Tolnai Népújság, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-08 / 157. szám

1993. július 8., csütörtök DUNAFÖLDVÁR »ÚJSÁG 5 Állás, munkakör nélkül Rövid történet egy közalkalmazottról Rendőrségi hírek A tizenhetedik kocsi megmenekült Több a rablás, mint tavaly Nem kevés munkát adtak a bűnözők a dunaföldvári rendőrőrsnek az utóbbi he­tekben. Sikerült nyomára buk­kanni egy csaknem két hó­napig tartó gépkocsifeltö- rés-sorozat tetteseinek. A mezőfalvai H. Z. és az elő- szállási Cs. A. - utóbbi fia­talkorú - májustól folyama­tosan tizenhat autót törtek fel a földvári Antal-hegyen és környékén, kihasználva a mezőgazdasági munkát végző gazdák figyelmetlen­ségét. Az elkövetők minden gyorsan mozdítható dolgot magukkal vittek, összesen körülbelül százezer forint értékben. A tettesek Földvá­ron kívül Dunaújvárosban is jeleskedtek több betöréses lopással. H. Z. elfogása nap­ján éppen egy Skodát tört fel a szomszédos városban. Két rablás történt Földvá­ron az utóbbi két hétben, az egyik ügyben a nyomozás még folyik. Június 24-én este kilenc és tíz óra között három isme­retlen férfi tört be a Kéri utca 77. szám alatti családi házba. Az ott élő kilencvenkét éves asszonyt megtámadták, párnát szorítottak fejére, és negyvenezer forint kész­pénzzel, valamint az asz- szony arany karikagyűrűjé­vel távoztak. Az egyik tá­madó 150-160 centiméter magas, húsz-harminc év kö­zötti, fiatalos külsejű, sűrű fekete harcsabajszot visel. A tettesek feltehetően meg­próbálják értékesíteni az aranyékszert. Egy órán belül a járőrök kezére kerültek viszont a jú­nius 26-án, szintén az esti órákban történt rablás elkö­vetői. S. Rudolf és K. János a Fehérvári úton megtámadta és kifosztotta K. Pál duna­földvári lakost. A zsákmány mindössze hatszáz forint volt, a sértett nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. A dolog pikan­tériája, hogy az eset előtt K. Pált az egyik járőr aznap it­tas vezetésen érte rajta, és hazavitte, ő azonban - pech- jére - újra útra kelt. Gyanúsan viselkedő fiata­lokra akadt a szolgálatban lévő járőr június 29-én a föld-vári határban. Kide­rült: a dunaújvárosi fiatalok kábítószer hatása alatt vol­tak, és éppen anyagot gyűj­töttek. A csapatot kábító­szerrel való visszaélés gya­nújával előállították. Az el­járás folyik. 1993. első félévében egyébként Dunaföldváron több rablás történt, mint ta­valy hasonló időszakban: az öt rablás közül három eset­ben sikerült az elkövetők nyomára bukkanni, két ügyben még a nyomozás fo­lyik. A dunaföldvári rend­őrőrs felderítési eredmé­nyessége ötven százalékos, ez az arány az országos át­laghoz képest jónak mond­ható. ff Harminchét éve írták Az alábbi történet azt pró­bálja megmutatni, mint lehet valaki egyszerre kinn és benn, hogyan létezik az, ami nincs, és miként lehetséges két szék között a földre huppanni. 1993. nevezetes évszámként vonul be a dunaföldvári okta­tási-nevelési intézmények tör­ténetébe: január 28-án szétvált az évtizedekig egységesen működő általános iskola és óvoda. Mint a volt házastár­sak közt a bíróság, itt függet­len szakértők csoportja, a me­gyei önkormányzat revizorai döntöttek abban, hogy melyik fél mit - és kit, mert, látni fog­juk, e kettő nem ugyanaz -, visz magával. A közös appa­rátusból az óvoda egy fő szakmunkás, egy gazdasági ügyintéző, és egy óvodatitkár státuszára tartott igényt. Az iskola mindezekről nem akart lemondani, mondván: az állá­sokat betöltők munkájára szükség van. Május 6-án a város képvi- Selő-testülete a három dol­gozó státuszát és bérét „meg­ítélte" az óvodának, amely azonban közben megállapo­dott két, akkor munka nélkül lévő személlyel az állások be­töltéséről, hiszen valakinek végeznie kell a munkát. (A do­log érdekessége, hogy ők ket­ten éppen az általános iskolá­tól kerültek munkanélküli já­radékra.) Az óvoda megbízott vezetője, Bartáné Ringbauer Paula azért nem az iskola dol­gozóit alkalmazta, mert so­káig úgy tűnt, az iskolaigaz­gató nem válik meg tőlük, visszatáncolni a két munka- nélkülivel kötött megállapo­dás után pedig kellemetlen lett volna. Ifj. Vajai József né, a két gazdasági ügyintéző egyike, akiknek bérét és állását az is­kola „leadta", május 6-án még minderről semmit sem tudott, ugyanis egy éve gyermekne­velési segélyen van. Nem sok­kal később a piacon tudta meg, hogy munkanélkülivé lett. Elsőként azt kérdezte meg Lóky Istvánná iskolaigazgató­tól, hogy miért éppen tőle vált meg, hiszen munkáját min­denki megelégedésére vé­gezte. (Azért, mert gyesen van, és neki a legalacsonyabb a fizetése - hangzott a válasz.) Másodszor a munkaügyi bíró­sághoz fordult segítségért, ahol azonban felmondóleve­let, vagy bármely munkavi­szonyának megszűnését iga­zoló dokumentumot kértek tőle. Ilyet viszont ő nem ka­pott, s mint utóbb kiderült, nem is kaphatott, mert nincs. Érvényes, határozatlan időre szóló szerződés köti az általá­nos iskolához, bérkeretét ugyanakkor az óvoda hasz­nálja fel. Az egyetlen doku­mentáció egy testületi döntés­ről szól, ott azonban az ő neve nem szerepel. A polgármes­teri hivatalnál Ifj. Vajai Jó- zsefné azt a választ kapta: a jegyzőkönyvbe csak a lénye­ges dolgok kerülnek. A munkaügyi bíróság nem érti, mit jelent tulajdonképpen ez a leválásügy. Bartáné Ringbauer Paula nem érti, ha az iskola január­ban nem akart megválni dol­gozóitól, három hónappal ké­sőbb miért válik meg mégis. Lóky Istvánná nem érti, hogy az óvoda miért nem vette át a két dolgozót, ha a bérüket elvitte. Ifj. Vajai Józsefné pedig azt látja, hogy egy hatalmi harc áldozata. Feltehetően csak azok a képviselők értik a dolgot, akiknek igen-szavazatával a testület úgy döntött: ameny- nyiben a két iskolai alkalma­zott személyére az óvoda nem tart igényt, az önkormányzat magára vállalja a felmondás­sal kapcsolatos költségeket, azaz a végkielégítést. Ifj. Vajai Józsefné, akinek közalkalmazotti jogállása tör­vénybe van foglalva, már most kimaradt a fizetéseme­lésből, munkaköre megszűnt. Ha lejár a gyese, és vissza­megy dolgozni, várja majd egy felmondólevél. Azért nem előbb, mert a gyermeknevelési segélyen lévő anyáknak nem lehet felmondani. Van is állása, meg nincs is. Kinn is van, meg benn is. Tóth Ferenc Villanymeghajtással, új technológiával dolgozik a Dunaföldvári Malom - adta hírül a Tolnai Napló 1956. jú­lius 10-i száma a címoldalon. A malom két hónapig nagyja­vítás miatt állt, ez idő alatt az addigi gőzmeghajtást vil­lanymotorral cserélték fel, s egyben szovjet tapasztalatok alapján új technológiát dol­goztak ki a teljesítőképesség növelésére, a minőség javítá­sára. Ugyanaz a lapszám tudósít a dunaföldvári Alkotmány Termelőszövetkezetben zajló aratásról. Az írás Böde János kombájnost mutatja be, ahogy „erejét megfeszítve dolgozik". A város teteje Szarva közt a _______templomtornyot örökítette meg Ótós R éka felvétele, amely a földvári vár udvarán készült. A két szarv - vagy egy életfa karjai ? -, a már önmagában is műalko­tásnak beillő elszáradt fa ágai. * Atkukkantó Leáll a cellulózgyár Munkásgyűlésen tájé­koztatták a dunaújvárosi Finomapírgyár Kft. dolgo­zóit a cégnél tervezett leé­pítésekről. Eszerint au­gusztus végén leáll a cellu­lózgyár, és mintegy száz-száztíz dolgozó kapja meg a felmondását. A fi­nompapírgyárban három- százharmincan dolgoznak továbbra is. Fertőző méhek Fertőző méhbetegséget észleltek a dunaújvárosi külső benzinkút melletti méhészetben. A terület öt kilométeres körzetében zárlatot rendelt el a kerületi főállatorvos. A területről méz, lép és kap­tár ki- és bevitele tilos. Egészségbiztosítási fiók nyílt A hét első napján meg­nyílt a Fejér Megyei Egész­ségbiztosítási Igazgatóság dunaújvárosi fiókja. Bár az iroda táppénzt nem fizet, több szolgáltatással áll a biztosítottak rendelkezé­sére, többek közt helyben felvehető az útiköltség, és minden biztosítási ügyben tájékoztatást kaphatnak az érintettek. Földvár régészszemmel Hol lehet a lócsapda? Dánó Lajos Nem kell sok ahhoz, hogy Dunaföldvár több ezer éves múltja kézzel fogható közel­ségbe kerüljön az emberhez. Ha egy kicsit szemfüles, rá­bukkanhat két évszázada vi­selt szerb női nyakékre, római kövekre, törökkori edényekre - ezt sugallják beszélgető- partnerének Dánó Lajos sza­vai, aki régiségbúvár, helytör­ténész, régész, és - a kulturális bizottság tagjaként - közéleti személyiség. Tizenkilenc éves kora óta foglalkozik gyűjtés­sel, a régészkedés a hivatása, a kereskedés emellett szinte csak hobbi.- Magángyűjteményem komolyabb darabjai, amelyek nemzeti műkincsek, mind Szekszárdra és a Nemzeti Múzeumba kerültek: római Lár-szobor, római sisak, bronz-mellvért - mondja. Az egyik régészt, Szabó Gézát én indítottam el a pályáján ezek­kel a leletekkel. Én fegyverek­kel foglalkozom: mellvért, kard, különböző edényekkel, de van festmény-gyűjtemé­nyem, többek közt Szász End­rétől, Sugár Gyulától, a tavaly meghalt földvári festőtől. Most már anyagi erőim vége­sek, és úgy gondoltam, hogy azokat a darabokat, amelyek nem műkincsek, eladom, de •-idén még nem volt vevőm.- Földvár régészeti szem­pontból kincsesbánya, vagy sivatag?- Kincsesbánya, de csak abban az esetben, ha az ember tudja, hol kell keresni. Én pél dául járom az utcákat, ahol építkezés, vízvezeték-lefekte­tés folyik, vagy bármi más tör­ténik. Most megnéztem azt a területet, ahol egy garázst épí­tettek, az öreg templom mö­gött, innen török csontvázak kerültek elő, és egy szép kvá- derkő. A sóderosok, ha az alsó-révnél dolgoznak és ta­lálnak valamit, azt idehozzák nekem.- Milyen a forgalmi értéke ezeknek a leleteknek?- A múzeumi törvény azt írja, hogy minden darab any- nyit ér, amennyit adnak érte. A Nemzeti Múzeumnak pél­dául felajánlottam egy bronz kultikus kardot, amit húsz­ezer forintért vettem, és tízez­ret adtak volna érte. De a ró­mai Lár-szobrot ingyen adtam a szekszárdi múzeumnak.- Melyek a legértékesebb darabjai?- Talán amiket maga sem­minek tekint: egy római ser­penyő, aminek nincs alja, ró­mai és török edények. Ezek már a szekszárdi múzeumé, de még nem vitték el.- Mi vonzza a régészke­déshez, a helytörténethez?- Nem tudnám megmon­dani. Ez egy nagy szerelem, nem is fogom abbahagyni, amíg élek.- Mint helytörténettel fog­lalkozó, bizonyára összeha­sonlította már a régi és a mai Földvárt. Mennyiben őrizte meg a város régi arculatát?- Megőrizte. Volt egy bará­tom, Szombati Viktor, aki úti­könyveket írt, azt mondta, hogy ez a város még szinte eredeti állapotában van, tö­rökkori teknős, macskaköves utcák vannak. Sajnos közülük kettőt lebetonoztak még a régi tanácsi rendszerben. Meg­őrizte az arculatát, Szentendre után Földvár az egyetlen olyan hely, amelyik ebből a szempontból valóban kiemel­kedő.- Mi foglalkoztatja most?- Van egy nagyon jó té­mám. Van itt egy római ló­csapda. 1956 előtt működött a gimnáziumban egy ré­gész-szakkör, ők vették észre, hogy a híd lábánál lukak van­nak a földben. Elhívták Bóna István régészt, aki megállapí­totta, hogy a limesek között egyedülálló lócsapdáról van szó. Olyan kőbe faragott lu­kak, amelyekbe, ha a ló bele­lép, eltörik a lába, a barbár támadásokat így próbálták ki­védeni. Ezt szeretném most megtalálni. tóth Emlékmű Solton a vörösterror áldozatainak Solton, a Vécsey-parkban június huszonhetedikén. va­sárnap felavatták annak a ti­zenhat solti áldozatnak az em­lékművét, akik 1919-ben a Ta­nácsköztársaság terrorja kö­vetkeztében vesztették életü­ket. Az emlékművet a solti ön- kormányzat és a helyi MDF-szervezet állíttatta. Raj­tuk kívül megemlékezett és koszorút helyezett el a Fidesz solti csoportja, a Solti Ipartes­tület, az Iposz, a Magyarok Vi­lágszövetsége, valamint a Belügyminisztérium képvise­lője. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom