Tolnai Népújság, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-13 / 188. szám

\ 4 »ÚJSÁG BONYHÁDÉS KÖRNYÉKE 1993. augusztus 13., péntek Csomagol az aparhanti orvos ... Amit most leírt, ellentétben van a korábbi véleményével (Folytatás az 1. oldalról.) hipóval kellett felmosni. Köz­ben munkaügyi döntőbizott­ságra került az ügy, aztán a takarítónő bement Bonyhádra dolgozni. Egyszer az orvosi naplót is kérte a polgármester, amihez nem volt joga - mondja - és egy levelet mutat, amelyben Szűcs György emellett a posta- és iktatókönyvet is kérte. — Természetesen az orvosi naplót nem vittem el, mert az a titoktartás megsértése lett volna. Még 1991-ben írásbeli figyelmeztetésben részesített a polgármester, amikor fél órát késtem, amit elismertem. Egy bácsival például felvettek egy jegyzőkönyvet, hogy nem vol­tam kint nála, később a bácsi a jegyzőkönyvben foglaltakat visszavonta.. — Nem beszélve arról, hogy én akkor kórházban vol­tam - kapcsolódik be a be­szélgetésbe az orvos felesége, a rendelő asszisztense - majd hozzáteszi: ha késik az orvos, az egészségügyi szakszolgá­latnak kell „tartania a fron­tot". A férjem nem szokott in­dokolatlanul késni. — Előfordult, hogy nem tudtam azonnal kimenni egy beteghez. A polgármester a hozzátartozókat bíztatta fel, hogy mondják jegyző­könyvbe: nem mentem ki... - veszi vissza a szót a doktor úr. Tele volt a rendelő több lá­zas gyerekkel, akiket a szom­széd faluból hoztak, először őket kellett ellátni. — Itt ez a számítógép, de nem tudnak hozzá egy normá­lis programot venni. Nem csatlakoztatható hozzá a labor és a computer EKG. Én azt gondolom, szeretnek, tisztel­nek itt az emberek. Van egy belgyógyász szakvizsgám, 18 évet lehúztam, most mégis elmegyek. — Miért? — A konfliktus akkor telje­sedett ki, amikor arról volt szó, hogy vállalkozói formá­ban fogom az orvosi teendő­ket ellátni. Igen, igaz, hogy egy kicsit későn jelentettem be a szándékomat, de még a ha­táridő előtt. A május 23-i tes­tületi ülésen a képviselőknek egy tervezetet osztottam ki, bonyhádi mintára, amely alapján a szerződést meg lehe­tett volna kötni. A polgármes­ter pedig készített egy 21 pontból álló kérdéssort. Végül elutasították a kérésemet, a jogi képviselőmnek még azt sem sikerült elérnie, hogy le­galább egy szándéknyilatko­zatot tegyenek, az ÁNTSZ vé­leményére pedig nem nagyon voltak kíváncsiak. Ezután küldtek egy terveze­tet, ami teljességgel elfogad­hatatlan volt. Egyébként is: láttam, hogy itt nagyon nehéz lenne együttműködnünk, ezért megpályáztam egy állást Somogy megyében. Rövide­sen ott kezdem meg a munkát. Nem akarok ilyen légkörben dolgozni. A mi szakmánkban nagy a felelősség és ha az em­ber nyomás alatt dolgozik, nagyobb a valószínűsége, hogy hibázik. Ezt a kockázatot nem akarom vállalni. — Aláírásgyűjtés kezdő­dött a faluban Ön mellett... — Most adtak ide 640 alá­írást a betegeim, azt mondják, el akarják küldeni a miniszté­riumba, de ennek már nincs je­lentősége. Én megyek. Szűcs György polgármes­tert is előbb a korábbi szemé­lyes konfliktusról kérdezem, el is mond röviden egy törté­netet, ám azt mondja, hogy ez nem befolyásolta a mostani helyzetet. Azt már ő hozza elő, hogy a polgármester-választáson a doktor úr is indult, és mint mondja, nagyon kevés szava­zatot kapott. Valaki „beme­sélte neki", hogy amennyiben nem ő lesz a polgármester, akkor Szűcs György elüldözi a faluból. Ennek következtében a választás másnapján nem akart dolgozni. — Mi okozta mégis a konfliktust? — Korábban a doktor úr úgy rendelt, ahogy akart. Volt úgy, hogy fél tízkor kezdte a nyolc órai rendelést, előfor­dult, hogy nem ment ki be­teghez. Nekem ez ellen lép­nem kellett. Sorozatos fe­gyelmezetlensége miatt adtam neki az írásbeli figyelmezte­tést. Én az ő munkájába nem akartam beleszólni, csak azt akartam elérni, hogy pontosan kezdje a rendelést, és - amire végül is nem került sor - hogy a betegeket érkezési sorrend­ben fogadják. Sikerült is el­érni, hogy betartotta az időt, és kiment a betegekhez. Én csupán ennyiben avatkoztam be. — A doktor úr azt állítja, hogy Ön zaklatta. Egy alka­lommal bekérette az orvosi naplót. Méghozzá levélben. (A polgármester úr előbb nem emlékezett rá, hogy írt volna ilyen tartalmú levelet, majd minekutána meggyőződött róla, hogy mégis, így vála­szolt:) — 1991-ben kértem, hogy egy beszélgetésre hozza ma­gával, hogy a felmerülő kér­désre pontos választ tudjon adni. — Mivel kapcsolatos kér­désre. — Panasz érkezett, hogy késedelmesen kezdi a rende­lést, és ezért volt rá szükség. Amennyiben zaklatásnak mi­nősíti, hogy a rendelési időt igyekeztem betartatni, akkor valóban zaklattam. 1991. után azonban nem volt ilyen gon­dunk, ezért nem értem, hogy miért hivatkozik erre. — A doktor úr azt is sé­relmezi, hogy megszüntették az egészségházat. — Meghívtuk őt is és az ápolónőt is, mégsem jöttek el, amikor erről tárgyaltunk. A rendelő fenntartási költsége olyan magas volt, ami arány­talanul nagy terhet jelentett. Másutt is együtt van a kétféle rendelés, mégsincs belőle probléma. Egyébként, hogy a doktor úrnak mennyire jó az, hogy az egészségház meg­szűnt, az kitűnik abból a szer­ződés-tervezetből, amit ő ho­zott. Amit most leírt, ellentét­ben áll azzal, amit korábban mondott - helyet biztosítana, de kéri a dologi költségeket. — ő is így nyilatkozott. — ő a dologit azért kérte volna, amiért mi a szolgálatot megszüntettük... — Le akarta volna a védő­nőnek választani a váróter­met, ahol a tanácsadást tartot­ták volna, a másik rendelő­ben pedig folyhatott volna a járóbeteg-ellátás. — Ez gyakorlatilag nem kivitelezhető, mert a két váró­terem helyett csak egy lett volna. (Ellenben az egy rendelő helyett kettő. A Szerk.) — A takarítónő a munkai­dejének nagy részét az orvos lakásában töltötte. Ráadásul bent ült a rendelésen. Kértem, hogy ez ne így legyen és hogy munkaidőben ne takarítson az orvos lakásában. Mikor ez be­következett, akkor az általam javasolt hat óra helyett azt mondta, négy óra is elég a ta­karításhoz. Természetesen ezt mi nem fogadtuk el. — A doktor úr szerint nem korrekt módon jártak el vele, ezért nem tudta aláírni a szerződést — Ezt persze ő gondolhatja így, én azonban a következő­ként látom. Ő késedelmesen, szinte az utolsó pillanatban je­lentette be, hogy vállalkozói formában óhajt dolgozni. Az önkormányzati ülésre hozott egy tervezetet, amit kiosztott a képviselőknek, ez alapján azonban ott nem lehetett dön­teni, hiszen nem lehet elvárni a testülettől, hogy így dönt­sön. Ezért hoztunk egy olyan határozatot, hogy július 1-jé- től, hangsúlyozom július 1-jétől nem járulunk hozzá az ő vállalkozói működéséhez. Az ő tervezetét mi később igenis figyelembe vettük, ha úgy tetszik ezt tekintettük az alapnak, de természetesen ki kellett kötnünk bizonyos felté­teleket. Ezt a község lakossága érdekében meg kellett tenni. Ha valaki nem volt korrekt, akkor az a doktor úr volt, hi­szen már rég bent volt a pá­lyázata Niklán, amikor velünk még mindig vitatkozott arról, hogy a szerződés jó vagy nem jó. Én tudom, hogy kiknek áll érdekében, hogy hangulatot keltsenek ellenem, de én nem akarom a vizet felkavarni Aparhanton, mert nem sze­retném az embereket egymás­sal szembeállítani. Annál is inkább, mert a doktor úr nem is olyan rég azt mondta, hogy nem is bánja, hogy nem sikerült a vállalko­zói forma ... Dr. Bezerédy Mártát, az ÁNTSZ megyei igazgatóhe­lyettesét nem döntőbírónak kértük, „csupán" szakvéle­ményére voltunk kíváncsiak, valamint arra: vajon szükség- szerű-e az ilyen konfliktus, amennyiben vállalkozói formában óhajt egy orvos dolgozni? — Egyáltalán nem szük­ségszerű - mondja a főorvosasszony. Tudniillik számos példa van arra, hogy akár ilyen kis helyen is dol­gozhat vállalkozóként egy or­vos. Aparhanton azt feltételez­ték, hogy csak akkor érdemes ezt a formát választani, ha fel­tehetően ezzel sokkal több pénze lesz az orvosnak, amelynek majd a tárgyi fel­szereltség látja kárát. Azt is ki­fogásolták, hogy sok idő megy el az adminisztrációra és nem lesz ideje az orvosnak gyógyí­tani, valamint hogy nem tudja az önkormányzat ellenőrizni az orvost. — Mennyire jogosak ezek az aggályok? — Azt kell mondanom, hogy nem kell ezektől tartani. Az orvosok elsősorban ugyanis nem a magasabb jö­vedelem miatt választják a vállalkozói formát, hanem hogy önállóak lehessenek. A vállalkozói orvosnak is érdeke a műszerfejlesztés, hiszen el­lenkező esetben a betegek nem őt választják. A félelem, hogy „kicsúszik" az önkormányzat, s így a pol­gárok kezéből az orvos és „úgymond" azt csinál, amit akar, szintén nem megalapo­zott, hiszen végső esetben a vele kötött szerződést fel lehet bontani. Ami pedig az admi­nisztrációt illeti, azzal sem szokott gond lenni, hiszen ál­talában felkérnek valakit a könyvelésre. Az alapellátás feltételeit az önkormányzatnak kell biztosí­tania, akár vállalkozói formá­ban, akár hagyományos mó­don végzi az orvos a munká­ját, A munkabért, az energiát, a telefont és még egy sor költ­séget pedig a TB biztosítja. Összességében tehát túl­zottnak tartom az aggodalmat amelyet - volt még jónéhány kifogás - e formával szemben tanúsítottak Aparhanton. Úgy gondolom, hogy ha már ilyen a viszony a polgármester és az orvos között, talán mindenki­nek jobb, ha megválnak egy­mástól. Hangyái János Fotó: Ótós Réka A megyében elsőként: lakó- és pihenóövezet Nagyobb biztonságban Bonyhád több pontján zeb­rát festettek fel, hogy a gyalo­gosok nagyobb biztonsággal kelhessenek át a forgalmas út­szakaszokon. Képünkön a Ba­csó Béla és a Fáy András utca kereszteződése látható. A műszaki osztály újabb öt­lettel állt elő: a megyében - és talán az országban elsőként - „lakó-pihenő" övezetet akar­nak létrehozni a Perczel- kertben, a Gagarin-Tavasz- Bem-Damjanich, valamint a Tamási Áron-Babits-Gárdo- nyi-Kosztolányi utca térsé­gében. A lakó-pihenő övezet az ott­lakók kényelmét szolgálja. Oda csak kerékpárral lehet behajtani, illetve az ott élők személygépkocsival és mo­torkerékpárral. Természete­sen bemehetnek a költöztetést végző, illetve építési anyago­kat szállító tehergépkocsik, amelyek legfeljebb 3,5 tonna össztömegűek. Hasonlókép­pen az út- és közműépítést, valamint szemétszállítást végző járművek. A javaslatról majd az ön- kormányzatnak kell döntenie az érintettek véleményének megismerése után.-ór-háj­Ezt ne hagyja ki! Kedves Olvasóink! Itt a soha többet vissza nem tér(ítend)ő alkalmatlanság, hogy megszabaduljanak felesleges forintjaiktól. Ultra Pempörsz és Nájk Rájder autó sajnos nem kapható. Egyébként minden. j S Ég javaslataikat, információikatl Az oldalt szerkesztette: Hangyái János Augusztus 20-a Bonyhádon Szent István és az új ke­nyér ünnepén reggel kilenc­kor ünnepi szentmisét tar­tanak a bonyhádi katolikus templomban. Délután ötkor kezdődik az utcai felvonulás menettánccal. A résztvevők - a bonyhádi Székely-kör, a Német Nemzetiségi Tánc- együttes, a Petőfi Sándor Köz­művelődési Egyesület Újvidék­ről, a decsi Csillagrózsa Ha­gyományőrző Néptáncegyüt­tes, az alsónyéki Hagyomá­nyőrző Népiegyüttes - a vá­rosi könyvtártól a művelő­dési központ szabadtéri színpadához vonulnak. 18 órakor ünnepi műsor kez­dődik, amelyben beszédet mond és az új kenyeret megszegi Oroszki István pol­gármester. A folklórműsor­ban a menettáncban sze­replő együttesek lépnek fel. Este 8 órakor utcabál kez­dődik az Ex együttes közre­működésével. Országjáráson a hívekkel Dr. Végvári Tibor katolikus lelkipásztor július 31-én or­szágjáró körúton vett részt a kakasdi és cikói hívőkkel. Néhai nagybátyám, aki ugyancsak pap volt, a maga idejében szintén szervezett ki­rándulásokat - kezdi Tibor atya - de a szerzetes iskolák diákjai is minden esztendőben megtekintik hazánk egy-egy táját. Egyébként papi pályám majd minden településén szerveztem hasonló utakat, ezért elmondhatjuk, hogy ná­lam ez már amolyan hagyo­mány. Akik közelebbről is­mernek tudják, hogy megrög­zött irodalombarát vagyok, és mindig izgatott a történelem. Sok szép és nevezetes helyen jártam már mind a környéken, mind az ország különböző pontjain. Miért ne osztanám meg a látnivalók örömeit, csodáit a hívőkkel?! — Merre jártak? — Tihanyban, ahol vala­mennyien részt vettünk az Apátságban megtartott szentmisén. A sok érdekesség mellett szeretném kiemelni, hogy az ott eltemetett III. Béla az egyetlen olyan magyar ki­rály, akinek a hiteles temetke­zési helyét ismerjük. Megte­kintettük a 350 ezer darab könyvből és kódexből álló könyvtárat. Veszprémben a várat és székesegyházat, Herenden pedig a múzeumot, valamint a porcelángyárat néztük meg, beleértve a teljes munkafo­lyamatot. Csodálatos mit ké­pes alkotni az emberi kéz az agyagszerű masszából, a kézi festés, mintázás pedig egye­nesen fantasztikus! Elgondol­kodtató viszont, hogy az elké­szített sok milliós értékű por­celán tárgyak, eszközök, dí­szek a dolgozók fizetéseinél cseppet sem „tűnnek ki". Saj­nos Zirccel idő hiányában nem ismerkedhettünk meg. Arborétumát szeretnénk még az idén végigjárni. A végállomás Pannonhalma volt, ahol megtudtuk, hogy templomát a '96-os világkiállí­tásig felújítják. Ha emlékeze­tem nem csal, akkor ünnepük majd a Bencés-rend fennállá­sának ezredik évfordulóját. Csoportunkat valamennyi ne­vezetességről hivatásos ide­genvezetők tájékoztatták. — Máskor is mennek ki­rándulni? — Igen, Zircre, vagy Keszthelyre és a Balaton déli partjára, természetesen für­déssel egybekötve. Hunyadi István i 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom