Tolnai Népújság, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-27 / 173. szám

1993. július 27., kedd TÁJOLÓ KÉPÚJSÁG 5 mozdulatok Avagy lehet-e terápia a pantomim? Hány és hány mozdulatunk van, amihez semmilyen szó nem szükséges, mégis min­denki számára érthető. Egy fe­lemelt kézből pontosan tud­juk, hogy mit üzen akkor, ha a mozdulat lendülete eltér a megszokottól, ha az ív na­gyobb teret kér, ha feszül a le­vegőben, ha ... Szóval tudjuk, mikor fényit, dorgál, simogat, vagy éppen áld. Szavak nélküli beszéd. Vannak közöttünk, akik csak ily módon tudnak érint­kezni egymással. Sérült létük­ben olyan magas szintre fej­lesztették mozdulataikat, amit színpadi előadásban már mű­vészetnek értékelhetünk. Nem egyéb ez, mint a pantomim, néma játék. Mozdulat, arcjá­ték, tánc zenével is kísérve. Pantomimia a kifejező taglej­tés művészete. Karsai Gizella pantomim­művész és oktató nem sérülé­sének köszönheti pályára ke­rülését, hanem annak a von­zásnak, amit a katedra és a színpad tesz. Mind a kettő fá­ból készül és a világot jelent­heti. így fogalmazott a pan­tomimművész a szálkai mű­vésztelep nyári táborában, amikor a budapesti Gimi-Mim és a Csip együttesek tagjai gyűltek egybe tudásuk gyara­pítására és kicsi pihenésre. Meggyőződhettünk, hogy a beszélő mozdulatok milyen fegyelmet, rendet követelnek a játékban résztvevőktől. Színház uralkodik a maga rendíthetetlen törvényével, ahol minden terep fontos, mert nincs kicsi és nagy, csak szerep van. Játék és feszes munka. A humor, a paródia is csak akkor ér célba, ha vére­sen komolyan veszik. A be­szélő mozdulatokban ritmus­nak, határozott szerkezetnek kell lenni, sőt, hordozzon rí­meket. Mozdulatvers. Szótlan köl­tészet. Komédia, tragédia. Könny és mosoly. Ünnep. Más a helyzet a hétközna­pok pantomimjében akkor, amikor valaki kiszolgáltatott­ságában kénytelen mozdula­tokkal beszélni, közlekedni, vásárolni, dolgozni. Élni. Élni a percet, az órát, az életet. Torzult hallással vagy be­széddel. Lehet? Lehet! Szám­talan társunk van, aki így él. így osztozik az örömökben, a gondokban. Karsai Gizella arra hivatott, hogy segítője le­gyen a mozdulatszelidítésnek, nemesítésnek. Ha nem szín­padon, akkor katedrán. Is­merhetjük tevékenységét a képernyőről az 1977-es Ki mit tud óta. Ma már szinte min­den korosztályban átadja szerzett tudását, az óvodától, általános iskolán át, középis­kolán keresztül a felnőttekig. Suli-Buli, Telemim, Bocsoda. Egy-egy helyszinei a televí­ziós műsorainak is. Budapes­A CSIP produkciójában jelenet a Kórus című műből Karsai Gizella ten a Szabó Ervin Gimnázium és az Almási téri szabadidő- központ fiataljai közül egyre többen állnak némi mozdula­tokkal mellé, hogy az ereden­dően feltételezett gátlásaikból szabaduljanak. Ezen a ponton következik a kérdés: lehet-e terápia a pantomim. Karsai Gizella szerényen túlzásnak tartja, hogy igennel válaszol­jon, de alaposan belegondolva mégis el kell fogadnia. Azok­ról van szó, akik - mint fent említettem - a hétköznapokat élik néma játékkal. Látni egy színpadról a szemben elhe­lyezkedő közönséget, akik a művészetre kiváncsiak és nem a sérülés fokára. Ezáltal természetesen la­zább lesz a félelem abban, akinek nem adatott meg az emberek nyelvén szólni se szépet, se káromlást. Mindezt végtagjaikkal, arcuk izomza- tával teszik. A közönség nézői, nem sej­tik, mikor születne a szó, mert a tökéletes mozdulat semmi­lyen félreértésre nem ad al­kalmat. Karsai Gizella életében kü­lönös hangsúlyt kapott a leg­utóbbi két esztendőben a foga­lom: a szeretet. Erősebb lett őződése abban, hogy a ember iránt csak olyan alázattal érdemes közeledni, mint egykor a Megváltó. A fér­jétől tanult néma mozdulatok mellett egy szál gitárral is mond dicséreteket, a minde­neket megtartó, összekötő, erősítő szellemnek, a lélek urát magasztalva. Énekével hív, szólít és a rászorulónak gyógyírt ad. Decsi Kiss János Apáca-show Deloris, egy másodrangú énekesnő véletlenül tanúja lesz, amint gengszter szerelme meggyilkol valakit. Deloris a rendőr­ség jóvoltából egy apácazárdába menekül, ahol rövidesen ma­gához ragadja a zárda kórusának karmesteri pálcáját és