Tolnai Népújság, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-19 / 166. szám

6 tKPÚJSÁG SPORT 1993. július 19., hétfő Néha nemcsak a tárcsa nehéz A Húsipari SE csapata Varga Zsuzsa tizenegyedik a triatlon EB-n Szekszárd kisváros, mégis tele van értékekkel, a sport te­rületén is. Egy apró csapat há­rom éve a legnagyobb az or­szágban. Szekszárdon évek óta sikert sikerre halmoz egy társaság, az idén már felnőtt Európa-bajnokuk is van. A Húsipari SE Szekszárd súly­emelőinek dicsőséglistája olyan hosszú, hogy fél oldalt is beterítene. Elég, ha csak Czanka Attila Európa-bajnoki aranyát, Csizmazia Gábor ju­nior Európa-bajnoki bronzát, Farkas Zoltán junior világbaj­noki ezüstjét és bronzát említ­jük. A csapatbajnoki és felnőtt országos bajnoki aranyérmek­ről már nem is beszélve, ez a csapat három éve nem talált legyőzőre hazánkban. Hangos sikereik ellenére a külvilágtól elzárva, csendben készülnek egész évben. Eredményeiken kívül alig hallunk felőlük va­lamit. Ritkán,, szinte csak a Húsos Kupán találkozhat ve­lük a szekszárdi közönség. Pedig nap mint nap a sport­csarnokban edzenek nagyon keményen. Az idén például a sűrű versenynaptár miatt még szabadságot sem kaptak a srá­cok, úgyszólván miattuk volt csak nyitva a csarnok. Nem nagy ügy, mondhatnánk, hisz aki ebben a sportban egy hét­nél többet kihagy, annak egy hónap is kell a lemaradás pót­lásához. Arra pedig nincs idő, hisz mindjárt itt van a hagyo­mányos Húsos Kupa és a szeptemberi országos bajnok­ság. Utána pedig jön a melbo- ume-i világbajnokság, ahol szintén érdekeltek a szekszár­diak. A versenyeken kívül persze szeretett sportáguk ak­tuális kérdései is szóba kerül­tek Kovács Vümossal és ver­senyzőivel folytatott minapi beszélgetésem alatt. Kiderült, hogy sokak „jólértesültségé- vel" ellentétben a súlyeme­lőknek is igencsak meg kell húzni a nadrászíjat, ha az éves költségvetésről van szó. Ők még tudnak a státuszban lévő sportolóknak fizetést adni (az más kérdés, hogy milyen ke­veset). A régi időkkel ellentét­ben a szponzorok és támoga­tások csökkenésének köszön­hetően náluk sem könnyű az élet, az ország többi sport­egyesületéhez hasonlóan. Ré­gen nem jelentett gondot az utazás, a versenyeztetés, a fia­tal tehetségek státuszba he­lyezése és fejlődésük biztosí­tása. Viszont az idén a húsi­pari vállalat csődöt jelentett és a másik bevételi forrás, a jövő évi Húsos Kupa is veszélybe kerülhet. Mivel ebben az esz­tendőben csak három súly­csoportban (83, 108 és +108 kg) hirdette meg a nemzetközi szövetség a Világ Kupa-ver­senyt, rengeteg ország távol marad az idei viadaltól, ami kevesebb résztvevőt, rövidebb tévéközvetítést eredményez. Ez pedig jövőre a kevesebb pénz miatt a verseny esetleges elmaradását vonhatja maga után. Kár lenne, hiszen így az ország egyetlen (!) normálisan működő súlyemelő szakosztá­lyának működése kerülne ve­szélybe. Ahol többek között olyan tehetségek nevelked­nek, mint az országos serdülő válogatott Fenyő Dénes vagy a már bizonyított Csizmazia Gábor, Farkas Zoltán, Fűzi István. Kovács Vilmos el­mondta, amíg korábban 80 százalékban tudott a szakmai munkával foglalkozni, addig ma már csak ideje 20 százalé­kát tudja erre a célra fordítani, a többit elveszi a csapat ügyei után való állandó rohangálás. Még az az ötlet is felmerült, hogy virslis, sörös, szkander- versennyel egybekötött sú­lyemelőversenyeket rendez­zenek. A bevételből finanszí­roznák a klub szükséges költ­ségeit. Azt szokták mondani: az élet attól szép, hogy nehéz.-teszi­Vasámap magyar „aranye­sőt" hozott a spanyolországi Banyolesben rendezett ifjú­sági és junior triatlon Európa- bajnokság. A küldöttség négy aranyérmet és több értékes he­lyezést szerzett, s ezzel az or­szágok közötti rangsorban is az élen végzett. Amint arról Czencz Péter, a Magyar Triatlon Szövetség fő­titkára az MTI-nek telefonon a helyszínről elmondta, a kon­tinensbajnokságon 22 ország 235 versenyzője vett részt. A magyarok kitűnően szerepel­tek, a szakemberek előzetesen a lányoktól vártak jó ered­ményt mindkét korosztály egyéni és csapatversenyében, s ők ezt teljesítették is. Kelle­mes meglepetést szereztek az ifjúsági fiúk a csapatok között kivívott bajnoki címmel. Az ifjúsági és junior triat­lon Európa-bajnokság ered­ményei: Ifjúságiak (16 éve­sek): leány egyéni: 1. Maros Vera 1:06:00 ó ... 3. Harangi Petra 1:09:06,4. Walkó Andrea 1:10:40 ... 7. Binder Helga 1:11:25 ... 9. Golubics Andrea 1:12:22 ...15. Szendrei Eszter 1:13.48 Leány csapat: 1. Magyaror­szág (Maros, Harangi, Walkó) 3:25:46 ó, 2. Németország 3:37:31, 3. Nagy-Britannia 3:39:49. Fiú egyéni: 1. Ralf Zeetsen (holland) 1:01:36 ó ... 4. Héc- zey András 1:03:00, 5. Képes Gergő 1:03:45 ... 7. Gazdag Pé­ter 1:03:50 ...15. Bognár Attila 1:05:30. Fiú csapat: 1. Magyarország (Héczey, Képes, Gazdag) 3:10:05 ó, 2. Hollandia 3:12:41, 3. Franciaország 3:13:07. Juni­orok (17-19 évesek): Leány egyéni: 1. Marie Overbye (dán) 2:15:06 ó, 2. Bodrogai Judit 2:15:40, 3. Molnár Adél 2:17:21, 4. Straubinger Györ­gyi 2:19:10, ...11. Varga Zsuzsa 2:25:10 ...13. Szabó Zita 2:25:41 Érdekesség, hogy Straubin­ger Györgyinek ez volt ötödik Európa-bajnoksága, s mindig a 4. helyen végzett. Varga Zsuzsa, a Szekszárdi Vízmű SE hármaspróbázója a 11. he­lyet szerezte meg. Leány csapat: 1. Magyaror­szág (Bodrogai, Molnár, Stra­ubinger) 6:52:11 ó, 2. Francia- ország 7:04:00, 3. Németor­szág 7:21:08. Fiú egyéni: 1. Oliver Hufschmid (svájci) 1:54:46 ó, ...11. Hóbor Péter 2:04:46. Fiú csapat: 1. Svájc, 2. Né­metország, 3. Franciaor­szág,...7. Magyarország. Kosárlabda kadett EB' Újabb magyar vereség A poprádi női kadett kosárlabda Európa- bajnokságon a B-csoportban Magyarország második vereségét szenvedte el: Spanyolorr szág - Magyarország 67:60 (38:28). Legjobb dobók: Madariga 16, Collet 13, illetve Iványi D. 15, Herbster 11, Fűrész 8. Az első félidőben jól tartotta magát a ma­gyar csapat a torna egyik legjobb váloga­tottja ellen. A félidő végén sajnos sokat hi­báztak Iványiék. Fordulás után az ibériaiak magassági fö­lényüket remekül kihasználták, fizikailag is jobban bírták a „rohanást". Az oroszok el-, .lein összecsapással szemben lény jobb teljesítményt nyújtottak a magyarok, de a vereséget nem kerülhették el. A B-csoport további (korábbiak is feltüntetve) eredmé­nyei: Spanyolország - Litvánia 79:46, Fran­ciaország - Finnország 66:60. A-csoport: Görögország - Olaszország 58:66. Szlovákia - Belgium 71:44. Horvátország - Lettország 49:44. Szántó, a gólkirály o>iJ9sm9n Aki nem tiszteli a kapusokat Uitgeest-Pincehely Szélmalmok között futballcipőben Gól. A labdarúgás sava borsa. Aki pedig a gólokat szerzi, azt mindenkinél jobban tisztelik, becsülik, Barceloná­tól Bátáig mindenütt. A leg­jobb góllövőket adják-veszik a legnagyobb áron, ők jelentik az igazi értéket. Teljesítmé­nyüket külön jegyzik a góllö­vőlistán, s a legeredménye­sebb labdarúgót gólkirálynak hívják. A mi megyebajnoksá­gunknak is van „királya", Szántó András, a Tamási csa­tára az idei bajnoki évadban 26-szor zörgette meg az ellen­fél hálóját. — Először is egy rövid bemutatkozás kérnék. — Iregszemcsén lakom, 26 éves vagyok. Egy néhány au­tóból álló, kisebb magánfuva­rozó-vállalkozásom van. Én csak az irányítással foglalko­zom, nem sofőrködöm. — A „főnők", hogy egyez­teti össze munkáját az edzés­sel? — Sokszor elég nehezen. Őszintén be kell vallanom, hogy ami az edzéslátogatást illeti, az utolsók között va­gyok a csapatban. — Nem így a góllövésben. — Hát igen, ez az esztendő jól sikerült. Huszonnyolc mérkőzésen léptem pályára és 26-szor sikerült az ellenfelek kapujába találnom. Ez a szám jóval nagyobb lehetett volna, na a többi helyzetemet is érté­kesítem. — Korábbi csapatodban is szórtad a gólokat? — Igen. Tizennégy éves koromban kezdtem futbal­lozni itt a falumban. Viszony­lag korán, tizenhét évesen már a felnőttek között játszottam és rugdostam a gólokat a kör­zeti bajnokságban. Volt olyan, hogy több mint harminc gólt szereztem egy szezonban. Éppen katonaidőmet töltöt­tem, amikor felkerültünk a megyébe. Hétvégenként haza­jöttem és játszottam a csapat­ban, ekkor figyeltek fel rám a tamásiak, így kerültem ide a szomszédba. — Gondolom, a tamási szurkolók kedvence vagy a góljaid miatt. — Most már szeretnek, de régebben, amikor nem jött ki a lépés és rengeteg helyzetet el­puskáztam, sokszor bekiabál­tak. El is ment a kedvem. Sze­rencsére most már megy a gól­lövés és egy-egy kihagyott helyzet után is biztatnak a szurkolók. — Milyen típusú gólokat kedvelsz? — Általában közelről szok­tam betalálni. Beviszem a lab­dát a kapu elé és onnan lövök kapura. Szeretek cselezni, ezért gyakran „túlcselezem" magam és kimarad a legna­gyobb helyzet is. — Tizenegyesből és sza­badrúgásból hány találatot értél el? —• A büntetőket Walter Pista lövi. Ó tizenküenc góljá­val a második mögöttem a csapat góllövőlistáján, egyéb­ként tőle kapom a legtöbb gólpasszt. Szabadrúgást is egész évben, ha hármat lőt­tem, de egy se ment be. Min­den találatom akciógól. — Ezek közül melyik a kedvenced? —■ Nincs kedvencem. Nem tudom, miért, ebben a sze­zonban egy kihagyott helyzet hagyta a legmélyebb nyomot bennem. Az idei utolsó mér­kőzésen Tamásiban már 5-1- re vezettünk a Hőgyész ellen, én lőttem az ötödiket. Az utolsó percben egyedül ve­zethettem a kapusra a labdát, de elcseleztem. Nem szólt senki érte, mégis nagyon saj­nálom a dolgot. — A helyzetkihasználást edzéseken is lehet gyako­rolni? — Igen, Pölöskei Zoltán edző nagy gondot fordít rá. Sokat gyakoroljuk a kapura- lövést és a támadásvezetést. Nekem az edzéslátogáson kí­vül még a fejjátékomon és a bal lábamon kell javítanom, mivel főleg jobbal szereztem a gólaimat. — A csapatnak is jó idé­nye volt az idei. — Nagyon rosszul kezd­tünk, sokáig a 13-14. helyen álltunk. De mellénk álltak a vállalkozók és az önkormány­zat is. Segítségüknek köszön­hetően teljesen más a légkör a csapat körül. Végül nagyszerű tavaszi szereplést követően az ötödik helyen végeztünk. Ha a véghajrában jobban odafi­gyelünk, akár a dobogón is végezhettünk volna. A csapat vezetése egyébként az első há­rom hely valamelyikének megszerzését tűzte ki célul a következő bajnoki évadban. A város a támogatókkal és a csapattal együtt szeretné az NB Ill-t. — Megkezdődött már a felkészülés? — Igen, heti négy edzéssel készülünk a bajnoki nyitányra és a szeptemberi olaszországi utunkra, ahol egy tornán sze­repelünk. — Búcsúzóul csak annyit: Sok sikert a csapatnak és jö­vőre duplázd meg a góljaid számát! ifj. Teszler Vendel Harminckét óra utazás után, jóval a megbeszélt idő előtt ért a lelkes küldöttség (köztük Pincehely labarúgó csapata is) Uitgeest, hollandiai kisváros határához. Mivel tudták, hogy a házi­gazdák pontos emberek, úgy tervezték, kicsit kifújják ma­gukat, nem okoznak senkinek kellemetlenséget és pontosan 16 órakor a városka főterére gördül autóbuszuk és az a személygépkocsi, amelynek utasai szintén a látogatókhoz tartoztak. A városka jól szervezett rendőrsége felfedezte az ide­gen felségjelű buszt és előzé­kenyen betessékelte a városba. így a korán érkezők igen­csak meglepetést okoztak, de bátran kivágták magukat: „Nem akarták, hogy azt a be­nyomást keltsék, hogy a ma­gyarok mindig mindenhon­nan elkésnek." A csoport a város küldött­ségének, sportolóinak tavalyi pincehelyi látogatását viszo­nozta. így nem volt mindenki ide­gen, voltak, akik ismerősként találkoztak, a baráti közvet­lenségnek egyedül csak a nyelvismeret hiánya szabott korlátot. Azonban ez sem tartott so­káig. Kicsi a világ, ott is előke­rült néhány magyarul tudó régi hazánkfia, van aki tud is magyarul, még akkor is, ha igazi holland. Ezzel kezdetét is vette az a négynapos eseménysorozat, melyet a vendéglátók szervez­tek a pincehelyiek számára. !í A dolog.pár-éve kezdődött, amikor felvetődött annak a lehetősége, hogy Pincehely testvérkapcsolatot létesítsen olyan európai országgal, melyben fejlett a demokrácia, akiktől tanulni lehet és el lehet lesni néhány praktikus ötletet, szervezési ismeretet. 1992-ben hollandiai csoport jött Pincehelyre, főleg futbal­listák, több hivatali dolgozó. Az idén a pincehelyi vendé­geket családoknál, a futballis­tákat szállodában helyezték el, a látogatók ismerkedtek egy­mással, közös programokat szerveztek. E látogatás visz- szahívásaként utazott ki a múlt héten Pincehely futball­csapata és azok a családok, akiknél tavaly Pincehelyen holland vendégeket szállásol­tak el. A házigazdák által szerve­zett program igazi udvarias­ságról, baráti szándékról adott bizonyságot: közös sportese­mény, amsterdami kirándu­lás, vitorlás-kikötői séta, egy farm látogatása egyaránt sze­repelt a programban. Igazi élmény volt a heineken-i sör­főzde megtekintése, ahol a sörkóstoló mellett minden vendég ajándékot is kapott. A híres aajjjrneeri .virágpiacon látott virágárverést igazi hol­land jellegzetességként őrzik a pincehelyiek emlékezetükben. A mélyföld természeti sajá­tosságait is megcsodálhatták: egy olyan természetvédelmi területet is volt szerencséjük megtekinteni, ahol még lát­ható a mesterségesen lefekte­tett gátrendszer. A holland tengerpartnak ezen az egy pontján nincsenek homok­buckák, nincs fövénypark. Enkhuizenben egy skanzent látogattak meg, ahol vitorlás múzeummal, tengerészeti em­lékekkel ismerkedhettek a tengert nélkülöző magyarok, ezután egy hangulatos zené­vel, majd közös tánccal kísért holland szalonnasütés élmé­nyével is gazdagodtak. Hol­landiai tartózkodásuk idején minden igényt kielégítő, ma­ximálisan jó kiszolgálásban, ellátásban volt részük, a nyelvi akadály is teljesen megszűnt, s egy jövőbeli ma­gyarországi találkozás remé­nyével váltak el egymástól. Az út élményeit őrző vide­okazettákat a helyieknek kí­vánják megmutatni, hogy ezen keresztül is mind többen kapcsolódjanak be a két tele­pülés alakuló barátságába. Bárdos Mihály Hazaérkezés után a pincehelyi küldöttség

Next

/
Oldalképek
Tartalom