne alatt legalább 1000 méter mélységben tör­ténő elhelyezést is meg kell oldaniuk. Ez a merénylet unokáink el­len az illetékes tárca jóváha­gyásával történik. (Forrás: Lélegzet) Védett növények Kakasmandikó (Erythronium Dens-Canis) A hazai növényvilág egyik legkülönösebb megjelenésű faja. Két tőlevele barnás ala­pon halványzölden foltozott. Ez a mintázat olyannyira jel­lemző az egyedre, mint az emberek ujjlenyomata, vagyis két egyforma mintázatú levél nem fordul elő. A lepellevelei hirtelen hátrahajlók, piro- sas-rózsaszínűek, magánosak. Március elején nyílik. A vi­rágnyílása is sajátságos, fagy­pont közelében bimbóvá csu­kódik össze, de szép tavaszi délelőttökön néhány perc alatt végbemegy a bimbó kinyílásá­tól a szirmok visszahajlásáig tartó folyamat. Hűvös, párás, gyertyános-tölgyes, bükkös klímában él hazánkban. Vé­dett növény, eszmei értéke: 10 000 forint. Megyénkben egyedül a szekszárdi dombvidéken ta­lálható néhány tő belőle. Csak reménykedni lehet, hogy egy meggondolatlan kiránduló, ha ráakad, nem pusztítja ki az egész állományt. Ez az ismer­tető a mellékelt képpel is azt a célt szolgálja, hogy ismerjük és tiszteljük megyénk védett ritkaságát. Tóth István Zsolt Fotó: Farkas Sándor Közeleg immár az ősz O Fotó: Ritzel Z. A kisgyermekek ólomszennyezettsége Ólommérgezéssel foglal­kozó szakemberek attól tarta­nak, hogy az Egyesült Álla­mokban az ólomszennyezett­ség, illetve expozíció sok he­lyen eléri azt a szintet, amely állandó figyelést tesz szüksé­gessé. A Betegségellenőrző Köz­pontok (CDC) adatai szerint az államokban minden hat gyermek közül egy - összesen mintegy 17 millióra tehető a számuk - vérvizsgálata során potenciálisan veszélyes ólom­szintet mutattak ki. A szakér­tők ezért azt javasolják, hogy minden, hagyományos építő­anyagokkal készült épületben élő, vagy ólomtartalmú fes­tékkel kifestett iskolába járó gyermeknél szűrővizsgálato­kat kell végezni a vér ólom­szintjének meghatározására. Az ólomtartalmú festékek je­lentik a nagy dózisú ólomex­pozíció leggyakoribb forrását, gyermekeknél. Annak elenére, hogy 1970 óta tilos ólmot használni a fes­tékek előállításánál, még min­dig sok lakásban, házban és iskolában találhatók ólomtar­talmú festékkel fedett felüle­tek, ahol a festés még a betiltás előtt történt. Számos orvos egybehangzó véleménye sze­rint a szülők csak akkor lehet­nek bizonyosak, hogy gyer­mekük nincs ólomexpozíció­nak kitéve, ha megvizsgáltat­ják gyermekük vérének ólom­szintjét. Az ólom okozta egészségi problémák legna­gyobb kockázata a gyermekek hatéves korának eléréséig áll fenn. A szülőknek utána kell nézniük, hogy a gyermekük iskolájában elvégezték-e a víz ólomtartalomra vonatkozó, kötelezően előírt vizsgálatát. A gyermekek ólomexpozíciója az ólomból készült régi csőve­zetékekből folyó víz által is létrejöhet. A CDC szerint az ólommérgezésben szenvedő gyermekeknél eleinte nem je­lentkeznek tünetek. Az enyhe mérgezés korai jelei közé so­rolható a kissé fokozottabb idegesség vagy aktivitás. A szülőknek semmiképpen sem szabad megvárniuk azt, amíg gyermekeiken az ólommérge­zés tünetei mutatkoznak, ha­nem el kell őket vinniük szű­résre. A legújabb kutatások azt mutatják, hogy a vezetés által még veszélytelennek tartott ólomszint a vérben, melyet 10 pg/dl értékben maximáltak, nem okoz tüneteket, de jelent­kezhet a IQ romlásában, nö­vekedési visszamaradásban és egyéb szellemi vagy fizikális problémákban. Ha a vér ólomszintje olyan magas, hogy tüneteket okoz, a káro­sodás valószínűleg már visz- szafordíthatatlan. Az USÁ-ban azt az intézke­dést hozták, hogy a 6 hónap és 6 év közötti gyermeknél el kell végezni a vér ólomszintjének vizsgálatát. (Forrás: Népjóléti Szemle) <

Next

/
Oldalképek
Tartalom