előcsa­logatja a nővérek és saját leikéből a bluest. Erről szól röviden a szemtelen vígjáték, az Apácp-show, amelyet az országos bemu­tatóval egy időpontban, azaz július 30-ától nézhetnek meg a szekszárdi Panoráma moziban. A főnöknő (Maggie Smith) és Deloris (Whoopi Goldberg) Deloris találkozása a volt szeretőjével (Harvey Keitel) Mick Jagger ötven éves Mick Jagger utál ötven éves lenni, de nincs menekvés. Fél évszázada, hogy meglátta a napvilágot. Már az is nagyon megviselte, amikor tavaly nagyapa lett. Akkor azt mondta: - Ez nem használ az imázsomnak. Most nem mon­dott semmit, hanem egyenest elbújt a születésnap elől. A Karib-tengeren, Barbados szigetén tartózkodik, és csak egy másik Rolling Stones-tag, Keith Richards van vele, se feleség, se gyerekek. Új albu­mon dolgoznak, három új nagylemez számaival kell el­készülniük ez év végéig. Tv-napló Kiállítás W ashingtonb an A helyszín elegáns, bár szokatlan: a Nemzetközi Valutaa­lap washingtoni központjában nyílt meg az elmúlt 45 év terméséből válogatott magyar képzőművészeti kiállítás. Címe szerint: Magyarország azelőtt és azután, ami nem egé­szen világos, s az is gyanús, hogy a pénzügyminiszter nyitja meg. A többi szereplő is politikus, a művészek alig jutnak szóhoz, mi pedig nem tudjuk, hogy mit akar bizonyítani a kiállítás. Politikai rendszer, sem azelőtt, sem azután nem hoz létre művészetet, a politika egyet tehet, hogy békesség­ben hagyja a művészeket, ők tudják, hogy mit akarnak be­mutatni a vüágból. Az elmúlt 45 évben az úgynevezett szocreál volt a hivata­los irányzat, ami elsősorban a témát határozta meg. Mint az itt bemutatott egyik festmény esetében is, amelyen az úttörő köszönti a nagypapát. Hallottuk ugyan, hogy a kép a vörös nyakkendő ellenére is jó, pedig ez a kép akkor sem képvi­selhetné a magyar képzőművészetet, ha az unoka cserkész­kalapban köszöntené nagyapját. Szemléletében rossz, tech­nikájában a hajdani zsánerfestészetet idézi, s nem is sejti, hogy az elmúlt 45 évben jeles mesterek dolgoztak itthon. Elég Czóbelre, Barcsayira, Martynra emlékeztetni, de a név­sort sokáig lehet folytatni. A magyar művészet mindmáig nem kapta meg azt a nemzetközi elismerést, ami joggal megilletné. Megismerte­téséhez a Nemzetközi Valutaalap is hozzájárulhat, de feles­leges ehhez a politikai felhang, annak pedig nincs jelentő­sége, hogy mi volt azelőtt és mi lett azután. Hruscsov annak idején nagyokat nevetett egy modem kiállításon, mondván, ilyen kriksz-krakszokat ő is tudna csinálni. Én Borsos Mik­lós tihanyi kiállításán hallottam ilyen gúnyos nevetést, de a nagypapát és unokáját ezután is csak olyanok festették le, akik ehhez éreztek indíttatást. A washingtoni kiállítás ettől függetlenül jó szolgálatot tehet a magyar művészetnek, mert bármiként is válogatták anyagát, nyilván mesterművek is vannak. De ehhez a politikának, sem azelőtt, sem azután nem sok köze volt. A művészet öntörvényű, autochton vi­lág, a jó mű pedig átsugárzik az idegen szándékon. Két falu Békésben A házak falán tenyérnyi repedések, a macska is szabadon közlekedhet, de a két falu, Medgyesbodzás és Pusztaottlaka önkormányzata csak annyit tudott tenni, hogy kívülről megtámogatta a falakat. Ez is Magyarország, omladozó há­zaival, állandó életveszélyben élő lakosaival, akik már ter­vezni sem mernek, nincs is mire. Azt mondják az egyik fa­luban, hogy 80 millióból helyre lehetne állítani a roskadozó házakat, kértek is, de a kormány csak egymilliót adott. Ez arra elég, hogy felmérjék a kárt, ezzel pedig nem mennek semmire. Mennyi pénz 80 miihó forint? Ha egy falu megmentéséről van szó, csekélység. A pletyka úgy tudja, hogy az ország­gyűlési képviselőknek kiosztott soronkívüli, adómentes ajándék ennél jóval több volt, tehát ha csak felét kapják a jó munkáért végzett összegnek, meg lehet menteni Medgyes- bodzást. De ne is folytassuk, azt lehet erre mondani, hogy üres demagógia. Persze, kérdés, kinek mihez van joga? Néhány képviselő külföldről hazatérve nem mutatta meg csomagjait a vámo­soknak, helyette vigan tovább hajtottak. Egy másik képvise­lőt gyorshajtásért kellene felelősségre vonni, de nem lehet, miként nem lehet felelősségre vonni azt sem, aki közönséges bűncselekményekkel gyanúsítható, mert a mentelmi bizott­ság nem adta ki. Medgyesbodzáson nyilván csodálkoznak a szabadságjogok ilyen értelmezésén, amikor ők az élethez való jogaiknak szeretnének érvényt szerezni. Közben azt sem tudják, mitől roskadtak meg a házak. Kiszárad a talaj, az olajkutak hatására is gondolnak, de azzal se mennek sokra, ha a kormánytól kapott egymillióból megtudják az okot, mert a házak állapota napról napra romlik, s ha így folytatódik, rájuk dől a tető. Mi pedig nem tehetünk egye­bet, megállapítjuk, hogy így élnek Medgyesbodzáson és Pusztaottlakán 1993-ban. Mindkét falu Magyarországon van, a térképen is megtalálható. Egyelőre. Csányi László Európa asszonya Tolna megyében járt Július 22-én Bonyhád, Szek- szárd és Tamási városok Ma­gyar Máltai Szeretetszolgála­tának (MMSZ) önkéntesei jöt­tek össze Tamásiban a szerve­zet országos vezetőivel, hogy az aktuális kérdéseket megbe­széljék. A megbeszélés után Magyarkeszibe mentek, hogy részesei legyenek az ottani szervezet rendezvényének. — Emberemlékezet óta nem voltak itt ennyien - mondta a magyarkeszi katoli­kus templom plébánosa, mi­kor az Ür házában megnyi­totta az MMSZ ünnepségét. Magyarkeszi, ez a kétezer lel­kes kisközség kitett magáért! Népviseletbe öltözött asszo­nyok táncoltak és énekeltek, kisgyermekek mondtak verses köszöntőket és még egy rövid színdarabot is előadtak a ven­dégek tiszteletére, különös te­kintettel Boeselager Csilla bá­róné tiszteletére, akit virágok­kal halmoztak el, kenyérrel és egy kis hordó borral, valamint egy hatalmas cukormázas szívvel meg is ajándékoztak. A báróné a megilletődöttség könnyei között fogadta a ma- gyarkesziek jókívánságait. Vá­laszában elmondta, hogy bár már sok helyen járt magyaror­szági körútja során, de ilyen erejével az összefogásnak és szeretetnek, még nem találko­zott. Az egységes Európáért tett kiemelkedő munkájáért a '92-es év Európa asszonyának megválasztott báróné hangsú­lyozta: egységes Európát akar, de nem olyat, ahol minden egyforma, internacionalista, hanem olyat, ahol a nemzetek megőrizhetik egyéniségüket, és ahol minden falu saját ha­gyományai szerint élhet. Ízért, bár ha szegények is a magyar falvak, mégis gazda­gok, mert többet ér a népha­gyomány öltözetének viselete a legdrágább, legdivatosabb francia öltözéknél is. Magyarország még azért is gazdag, mert sokan élnek itt olyanok, akik nem tudják ma­gukról, hogy ők is máltai lo­vagok. Akik az ige szerint él­nek: „jövevény, otthontalan voltam és befogadtatok, éhes, szomjas voltam és ennem, in­nom adtatok, ruhátlan, rab és beteg voltam és meglátogatta­tok, gondoztatok és felruház­tatok". Nem én, a mentőautó­immal, hanem ezek az embe­rek adnak sokat, ez az igazi gazdagság! Sokan azt gondolják, hogy mi milyen nagy áldozatokat vállalunk, mikor látják, hogy milyen sokat dolgozunk. De nem tudják azt, hogy a mi munkánk az számunkra nem kényszer és szorongattatást je­lent, hanem örömet - mon­dotta a báróné, Európa asszo­nya, számos magas kitüntetés birtokosa, az MMSZ örökös tiszteletbeli elnöke. Ezután Kozma atya, a szervezet ma­gyarországi elnöke zárta le az összejövetelt. A nagycsaládo­sok és idős korúak kis csoma­got kaptak, melyben alapvető élelmiszerek és tisztálkodó­szerek voltak. Frank Ferenc Megjelent Vankó-Reisinger: Beveze­tés a Biblia tanulmányozásá­hoz. A Bibliaiskolák Közös­sége jelentette meg. Tamás Attila: Töprengések az irodalmi értékről. Belső Tárlat. Somogyi Győző grafikusművész al­buma. E.Fiore: Negyedik típusú találkozások. Földönkívüliek erőszakos beavatkozásai. Steiner: Egy út az ember önmegismeréséhez. Nyolc meditáció. Csodaország. Foglalkozta­tókönyv óvodásoknak, kisis­kolásoknak. Jung: Bevezetés a tudatta­lan pszichológiájába. Berkesi András: Bűnös vagy áldozat? Hoel: Szerelem a strandon. Szabadság és nemzet. Libe­ralizmus és nacionalizmus Közép- és Kelet-Európábán. John Lennon élete és le­gendája. A Phoenix könyvek legújabb kötete. (A felsorolt könyvek Szek- szárdon, a Garay téri Kossuth Könyvesboltban vásárolhatók meg.) i. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom