Tolnai Népújság, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-03 / 153. szám
4 «ÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1993. július 3., szombat Testsúlycsökkentő életmódtábor Fogyitréning A tolnai gimnázium kollégiuma adott otthont a második alkalommal megrendezett egyhetes, fogyókúrás életmód- tábornak, mely holnap ér véget. A város három általános iskolájából 30 - több-kevesebb súlyfelesleggel küzdő - gyerek érkezett ide, akik két iskolavédőnő, egy pedagógus és egy egyetemi hallgató felügyeletével ismerkedtek az egészséges életmód alapelveivel. A gyerekek kerékpártúrákon, gyalogtúrán, kajakedzéseken, boody buildingen, napi gyógytornán, aerobicon, valamint asztalitenisz edzéseken vettek részt. A délelőttönkénti fogyitré- ningek témái a következők voltak: beszélgetés a táplálkozásról, optimális testsúlyszámítás, ismerkedés a kalória- táblázattal, szerepjátékok, önismeret, relaxációs gyakorlatok Mit ettek? A korszerű táplálkozás szabályait betartva naponta ötszöri étkezésre elosztva 1800 kcal volt az előírt mennyiség, amely sok gyümölcsöt, zöldséget és rostos ételeket tartalmazott. A tábor célja az volt, hogy helyes mintát mutassunk a gyerekeknek, egészséges diétára ösztönözzük, aktív mozgásterápiát biztosítsunk, és olyan programokat szervezzünk, amelyek segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a gyerekek ne csak magukra utalva, egyedül küszködjenek túlsúlyuk csökkentéséért. Szeretnénk megerősíteni hitüket önmagukban, hogy a táborban tanultak alapján, otthon tovább folytatva a dolgot, még jobb eredményt fognak elérni. Természetesen ehhez a szülők segítségére is szükség van. A tábor megvalósulásának anyagi feltételét társadalmi összefogás, Tolna város ön- kormányzata, a tolnai Földvári Mihály Gimnázium, az I. Sz. Általános Iskola és az ÁNTSZ megyei intézete biztosította. Pástiné Szentendrei Mária iskolavédőnő, táborvezető Piaci újdonságok Faddon Új helyre költözött a faddi E iac. De nemcsak a hely új, anem az árusok egyrésze (messze földről jött), meg a szabályok némelyike is (számlaadás). Mégiscsak jó ötlet volt az önkormányzattól az utcai árusok éjszakára lezárható udvarba való terelése, hiszen ez egyesek borúlátó jóslata ellenére pezsdítőleg hatott az áruforgalomra. A megfelelő számú asztal, az állandó felügyelet, és persze a nyilvános WC, helyi szinten kulturált szolgáltatást jelent. A zöld alapon piros jelölőtábla helyére a polgármester már megrendelte az ízlésesebb zománctáblát. Fadd, világvárosokat megszégyenítő parkolási gondjai, a piac körül vélhetően növekednek, mivel a terület legfeljebb az árusok járműforgal- tával adták a sokszoknyás ősmát bírja el. termelők, de vajh - hogyan Ottjártunkkor egyébként a mondják ukránul: számlaa- krumplit és a tojást már nyug- dási kötelezettség? Ódry Benzinárző ebek Telepszemle a mözsi MÓL Rt-nél A mözsi MÓL Rt. olajtároló telepe a hatvanas évek elején épült, bővítése 1969-ben történt. Laikus szemmel nézve rend van, és tisztaság. A telepvezető, Fehérvári Gézáné válaszolt kérdéseimre: — Milyen a tartályok állapota? — Műszakilag rendben vannak, folyások nincsenek, ellenőrzésük ötévenként nyomáspróbával történik. — Mennyire tudják óvni a környezetet? — A közvetlen környezetszennyezés elkerülésének érdekében 1987-ben építettünk egy csapadékvíz elvezető-tá- roló rendszert, hogy a telepen kívülre ne kerüljön olaj. Közvetett módon pedig vállalatok, magánszemélyek stb. adhatnak le fáradtolajat. Innen elszállítják egy másik telepre, de ez már nem a mi történetünk. — Milyen termékeket forgalmaznak? — Fehérárut (benzin, gázolaj, ipari fűtőolaj, háztartási tüzelőolaj), olaj-, zsírárut hordós és kis kiszerelésben. — A működés tehát teljesen zavartalan? — Igen, bár a közelmúltban történt néhány lopás, így a termékek védelmét jobban meg kellett szervezni. Jelenleg az éjszakai felügyeletet az Őr-Véd Kft. látja el kiképzett kutyákkal. — Mi a véleménye a volt szovjet laktanya üzemanyag-tárolójáról? — A tároló területére vállalatunk nem tartott igényt. — És a konkurencia? — Jelenlétük a forgalmunkat nem befolyásolja. Chochol Erzsébet A Holló (és a Patyolat) elszáll, a Margaréta megmarad A közelmúltban nagy köl- tözködési lázban égett néhány - Tolna cityjében levő - üzlet tulajdonosa. A mezőgazda- sági bolt és a „Hosi-söröző" által közrefogott épület alsó, földszinti üzletsorán a régi „felállás" a következő volt, balról jobbra: Margaréta, Patyolat, Holló Könyvesbolt. Nos, a régi rend felborult. Számomra a legfájóbb változás Hollóék kényszerű mély, majd kirepülése. Információim szerint a kaposvári tulaj, kinek szerte az országban több könyvesboltja is működik (nyereségesen), meglepődött azon, hogy ilyen rendkívül mérsékelt az érdeklődés Tolnán a könyvek iránt. (Számunkra ez persze nem újdonság, sajnos.) Pedig jó kis bolt volt. A helyiség az áfészé, s mint elnökük elmondta, valamilyen kereskedelmi tevékenységé a jövő azon a területen. Hogy pontosan miről is lenne szó, az még egyelőre titok. A másik szomorú költöző madár a Patyolat hattyúja. Veszteséges volt a tevékenység, így a teljes Patyolat-épületrészt a Margaréta vette birtokba. Ha valaki mégis tisztítóba szeretné adni piszkos holmiját, szerencsére nem kell Szek- szárdra utaznia. Ha a Szent- háromság szobor irányába tesz mintegy 50-60 lépést, a sportbolt melletti palackozott italok boltjában (alagsor) átveszik a ruháját, és ha minden jól alakul, 2-3 hét múlva tisztán vissza is kapja. A gyorsmosás viszont megszűnt, csak hetente egyszer (hétfőnként) viszik a szennyest, illetve hozzák a tisztát Szekszárdról. A legörömtelibb költözködést a népszerű, kétségtelenül a legrugalmasabb nyitvatar- tású Margaréta Mini abc dolgozói hajtották végre. Simon Ferencné üzlete egyéves szü- linapján már kinőtte a régi helyiséget. Új helyükön áttekinthetőbbé tudták tenni a kínálatot, kényelmesebbé a vásárlást és mirelit árukkal bővült a választék is. Régi helyüket sem adták fel, jelenleg raktárként szolgál, az év végére valószínűleg nagy kér bolttá alakítják. Arra a kérdésre, hogy. tervezik-e a non-stop árusítást, azt a választ kaptam, hogy a szolgáltatások színvonala mindig a vevők igényéből táplálkozik, úgyhogy ők készséggel állnak a t. vásárlók szolgálatára ... Vasárnap: aranymise Szedresen és Sióagárdon Telkes József ötven éve szegődött Isten szolgálatába Meghívó aranybetűkkel és aranykereszttel: Telkes József szedresi esperes-plébános aranymiséjére, melyet július negyedikén tart. Délelőtt Sióagárdon, délután Szedresben. — Ötven év a pályán, Isten és a hívek szolgálatában. S még min-dig aktívan dolgozik. Hosszú ez az idő, avagy rövid? — Attól függ, hogy honnan nézi az ember. Ha a gyorsan eljárt fél évszázadot meg a hozzá kapcsolódó huszonhármat nézem, akkor rövid. Ha a megpróbáltatásokat nézem, akkor hosszú. Mert sajnos, papi ténykedésem szinte teljes egészében arra az időszakra esik, amikor az embernek nem volt szabad hinni Istenben. S ezt a „nem hívást" kellett ellensúlyozni a hatalom engedte korlátok között. S hogy egy kis humort is szőjünk a komoly gondolatok közé: végül is nem vagyok én annyira öreg. Születésnapom csak minden negyedik évben van, mivel 1920. február 29-én láttam meg a napvilágot Sióagárdon. — A jó Isten kegyelmének köszönhetem, hogy élek, hiszen a bába véleménye szerint nekem még a másnapot sem lett volna szabad megérnem, így hát nagy gyorsasággal meg is kereszteltek még aznap. S mégis felcseperedtem. A pécsi jezsuitákhoz kerültem a nyolcosztályos gimnáziumba, majd tizenöt évesen az előkészítő papneveldébe, a „kis szemináriumba". A teológia elvégzése után 43-ban szenteltek pappá. Ekkor már javában dúlt a háború, égett a világ. Itthon pedig jöttek a nyilasok, a nemzeti szocialisták. Állandó volt a harc, hiszen nem lehetett mindenki Hitler-barát, sem zsidógyűlölő. Szükség volt a felvilágosító munkára a hívek között. — Hol kezdte gyakorolni hivatását? — A Baranya megyei Mozsgón. Ez volt az első állomáshelyem, de csak egy esztendeig. Innen kerültem Ber- kesdre, Koch Alajos plébános úr mellé, aki annak idején szülőfalumban megkeresztelt. Nagyon jól alakultak kapcsolataink, ídlenc évet töltöttem itt, de az 1951-es állami-egyházi megegyezés nem kedvezett nekem. Világéletemben Mindszenty-párti voltam, s ez azt jelentette, hogy állandó céltábla lettem. Kezdődött azzal, hogy a ministránsomat egyenesen az ügyészségre vitték. Rám meg azt fogták, hogy „megrontom az ifjúságot". Majd sorban a többiek: hogy biztatom az embereket, hogy gyújtsák fel a szalmakazlakat, vagy a cséplőgépvezetővel megbeszéltem, hogy szemetesen csépeljen. — Újból Mozsgó következett, aztán Pécs. S amikor a püspököm sem tudott kellően védeni, irány Szedres. Eljöttem körülnézni. Itt volt egy félkész templom, pucolatlan falakkal, belül a térben rengeteg homokkal és az üresen kongó nagy semmi. A papiak is csak egy bérelt szobából állt. Ekkor találkoztam Marycz Elemér atyával, az elődömmel, akit orgazdaság vádjával kettő évre börtönben tartottak. — Mikor foglalta el az itteni helyét? — 1954. október derekán. S ekkor vette kezdetét az a küzdelem, ami majd négy évtizedig tartott. Itt álltam egy óriási feladattal a vállamon, s éreztem, hogy lépni kell, mert ezt várják a hívek. Győzködnöm kellett Mecseki Feri bácsit, az építőmestert, győzködnöm kellett a híveket, feloldva bizalmatlanságukat. A „szedresi csomót" úgy sikerült kibogozni, hogy a templomatyák kaptak megbízást a pénzkezelésre: pénztárkönyvet kellett vezetni, és minden kiadásról számlát kellett kérni. Látván és tudván ezt a szedresi kato- likusság, még több társadalmi munkával járult hozzá, hogy mielőbb elkészüljön az Isten háza. Én sem tétlenkedtem: betlehemes gyermekcsoportokat szerveztem, s utcáról utcára járva kb. hatezer forintot gyűjtöttek, ami akkoriban húsz-ezer téglának felelt meg. Ahogy alakulgatott a falu, egyre többször hívtak házszentelésre. Jó lehetőség adódott a családok megismerésére, adakoztak a templom javára is, s ez újabb húszezer téglát jelentett. Annyit tudni kell, hogy az ötvenes években Szedresben nagy szegénység volt, de a jólelkű nép állandóan segítette az építkezést, így vált folyamatossá a munka: vakolatot kaptak a falak, lelapozták a belső teret, kialakult a karzat, s lassan egységes egésszé lett a templom. 1956. szeptember 16-án, a szedresi búcsú napján Virág Ferenc pécsi püspök szentelte fel a templomot. — A torony csak tíz évre rá készült el. S azután kezdődhetett a belső munka: Bencsik Ferenc készítette a freskókat, amelyen egytől egyig szedresi emberek láthatók. így a gyermekek között Böröcz Árpi és Farkas Ilonka, a férfiak között Merk József, Deli György és Mecseki Ferenc, Angela néni és Mecseki Lajosné a nők között. Á főoltár faragványai, a reliefek annyira egyediek - ezek is Bencsik-alkotások -, hogy a világon nincs több ilyen: a Csodás kenyérszaporítás és Az utolsó vacsora. A táblákon a magyar szentek arcmásai: István, Imre, László, Erzsébet. A templom védőszentjének külön fából faragott szobra van: Arpádházi Szent Margit, „A magyar nemzet gyöngye és áldozata". — Ha a röppenő évek, a sürgető gondok nem is hagynak sok időt a meditálásra, azért a munkában eltöltött ötven esztendő után jogos lehet a kérdés: hogyan tovább? — Az a típusú ember vagyok, aki nem rágódik sokat a múlton. Mindig előre néztem, mindig megtaláltam a következő dolgot, mindig volt programom. Hála Istennek, a hívek között nagyon sok segítőm is akadt. S nagy hálával tartozom az Úristennek, hogy mindezt segítette elérni, megvalósítani, s hogy papjának hívott el. S amíg erőt és szellemi frissességet ad, szeretném folytatni. Küzdeni azért, hogy az emberek mindent világosabban lássanak, s minden ember értse meg azt, hogy neki feladata van, hogy soha ne legyen önmagával elégedett, s folyton folyvást tudjon tökéletesedni. Nem tudok olyan helyre menni, ahol jobban érezném magam, mint itt, Szedresben. Konrád László t > i
