Tolnai Népújság, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-08 / 157. szám

12 »ÚJSÁG XI. DUNA MENTI FOLKLÓRFESZTIVÁL 1993. július 8., csütörtök Ligeti Erika Gáti Gábor Megvalósulóban egy álom Szatmári Juhos László szob­rászművész egy régi álma va­lósul meg, saját erőből és tisz­tes szponzorok segítségével, lassan három hete működik műhelye, műterme köré épí­tett művésztelepe. A telep elsősorban szobrá­szokat fogad, de rövidesen ki­bővül egy kis sokszorosított grafikai műhellyel és tulaj­donképpen bármely művé­szeti ág képviselője dolgozhat a telepen. Első alkotói a telepnek Sne­jana Simeonova Szófiából, Li­geti Erika Szentendréről, Gyarmathy János Marosvá­sárhelyről, Gáti Gábor Buda­pestről és a két öntőmester: Mrenkó Zoltán Nyíregyházá­ról és Sül Sándor Szekszárd- ról. A művészek viaszveszté- ses technikával készülő kisp­lasztikáikból a telep zárása után kiállítás nyílik Szekszár- don. A telepen készült alkotások 1-1 darabja az alkotók ajándé­kaként a város tulajdonába kerül, a telep vezetője gondo­A változás, átmenet nehéz­ségeivel dacolva Szekszárd város képző- és iparművészei teszik a dolgukat, kiállítanak, köztéri alkotásokat hoznak létre, s mint ahogy megszok­hattuk az utóbbi időben, egyre jelentősebb szerepet játszanak a közművelődésben, az ország képzőművészeti életében. Szatmári Juhos László Gyarmathy János zásában. A művésztelep ké­sőbb lehetőséget biztosít majd tehetséges gyerekek felkészí­tésére, amatőr művészek to­vábbképzésére, s műhelye le­het egy-egy képzőművészeti symposionnak, mint ahogy már csatlakozott is az Expo '96 keretén belüli művészeti symposion sorozathoz, mely a Snejana Simeonov négy őselemhez - tűz, víz, föld, levegő - kapcsolódik, ki­egészülve az ötödikkel, a fénnyel. A szekszárdi mű­vésztelep lesz a tűz gazdája. Szekszárd városa tehát egy új művészeti központot tud­hat magáénak, mely alkotási lehetőséget biztosít a művé­szek, s egy új minőségű látvá­nyosságot az érdeklődők számára. Baky Péter Fotó: Gottvald Károly és Bruno esküvője a mauszi kápolnánál A négylovas hintó mögött két lovaskísérő nyargalt. Szál­káról indult a násznép, a pol­gármesteri hivataltól, ahol a boldogító igen hangzott el Bánhidi Éva és Bruno Thier­gart részéről, amikor egymás­sal házasságot kötöttek. A polgári szertartást Pappert Jó- zsefné anyakönyvvezető vé­gezte. A pezsgős kocintású jó­kívánságoktól övezve indul­tak az egyházi szertartás hely­színére, a mauszi kápolnához, ami a szálkai embereknek ki­csit az előszobát, a küszöböt jelenti. Beszámoltunk arról az ünnepségről, ami a múlt esz­tendő szeptemberében a ká­polna felújítását követő meg­szenteléskor volt. Látható, hogy ismét van gazdája a ká­polnának. Jó érzés itt megállni és nézni a tájat, a völgység mentén elterülő Sárközt. Ta­lán ez járta át Évát és Brúnót is, amikor úgy döntöttek, hogy ebben a kápolnában mondanak fogadalmat. Ke­resztes Pál kérte Isten áldását a házasságra. Míg ő az emberi kapcsolatokról, az egymás iránt érzett felelősségről, sze- retetről és szerelemről szólt, addig a násznép, szűk csa­ládi-baráti kör a kápolna előtti térén várakozott a négylovas hintó és lovaskísérők társasá­gában. A Rancho Kft. szálkai lovasklubja vállalta, hogy ré­szese lesz lovaival, fogatával e házasságkötésnek és emléke­zetesebbé teszi az ünnepet, ami a szálkai Horog Csárdá­ban eltöltött vacsorával zárult. A maüszi kápolna első ren­dezvénye volt ez az esküvő, de számtalan más alkalmat kínál a hely, nagyobb lét­számú közönséget váró kultu­rális rendezvényekkel, művé­szeti bemutatókkal, kisebb fesztiválokkal, ahol természe­tesen külföldi együttesek is számot adhatnak tudásukról, terjesztve az emberek, nemze­tek békés egymás mellett élé­sének jóakaratú szándékát.- decsi - Fotó: Jantner Kerékpárút, elemekből Ábrándozás a Duna mentén Szekszárdon a Raszter Kft. beton és vasbeton termékeit ma már aligha kell bemutatni. Mély és magasépítési szerke­zeteik, térburkolataik is egyre szaporodnak a megyében és azon kívül is. Aki naponta ül tervezőasz­talhoz, észre sem veszi, mikor pattan ki az ötlet, fgy történt ez a kerékpárút elemeivel kapcsolatban is. Bemutató­ként készítettek néhány min­tát. Egy-egy előregyártott elem méretét a szállíthatóság szempontjai szerint is megha­tározták. Müller György ügy­vezetőtől tudható, hogy 3 mé­ter hosszú és 1-1,20 méter szé­les elemeket kiválóan lehetne alkalmazni például a Duna mellett kerékpárútként. Fo­lyamatosan, gyorsan lehet gyártani és telepíteni, csak ... Elsősorban azoknak ajánl­ják ezeket az elemeket, akik figyelnek a turizmusra. Egyre több szó esik a Dunáról, mint a nemzetközi víziturizmus útvonaláról, amit remekül össze lehet kapcsolni egy-egy néprajzilag érdekes település­sel, a szóban forgó kerékpá- rúttal. Az már csak továbbfű- zése a gondolatnak, hogy a dunai ldkötőket milyen cé­lokra lehetne hasznosítani. Tolna megyében három he­lyen is mód volna ilyen kez­deményezésre, csak... Tudomásul kell venni, hogy az idegenforgalom nagyon hátul mozog a fontossági sor­ban. Kevesen érdekeltek benne, így nem alakulhat megfelelő módon. Ha egy kül­földi befektető hívja majd életre, akkor neki számtalan akadályt kell leküzdeni, föl­dön, vízen, levegőben és majd azon a kerékpárúton is, amit elemekből, könnyen, gyorsan megépíthet.- decsi­Sióagárd, holnap Láttam Sióagárdot az arató ünnepen. Korábban nem volt al­kalmam megállni a két folyó találkozásánál. Nem figyeltem föl, milyen lehetőség van a hajófordulónak készült meder kulturá­lis, sport, idegenforgalmi hasznosítására. Az a terület, amit az aratók versenyre használtak, más versenyek helyszíne is volt, a képen. Természetesen kivonták a gazdák a mezőgazdasági művelés alól, mert jövedelmezőbb volt ott szabadidős parkot létesíteni. Erre pályázat útján nyertek pénzt a tulajdonosok. Láttam azt is, amint évről-évre újabb és újabb ötletek megva­lósítására fogott össze a falu, csakúgy, mint az aratóünnepen. A már említett hajófordítóban víziszinpadot építettek és kezdet­ben népművészeti fesztiváloknak adtak helyet, később aztán operett- és operaelőadások következtek. A nézőtérrel szem­közti parton öltözősor épült, színészvárókkal, társalgókkal, ami természetesen sporteseményhez is alkalmas volt. Azokban a hetekben, amikor nem kulturális fesztivál volt, akkor éppen birkózó Európa-bajnokságot rendeztek. Iskolák és egyetemek diákjai vetélkedtek azért is, hogy Siófoktól ki teszi meg rövi- debb idő alatt a Sión az adott távot Sióagárdig, ahol a falu felké­szült vendégszobákkal és a gazdák legtöbbje két nyelven fo­gadta az idegent. Szinte minden este más utca tartott valami mulatságot, ahol ki-ki anyanyelvén dalolt és az otthonról hozott tánctudását is bizonygatta. Nem folytathatom a képen látottak leírását, mert megszólalt a telefon és főszerkesztőm látni óhajtja sióagárdi látomásomat, amihez érdemes valóságos kezekkel és akarással közeledni.- decsi kiss jános ­Dunaföldvártól Bajáig csu­pán? A Fekete erdőtől a Fe­kete-tengerig is lehetne? A magyarországi szakaszon ele­gendő volna? Maradjunk a Tolna megyei határszakaszon, amit a Duna mos napról napra! Sokak képzelőerejét megmozgatta az állandóságá­val jelen levő, nemzeteket ösz- szeícapcsoló folyam! A Duna Menti Folklórfesz­tivál legyen most alkalom arra, hogy kissé szabadjára engedjük képzeletünket an­nak tudatában, hogy „egész világ nem a mi birtokunk, amennyit a szív befogad ma­gába, magunkénak annyit mondhatunk." Nem szósze- rint idézve a költő gondola­tait, de igazát ne kérdőjelez­zük meg. A mi birtokunkkal vajon jól gazdálkodunk-e? Itt a Duna! Adottságok Mennyire élünk ezzel az adottsággal? Víziútról lévén szó, rengeteg lehetőséget hor­doz magában. Idegenforga­lom, turizmus éppen ezen az úton! Van néhány község, te­lepülés, ami közvetlen határos a Dunával. A partszakaszon olyan kikötők megteremtése lehetséges, ami azonnal be­vonja a települést is a kereskedelembe, kultúrába és ne folytassuk mi mindenre hat. Ez természetesen a Duna alföldi partjára is érvé­nyes. Ha sorolni kezdjük e telepü­lések nevét, láthatjuk, hogy gazdag néprajzi tájon járhat, kelhet az utazó. Bölcske, Ma- docsa, Harta, Ordas, Géder- lak, Dunaszentbenedek, Úszód, Kalocsa, Gerjen, Fadd-Dombori, aztán az egész Sárköz innen és túl. Lehet-e kérdés, hogy milyen program kellene az érkezőknek? Nem. Csak jobban kellene figyelni és megkeresni azokat a cso­portokat, amelyek hajlandók földön, vízen, kerékpáron és lovaskocsin haladva, heteket tölteni e táj hétköznapi életé­vel ismerkedve. A Duna vize nem pusztán a sportra kínál jó alkalmat, de halászati ismeretek elsajátítá­sára, akár tanfolyam keretén belül. Tanulni is lehet Ahány ház, annyi szokás. Étkezésben, gazdálkodásban, kultúrában. Se szeri, se száma a tanulni való dolgok meghir­detésének. Hány ifjúsági szakkör, klub, csoport létezik, amelyek kapcsolatot tartanak határokon túli városok, falvak lakóival? Iskolák egymás kö­zötti viszonya is olyan fonál, amire egész község fűzhető. Lehetetlen és valóban csak áb­rándozás mindez? Közös gazda Nem igaz, hogy csak a Duna Tolna megyei szakaszán vnem érné meg az ábrándos gondolatok üzleti tervvé fo­galmazása és megvalósítása. Kikötők egységes arculatának a megjelenítése sem jelenthet gondot, nem is szükséges! Annyi, ahány féle kikapcsoló­dást nyújthat, ám lehetne az egésznek egy közös gazdája, vagy például aki az érintett te­lepülések önkormányzatait koordinálná egy közös feladat elvégzésére, amit egy ábrán­dos idegenforgalmi szempár 3 kinézett és a szellem megfo­I galmazta magának, mások örömére, de leginkább nemze- 1 tek összekapcsolására. decsi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom