Tolnai Népújság, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-24 / 171. szám

4 »ÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1993. július 24., szombat Cél a nyelvtanulás Testvérvárosi kapcsolatok ••••' ...;............^ ■■ - ­„ Pótvacsora" búcsúest előtt Az elmaradhatatlan tábor­tűzzel és éjszakába nyúló bu­lival búcsúzott csütörtökön Domboritól az a mintegy 35 gyermek, akik Tolnáról (Mözsről) illetve a német test­vérvárosból, Stuttenseeből ér­keztek, és töltöttek 11 napot a népszerű üdülőhelyen és kör­nyéken. A programban szerepelt a környező városok szépségei­vel való ismerkedés, illetve „eldicsekvés", persze a Bala­ton és Budapest sem marad­hatott ki. Érdekesség volt a „családi hétvége", amelynek „keretében" tolnai és mözsi családok „adoptáltak" egy- egy német gyereket, igaz, csak két napra. Persze a szabad programok, strandolás (amíg az idő engedte), „táncmulat­ságok", esti gyertyafényes be­szélgetések sem hiányozhat­tak. A tolnaiak elsősorban nyelvgyakorlás céljából vettek részt a táborban. Énnek érde­kében „nemzetközi hálószo­bákat" alakítottak ki a kísérők, hogy jobban „rákényszerülje­nek" a gyerekek a német be­(Folytatás az 1. oldalról.) — Annak idején miért ezt az útvonalat választották? — A forgalom miatt történt így. Fölmérték azokat a helye­ket - Pakson, Kalocsán, Éaj- szon, Érsekcsanádon -, ahol a legnagyobb volt az átkelő for­galom, így került Dom- bori-Fajszhoz is. A hagyomá­nyos kompot ma már hanya­golják, pedig az üzemanyagá­rakat nézve jobb megoldás volt. A modern komp 1987-ban került ide. Két mo­torral üzemel. A kormányke­reket, a lapátot el kell felejteni, mert távvezérléssel, olajhid­raulika segítségével lehet for­dítani a hajócsavart, és navi­gálni a hajó állását. — Mekkora a komp teljesít­ménye? — Negyven tonna vízki- szorítású, jó fekvésű, nagy ra­kodófelületű, 21-22 személy- kocsit is szállít egyszerre. A baj az, hogy gázolajjal műkö­dik, ami nagyon drága. A Rába-motorok óránkénti fo­gyasztása negyven liter. Már a fordulatot is visszavettük, így gazdaságosabb. Az üzem­anyagtartály 4800 literes, a komp testében van elhe­lyezve. Külön tartálya van a kenő-, illetve az elhasznált olajnak. Nincs olajcsöpögés, de ha mégis, az nem a Du­nába, hanem a motorok alatt lévő tepsibe megy, innét pedig cső vezeti le a fenékbe. — A magas üzemanyagárak ellenére sem emeltek árakat. szédre. Ez eleinte kicsit nehe­zen ment, mivel 3-4 év korkü­lönbség volt a két csoport tag­jai között, ám hamarosan összemelegedtek a gyerekek, és valóban sikerült megvalósí­tani a célt: a kommunikálást, a párbeszédet. Ennek fontosságát hangsú­lyozta Keszthelyi Márton tol­nai polgármester is. El­mondta, hogy sokan támadják — Ez így igaz. Azért sem emeltünk árakat, hogy ne menjenek el másfele az autók. A forgalom az elmúlt évekhez képest csökkent, ez az áre­melkedések rovására írható. A komp éves rezsije összesen 3 millió forint, ebbe a dolgozók bére, a javítási költség és az egyéb kiadás is beletartozik. Úgy kalkuláltunk, hogy lehet gazdaságosan üzemeltetni. Az évközbeni meghibásodásokat pedig megpróbáljuk kigaz­dálkodni. — Milyenek az utazási szoká­sok? Találkoznak-e ismerős ar­cokkal? azért, mert úgymond a város pénzét nemzetközi kapcsola­tok ápolására költi, pedig vé­leménye szerint az egyetlen járható út a jövő nemzedék számára (lehetőleg az esély- egyenlőség biztosításával), a kommunikáció-képességet fej­leszteni. Főleg annak tudatá­ban, hogy a mai magyar fel­nőtt generáció még a saját nyelvén sem tud normális — Az egy hónapos kiesé­sen túl - ekkor javítás alatt van a komp -, kezdetben 8-16 óráig, míg a nyári menetrend szerint 6-20-ig közlekedünk. Előfordul, hogy ismerős ar­cokkal találkozunk. Az első alkalommal erre járó idegen is szembetűnő. Főleg ilyenkor nyáron vonzza a külföldieket az üdülőfalu - meg a közleke­dés is jó Pécs irányába - olyan járat nincs, hogy német, hol­land ne lenne rajta. — Úgy tudom, hogy hajós di­nasztiából került Ön is ide. Mióta dolgozik a kompon? — A MAHART-nál kezd­párbeszédet folytatni. Kifej­tette, hogy véleménye szerint a mai nyelvoktatás nem be­szédcentrikus, éppen a legfon­tosabb célt, a nyelvi közlés le­hetőségét nem biztosítja kel­lőképp. Hiába tud az ember nagyszerűen ragozni, attól még nem képes külföldön va­csorát venni magának a bolt­ban. (Hacsak nem önkiszol­gáló az üzlet. — sk) Ezért folyik már harmadik éve a cserekapcsolat a testvér- városok között, aminek kere­tében magyarok is eltölthet­nek néhány napot Németor­szágban és Hollandiában, a tolnai önkormányzat közeljö­vőben! tervei között pedig pedagóguscsere és nagy nem­zetközi tábor is szerepel, hol­land, francia, német, magyar résztvevőkkel. De vajon miért jönnek hoz­zánk a németek? Nyilván nem életük egyetlen vágya, hogy megtanuljanak magyarul. Mint Elke és Thomas, a gye­rekek két fiatal vezetője el­mondta, ők pihenni érkeztek, valamint a gyerekek otthonról hozott lelki bajait orvosolni, bensőséges beszélgetésekkel, egymásra-figyeléssel és gond­talan szórakozással. Emellett természetesen ismerkedni egy másik kultúrával, tájjal és em­bereivel. sk tem 15 éves koromban, mint hajósinas. Azelőtt, 18 éves ko­ráig az inast mindenféle mun­kára beosztották. A hajósinas­nak bizony még a seprű is pa­rancsolt. így a konyhára is be­osztottak. Aztán megszeret­tem a főzést, és ottragadtam. Később megnősültem. Az itt­honi idősebb révészek hívtak, jöjjek haza dolgozni. 1978-ban kerültem végleg haza a csalá­domhoz, és vettem át a „pa­rancsnokságot" a kompon. Nem nagyon vannak utódok a szakmában. Az újak már nem érzik a hajózás szépségeit, pe­dig ezt csak teljes odaadással lehet csinálni. Szeretem a munkám. Jó, hogy itthon dol­gozhatok, és jó azért is, mert mindig új dolgokat ismerhe­tek meg. (p. téri) Pihenőidőben a fajszi kikötőben A hajósinasnak még a seprű is parancsol A legmodernebb technika a Dunán „Medinai Hetek" Tábomyitás-táborzárás. Le­telt egy hét. Mennek haza a kicsik, a 3. és 4. osztályosok. Feledhetetlen hetet töltöttek a Tolnai Református Egyház­megye Gyermek- és Ifjúsági Táborában, Medinán. Rövidebben így emlegetik csak, hogy „Medinai Hetek". Június 28-án nyitottuk a tábort és augusztus 14-e az utolsó nap. Ezen idő alatt öt általános iskolai csoport, egy középis­kolai csoport és egy REFISZ - egyetemi - csoport fordul meg a faluban - kezdte a beszélge­tést Mester Lajos pedagógus, a tábor egyik gazdasági veze­tője. (A másik Újlaki Tibor szedresi lelkész.) — Az érdeklődők hogyan tudnak a tábor létezéséről? — A lelkészi hivatalokon keresztül lehetett jelentkezni, s ekkor kellett a bekerülési költség felét is befizetni, a 600 forintot. A napi ötszöri étke­zést, az ittlakást és még mi mindent felszámítva - olcsó! Azért tudjuk ennyiből ki­hozni, mert a gyülekezetek - ahonnan a gyermekek jönnek - élelem ajándékot, adományt küldenek. Minden csodálatom a me­dinai gyülekezeté. Ők igazán kitettek, kitesznek magukért. A gondnok Szabó Józsi bácsi a munkák összefogója, Balogh Gyuri, Töttösi Pisti, Töttösi Sanyi, Varga Józsi, Varga An­dor a kivitelező - megvalósí­tók - hiszen huszonnégyezer forint értékű húst töltöttek fel szaláminak. Ezen kívül rend­ben tartják a helyet, a parókiát és környékét. Patrónusunk még a szedresi iskola és a hadsereg medinai alakulata. — A tábornak voltak-van- nak „személyes" céljai. Me­lyek ezek? — Tágan fogalmazva: a szabadidő hasznos eltöltése. A heti ittlétben az iskolai hitok­tatás folyamatának továbbvi­telét, a hitmélyítő jelleget sze­retnénk kidomborítani. Min­den csoportnak van lelkészi vezetője. Most Ulakcsai Zol­tán lelkész Kecskemétről, aki kidolgozta az egész heti té­mát. Minden reggel áhítattal kezdődik a nap, az evangeli- zációra este kerül sor. Termé­szetesen szabadidő is van. Ekkor bonyolódnak le a sportvetélkedők, s heti egy al­kalommal a bibliaismereti ve­télkedő. Ez utóbbi nagyon ka­pós, ennivaló díjait pedig Hő- ninger Judit ifista süti, három darab díszes kuglóf formájá­ban. Az egyházmegye - mint fenntartó - tizenkétezer forint értékű könyvet adott jutalma­zásra. S tarkítandó a még fennmaradó időt: daltanulás , furulya-duók, a helybeli fafa­ragó meglátogatása, a szerb templom megtekintése, dia- poráma bemutató, a gyönyör­ködés a bartinások táncaiban. — A tábor már harmadik éve „van". Mennyire ismerik megyeszerte, országszerte? — Ismerős a megyében is és országosan is. Bizonyíték erre, hogy minden csoportunk telt létszámmal - 50 fő - mű­ködik. A környékből, de távoli városokból is voltak, illetve lesznek táborozok! Vezető lel­készeink Nagydorogról, Si- montornyáról, Iregszemcsé- ről, Gerjenből, Kecskemétről, Százhalombattáról tiszteltek meg mindannyiunkat. Az is­meretségen kívül elismertek is vagyunk. Ezt a csoportot láto­gatta meg Dr. Hegedűs Lóránt püspök, Nagy István nagykő­rösi főigazgató, Merétei Sán­dor zsinati osztályvezető és Kovács Bálint 80 éves nyu­galmazott lelkész, aki már 1932-ben Medinán szervezte a KIE-mozgalmat. Táborbontás - szombat dél­előtt. Búcsúzkodó gyermekek integetnek: „Jövőre veled ugyanitt"! Addig is áldás bé­kesség legyen veletek! Komád László Azt beszéli már az egész város ... .. .(kis túlzással), hogy Tolnán lemondott egy ön- kormányzati képviselő. Ki?, hogyan?, miért?, „feküdhetne kézen" a kérdés. Az érintet­teknek viszont vagy „elegük van az újságírókból", vagy tü­relemre intik őket az üggyel kapcsolatban. Valami tehát történt, tények azért vannak, függetlenül attól, hogy egye­lőre mindenki elzárkózik a hi­vatalos nyilatkozattól, teret engedve ezáltal a (néha vad) találgatásoknak. Véleményem szerint az új­ság, amellett, hogy remekül használható gyújtósként, a MÉH-ben pénzt adnak érte, és „szorult" helyzetek után, csi­nos, kézreálló szeletecskékre tépve is jó szolgálatokat tehet, azért bír még néhány funkció­val, például azzal, hogy tájé­koztasson. Szándékai szerint objektívebben, mint mondjuk egy kocsmai, vagy az utcán hallott értesülés, amely általá­ban annál gazdagabban tűz­delt „népi motívumokká^", minél több szájon megy ke­resztül. A hétfői testületi ülés után remélhetőleg hivatalosan is megtudhatunk valamit abból, amit a város már régóta be­szél. Egyelőre azonban az új­ságnak ezen írás által elfoglalt része, sajna, csak a fent emlí­tett „mellékfunkciók" betölté­sére szolgálhat. sk SAG \

Next

/
Oldalképek
Tartalom