Tolnai Népújság, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-09 / 158. szám
4 NÉPÚJSÁG BONYHÁDÉS KÖRNYÉKE 1993. július 9., péntek Egy első díj, és más semmi... Tanszergyártás ma Magyarországon nem létezik ' lg mu m 111 mmmmm m | i Dr. Jurisits József tervező kedve fogyóban A XXXVI. Országos Középiskolai Fizikatanári Ankét eszközkiállításán első díjban részesült a bonyhádi dr. Jurisits József, aki egy pécsi gimnáziumban tanít, és munkatársa a Tolna Megyei Pedagógiai Intézetnek. — Milyen eszközzel nyert, és milyen súlya van egy ilyen elismerésnek a szakmájában? — Visszanyúlnék az előzményekig. A hetvenes években került előtérbe az a törekvés, hogy - például a fizikában - ne csak a tanár szemléltessen, hanem a tanulók is kísérletezhessenek. Ekkor állítottuk össze a bonyhádi gimnázium politechnika műhelyében azt az elektromos tanulókísérleti készletet, melynek segítségével a kapcsolási táblákon, banándugókkal, minden diák maga végezhette el az alapvető műveleteket. Először megyei, majd országos taneszköz lett a készlet, a Tanért forgalmazta, bár a sorozatgyártás problémákkal járt. Tavaly kaptam egy levelet egy negyedéves matematika-fizika szakos egyetemi hallgató lánytól, Zimmersmann Ritától, aki azt írta, hogy a módszertani laboratóriumukban találkozott a készletemmel, s volna ötlete arra, hogyan lehetne kiküszöbölni a tömegygyártásból adódó kontaktushibákat, hogyan lehetne megmenteni ezt az alapelvében jó eszközt az iskolák számára. Ő olyan családban él, ahol á „levegőben van" az elektronika, édesapja a Videoton egyik kft.-jének vezetője, s a nagy gondolat az volt, hogy a hasított banándugók helyett, integrált áramkörös csatlakozásokat alkalmazzunk. A mai igényekhez igazodó új készlet született ezáltal, melynek prototípusa az eszközkiállításon első díjat nyert. A kollégáknak tetszett, kérték, hogy legyen belőle sorozatgyártás. — Megállná-e ez az eszköz a helyét nyugaton? — Elveiben az első készlet is versenyképesnek mondható, de ennek az újnak már a kivitelezésével sem adódhatnak gondok, tehát exportképes lehet. — Akkor hát kezdődik a sorozatgyártás? — Messze állunk attól. A Tanértet ismereteim szerint felszámolták, ma Magyarországon központi tanszergyártás nem létezik. Mi próbálunk tájékozódni, megrendelőt, gyártót keresni, de az iskolák szegények, a cégek meg drágán dolgoznak, pláne kis tételben. Pedig külföldről csak 5-10-szeres áron hozhatnánk be ugyanezt. — Szóval, most nyertek, és nem történik semmi? Senki sem figyel oda? A kézfogáson kívül járt még valami az első díjjal? — A kolléganő és én tárgy- jutalomban részesültünk. — De gyártásról szó sincs? — Az a helyzet, hogy ha valaki gyártási gondolattal megy a kiállításra, az nem is kaphatna díjat. Kicsit öncélúnak tűnik az egész, mert elismeréssel illetni olyasmit érdemes, ami a közösség számára hasznos, itt viszont a tanárok házi, öntevékeny eszközfejlesztő munkáját jutalmazzák. — Mennyire tölti ki a szemléltetőeszköz tervezés az életét? — Kezdetben kitöltötte, éjjel-nappal a szertárban voltam, szinte megszállottja lettem ennek a pedagógiai gondolatnak. Aztán mikor láttam, hogy a valóság, a megvalósíthatóság mennyire bonyolult, lassan-lassan elment a kedvem tőle. Szerencsére most a kolleganőm az, aki lelkesedik, úgy mint én annakidején ... — Ön mióta van a pályán? — Közel 30 éve. Matematika-fizika szakos vagyok, de a fizika mindig jobban érdekelt, mert szerintem közelebb áll az élethez. A matematikát tulajdonképpen a fizika nyelvének tartom. Most Pécsen tanítok, szakértőként pedig Tolnában tevékenykedek. Fontosnak tartom, hogy képviselje valaki a fizika tantárgy ügyét a megyében. — Más megyékben „kedvesebb" ez a tárgy? — Ez is elsősorban pénzügyi kérdés. — Drága a fizika? — Eszközigényes, de más tantárgyak is azok, és másra sincs keret. Általában a szakértői tevékenység jövője nagyon bizonytalan, mert a Tolna megyei önkormányzat úgy véli, hogy erre nincs elegendő pénz. Ámi persze megítélés dolga. Wessely Fotó: Degré Mőcsényi bor Európa szállodáiban Hírt adtunk arról, hogy egy nemzetközi borversenyen - 1200 termék között -, magyar borok is részt vettek, méghozzá nagy sikerrel. Ami minket közelebbről érdekel: a bátaapáti Eurobor Kft. 1992-es mőcsényi Chardonnay bora ezüstérmet nyert. Megkérdeztük a kft. ügyvezető igazgatójától, Sikabonyi Miklóstól: — Milyen eredménynek számít ez a bortermelők világában? — Óriási eredmény, hisz egy világversenyről van szó. Reményeink szerint felfigyeltek ránk, nemzetközi hírnevet szereztünk. — Részesült-e már hasonló elismerésben valamelyik környékbeli termelő, környékbeli bor? — Emberemlékezet óta nem volt ilyen siker a mi borvidékünkön. — Milyen következményekkel jár mindez? Érdeklődnek-e külföldi megrendelők, vásárlók? — Munkába állítottunk egy nagy teljesítményű olasz palackozó gépsort. Nem akarom azt mondani, hogy ugrásszerűen megnőtt a kereslet, de jelen vagyunk a nemzetközi piacon, jöttek újabb külföldi érdeklődők, s bízom abban, hogy már az idén forintban is mérhető lesz ennek az ezüstéremnek az „értéke". Célunk egyébként a minőségi termelés, az hogy boraink ott legyenek az ínyencek asztalán, az európai lakásokban és szállodákban. Fotó: Degré Igazságkereső hangok Levelet kaptunk dr. Kretz Istvántól, aki közel hetven család aláírásával - a szülők nevében - kérelmet írt az 1. Számú Általános Iskola igazgatójának és a polgármesternek címezve. Ebben kifogásolják, hogy a zeneiskolai igazgatói állást a tanári kar többségének akaratát figyelmen kívül hagyva töltötték .be. Egyben kérik, hogy a tanári kar véleményét meghallgatva, demokratikusan döntsenek. Információink szerint a zeneiskola tanárainak többsége felmondott és máris állás után nézett. Nem tudtuk azonban elérni sem a kinevezett vezetőt sem az őt kinevező igazgatót, ezért a témáról részletesen jövő héten szólunk. Kétoldali kérelem Erre szokták azt mondái: az ész megáll. Korábban írtunk róla, az illetékesek a lakosság véleményét kérik: egy avagy két irányú legyen a forgalom néhány bonyhádi utcában. Azok tudják a legjobban, hogy milyen a célszerű forgalom, akik gyakran közlekednek ott. Nos, ennek eredményeként az Erzsébet és az István utcában kétirányú lett a közlekedés, míg az Asztalos utca lakói azt kérték: legyen az utca továbbra is egyirányú, ám ők (mármint az utca lakói) hadd járkálhassanak két irányban(lü). A tizenhét aláírást tartalmazó levél hangsúlyozza: ellenzik az egyirányúsítás feloldását. Fel nem fogható, hogyan képzelték el mindezt. Talán rendőrt akartak állítani az utca végére, aki behajtás előtt igazoltatja az arra közlekedőket? Milyen az a KRESZ-tábla, amelyik értelmezi az ilyen közlekedési helyzetet? Mindenesetre, három nappal azután, hogy a másik két utcában feloldották az egyirányúsítást, újabb beadvány érkezett, miszerint azt kérik (tizennégyen az utca lakói közül), hogy szüntessék meg az egyirányúsítást és engedélyezzék a kétoldali közlekedést. No comment. Szedresiek először Néprajzi cigánytábor Mórágyon Szinte se szeri, se száma a nyári táboroknak a megyében. Hirt adtunk már arról, hogy Mórágyon a Gránit fogadó melletti kempingben mód lesz ifjúsági táborozok fogadására. Mirk Istvánná tervei szerint sok-sok idegennek kell megismerni Mórágy földrajzi, néprajzi adottságait, lehetőségeit, melyek a szabadidő tartalmasabb kihasználását szolgálják. Első jelentkezők a szedresi Roma Szervezet fiataljai voltak, akik a Szerencsejáték Alapítvány pályázatán nyert 200 000,- forint egy részéből nyári naprajzi tábort szerveztek. Morvay Árpád szedresi pedagógus vállalta a tábor vezetését. Munkáját feleségén kívül, a Roma Szervezet vezetője Orsós József és néhány szülő is segítette. A húsz diák most először táborozott együtt. Programjuk a cigányságtudat mélyebb értelmezését is célozta. Előadást hallhattak a cigányság történelméről, vándorlásairól, letelepedésükről, szokásaikról. Megszólalt Bari Károly, Osztojkán Bél3 néhány költeménye is, illusztrálva, hogy a cigányság hogyan foglalhat helyet az irodalmi életben. Minden nevezett dolgot újra és újra éltek belül és egyre büszkébbek lettek. Mit jelent ez első táborozás a szedresi cigánygyerekeknek? Tudást. Ennyi is elegendő lenne, de ezt azért érdemes kicsit részletezni. A táborvezető tanár pontosan tudja mikor, mit kell előadni a gyerekeknek ahhoz, hogy tisztában legyenek másságukkal és azt vállalni is tudják. Különösen nagy jelentősége van olyan községben, mint Szedres, ahol 500-ra tehető a cigányok létszáma. A Roma Szervezethez 70-en tartoznak, az ő gyerekeik járnak iskolába és így ők küldték táborba is őket. Amikor hovatartozásukról esik szó, mindig megkülönböztetetten említik szervezetük előtt használt Roma megnevezést. Nehezen vállalnak közösséget, akik előtt nincs akadály, hogy lét- fenntartásukat bármi eszközzel is biztosítottnak véljék. A mórágyi tábor egyik napjának programja például az egészséges életmódról szólt, amikor az ÁNTSZ szakemberei beszélgettek a gyerekekkel és céljuknak megfelelően alakították ki az aznapi étrendet is. Kirándulást is szervezetek autóbusszal Bajára, ahol a Su- govica parton, a Petőfi-szige- ten eltöltött idő adott életre- szóló élményt. Ezeken a helyeken a magatartásformákkal ismerkedtek, ami más-más követelményt állít, mint amit mondjuk a szedresi hétköznapok. Készítettek rongyból játékokat, gyöngyöt fűztek, fazekasmester fogásait lesték és ismerkedtek népük örökül kapott kultúrájával, dalaival, táncaival. A mórágyi sátortábor tapasztalatai igazolják, hogy milyen felelősség terhel valamennyiünket a kisebbségben élő etnikumok tagjai iránt. Megvan a remény, hogy a most gyerekként táborozok közül akad néhány, aki e pár nap emlékét őrizve a felnőtté- válás után is megőrzi azokat az erkölcsi, etikai értékeket, amelyekről e táborban kimondatlanul is meggyőződhetett és amelyek által több lett tartalmában az élete, ünnepibbé lehet a szürkeség, árnyaltabb, vékonyabb az előítélet. Decsi Kiss János Vélemények első kézből Mi mennyi a bonyhádi piacon? Bonyhádon heti két alkalommal, kedden és pénteken tartanak piacot, s az utóbbit tartják „erősebbnek". Az elmúlt hét péntekjén kisétáltam, igaz elsősorban nem vásárlási szándékkal, hanem az árak megtudakolása végett. Amint behatóbban érdeklődtem az árak felől (nem mindegyik áruféleség mellé tették ki a táblácskát) beszédbe elegyedtem Horváth István újmohácsi őstermelővel. — Húsz éve termelünk piacra az 5600 négyzetméteres kertünkből. Holland magokat vetünk, drágább a magyarnál, de biztosabb. Amíg kell, fóliázunk, majd öntözünk, ám ez is az is drága. Bonyhádra 5 éve járunk, s szeretjük, mivel mindig akad hely, nem úgy mint Mohácson. Kialakult a vevőköröm, sőt hetente a varrodához és Zománcgyárhoz is szállítok, ahol cigarettaszünetben bonyolítják le a vásárlást a dolgozók. Főleg káposztafélékkel foglalkozunk, s a kikerült palánták helyére paprikát, paradicsomot rakunk, csupán saját célra. Ma 2,5 mázsa vegyes portékát hoztam személykocsival és darabra adom. Remélem elfogy, hisz eddig úgy volt. A karfiol 40 forint, a súlya 3/ 4-től 1 kilóig, a káposzta és az adventkor vetett kelkáposzta 30 forint, darabja másfél kilót és 1,80-at nyom. — Uram, azt is írja meg, hogy mit akar az FM, „szétverték" a téeszeket, most pedig „megfojtják" a kis- és őstermelőket. Mi a céljuk a számlázással? Számla kell, vagy termés?! Kapjunk termelői törzsigazolói lapot és kész. Közben a szomszédos asztaltól átjön a bátmonostori idősebb házaspár is, akik szerint be kéne zárni mindenütt a piacokat. Ők 600 ezer forintig adómentesek, de a számlázást tisztességtelennek, ugyanakkor koloncnak tartják, olyannyira, hogy telefonon felhívják az Ablak című műsor szerkesztőit a televízióban. Járom tovább a piacot és egy nénitől megtudom, hogy nagy a kínálat, kereslet is lenne, de a pénz egyre kevesebb és ma épp' „sokadika" van. Megtudom továbbá, hogy milyen az íze a régifajta kései cseresznyének, mely Ta- bódon termett, mert rábeszélt egy zacskónyira. Kilóját 45 forintért kínálja és tényleg édes, jó zamatú és nem is férges. Végezetül elmondhatjuk, hogy volt minden mi szem-szájnak ingere, az eladók a számlázást még elvétve alkalmazták. Piaci árak, július 2-án, Bonyhádon: paradicsom 80-120 forint forint kilója, újburgonya 30-35 forint, meggy 30-35 forint, tojás 5-6 forint, görögdinnye 45-50 forint, sárgadinnye 85-90 forint, dióbél 170 forint, málna 150 forint, uborka 30-50 forint, zöldbab 40-45 forint, fokhagyma 200-220 forint, új fokhagyma fejenként 15 forint, sárgarépa, zöldség csomója 15-20 forint, vöröshagyma csomója 20-25 forint, főzőtök darabja 20 forint, főznivaló kukorica csövenként 15-20 forint. Hunyadi István Tallózó a Wernauer Anzeiger-ből A képviselőtestület és a hivatalvezetés a testvérvárosban négy napos várospolitikai tanfolyamon vett részt. A fotót a helyi lapból vettük át.
