Tolnai Népújság, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-14 / 189. szám
A 12 [«PÚJSÁG G Kis eneráció § Ifjúsági oldal «•“ Törd a fejed! Két héttel ezelőtti rejtvényünk megfejtése: egy nyitott könyv lapjai. A helyes megfejtést beküldők közül a szerencse Cseke Ildikó nagydorogi olvasónknak kedvezett. Nyereményét postán küldjük el. Aki kitalálja, mit ábrázol fenti képünk, két hét múlva tudja meg, nyert-e. Kalocsai kirándulás Kedden kakas-kukorékolásra korán keltem. Kigondoltam, kirándulni kellene Kalocsára. Kiugrottam kanapémból, kikeféltem kabátom, kalapom. Kamáslit, kesztyűt kivettem kasztlimból, kezembe kapva kirohantam kedves Kázmér komámért. Kint kerestünk Kalocsára induló Konflis kocsist. Kétszer kilenc kilométert kocsikáztunk. Közben kacagva Karinthy komédiáin, különösen kedves községen kocsikázva keresztül Kalocsára kerültünk. Korzó kávéházban kakaót kiflivel kértünk. Kifizettünk kávésnak kilenc kilencvenet. Kimentünk Kázmérral korzózni. Később kijött Kázmér kollégája, Károly, ki kántor Kalocsához közel, kimentünk korcsolyázni. Kérésünkre Károly kikereste korcsolyázók közül Katót. Kalapunkat koponyánkról kezünkbe kapva Katónak köszöntünk. Kérésünkre korcsolyázott Kázmérral, ki kecskeméti korcsolya klubnál két kitüntetést kapott. Kató keze kicsúszott Kázmér kezéből, kipenderült korcsolyapálya kellős közepébe. Kázmér Kató kezét kezébe kapta, karöltve kijöttek. Kimentünk körülnézni Kalocsa különlegességei között. Kalocsa kápolnájában kilencet kongattak. Károlytól, Katótól kapkodva köszönve, kocsinkra kászálódtunk. X. Y. Világok találkozása „A szeretet a mindig lehetséges csoda, a gonosz pedig a mindig kézügyben lévő tény. Az igazságérzet pálcát tör fölötte, a remény javítani akar rajta, a szeretet átnéz fölötte. Dürrematt Volt egyszer valahol, valamikor egy születő barátság. És volt egyszer valahol, valamikor egy ember, aki annyira érezte a lelkem legapróbb rezdüléseit is, aki olyan szédítő mélységeimet és magasságaimat mutatta meg, aki olyan közel volt hozzám, mint még soha senki. Olyan magától értetődő, védtelen őszinteséggel tettem a lelkem annak a másiknak a kezébe, ahogy még soha senkinek. Lesz-e újra valaha is születő barátság, érző-érzékeny ember, bizakodó mesefigura? Meddig tart a szeretetünk ereje, ha az, akit megsebzünk, ha az, akiben hiszünk, a legváratlanabb pillanatban elárul minket? Hányszor tudja az ember megbocsátani, ha az a másik világ, akitől a napsugarat kapta, újra meg újra félrelökhető, megtagadható, és aztán bármikor előhúzható, le- orolható kis porcelánszo- omak látja csak? Talán mindketten véresre tépett lélekkel álltunk-állunk a kettőnk közt születő csoda: a szeretet előtt. Történetünk virágszirmainak szivárványesője hull rám. „Levél egy meg nem született kisgyermekhez". Ezt a könyvet olvasva írtam neki: „Tudod, hogy pont ilyen vagy, mint ez a könyv? Ilyen végletesen kiábrándult és ilyen mindenben bízó. Ilyen hitetlenül hívő és ilyen hívőn hitetlen. Ilyen kereső-kutató és soha nem nem érkező. Ilyen elbukó-felkelő. Ilyen örökké kérdező. Ilyen lélegzetelállítóan gonosz és üyen szívszorí- tóan jó. Annyira ember. Ezért szeretlek." Sokáig csak kedves, de mérhetetlenül távoli ismerős volt, megfoghatatlan, elérhetetlen, egzotikus napraforgó. Aztán egyszercsak ott voltam a szobájában. Ő beültetett valami elképesztő zűrzavar közepébe, s ettől, önmagam számára is váratlanul otthon éreztem magam. Sosem feledtem el azt az első, szívéből felszakadó, időtlenné hatalmasodó ölelést. Olyan volt ez nekem, mint egy óriási, égreírt IGEN, egy tiszta, fényes ígéret, hogy bármi voltam is, még barátok is lehetünk mi ketten. „Minden szerelem félreértésen alapul" - mondta egyszer egy nagy ember. Azóta sokszor eszembe jut, hogy ez talán a barátságokra is igaz. Hisz ő nem akart ígérni semmit, sem akkor, sem később: mindig is hadilábon állt az ígéretekkel, mint olyan ellenséges hatalmakkal, melyek megsértése ellen csak úgy védekezhetünk, ha meg sem HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. augusztus 14., szombat Önéletrajz XXV. Megtértünk tehát a nyaralásból kies szülőfalumba. Fülig érő szájjal meséltük fű- nek-fának, hogy ajde milyen jó volt nekünk, luxus körülmények között, vízparti nyaralóban lógattuk a lábunkat két hétig. Néhányan ugyan gyanakodva szemlélték kissé zilált külsőnket, de őket is hamar megnyugtattuk, mondván, csupán a vonat siklott ki kissé, s ez némileg hátrányosan befolyásolta amúgy tökéletes külsőnket. Szerencsére hétvége volt, úgyhogy kényelmesen tisztára sikáltuk magunkat, este hétkor bedőltünk az ágyba, s hétfő reggel hétig moccanás nélkül aludtunk. Persze beletelt még vagy egy hétbe, mire istenigazából kipihentük a nyaralást. Jómagam is csak az érkezés utáni harmadik napon indultam kebelbarátaim, Töcök és Pupus felkutatására. Sárgállottak az irigységtől, mivel ők csak Láposlopotyára utazhattak a nagymamájukhoz, lévén unokatestvérek. Én persze kiszíneztem balatoni élményeimet, azt nem tudtam megállni, hogy Elek úrról és Franki kutyáról szót ne ejtsek, de úgy mutattam be őket, mint személyi testőreimet, akik egy liter pálinkáért vállalták porhüvelyem oltalmazását. Megkérdeztem természetesen, mi történt falunkban távollétem alatt, mármint érdemleges esemény. Megtudtam, hogy Benőke külseje némileg civilizálódott, most már nem kopasz, hanem egészen különleges árnyalatú bordó színű fürtök borítják a kis nagyfejét. Vidáman mászkál négykézláb, hajókürt szerű hangjának intenzitása némileg alábbhagyott, bár az is lehet, mindössze annyi történt, hogy megszokta a falu a hangját. Többen akadnak már, akik percekig is bírják nézni. Juci néne és Vámpír igen boldogok, persze józan ítélőképességüknek nincsenek birtokában, épp tegnap határozták el, hogy benevezik Benőkét a megyei gyermekszép1 ségversenyre, s e célból ma délután műtermi fotókat készíttetnek róla. Mondanom sem kell, erre mi is kíváncsiak voltunk. Egy kiló barackkal megvesztegettük Madár fényképész úr segédjét, aki nemrégiben még iskolánk padjait koptatta, s elbújtunk a műteremben, a kissé molyette drapériák mögött. Délután háromkor belépett az ajtón a boldog család. Benőkén egészen élénk kanárisárga napozó díszelgett, ami kiemelte ciklámenes árnyalatú hajzatát. Négy jókora fogát villogtatva vigyorgott és gagyarászott, s jókedvűen hadonászott vaskos karjaival. A fényképész úr egy pillanatra meghőkölt Benőke látványától, de első az üzlet alapon úgy tett, mintha egészen normális külsejű kisdeddel lenne dolga. Elsőként egy székecs- kébe ültették Benőkét, a kezébe plüssmacit adtak. Azt hiszem, pont akkor villant a vaku, amikor a gyermek a fejétől szabadította meg a játékot, s közben gonoszul vigyorogva a fogait csikorgatta. A pöttyös labdás kép sem sikerülhetett valami fényesen, mert Benőke éppen az exponálás pillanatában emelte arca elé a jókora labdát. A mester már kissé zihálva lélegzett, de hősiesen azt javasolta, csináljanak egy-két meztelen fotót is a csemetéről. Benőkét hasra fektették egy szőrmedarabon, egészen jól mutatott majdnem kedvesen mosolyogva, de úgy látszik, gyomorrontása lehetett, mert - persze éppen az exponálás pillanatában - jókora rottyanás hallatszott, az ezt követő vizuális- és szagingerek taglalását kihagyom. A Váhm család elköszönt, kissé pironkodva, a mester pedig hátrament, hogy riyugtatót vegyen be, majd hozzálátott a film előhívásához és a nagyításhoz. Segédje atyám egyik igen szép bicskájáért cserébe este elhozta nekünk a kész képeket megmutatni. Teljes csőd. Az első képen Benőke úgy nézett ki, mint egy gonosz növendék óriás, aki kedvtelésből medvéket tép szét. A szeme kancsított, vicsorgott, folyt a nyála, ezzel a képpel a szaporodás ellenpropagandáját lehetett volna megalapozni. A másik képen még érdekesebben festett, mivel az arca helyén egy kék pöttyös labda volt, de bordó fürtjei igazán csinosan keretezték. A meztelen képéről inkább ne beszéljünk, legyen elég annyi, hogy igen realisztikusan ábrázolta az emésztés utolsó fázisát. Miután letöröltük a röhögés okozta könnyeinket, megegyeztünk abban, hogy ezeket a bámulatos fotókat közkincs- csé kell tenni. Beépített emberünk segítségével másnap reggel a képek a fényképész üzlet kirakatának főhelyén díszelegtek. Reggel nyolckor már rendőrök oszlatták a kirakat elé gyűlt tömeget. Okoska (Folytatjuk.) Vicces! Az elefánt és az egér múzeumba mennek. Megállnak egy szobor előtt, s elmélyülten tanulmányozzák. — Cin, cin! - mondja elismerően az egér. — Nem cin az, hanem bronz! - torkollja le az elefánt. Két hangya ballag a sivatagban, s meglátnak egy elefántot. Összenéznek, majd megszólal az egyik: — Én elgáncsolom, te meg ráugrasz, és fojtogatod! Heti cáfolat Nem igaz, hogy szeptember elsejétől csak azt engedik be az üzletekbe vásárolni, aki fel tudja mutatni a vásárlóerejét igazoló bankgaranciát, valamint egy hónapnál nem régebbi igazolással rendelkezik arról, hogy egy fillér tartozása sincs. Mi lehet a „rózsa" neve? Egy elveszett „rózsát" keresek! Bölcskén lakik, a család hobbija a horgászás. A horgászversenyen egyszer édesanyja második, ő pedig negyedik lett. Tavaly egy szál rózsát rajzolt nekem emlékbe. Azóta nem láttam. Kiment Németországba dolgozni, de most, úgy hallottam, itthon van. Ha ennek alapján magára ismer, kérem jelentkezzen! Angol TOP 10 1. Take That 2. Gábriellé 3. Haddaway 4. Chaka Demus And Pliers 5. 4 Non Blondes 6. M People 7. Gloria Gaynor 8. UB 40 9. Michael Jackson 10. Rod Stewart Pray Dreams What Is Love Tease Me What's Up One Night In Heaven I Will Survive (Remix) Falling In Love Whit You Will You Be There Have I Told You Lately Petyuska emlékére Amikor először megpillantottam, épp legyőzte társait mellúszásban. Lenyűgözött csíkos úszómeze, rögtön tudtam, hogy nem tudok nélküle élni. ő rám pillantott a vízből, én rámosolyogtam. Tíz perc múlva az enyém lett. Boldog hetek következtek. Minden nap türelmetlenül várt, s én siettem haza hozzá. Ó volt a legjobb barátom. Bármit mondtam, türelmesen meghallgatta, és soha nem beszélt vissza. Tökéletes volt, csak az ízlése hagyott némi kívánnivalót maga után. Kizárólag vitaminokat és bolhát evett. Tragikus hirtelenséggel hunyt el. Am én örökké emlékezni fogok rá, ahogy versenyt úszik, s közben rámnéz. Nagyon szerettem az én csodálatos Petyuskámat, a csíkos díszhalat! Mácsik Henrietta Válogatott versezetek Lelkem A nagy „Ő” tesszük őket. De akkor este, ahogy belefúrtam a fejem az égbe, teljesen az a puha, otthonos érzés áradt szét bennem, amit akkor éreztem utoljára, mikor apró kis emberként szappanbuborékot fújtam, vagy a többiekkel süvítettem a bicajomon a házunk előtt, és az ablakunkból ínycsiklandozó lecsóillat áradt, s rajta keresztül valahogy velünk volt a mamim is. Míg nem találkoztam vele, a legtöbb emberi kapcsolatomat foggal-körömmel magyarázkodás kínjai marcangolták. A lelkünk fogaskerekei sehogy- sem illeszkedtek, s távolságot kellett tartanunk egymástól, nehogy felhorzsoljuk a másikat, vagy lefaragjunk a saját egyéniségünkből. Miután az első levelemre írt válaszát olvastam, szerettem volna valami nagyon szépet mondani neki, de úgy meg voltam hatva, hogy elsírtam magam. Eddig bármit írtam is, mindössze „irodalmi alkotást" láttak benne, a síró-ne- vető, küzdő-vergődő emberrel senki nem mert találkozni. Csak arra voltak kíváncsiak, melyik irányzathoz tartozom, azt sosem kérdezték: mi baj van? Pedig csak azért írtam, mert máshogy nem szólhattam hozzájuk. Az ő válaszában viszont egy ember szólt hozzám - az emberhez. Ezekben a sorokban tisztán érezhettem a megnyílás fájdalmát. Finta Judit (Folytatjuk.) A lelkem még soha Nem volt üy szegény Lelkem, melyből már Kihalt minden remény. A lelkem még soha Nem volt ilyen árva Ezt kimondani még Soha nem voltam ilyen gyáva. A lelkem még soha Nem volt ilyen halott, A lelkem ennyire cserben Még sohasem hagyott. A lelkem még Nem született újjá Csak a Te lelkedre Vár soká, soká, soká. Ha az ember cserkész, s ráadásul kirándulni is megy, naná, hogy saját maga főz. (Na jó, egy kis segítséggel.) Az ilyen ebéd egészen más, mint amit otthon lehet enni. Sokkal jobb. Meg ízesebb. Mert a szabad tűz, az nem hasonlítható semmihez, mint tudjuk. Valami egészen különleges aromája lesz tőle még a legegyszerűbb fogásnak is. Persze akadnak olyanok, akiknek semmi nem elég jó, finnyáskodnak, tiltakoznak, üyesmi. De akkor is meg kell enni a tábori gulyást! Vegyük úgy, hogy ez is egy próbatétel. Fotó: ótós Bárhová is nézek Csak arcodat látom Mosolyogsz rám, s mosolyod Olyan, mint az álom. Szemeid felvillannak Mintha értem csillognának Tudom nincs esélyem: Szíved adod más lánynak, ígérem, ha az élet elválaszt Nem feledlek életem végéig, Szeretlek - és várlak! Deákvári Krisztina Egy lányhoz írok ma egy őszi szerenádot Hogy holnap másképpen Lássad a világot, Szomorú szívedet gyötri a bánat, fesd át rózsaszínre Kicsinyke szobádat. Asztalodon illatozzon négy évszak virága, Gyönyörködjön benne két szemed világa. Sütkei Gábor Csalogató Vége lesz a nyárnak! Mindhiába várlak Be sem nézel hozzám Itt a mellékutcán. Nyitva van az ajtóm Tele a szakajtóm, Dió-mogyoróval! Bejössz végre? Jól van! Sz. L Nyári cserkész-vigasságok <
