Tolnai Népújság, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-26 / 198. szám
1993. augusztus 26., csütörtök MEGYEI KÖRKÉP KÉPÚJSÁG 3 Szüreti fesztivál Dunaföldváron Kétnapos szüreti fesztivál lesz Dunaföldváron, szeptember 11-12-én. A program térzenével kezdődik 11-én 9 órakor, majd kispályás labdarúgó torna, íjászbemutató, utcaszínházi program következik. Az első napot Koltai Róbert műsora, és egy country koncert zárja. Másnap rajzverseny, és bábjáték lesz a nyitány, aztán Berecz András zenei műsora következik, majd 15 órától kezdetét veszi a szüreti felvonulás. Ezt néptánc gálaest követi, zárásként pedig, 12-én este 8-tól szüreti bált rendeznek Dunaföldváron. Tárlatok Dombóváron Még láthatják - szeptemberig - az érdeklődők a dombóvári művelődési házban Takács Tamás festményeit, grafikáit. Az úgynevezett előtér tárlat következő kiállítója Ozorai Gábor lesz. Az ő fotóit szeptember 6-tól tekintheti meg a közönség. Medinán lesznek az 5. és 6. osztályosok A mostani tanévtől kezdődően bővül a gyereklétszám a medinai iskolában, „a kastélyban". Eddig csak az alsósok tanultak otthon, a felsőtagozatosok Szedresbe jártak át. Mostantól az 5. és 6. osztályosok is Medinán maradnak. A változás 15 gyermeket érint. Kialakítottak számukra egy új osztálytermet. Természetesen a tanári kar is bővült. Az újonnan érkezettek - az iskola mögötti toldaléképületben - szolgálati lakást kaptak. Szekszárdi gyermekkórus Olaszországban A szekszárdi I-es iskola gyermekkórusa, a Gemenc Volán új „szuperbuszával" az olaszországi Arezzoba utazott. Egy meghívásos nemzetközi kórusversenyen vesznek részt. A 44 gyermek, Czakó Sándorné karnagy és a felnőtt kísérők, várhatóan vasárnap érkeznek haza. Kiállítás Várdombon A várdombi iskolagaléria ad otthont, Komjáthiné Horváth Ágnes népi iparművész, valamint Rács Róbert keramikus közös kiállításának. A rendezvényt - mely az iskola ünnepélyes tanévnyitóján lesz - Szabadi Mihály koreográfus nyitja meg, szeptember 1-jén, 8 órakor. A kiállítás szeptember 15-éig látogatható. Osztrákok Pakson Két osztrák delegáció is érkezik szeptemberben Paksra. Szeptember 8-án bécsi, szeptember 16-án alsó-ausztriai küldöttséget fogadnak az erőműben a polgári védelem szakemberei. A vendégek is szakmabeliek, „üzemlátogatásra", tapasztalatszerzésre, tapasztalatcserére jönnek Paksra. Ossza meg örömét! Olvasóink írják Szakályban drága kisfiúnk, Kuti Attila 1993. augusztus 26-án ünnepli 1. születésnapját. Ezúttal kívánunk neki sok-sok boldogságot, és nagyon szép gyermekéveket. Anya és apa * Mayer Rózsának és édesanyjának: Névnapotok drága napján azt kívánjuk néktek. Teljesüljön minden vágyatok, minden reménységtek. Jóságos szemetekben sose lássunk könnyet. Amerre léptek ezer virág borítsa a földet. Szívből ezt kívánjuk: Anyu, apu, mama és papa * Kisdorogon Jakab Annamária augusztus 26-án ünnepli első születésnapját. Nagyon sok örömet és boldogságot, erőben és egészségben hosszú életet kíván: Nénje, bátyja, 2 unokatestvére: Kinga és Benjámin, és Kati mamája, István papája * Magyar Erikának névnapja alkalmából sok örömet és boldogságot kívánnak Mucsiból: Szülei és testvére, Anikó 4s Drága kis unokánk, Kuti Attila - szakályi lakos - augusztus 26-án ünnepli 1. születésnapját. Boldog gyermekkort és jó egészséget, szüleinek kitartó munkát és sok boldogságot kíván: Turányi papa és mama Szakályból * Nagymányokra Lengyelné Kovács Magdolna születésnapjára sok boldogságot kíván: Nővére, sógora, Lajos, Mária, Zoltán Izményből * Izményben id. László Lajosnak névnapjára hosszú életet kíván: Felesége és három családja Izményben ifj. László Lajosnak névnapjára sok boldog névnapot Javán: Édesanyja, édesapja, húga és öccse Nyékipusztára édesanyámnak sok boldogságot kívánunk: Lánya, vője, és három unokája Izményből * Dunaszentgyörgyre Plasek Ildikó és Káldi Zoltán közelgő esküvője alkalmából sok szeretettel gratulálunk és hosszú boldog életet kívánunk: Faddról Erika és keresztlányotok, Alexandra Zenés evangelizáció Dombóváron Kedden kora este a dombóvári művelődési otthon előtt fiatalok tartottak igehirdetést. A helyi és a kaposvári Hit Gyülekezet tagjai a kisszámú érdeklődő előtt az Isten megismeréséről, Isten igéjének hirdetéséről, Isten megtapasztalásáról beszéltek. Az énekkel kísért evangelizáció után a fiatalok a jelenlevőkkel beszélgettek, hirdették Isten igéjét. Feltett szándékuk, hogy minden pénteken tartanak zenés igehirdetést a város lakóinak és így próbálnak - a közel egy éve működő gyülekezetük számára - híveket toborozni.- tilinger A középpontban: a bor és a szőlő A szőlő és bor ágazat időszerű kérdései címmel tartottak tegnap tanácskozást a Tolnai megyeszékhelyen, a Szekszárdi Mezőgazdasági Rt. tanácstermében. A rendezvényt a Dunántúli Szőlő- és Bortermelők Érdekegyeztető Bizottsága szervezte a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége, a Magyar Borkereskedők Egyesülete, a Tolnabor Egyesület és az FM Tolna Megyei Földművelésügyi Hivatala támogatásával. A rendezvény előadói - Szabó György, Botos Károly, Schütz Nándor és Botos Ernő -, valamint a jelenlévő szépszámú termelő, illetve feldolgozó a szőlő és bor aktuális kérdéseit - felvásárlás, feldolgozás - és az ezzel kapcsolatos rendeleteket, piaci lehetőségeket vették célba. A jelenlévők kifogásolták, hogy alacsony a támogatás mértéke, de az is gond, hogy későn jelennek meg a rendeletek. Az értékesítési gondoknál erősen jelentkezett az a Jdfo- gás, hogy a palackozott borok export-támogatása kevés, harminc százalékos. A vélemények elhangzottak tegnap, kicserélődtek, de kérdés: lesz-e ennek foganatja? Egy esztendő nem nagy idő (Folytatás az 1. oldalról.) igazán belejönnének a fiúk a technika kezelésébe, már le is szerelnek. Összesítő adatokkal Illés Gyula, a megyei kiegészítő parancsnokság osztályvezetője szolgált. Ezek szerint Tolna megye most 600 újoncot adott a seregnek. A bevonulok zöme a szomszédos megyékbe került, de Budapesten, Veszprém és Vas megyében is képeznek ki néhány fiatalt. Az osztályvezető felhívta a figyelmet arra, hogy romlott az állampolgári fegyelem. Körülbelül hetvenen nem tettek eleget bejelentési kötelezettségüknek - nem jelezték például, hogy szociális problémájuk van, vagy felvették őket főiskolára és ezért nem tudnak most bevonulni s ilymódon akadályozták a behívások tervszerű végrehajtását. Pozitívumként említette viszont, hogy a posta, minden eddiginél hatékonyabban végezte a behívó parancsok kézbesítését, ha kellett kétszeri-háromszori címváltoztatást is követve. Országos törekvés az, hogy a munkanélkülieket soron kívül behívják. Ezt Tolna megyében nem tudták megoldani, mert itt a bevonuló korosztályban a munkanélküliség 60 százalékos. (Az országos átlag: 30 százalék.) Ezért szólt bővebben a juttatásokról Illés Gyula. Három kategória létezik: bevonulási, családi és leszerelési segély. Bevonulási segély címen a dolgozó gyermektelenek félhavi, gyermekesek egyhavi bérüket kapják. A munkanélküli gyermekteleneknek az illetékes polgármesteri hivatal adhat segélyt, a gyermekesek - pontosabban az otthon maradt családok - viszont a Magyar Honvédségtől kapnak 9000 forintot. Családi segély azoknak jár, akiknél az egy főre eső átlag- jövedelem nem haladja meg a jogszabályban előírt mértéket. Ezt a pénzt a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság adja, a helyi polgármesteri hivatal „közbenjárására". Érdekes, hogy ma már a sima váll-lajpos katona zsoldja is 1600 forint. Még érdekesebb, hogy még ezzel a havi 1600 fixszel sem egykönnyen viccel... Wessely Fotó: Gottvald Kiss úr, mi fáj? Havi 4127 forintból él Segélyt! Tudod, Két csillag között címmel írtam egy könyvet, ami a szovjet és az amerikai lobogó csillagaira utal. Ugyanis köztük zajlott le az én ifjúkori kálváriám, menekülésem az ÁVO poklából a CIA-éba. Egyszeri történetet mondok el, és bemutatom, a hidegháború két frontjának embertelenségét, gátlástalanságát, üres, cinikus jelszavait, írok a magyar-román viszonyról, a Rákosi éráról és a nyugatra emigrált magyarság széttagoltságáról is egyebek mellett. Hallgasd, „mesélek" neked! Ma már nem tudom megmondani, hogy miért volt az én román származású anyám olyan nagy magyar - elvitte a titkát a sírjába -, de azt tudom, hogy a háború elvesztése után átkerültünk Romániához és szomorú sors várt ránk 13 évig. Nem lehetett magyar iskolába járni, magyarul beszélni. Úgy látszik, ez ellen lázadtunk. Hétéves koromban egyedül maradtam, aztán eljött három olyan esztendő, hogy magyar iskolában szabadnak érezhettem magam. Amikor elérkezett 1944, akkor már előttem csak az volt, jönnek a románok, jönnek az oroszok, és az ember ugye elmenekült Magyarországra. Egy év múlva megismételtem ezt a házat-hazát cserét és Pécsre kerültem, ahol egy istenáldotta jó főpappal, Szaniszló atyával találkoztam, aki azt mondta, ha Erdélyből jössz és úgy érzed, nálunk megtalálod a helyedet, akkor megbeszélem a többiekkel és itt maradhatsz. Fölvettek. Mivel nekem nem volt latin nyelvben jártasságom - polgáriba jártam Nagyváradon -, ez bökkenő volt, nem kerülhettem be mindjárt a gimnáziumba, hanem kereskedelmibe mentem. Egy évig tanultam a latint és utána tettem egy felvételi vizsgát. Szegény diákként kellett a rendházban dolgoznom: szenet hordtam, a konyhában és a kertben segítettem. Szívesen tettem, mert életemben először kaptam egy fehér ágyat, kis szobát könyvtárral és úgy éreztem, mintha a hetedik mennyországba kerültem volna... Tudod, arra azért gondolni se mertem, hogy olyan társadalmi változás következik be Magyarországon, mint amilyen beállott, ami az én egész életemet is megváltoztatta. Jött egy letartóztatási hullám 1946. októberében, s negyvenünket összeesküvésért bevittek a pécsi ÁVO-ra. Borzasztó kihallgatási forma volt akkor - erről sajnos ma már nem beszélnek -, amikor Rajk elvtárs bölcs útmutatása alapján - erről se szívesen szólnak - az ÁVO pribékjei bennünket, 16-17-18 éves fiúkat állati módon megkínoztak. Engem különösen meggyötörtek azért, mert az egyetlen szegény fiú voltam a rendházban és a kihallgatok azzal támadtak, hogy elárultam a munkásosztályt, a szegényeket. Erről az ideológiáról én akkor nem tudtam semmit. Egész éjszakai kínzás után börtönbe vittek, két napig bent tartottak bennünket, aztán a pécsi polgárok nyomására - akkor még súlya volt a polgárságnak - kiengedtek. De azzal, hogy lesz folytatása. Lett is. Négy-öt nap után ismét letartóztattak bennünket és engem a kihallgatáson utolsónak tettek, azzal, hogy elbánnak velem, mivel a tiltás ellenére - tiltakozás formájában üvöltve mondtam mindenkinek, hogy mi történt velem. Ezt megjegyezhették, mert a besúgó rendszer már működött. A háborúhoz semmi közöm nem volt, ahhoz a generációhoz tartoztam, amelyiket nem lehetett felelősségre vonni, de megtették ezt a nyomor népéhez tartozó, útját a papság közé irányító fiatalemberrel 1946-ban Pécsen, az ÁVO-n. Brutális módon megbüntettek, öt évre elítéltek, de megszöktem. Dacoltam. Dacoltam, egy olyan társadalmi rendszerrel, amiről éreztem, hazudik, munkásellenes, rosszabb, mint bármely más rendszer ... Hidd el, a félelem, az a borzalmas éjszaka vezetett el a szökéshez. Védekeztem, hogy mégegyszer ne hallgassanak ki. Elmentem Budapestre, ahol a baráti köröm volt, de nem láttam fent semmi sanszot, ezért haza Erdélybe, Nagyváradra. Akkor már ott román megszállás volt, kommunista berendezkedéssel, így azt mondtam, inkább visszamegyek Magyarországra. (Folytatjuk.) Elmondta: Kiss Ernő (München) Lejegyezte: Ékes László Nehéz megítélni, hogy valaki a mai világban azért nem megy el dolgozni, mert nem talál munkahelyet, vagy azért, mert nem akar találni. Hogy kényelmes neki a segélyekből való éldegélés, vagy megalázó. Mindenesetre a lakosság jelentős részének a zsebe meglehetősen üres. Vannak, akik 8-10 ezer forintokat visznek haza fizetésnapon. Tisztán! Most, amikor a legszerényebb hétvégi bevásárlás sem ejthető meg egy ezres alatt. Méltatlankodnak. Nem csoda, hogy méltatlankodik a tengelici Ignácz János is, aki havi 4127 forintból él. Illetve még ezen összeggel sem rendelkezik korlátlanul, hiszen tartozása van, az önkormányzat felé. Na, nézzük csak a részleteket! Ignácz János 1979-ben egy üzemi baleset következtében megrokkant, munkaképességcsökkenése 40 százalékos. De dolgozott tovább, egészen a rendszerváltozásig, melybe meg a cége rokkant bele. Aztán annak rendje és módja szerint fizették neki a munka- nélküli járandóságot, de az óra ketyegett, s ezév elején lejárt e juttatás ideje. Jövedelempótló támogatást kért hát a tengelici polgármesteri hivataltól, melyet 5120 forintban meg is ítéltek a számára. Csakhogy mindeközben szorgalmasan hordta neki a postás a 4127 forintos rokkantsági, baleseti járadékot is, és amikor ez kitudódott - egy embernek több mint kilencezer forint! -, kitört ám a balhé. Letiltották az ötezres tételt, sőt, vissza kell fizetnie azt a négyhavit is, amit megkapott, 20 százalékos kamattal, a maradék pénzéből. Ignácz János tehát nem egy krőzus. Élettársa sem az, mert ő is munkanélküli. Téli tüzelőjük még nincs. Sebaj, pusztán laknak Tengelic mellett, majd gyűjtenek rozsét. Az önkormányzat igazgatási előadója, Szebellédi Erika azt mondja, hogy a hivatalban nincs rosszindulat. Azt írja elő a jogszabály, hogy ha valaki nyugdíjszerű ellátásban részesül - mint amilyen a baleseti járadék is -, az jövedelem- pótló támogatásban nem részesülhet. Esetleg átmeneti segélyt kérhet tőlük az ügyfél, ami évente 6 alkalommal adható, és összege minimum kétezer forint. Bár a jegyző sokallja ezt az alsó küszöböt, úgyhogy valószínűleg lejjebb szállítják. Szó mi szó, Ignácz János 1994-ben sem fogja túl sok személyi jövedelemadóval gazdagítani az államkasszát. Persze vállalhatna munkát. Valahol. Lehet, hogy a 40 százalékos, diszkréten sántikáló rokkantakat - combcsontjukban több, értékes platinacsavarral - tárt karokkal várják a munkaadók ... Wessely