Tolnai Népújság, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-03 / 179. szám
1993. augusztus 3., kedd TÁJOLÓ WÚJSÁG 5 Jó bornak is kell a cégér! Jártában-keltében az újságíró is olvasó, az utcán például a feliratokat böngészi, s megpróbálja kitalálni milyen szövegek mögött milyen tartalmak vannak. A cégérek eredetileg figurális, szöveg nélküli, s hosszú idő alatt kialakult, esetenként művészien kivitelezett jelképek voltak. Minden mesterségnek megvolt a maga jel- képrendszere, amit mindenki megértett. Ebből fejlődtek ki a modern piktogramok, azok a nemzetközi jelek, amelyekről- anyanyelvétől függetlenül - mindenki megérti, hogy miről is van tulajdonképpen szó. Már abban az esetben, ha a cégér jól van „megfogalmazva". Az elmúlt évtizedek cég, azaz vállalat-nevei és az ezekhez tartozó emblémák, névtáblák - a cégérek utódai - ma már humorforrásként szolgálnak, hiszen a Vörös Október Ruhagyár, a Lenin Kohászati Művek enyhén szólva nem tartozott a nyelvi lelemények közé. Mára a helyzet alig romlott, mert az új kft.-ék neveit viszont nem lehet megjegyezni,- pedig lehet, hogy ez is cél volna - s a beavatottak - vagy a szorgalmas és művelt kutatók - tudják, hogy mi mit jelentenek, és ugyan mi köze a névnek a cég tevékenységi köréhez. Rettentően magyarok lettünk manapság, csak az a baj, hogy ha végigmegyünk egy kisváros utcáin, lehetnénk akár Törökországban, vagy Amerikában is, mert mindenütt idegen feliratok titkolják el a bennszülöttek elöl, hogy belül mire is lehet számítani. Valaha a Négycsöcsüt - ahol két dúskeblű hölgy vala a kies felszolgáló - az Akármilyen Áfész 132-es vendéglátóipari egységének, jobb esetben kisvendéglőjének hívták, akkor is, ha az egyetlen kocsma volt a településen. Aztán presszó lett ugyanaz a lerobbant üzemegység, ma meg legalábbis Drink Bár a neve. Üdítő színfolt, ha nem is valami fantáziadús kies hazánkban, ha egy kocsmát Kocsmának neveznek el és Fogadónak hívják a fogadót. Cégér-körképünk Bony- hádon készült, s vegyes képet mutat. A Népbolt-embléma szögletes és sivár, s arra asz- szociál a vevő a kalapácsról - amit gyakorta meg is kap, s nemcsak a Népbolt üzleteiben -, hogy fejbe vágják az árak és néha a kiszolgálás színvonala. A szép lámpa mellett a kiláncolt tábla nem ébreszt bizal„Kemény a menny" Szabolcsi Miklós könyve József Attiláról Életében alig kapott elismerést. Voltak gazdag pártfogói, a nyomoráról szóló, ma is eleven legendákban sok a túlzás, de az is igaz, hogy gyakran rossz kapukon zörgetett. Az elutasítást Németh László fogalmazta meg a Nyugatban, s teljesen félreértette Nincsen apám, se anyám című kötetét, melyben pedig már kiérlelt remekművek is vannak. Szegény József Attila azt hitte, Babits sugallta a kritikát, s ez az újabb félreértés kettőjük kapcsolatára vetett árnyékot. Illyéssel is megromlott a barátsága, magára maradt, s a szárszói tragédiának kellett bekövetkeznie, hogy az ösz- szegyűjtött versek testes kötete máról holnapra bebo- csássa a halhatatlanságba. A kortársi -visszaemlékezések szükségszerűen elfogultak voltak, nem sokkal később politikai indulatok is színezték a képet. A moszkvai emigráció szemében egyszerűen fasiszta volt, a párt azonban egyszerre mást gondolt, kinevezte a munkásosztály nagy költőjének, így azonban még az életrajzon is igazítani kellett. József Attila baloldali vonzalma vitathatatlan, a párthoz fűződő kapcsolata azonban máig tisztázatlan, bár az is igaz, hogy az életmű megítélésében nincs nagy jelentősége. Csak a középszerű áll mozdulatlanul az időben, a nagy költői életművek árfolyama, népszerűsége változik, az utókor mindig megpróbálja saját eszményeihez, céljaihoz igazítani, azt keresi benne, mit tud a napi politikában felhasználni. Ez alól Goethe épp úgy nem tudta kivonni magát, mint Petőfi vagy Ady. József Attilával némileg más a helyzet. Nyugtalan élete a kortársak előtt is eltorlaszolta a hozzá vezető utat, Szárszó után a megérdemelt népszerűséget elhomályosította a politika türelmetlensége, midőn csak a hamis elkötelezettséget látta benne, azzal sem törődve, hogy Nagyon fáj című könyvével búcsúzott az élettől. A nagy életműveket mindig titok veszi körül, ami különösen érvényes József Attilára, a kutatás is sok mindennel adós még ma is. Évtizedek mulasztását kell pótolnia Szabolcsi Miklósnak, aki tudós munkásságának középpontjába állította József Attila életének és pályájának kutatását. Most megjelent könyve, a „Kemény a menny" monográfiájának harmadik kötete a költő 1927-1930 közötti munkásságát vizsgálja. Nagyon fontos szakasz József Attila életében. Nemrég tért haza Párizsból, ekkor szövődik nagy szerelme Vágó Mártával, szoros kapcsolatba került a Bartha Miklós Társasággal, Bajcsy-Zsilinszkyvel, ekkor keletkeznek a Medáliák versei, s a szerencsétlen Babits elleni pamfletét is ekkor írja. És 1929 elején, pontosan február 17-én, jelent meg Nincsen apám, se anyám című könyve. Ezeknek az éveknek koronatanúja Vágó Márta, aki később megírta visszaemlékezéseit, levelezésükről pedig azt mondja Szabolcsi Miklós, hogy azt „műnek kell felfognunk, egyszeri műalkotásBanya csak egy van Matthew, a kis senki és Hexina, a sikeres manöken, mint a mesében, egymásra találnak. Az együtt töltött éjszaka után azonban Matthew riadtan kérdezhetné: kicsoda Hexina, aki konyhakéssel támad rá a nász után, és negyvenötös revolvert rendel a csomagküldő szolgálattól? Lehetséges, hogy az őrjítő formákban egy őrült lelke, vagy még rosszabb: egy boszorkányé lakozik? Nos, a szekszárdi Panoráma moziban augusztus 6-tól megtudhatják. A film két főszereplője, Arye Gross (Matthew) és Claudia Christian (Hexina) mat a kozmetikai kezelés iránt, s nem is cégér, csak úgy tesz, mintha az volna. Mellette kontrasztként hangulatos lámpa. Az órást biztosan felkeresném, hiszen tudom mire számíthatok, és kivel kerülök kapcsolatba. Az arra vetődő eszkimó és bantu néger is megérti belőle, hogy ide térhet be, ha elromlott a vekkere. Klasszikusan szép az Arany Oroszlán cégére. Ihárosi Ibolya Fotó: Ótós nak". De azt is megállapítja, hogy ez a szerelem „voltaképpen még mélyebb egyedüllétbe taszítja, feleslegességérzését növeli". Ez az igazság, szakításuk nem szándékukon múlott, ahogy későbbi, átmeneti egymásra találásuk sem. Kezdettől mintha a végzet lebegett volna szerelmük felett, s bár a jómódú Vágó-család felismerte József Attilában a nagy költőt, abban kételkedett, hogy valaha is be tud illeszkedni polgári világukba. Szabolcsi Miklós figyelmét semmi nem kerüli el, áttekinti az egész József Attila-irodal- mat, pontos jellemzést ad kortársakról, s tudós lelkiismerettel elemzi ezeknek az éveknek verseit, prózai alkotásait. Nincsenek előítéletei, a tények érdeklik, legyen szó a Babits-kri- tikáról vagy a Fábián Dániellel közösen írott Ki a faluba című tanulmányról. A pályát 1930. szeptember 1-ig kíséri, amikor „élete, költészete ismét változóban. E napon részt vesz a nagy tüntetésen, majd csatlakozik az illegális mozgalomhoz". És egy év múlva „felkomorlik az igazán új, a nagy vers: a Külvárosi Éj". Ennek története már a következő kötetre tartozik. Csányi László Francia módra A munkaközvetítés rendhagyó módját találta meg egy francia társulás. Tagjai az Orly repülőtéren adták az üzletemberek kezébe életrajzukat és munkapályázataikat. A társulás elnöke szerint „nem azt várjuk, hogy azonnal munka- lehetőséghez jutunk. Névjegyeket gyűjtünk, kapcsolatokat létesítünk, megmutatjuk azt, hogy valóban munkához akarunk jutni." Tv-napló Kalandorok kíméljenek! Hajdanában sápkóros kisasszonyok vagy szerény özvegyek, akik féltek az öregségtől, gyakran keresték apróhirdetés útján reménybeli férjüket, s ajánlatukat így fejezték be: Kalandorok kíméljenek! A kalandorok abban az időben megértőek voltak, nem tettek tisztességtelen ajánlatot a nőknek, a házasságszédelgést egyébként is büntette a törvény. A kalandorok azóta kimentek a divatból, ma inkább leleményes üzletemberek vannak, akik lépten-nyomon felajánlják szolgálatukat. Aki vesz, annak lesz, fizetni azonban előre kell, látatlanba, a vevő úgyis megtudja, hogy a hirdetés nyomán becsapták-e vagy bomba üzletet csinált. Reklamálni nincs hol, a cég, amely az ajánlatot tette időközben megszűnt, a hibás árut ki lehet dobni. Itt legalább áru van, valamilyen, a piramis-játékban csak a remény élteti azt, aki párszáz márkát befizetett. Erről szólt a „24 óra" egyik adása, melyből azt is megtudtuk, hogy az egyik szervező jelenleg letartóztatásban várja a nyomozás eredményét. Azt is megtudtuk, hogy sokféle hasonló játék van, valamennyi a hiszékenységre épül, mert a gyors meggazdagodás reménye sok embert elkábít. Okosabbak lettünk, ami nagyon kevés műsorról mondható el. A szakember arra figyelmeztetett, hogy aki részt vesz ilyen játékban, maga is bűntárs lesz, hiába kárvallottja hiszékenységének. A csaló úgy szedi rá áldozatát, hogy az is kénytelen rászedni egy újabb áldozatot, s a folyamat addig tart, ameddig a rendőrség közbe nem lép. Ha közbe tud lépni. Ugyanis azt is megtudtuk, hogy nagyon gyakori a joghézag, amikor mindenki tudja, hogy a jognak kellene közbe lépnie, csak éppen nincs rá törvény. Az Országgyűlésről időnként dicskedve mondják, hogy a törvényalkotás világrekordere, amit éppenséggel méltányolni is lehetne. De mi haszna, ha a kalandorok nem kímélnek senkit, miért is tennék, amikor joghézag van, itt is, ott is, amott is. Jogállamban élünk, szól elégedetten a politikus, s a kárvallott állampolgár hozzáteszi: amelyben a kelleténél több a joghézag. A holnap elmarad? Ezek a fiatalok Varga Ágota megdöbbentő filmjében külsejükben is igyekeznek elkülönülni attól a társadalomtól, amit szívből utálnak. Azt mondják, s ez életük jelszavának is felfogható: a holnap érdeklődés hiányában elmarad. Ez alapvető tévedés, a holnapot legföljebb ők nem érik meg, de ebben a magukra vonatkoztatott világban ezt nem akarják tudomásul venni, azt hiszik, a nap sem fog fölkelni, ha ők nem lesznek. Csoportosan élnek, talán valami szektába tömörülve, s azon elmélkednek, hogy nem érdemes élni. Van aki rögtön le is vonja ennek végső következtetését, s fölvágja az ereit. Ezt sportszerűen űzik, közben a kábítószer is fontos szerepet játszik zátonyra futott életükben. Hallgatva őket, az volt az érzésem, hogy egymást hergelik, valósággal bebeszélik maguknak, hogy az élet ronda, a társadalom megvetésre méltó, egyetlen megoldás, ha sürgősen közlik a többiekkel, hogy nem ér a nevük. Odaát, tehát a túlvilágon, majd lesz valami, nem tudják mi, de biztos, hogy ennél jobb. A teológusnak ettől valószínűleg égnek áll a haja, a filozófus sem tud mit kezdeni ezzel a gondolati félműveltséggel, de ettől még bárki fölvághatja az ereit. Mindenre van példa, semmit nem kell kitalálni. Amikor Goethe híres regénye, a Werther megjelent, valósággal öngyilkossági hullám indult el, ha ugyan hihetünk a kortársi vélekedéseknek. Magyarországon a 30-as években, a gazdasági válság idején is sokan vetettek véget életüknek, de erre sajnálatos okuk volt. Ma a világ számos részén sokan éhen halnak, szándékuk ellenére, mert ha rajtuk múlik, szívesen leülnének a terített asztalhoz. Ezek a fiatalok azonban nem olvasták a Werthert, nem látszik rajtuk, hogy éheznének, egész jól öltözöttek, még fodrászra is jut nekik. Akkor mitől ez a halálvágy, mélységes megvetése mindennek, amit az emberek többsége megtartandó értékként tart számon? Hallgatva őket ebben a félelmetes filmben, az az érzésem, hogy végzetesen félreértik az életet: olyasmit várnak tőle, amit az nem tud nyújtani. Pótszerekkel próbálkoznak, például temetőkben, kripták mélyén találkoznak, az egyik patkányt tart a lakásában s pórázon vezeti, ami valóban szokatlan jelenség. De ezzel ki is merül tudományuk. Képzeletük szegényes, nem tudnak kilépni a felületi izgalmak sivár világából, végül rájönnek arra, hogy a kripták félhomályában inni semmivel nem jobb, mint egy lugasban. A film nem kérdez, így természetesen nem is válaszol. Csak ábrázol. Azt mondja, vargabetűkkel tarkított világunkban ilyen is van. Ki a felelős ezekért a fiatalokért? Nem tudjuk. Ki lehet őket mozdítani ebből a kilátástalanságból? Azt sem tudjuk. Még csak azt sem, hogy kik segíthetnek rajtuk. Csányi László Pályázat ösztöndíjakra A magyarországi felsőfokú oktatási intézmények, gimnáziumok és szakközépiskolák nappali tagozatos cigány származású hallgatóinak „Á Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért" Alapítvány ösztöndíjpályázatot hirdet cigány fiatalok részére az 1993/4. tanévre. Pályázhatnak mindazok a nappali tagozatos hallgatók, akik iskolalátogatási bizonyítványt, rövid önéletrajzot és szülői kereseti kimutatást (vagy munkanélküliségi igazolást) nyújtanak be 1993. szept. 15-ig az alábbi címre: 1074. Budapest, Hársfa u. 43. sz. Országos Gyermekvédő Liga. Dr.Koncz István alelnök. Az ösztöndíj havi összege 1000-4000 Ft. A kuratórium döntését f. év október első felében hozza nyilvánosságra. Kérjük, a levélben tüntessék fel, ha személyes segítséget is kémek tanulmányaik folytatásához. A borítékra írják rá: „Ösztöndíj". További tájékoztatás a következő telefonszámokon kérhető: (06-1) 121-7053 Scháf- ler Ferencné Valika, (06-1) 269-4958/835 Mátyás Sylvia. Tovább épül az Euro Disney Nem nyereséges az Euro Disney - állítják a jelentések. Ennek ellenére a park további bővítésén dolgoznak, amelyet a tervezettnél egy évvel később, 1996-ban nyitnak meg és mozitermeknek, TV-stúdiók- nak ad majd otthont. Igaz, hogy az új parkrész költségvetése nem lesz olyan nagyvonalú, mint ahogy számították: a 250 milliárd forintnyi ösz- szegnek csak a felét invesztálják majd be. Az Euro Disney vezetői 8 millió látogatóval számolnak az új parkrészben. t
