Tolnai Népújság, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-14 / 189. szám
1993. augusztus 14., szombat HÉT VÉGI MAGAZIN »ÚJSÁG 9 Orvosválság Kurdon r Pszichoszomatikus jegyzet Lőnek Európában Lőnek Európában. Nagy szemeket meresztettünk volna arra, aki ezt 10 évvel ezelőtt megjövendöli. Régebben máshol szoktak hadakozni, villongani, de még sztrájkolni is. Most itt (is) ropognak a fegyverek, és a naív szemlélő számára egyáltalán nem világos, hogy miért. Odébb kerülnek a határok? Más lesz a hivatalos nyelv? Isten neki fakereszt, legyen. De nem volna ésszerűbb mindezt tárgyaló asztal mellett megvitatni? A munka adott, meg kell fejni a teheneket, téglát kell égetni, pelenkát kell mosni, meg ilyesmi, háború előtt, háború után egyaránt. A munka adott, s nagyjából ugyanazok maradnak az elvégzői is - ha megmaradnak I -, csak a haszonélvezői változhatnak. Erre megy ki a „játék". Ha elülnek a harcok, a földeket művelni, a gyárakat működtetni kell. Nem mások fognak kaszálni és kalapálni, mint azelőtt, de meglehet, hogy más urat szolgálnak, másnak adóznak majd az általuk megtermelt haszonból. Azok, akik most (ki)nyírják egymást. A közbakák vissza- vedlenek szántóvetőkké, melósokká. * Lőnek Európában. Persze vannak nemes eszmék, meg magasztosak, meg szent ügyek. És könnyű innen, a hatpárti Magyarországról azt üzenni a hat felől ránd- gált Boszniába, hogy „ne ügy győzzetek, hogy öljetek", de ha humanista idézetek nem is kerengenék a frontharcos agyakban, az azért csak felvetődik bennük, hogy kinek jó ez a vérontás ... Vagy nem? Nekik jó? Hány nap jutalomszabadságban részesülhet a katona egy darab ellenség megnyuvasztásáért? * Lőnek Európában. Tessék mondani: ha véget ér a háború, akkor véget ér a háborúság? * Lőnek Európában. Szarajevóban már minden hetedik emberi test sérült, repe- szektől szabdalt. A sebészek sok hasznos, gyakorlati tapasztalatot szereznek. Futószalagszerűen dolgoznak. Most egy terhes asszonyt, most egy ötéves gyermeket, most egy aggastyánt gurítanák eléjük a műtősök, ők pedig szikéért, ollóért, csipeszért nyúlnak, néhány dolgot megkérdeznek a pá- densről, de azt sosem firtatják, hogy milyen nemzetiségű ... * Lőnek Európában. Egy holland politikus azt mondta Jugoszláviáról, hogy sajnálja azt az országot, amelyiknek ilyen vezetői vannak. Beleszóljanak kívülről vagy se? Meddig belügy a mészárlás? Vagy elképzelhető, hogy ők így érzik jól magukat? Harcra termettek? A hadviselés az életük sója? Mert akkor születnek a hősök, a mártírok és a szájról-szájra terjedő legendák? * Lőnek Európában. S akadnak a jó öreg kontinensnek olyan országai is, amelyekben csupán szópárbajok dúlnak az „igazságot birtokló" (érdek)csoportok között. Elgondolkodtató, hogy hol tarthatnánk már, ha ez a sok gyilkos energia másra fordíttatna. Ha nem is szere- tetre, de legalább építő cselekedetre, alkotásra... * Lőnek Európában. Nem messze tőlünk. Ki hitte volna, hogy ilyesmi ezen a földrajzi szélességen is előfordulhat? Mennyiben különbözik vajon a balkáni homo sapiens mentalitása a Kárpát-medenceiétől? Fegyverbe szólíthatok vol- nának-e az „igaz" honfiak és honleányok - Záhonytól Zalaegerszegig -, ha nálunk is kipattanna valami csitítha- tatlan belső konfliktus? Bele vágná-e a szuronyt a győri vagongyár izmos marósa a szegedi húskombinát kövér hentesébe? * Lőnek Európában. De egyszer majd béke lesz. Reméljük, hogy nemcsak porainkra! Wessely Gábor Régi és új noteszlapok Már háromszemű egyszeműek sincsenek! Van orvosa és mégsincs pár hónapja annak az 1870 kurdi és csibráki polgárnak, aki a helyi orvosnak, dr. Kasza Györgynek adta le a betegbiztosítási kártyáját. A szülész-nőgyógyász szakvizsgával rendelkező orvosnak ugyanis, aki 13 éve praktizál Kurdon, a helyi képviselőtestület 1992. december 1-vel, három hónapos felmentési idővel, felmondott. Közben a betegek, kérvén, hadd maradjon az orvos, aláírásokat gyűjtöttek a két szomszédos településen. Közel ezer ember írta alá az ívet, melyet szerkesztőségünkbe az aláírásokat kezdeményező Fata József kurdi lakos hozott el. Az idős, nyugdíjas férfi többször is felkeresett bennünket. Papírokat, okmányokat mutatott, mikor, hol melyik hivatalban járt, kinek írt az ügyben. Hiába. így aztán Fata József már csak a nyilvánosságban bízik, kéri az újságírót, jönne ki és nézne utána a dolgoknak. Aztán, mikor elkészül a riport, meggondolja magát. Nem járul hozzá az általa elmondottak közléséhez, mert „nem azok lettek meghallgatva, akit szerettünk volna", jelenti ki. Sógor-komaság A tiszteletdíjas polgármestert, Cser Istvánt, aid a Hőgyé- szi Állami Gazdaság lengyeli telepének vezetője, nehéz utolérni. Kurdon, a hivatalban csak a jegyzőnőt találjuk, aki nem nyilatkozik. Orvosügyben csak a polgármester mondhat bármit, közli Kovács Jánosné és hallgat. A saját véleményét sem mondja el, amivel nincs egyedül. Ugyanezt másoknál is tapasztaltuk a faluban. Az a fiatalember is, aki egy másik napon vállalta, hogy elkalauzol bennünket a polgármester szőlőjébe, csak titokzatosan mosolyog, amikor Kasza doktor ügyéről kérdezzük. Ő nem tud semmit, nem hallott semmiről, egyébként sem érdekli az egész, ő nem itt adta le a biztosítási kártyáját. Csak amikor a hosszas zötykölődés után kiérünk a szőlőbe, akkor derül ki, rokonságban “áll a polgár- mester feleségével. Kurdon majdnem mindenki mindenkinek a „valamicsodája". Csak a pénz? — Ezt az orvost csak a pénz érdekli, mondok rá egy példát S ejthettem, hogy lesz kapsz, irgum-burgum, nem úszom meg szemrehányások, epés megjegyzések nélkül, hogy tartós piac-elvonókúrát rendeltem el magamnak. Kedves ismerősöm, András úr az elmúlt hetekben hiába játszotta Árgust - az ógörög mitológia százszemű óriását -, akárhányszor araszolta végig komoly könyökmunkát bevetve a piacot, bizony nem állhatta utamat paprika, paradicsom, miegyéb beszerzése közben. Most meg itt van, új szerzeményű szalmakalapjának karimája alól kövér veríték- cseppek gördülnek alá, szemrehányóbb a tekintete már nem is lehetne. Megértést remélve magyarázom, hogy a hőguta potenciális veszélyeztetettjeként óhajtottam volna elkerülni a kinyúlást. Különben pedig nekem már az is sok, ha epét és vért forraló napi dolgok elől nem ád enyhét kicsike világom egyetlen árnyékosnak, oázisnak tűnő pontja se. A számlaháború izgalmait, izgágáskodásait se testem, se a Telkem nem kívánta és ... tulajdonképpen kétszemélyes agóráink sem hiányoztak, lévén András úrnak utálatos tulajdonsága, hogy igaza csak neki lehet. Most is kérdés, hogy mi az ott az arcán, verítékben lubickoló öröm, vagy elszabadulni készülő kajánság, hogy be- szélgethetnékjének horgára is - kezdi a polgármester, Cser István. - Amikor a háziorvosi rendszer életbelépett, a kártyapénz kérdését a képviselő- testület elé vittem. A döntés értelmében a pénz 40 százaléka az orvosé, 60 százaléka az egészségügyi személyzeté. (Hasonló helyeken ez az arány általában fordított - a szerk.) A felosztást illetően az orvos egy igen durva hangú levélben válaszolt, hogy nem ért egyet a döntéssel. Ézután döntött a testület úgy, hogy vállalkozói alapokra helyezi a községben a gyógyászatot, mert ez a továbblépés útja és meghirdette az állást. Erre ő nem jelentkezett. — Én úgy hallottam, hogy pályázott, de a testület erre a levélre nem válaszolt, hanem helyette felmondtak neki. — Megpályázta az állást? Ez meglep - a polgármester ráncolja a homlokát. - Rémlik valami, de az nem pályázat volt, hanem vállalkozói engedély kérés. Fogalom zavarba került a doktor úr, nem tiszta még ma sem számunkra a kérelme, amit küldött. — Nem beszéltek erről a félreértésről? — Ha nem jön el hozzám, hogyan tárgyaljak vele? — Ön Kasza doktorhoz járt, ha beteg volt? — Nem, de ez magánügy. — Ha az itt élők nagy része ragaszkodik ehhez az orvoshoz, népszerű, amit az aláírások bizonyítanak, akkor nem kellett volna egy falu-fórumot összehívni és kikérni a lakosság véleményét? — Aláírások, népszerűség? Ugyan. Itt voltak a TB választások, ahol a Kasza doktor a KESZOSZ jelöltjeként indult, meg lehet nézni a hivatalban a listát, hányán voksoltak rá. Egyébként pedig az a véleményem, hogy rossz ez az egészségügyi törvény, mert ha egy negyvenezres városban van szabad orvosválasztás, akkor egy 1476 fős községben miért ne lehetne? — Óhatatlanul felmerül a kérdés, ha tizenhárom évig megfelelt Kasza doktor körzeti orvosnak, miért pont most vált alkalmatlanná erre a szerepre? — Régen sem volt vele megelégedve a község vezetése, csak nem mertek lépni, mert Kasza doktornak pártkapcsolatai voltak, amit előszeretettel hangoztatott. Egy ilyen kisközségben az orvos hatalom, az emberek ki vankerültem, végre nyakonönthet fölgyülemlett régi és új rá- gódnivalóval. Azzal kezdi, hogy már az uborkaszezon se a régi, az volt a szép idő, amikor ilyenkor, nyáron még rajzani tudtak a hírlapi kacsák és a lapok világszerte lélegzetelállító képtelenségekről számoltak be. Például háromszemű egyszemű sárkányokról, melyeknek titokzatos fölbukkanása forradalmat ígér az őrző-védő szolgálatok születő piacán. A maga nevében, fütyül a hatfejű kiscsirkékre, azt találná érdekesebbnek, ha a tollasok körében olyan fejlődési rendellenesség fordulna elő ami átültethető a gyakorlatba és néhány év múlva a baromfifélék hat combbal kerülhetnének asztalainkra. Ámbátor igaz, hogy nem az uborkaszezonra jellemző híradások között boldogan olvasna olyasmiről is, hogy valahol a világon - ahol a tudósok nem szűkölködnek úgy a munkájukhoz szükséges anyagiakban mint a mieink -, föltaláltak olyan bőr alá ültethető szerkezetet, ami úgy gátolja a politikusok hazudozását, hogy a mégis hazudókat a legkisebb füllentéstől is kiveri nak szolgáltatva neki. Úgy, hogy én csak az átlagember véleményét képviseltem, amikor a testület elé vittem az ügyet. Egyébként, mint megtudtuk, dr. Kasza György a közalkalmazotti törvényben előírt végkielégítést - több százezer forintot - megkapta, még decemberben felvette. Drága doktor úr! Kasza Györgyöt a szolgálati lakásában kerestük fel, de nem volt otthon. Míg várakoztunk rá, a házzal szemben lévő benzinkútnál beszélgettünk. Azt mondja a benzinkutas, ő nem itt adta le a kártyáját, de ezzel nem áll egyedül. Persze vannak, akik ragaszkodnak a doktor úrhoz, ami nem is csoda, mert mióta nincs orvos, félnek az emberek, főleg az idősek, mi lesz ha éjjel rosszul lesznek, nincs kihez menni. Hogy pénzéhes lenne az orvos? Hát, mondják a faluban, hogy egy injekció 400 forintba kerül háznál, ha kimegy az orvos, de ez sajnos másutt is így van. Erről nem ő tehet, a betegek rontották el, hangzik el. Dr. Kasza György készséges. Előbb örömmel nyilatkozik, minden kérdésünkre válaszol. Habár hirtelen haragú ember hírében áll, visszafogottan nyiltkozik, ahogy az ügyvédje tanácsolta. Aztán a cikk megjelenése előtt kapunk tőle egy levelet, amiben Fata Józsefhez hasonlóan közli, „nem látja értelmét az írás megjelenésének, mert a polgármesterek olyan nagy, kontroll nélküli hatalmat kaptak, hogy azt csinálnak, amit akarnak." így aztán bármennyire is sajnáljuk, ezúttal a „hallgattassák meg a másik fél is" kritériumának nem tudunk megfelelni. Ami nagy kár, mert igazán tiszta képet így nyert volna az olvasó az orvosválság kérdésében. A hivatal véleménye — Mind a kurdi polgár- mester, Cser István, mind Kasza doktor járt nálunk a véleményünket kérni, - kezdi dr. Bezerédy Márta, megyei tiszti- főorvós-helyettes. Majd elmondja, hogy a kurdi orvos az elsők között volt, aki jelezte, vállalkozó orvosként óhajt praktizálni. Az önkormányzat a gyógyíthatatlan ragya. Mindez persze csak élőének, meg sem kísérlem a közbeszólást, volt már alkalmam tapasztalni, hogy akkor András úr haragja rögvest az értetlenkedő sajtó ellen fordul, s leszedetik arról a keresztvíznek még a nyoma is. Hallgatom hát, hogy hiába vonultak el üdülni a „parlamenti népek" kimerülve a ránkmért áfázás- tól, megy ám és nem is csak suba alatt a belpolitikai csel- szövény és ármány. Hiába, a politika ilyen, csak ne lenne olyan tenyérbemászó az az úri pimaszság, amivel egyre hülyébbnek nézik az állampolgárt. Ideje megtudnom, hogy András úr mára rendelt igéinek két fő témája van, melléjük újdonsággal szolgál. Soha se gondoltam volna, hogy ká- romkodós is. Anyázik nekibő- szülten, hiába pisszegek, csak folytatja tirádáit, megkoronázva ezeket azzal a kérdéssel, mit gondolok, föllovagol-e a királyi várba fehér lovon majdani soros miniszterelnökünk, kerül az adófizetőknek amibe kerül alapon? S folytatja azzal, hogy csakugyan helyre kellene már állítani a várat, ami egyre szempályázatot írt ki, de az orvos nem pályázhatott, mert az akkori rendelet szerint ezt csak a belgyógyász vagy az általános orvosi szakvizsgával rendelkezők tehették meg. Az új rendelet szerint viszont már nincs ilyen kikötés, bármilyen szakvizsga megfelel. Dr. Kasza ellen az ÁNTSZ tudomása szerint szakmai kifogás nem merült fel, fegyelmi eljárás nem folyt ellene. Ami az ÁNTSZ szerepét illeti, ők a vállalkozó orvosi működést engedélyezhetik csak, egyéb dolgokban a rendeletek értelmében a helyi önkormányzat diszponál. Jelenleg a dal- mandi orvos jár ki helyettesíteni Kurdra, korlátozott óraszámban. Kasza doktor magánorvosi tevékenységet folytat, kártyapénzt nem kap. — Az bizonyos, hogy a jelenlegi áldatlan helyzetet a betegek sínylik meg, - mondja dr. Bezerédy Márta. Happy end nincs A dolgok jelenlegi állása szerint tehát a falu két meghatározó személyisége, a polgármester és az orvos, nem beszélnek, csak ügyvédek útján érintkeznek. Áz orvost a falu központjában lévő szolgálati lakás elhagyására az ön- kormányzat felszólította, de ő erre csak akkor hajlandó, ha cserelakást kap. Áz önkormányzat „válaszul" kikapcsoltatta a telefont, elvitette a hivatal tulajdonát képező bútorokat, a rendelést pedig áthelyezte az egészségházba. Áz embereknek a véleményük a dologról, de hallgatnak. Hogy kinek adnak igazat: az orvosnak vagy az önkormányzatnak, azt vélhetően csak a következő helyhatósági választások eredményeinek közlése után tudhatjuk meg. A cikk megírása után kaptuk a hírt: a kurdi képviselő- testület döntött. A pályázat útján meghirdetett orvosi állást egy fiatal orvosnő nyerte el, aki augusztus 16-án elfoglalja a helyét. A szerződés értelmében a bonyhádi kórházból érkező doktornő háziorvosként fog működni Kurdon. Egyébként pedig: — Mindenképpen azt szeretnénk, ha az első három hónapban háziorvosként dolgozna az új orvos, mert ha valaki nem felel meg vállalkozó orvosnak, attól nehéz megszabadulni, - mondja a polgármester. F. Kováts Éva sértőbben emlékeztet bennünket Budapest ostromára. De nem mindegy ám, hogy mikor és mennyiért akar a főváros - ha úgy tetszik az ország népe - fölé emelkedni a kormánynegyed. Okos állam nem veri magát olyan költségekbe, amiket polgárai vére sajtolásával se tud állni, legföljebb úgy, hogy még az unokáknak is haptákolni kell a világbank előtt a soros hitelinjekciókért. Vitatkozzam? Jó ideje engem is idegesít, hogy akárhányszor terítékre kerül a vár-rekonstrukcióval fedett kormánynegyed kialakítási terve, elhágy a béketűrés ösz- szes angyala, mert amiről ma nálunk az mondatik, hogy „csak" három milliárdba fog kerülni, arról két nap múlva azt hallani már, hogy hat milliárd. Gyanítható tehát, hogy mire föl lehetne nyergelni, mintaszerűen csótározni azt a fehér paripát, kétszer hat mil- liárddal leszünk pucérabb fe- nekűek. Ami azt illeti, expó ügyekben is egyre engesztelhetet- lenbebb az én öreg barátom, de legjobban a Kenderesen szeptemberben esedékes újratemetés igencsak ellentmondásos hírei aggasztják, televíziós közvetítés lehetőségével megtetézve. — Ne velem kiabáljon, maga is legszebb katonája volt a vitéz nagybányainak! — Pont ezért van dupla jogom tiltakozni az ellen, hogy megkezdődjék a szenttéavatása. A vezér már régen kiheverte megmenekülésének fáradalmait, háta mögött egy rombadőlt, veszteségektől vérző országgal, amikor a Donnál odaveszettek sírjait még fű sem nőtte be, én meg fapuskás leventeként viseltem a hadifoglyoknak kijáró büdös fasiszta jelzőt annak minden velejárójával. Nincs szavam, ő is elnémul kis időre, hogy enyhültebben folytassa, talán egészen úgy, ahogyan sokezer még élő, hozzá hasonló korú ember folytatná. Jól van, nyugodjék hazai földben a kormányzó. Tisztelegjenek előtte az övéi, de annak tudatában, hogy az ország nem kér a két világháború közötti rezsim restaurációjából. Na meg, az olyan „fölségsértési" pörökből se, amit a kormányunk első embere indított bizonyos Lengyel László közgazdász ellen, aki egy előadásában „rossz hírét" keltette a * kormánynak. Csurka István sokkal korábban kezdte ezt - így ma is gyakorlottan űzi -, ha hiszem, ha nem, az író-politikus és nagy bűnvalló minap is leírta lapjában, hogy „Az országban elképesztő korrupció dühöng." Ott áll fehéren feketén az is, hogy súlyos milliókkal nem tud elszámolni az ÁVÜ és az ÁV Rt. Különben az a legszebb ebben a följelentésben, hogy mire rásózhatnák a három év börtönbüntetést Lengyel Lászlóra, a lelépők valódi kártevéseinek is kezdődhet törvényi firtatása. — Úgy sejtem, nagy cirkuszoknak nézünk elébe - mondja már búcsúképpen és beéri részemről főbólintással. Föl a cekkert, most már sietős megkovászolni az uborkát, asszonyának receptje szerint. Én, ma főzök először lecsót és ha sikerül jóétvággyal „becsókolni", legalább kis időre megnyugszom. Talán még derülnöm is sikerül azon, hogy a nemzet szókimondó asszonysága az Ágnes, tulipánosból átment búzakalászosba úgy is, mint Zrínyi Ilona II. és hetekkel ezelőtt nem tudtam válaszolni egy sajnos rövidéletű hetilapnak arra kérdésére, hogy ha most kellene választani, melyik pártra voksolnék? G ondolatban se voltam képes beírni valamely négyzetecskébe az ikszemet. És ez azóta is tart... László Ibolya
