Tolnai Népújság, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-22 / 169. szám

4 MÉPÚJSÁG PAKS ÉS KÖRNYÉKE 1993. július 22., csütörtök „Város-képek” Pakson Könyvárus nyáridőben, az áruház előtt Elhelyezkedési lehetőségek, állami fejkvóta Úgy tűnik, megoldódtak az elhelyezési gondjai a 661-es számú szakmunkásképző in­tézetnek. Erre utalnak Krémer Dezső igazgató szavai, misze­rint az oktatási intézmény a paksi állami gazdaság által fölajánlott, a néhai dr. Klein Antal országgyűlési képviselő volt kúriájában kapott helyet. Ám nem árt tudni azt sem, hogy a későbbi főispán Bi- ritó-pusztán gazdálkodott ezerholdas birtokán, ahol szeszgyára és gőzmalma is volt. Á helyzet mára némi­képp megváltozott, hiszen a klasszicista építészeti jegyeket is magában foglaló „nemesi udvar" falai között diákok ta­nulnak. — Igazgató úr, mennyiben változott meg az életük Biritóra való költözésük óta? — Azt hiszem, nagyon. Az átköltözéstől mindenképpen tartottunk, főleg az utazás mi­att. Szerencsére ez a gond is megoldódott. — Miben állnak ezek az uta­zási nehézségek? — Egyetlen problémát nem tudtunk megoldani az elmúlt tanévben, mégpedig a dél­utáni foglalkozások és a szak­körök kérdését. Ugyanakkor a Volán maximálisan figye­lembe vette járatainak indítá­sakor azt, hogy mi oktatási in­tézmény vagyunk. — Milyen szakmákat lehet tanulni az iskolában? — A lányok esetében női ruha-készítő szakmát, a kö­vetkező tanévtől pedig fod­rászképzés is indul az intézet­ben. A fiúk pedig elsősorban építőipari szakmákat választ­hatnak. — Igazgató úr, mennyire biz­tosított a szakmunkásvizsgál tett fiatalok elhelyezkedése? — A lányok helyzete min­denképpen kedvezőbb, mert a Tolna Megyei Ruhaipari Szö­vetkezet fogadta a tanulókat. Egyébként a Mózsi és Mózsi Bt. is jelezte igényét a lányok foglalkoztatására. A fiúk elhe­lyezkedése sajnos már koránt­sem ilyen biztos. Lehetőségeik lényegesen kisebbek, hiszen az építőiparnak nincs felve­vőpiaca, s így nyilván keve­sebb tanulót is foglalkoztat. — Az iskola mit tudott tenni ebben az ügyben? — Sajnos, nagyon keveset. — Mennyibe kerül egy gyerek iskoláztatása? — Az állami fejkvóta jelen­leg 39 ezer forint, erre kapunk még plusz 40 ezer forintot, abban az esetben, ha a tanuló a tanműhelyben tanul. — Es mennyibe kerül a szülők részéről? — Elsősorban a bérletki­egészítés, az étkezési díj és a tankönyvek ára terheli a szü­lőket. Szeretném azért meg­említeni, hogy a tankönyvld- adó vállalat arra törekszik, hogy a tankönyvellátás in­gyenessé váljék. — Mennyiben támogatja az iskolát az önkormányzat? — Az önkormányzat a fejkvótát figyelmen kívül hagyja, ami azt jelenti, hogy nem annak alapján támogat minket, hanem a szükséglete­ink szerint. I. k. gy. Az uzdiak temploma A sárszentlőrinci evangéli­kus lelkészi hivatal megbízást adott a gyönki Kemler Al- pin-Bau Kft.-nek az uzdi evangélikus templom külső és belső felújítására. Az 1932-ben vályogból épült templomot a kisebb javítási munkákon túl belülről 4-5 alkalommal átme­szelték, ajtókat, ablakokat fes­tettek, kívülről szintén me­szelték, és a tetőszerkezetet ki­javították. A templom evangélikus fe­lekezetű, de emellett a katoli­kus és a református felekezet hívei is használják a legna­gyobb egyetértésben. így a templomot is összefogással hozták helyre. A legnagyobb részt a sárszentlőrinci anya­Recept Múlt heti összeállításunk­ban közöltük a paksi halászlé­főző verseny győztesének hallé-receptjét, gondolom, so­kak örömére. Eszembe jutott, hogy bizonyára jó kis megle­petést okozott volna, ha észak-magyarországi roko­naim valamelyike is benevez a versenyre. Merthogy ott a ha­lászlének titulált leves a kö­vetkezőképpen készül: egy négytagú család részére kö­rülbelül 1 (egy) kilogramm ha­lat vásárolnak. A hagymát megreszelik, s úgy teszik a fa­zékba, dinsztelik egy keveset, aztán bele a felszeletelt hal, utána egy teáskanálnyi(I) bolti kalocsai édes-nemes paprika, a kellő mennyiségű víz, só, gyülekezet hívei vállalták. A finn testvérgyülekezet amellyel már régóta tartják a kapcsolatot a sárszentlőrin- ciek - is nagyban segítségükre volt, hogy a templom eredeti szépségében elkészülhetett. A templom felújítása 330 ezer forintba került. A renoválás utáni hálaadó istentiszteletet július 4-én, va­sárnap, 17 órakor tartották. Ezen az istentiszteleten har- mincketten vettek részt a finn tamperei testvérgyülekezet­ből, így együtt ünnepelt a há­rom felekezet. Az istentiszte­letet követően az uzdiak a kulcsos házban látták vendé­gül a finneket.- p. téri ­stb., majd a főzés megfelelő időszakában hasábokra szele­telt burgonya kerül a halle­vesbe. Gondolom, a fenti so­rok olvastán több ha­„Testvéri” utazás A testvérvárosi hagyomá­nyoknak megfelelően az idén is meghívást kaptak Rei- chertshofenbe Paks városának polgárai, a július 23. és 25. kö­zött megrendezésre kerülő hagyományos Paarfestre. A paksiak dr. Széchenyi Attila alpolgármester vezetésével 58 fős delegációval utaznak a rendezvényre. A vendéglátók a szokásos mulatság mellett egyéb prog­ramokkal is kedveskednek testvérvárosi vendégeiknek. Az 1989-ben kötött hivata­los testvérvárosi megállapo­dás ezzel az utazással még élőbbé, szorosabbá válik. lászlé-szakértőnek kinyílt a bicska a zsebében, márpedig az ottaniak meg vannak róla győződve, hogy nincs ennél finomabb! vm-gk A képen nem a fenti recept szerint készül a halászlé! Hitelre vár a konzervgyár A paksi konzervgyár és hi­telezői között közel egy éve jött létre a csődegyezség. A gyár akkor vállalta, hogy egy év alatt teljesíti kötelezettsé­geit. Többek között erről be­szélgettünk Ferenczy István­nal, a gyár igazgatójával. — A csődegyezség tavaly au­gusztusban jött létre. Lassan le­jár a határidő. Sikerült teljesíte­niük, amit vállaltak? — Eddig minden kötele­zettségünket pontosan teljesí­tettük, a csődegyezségben fog­laltak szerint. Á helyzet nem kritikus, a még fennálló tarto­zás mértéke olyan csekély, hogy szinte biztos, hogy az előírt határidőre, augusztus 11-re teljesíteni tudjuk. — A csődegyezség létrejötte okozott-e valamiféle változást a gyár életében, a termelésben? — Semmiféle fennakadást nem okozott, ugyanúgy üze­meltünk és termeltünk, mint máskor. Természetesen a vál­tozó feltételekhez igazítottuk a termékszerkezetet, a gyár­tási struktúrát, egyebeket. — Ez a változás együtt járt létszámcsökkentéssel is? — Ami létszámleépítés tör­tént, azt kizárólag gazdasági okok indokolták. Elsősorban a vidékről bejáró dolgozókat érintette a változás, a gyár ugyanis nem tudta tovább vál­lalni az utaztatásukat. Vidéki dolgozóink közül csak azokat tudjuk foglalkoztatni, akik vállalják az utazási költsége­ket. Ily módon mintegy száz dolgozótól kellett megvál­nunk a bejárók közül. A szer­kezetváltás bizonyos munka­helyek megszüntetését is Ferenczy István maga után vonta. Akit lehe­tett, az érintettek közül átirá­nyítottunk más munkakörbe, aki pedig nem fogadta el az át­irányítást, az felmondással tá­vozott. Ez a dolog nemcsak a fizikai állományt érintette, hanem a gyár többi területét is. Érdekes módon, a rész- munkaidős foglalkoztatás kí­nálta lehetőséggel nem kíván­tak élni a dolgozóink. — Hányán dolgoznak jelenleg önöknél? — Mintegy 400 fős a dol­gozói állomány. Ez a létszám a főszezonban kevésnek bizo­nyul, ezért felvettük a kapcso­latot többek között a munka­ügyi központtal, körülbelül 150 fő alkalmazását tervezzük idénymunkára, ha a feldolgo­zás üteme ezt megkívánja majd. — Mi a helyzet a bérekkel? — Húsz százalékos bérfej­lesztést hajtottunk végre, az­zal a feltétellel, hogy a dolgo­zók a lehető legjobb teljesít­ményt kell, hogy nyújtsák. Éves szinten a bérfejlesztés mintegy 10 százalék bérkölt­ség növekedést eredményez. A fejlesztés minden területet érintett, és differenciált volt. A béreink sajnos még így is na­gyon alacsonyak, alig halad­ják meg a minimálbér össze­gét. Nemcsak a fizikai dolgo­zóké, az adminisztratív állo­mányé, a vezetőségé is. Ez azonban azt hiszem az élelmi­szeripar szinte minden terüle­tén így van. — Mi az, ami jelen pillanat­ban gondot okoz a gyárnak? — A pénzhiány. Ebben az ágazatban hitel nélkül nem lehet termelni. Hiszen pénz kell a nyersanyag felvásárlá­sához, az üzemeltetéshez, a göngyöleghez, egyebekhez. Bevételünk viszont csak akkor képződik, ha a készterméket eladtuk. A fentieket hitelből kell finanszírozni. Hitelt azonban ebben az évben még nem sikerült szereznünk. Ha nagyon rövid időn belül nem jutunk pénzhez, a gyár léte, a termelés veszélybe kerül. Hi­ába van 3,5 millió márkás né­met szerződésünk bankgaran­ciával, hiába elenyésző a tar­tozásunk, még határozott ígé­retet sem kaptunk a banktól a hitelre. Pedig az, hogy a szer­ződéseinket teljesíthessük, nemcsak a mi érdekünk. Nem tehetünk mást, bízunk abban, hogy ezt a pénzintézet is be­látja, de a végtelenségig nem várhatunk, mert akkor már késő lesz. Venter Marianna Fotó: Degré Gábor Feldolgozásra vár a ládák tartalma Csökken a házasodási kedv? Az elmúlt rendszerben a családi irodák nagy szerepet játszottak az egyén életében. KISZ-es esküvők, nagysza­bású vállalati névadók, ahol a kisded úttörő nyakkendőt ka­pott, a szülei meg pezsgőt. Társadalmi temetés, ahol nem ritkán a párttitkár méltatta az elhunyt érdemeit. Mára mindez a múlté, il­letve jócskán átalakult. így történt ez Pakson is, ahol a családi iroda ezévtől vállalko­zás formájában működik. A polgármesteri hivatal már nem bírta felvállalni azt a te­temes költséget, ami ezt a szolgálatatást terhelte. Ma, aki a hivatalos anya­könyvvezetői esketési cere­mónián kívül többet szeretne, igénybe veszi a Vajer János nevével fémjelzett szolgáltatá­sokat. Vajer úr elmondta, hogy temetés esetében az egyházi szertartást részesítik előnyben manapság az el­hunytak hozzátartozói, eddig egyetlen alkalommal sem tar­tottak igényt társadalmi teme­tésre. A névadók száma is erő­sen lecsökkent, ám azért akad belőlük, nemrégiben hivatalos névadó ünnepséget tartottak az atomerőműben dolgozók gyermekei számára, s volt már névadó ünnepségre egyedi igény is a praxisában. — Ugyanez a - mondjuk így - visszaesés, jellemző az eskü­vőkre is? — Bár kissé meglepő, de annak ellenére, hogy a temp­lomi esküvők iránt megnőtt az érdeklődés a fiatal párok kö­rében, a polgári esküvőt is je­lentőségteljessé kívánják tenni a házasulok, s az ügy érdeké­ben szívesen veszik igénybe a különféle plusz szolgáltatáso­kat. — Van olyan igény, amit ne tudnának teljesíteni? Mondjuk ha valaki azt kérné, hogy ameri­kai luxusautókkal vonuljon fel a násznép a ceremóniára? — Hol van az a pár, azon­nal indulok! A tréfát félretéve, inkább a kísérő zene között válogatnak az ifjú párok. Slá­ger most a Jézus Krisztus Szupersztár zenéje. Ez persze nem csoda, hiszen a házasu­landók zöme fiatal. — Hadd ragadjam meg az al­kalmat, s kérdezzem meg: idős „kuncsaftjai” is akadtak már? — Volt egy pár, ahol a vő­legény és a menyasszony is betöltötte már a hatvanadik évét. Ók egyébként a Macskák című musical zenéjére mond­ták ki a boldogító igent. — Milyen a módi az esküvői ruhák terén? — Hódít a csipkés meny­asszonyi ruha. Akad azért ki­vétel, az egyik ara csodálatos, divatlapból vett minta alapján készült miniruhában jelent meg, a ruha úgy volt meg­konstruálva, hogy a menyasz- szony combján egy hatalmas masni volt. — Mi a „vőlegény-divat" ? — A jövendő férjek szá­mára maradt a szokásos öl­töny, legfeljebb a nyakken­dőkben van némi változatos­ság. — Mint bennfentes és cere­móniamester, bizonyára azt is tudja, mik a lakodalmas szokások. — A házias jellegű lako­dalmak a menők. Nem ritka a 300 személyes lagzi, egy ilyen éppen Pakson volt nemrégi­ben. — S a legfontosabb kérdés: milyen a házasodási kedv? — Csökkenő. Most nőtt fel egy nagylétszámú korosztály, de ez az esküvők számában nem mutatkozik meg. Nem tudom, mi lehet az oka. Tény azonban, hogy a mostani, bi­zony nehéz és zavaros gazda­sági helyzet nem igazán ked­vez a családalapításnak. E.G. e i i

Next

/
Oldalképek
Tartalom